Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-22 / 16. szám
1936. február 22. i KOMAROMI LAKUK« 5. oldal A lovak megbokrosodtak, a bika megvadult. A római Circus Maximusba illő jelenet játszódott le a közelben. — Saját tudósítónktól. — — február 21. Csak a régi római cirkuszokban lehetett elképzelni olyan hátborzongató jelenetet, aminő a napokban itt a közelben lejátszódott. Az érsekujvári kórházba igen súlyos állapotban szállították be Dobos János felsőjattói gazdasági cselédet, akit nem mindennapi szerencsétlenség ért. Vághosszufaluról kocsival haladt a legközelebbi major felé. Ő maga a kocsija után ballagott és a lovak szép csendesen haladtak, amig ö maga a kocsija után lépkedett és egy elég szilaj bikát vezetett. Talán nem történik semmi baj, ha nem jön szemben megint egy, olyan sok szerencsétlenséget okozó autó. Az autó robogásától megvadultak a lovak. A megvadult lovak elragadták a kocsit. A szerencsétlen ember a kocsi kerekei alá esett, a kocsi hamarosan egy utszéli árokba zuhant. Ettől az iramtól természetesen az amúgy is ingerlékeny bika is megvadult és az árokban fetrengő szerencsétlen Dobosra rohant a felbőszült fenevad és arra rágázolt és csaknem halálra taposta. A szerencsétlenséget autó okozta, de viszont egy másik, arra haladó autónak köszönhető, hogy szegény Dobost nem gázola agyon a felbőszült bika, mert aközben, hogy az áldozatát taposta a bika, arra robogott megint egy autó, ez még jobban fclmérgesitette a dühösen fújó állatot, de most már ezzel az autóval akart végezni és otthagyta áldozatát és az autót vette üldözőbe. Természetesen az autót nem tudta elérni és végre is meg lehetett fékezni a kifáradt bikát. Az arra haladók aztán fölvették kocsijukra az elájult szegény Dobost és az érsekujvári kórházba vitték. Nem szűnt meg az elkeseredés Guta-Kamocsa határában a kutyák kiirtása miatt. A vagyonbiztonságot féltik a tanyai emberek a Vág mentén — február 21. Közöltük a mull héten, hogy vészéit kutya garázdálkodott a keszegfalusi, gútai, kamocsai határban. A veszettség tovaterjedésének megakadályozására a hatóság ebzárlatot rendelt el, valamint széles körzetben kipusztíltatta a kutyákat. Ez az utóbbi intézkedés határtalan keserűséget keltett az egész környéken. A gazdaemberek legjobb barátját, a kutyát, százával pusztították ki. Az elkeseredés még most sem szűnt meg, tekintette] arra, hogy újabb területek forognak abban a veszélyben, hogy a kutyákat kiirtják. A tanyai világban s az érdekelt községekben jóformán nem is beszélnek másról, mint arról, hogy mi lesz ennek a kutyairtásnak várható következménye. Arról is szó esett, hogy nem lehetett volna-« máskép megoldani ezt a kérdést, mint éppen ilyen radikálisan. Hogy az elkeseredés milyen mérvű, mutatja ez a cikk, amelyet Gútáról kaptunk, egy tanyáról: Kutyairtás nagyban a gutát tanyákon Sipka szorosban minden csendes. Gútai tanyák csendjét mi sem zavarja, »csakszél sóhajt a fákon át s pelyhezve hull a hó.« Miért e könyörtelen intézkedés? Valaki bódorgó kutyát látott a határban, mindenki hajszolta, ha éhes volt s egy tanyai portán éhségét, szomj át akarta oltani, rúgtak rajta egyet, a kutyát tovább űzte az éhség és hontalanság, lesoványodva Kamocsára ért, ott agyonütötték, fejét, agyát megvizsgálták, a bakteorológiai intézet veszettnek nyilvánította. Jött az ebzárlat: kutyákat láncra verni, 130 kutyát lelőttek, amelyről gazdáik feltételezték, hogy veszett kutyával érintkezett, a többi 150 pedig Pasteur oltást kapott. A felcsigázott fantázia Káván és Szimőn is látott veszett ebet. Következmény: kutyairtás nagyban, bár a Pasteur intézetből hazaküldik az embert. A gútai tanyákon senki sem tett panaszt, hogy tanyáján gyanús kutya fordult volna meg. Ennek dacára 400 ebet irtottak ki. Hiába való volt a kérvényezés, hogy mindenki beoltatja kutyáját, hogy teljes jogi felelősséget vállalunk a bekövetkezendő károkért. Irgalom nincs. A falusi embert, a tanyai lelket meg kell érteni. Más a falusi kutya élete, feladata, mint a városi ebé. A gazda és hű kutyája eggyéforrt a sorsközösségben. A szétszórt tanyák, egyes házak kilométerekre fekszenek egymástól; fegyver nincs; az élet és vagyonbiztonság a kutya hűségén fordul meg. A kuLya jelzi nappal-éjjel, ha idegen teszi a lábát a gazda portájára. Egyetlen jó kutya mellett a gazda nappal leányára, vagy a fehérnépre meri hízni a tanyát, míg ő dolgát végzi a városban, vagy vásárra megy. Most azonban öregeL magára hagyni házőrzőnek, akkor, amikor a legéberebb házőrzőjétől fosztották meg, nem lehet. Ezen az óriási nagy területen felborult a vagyonbiztonság, hivatásos tolvajok, alkalmi cigányok, bódorgó munkanélküliek veszélyeztetik még az emberi életet is. Érdekesen fejezi ki magát a tanyai ember: kutyámat ezer koronáért sem adnám. Másik: egy tehenet adtam volna inkább oda, mint a kutyámat. Mert nem minden kutya válik ám be, kölyök korától kell a házba nevelni. Nagy kutyát nem érdemes venni, mert a kutya épen, mert hű, nevelőjéhez, — bármily jó bánásmódban részesül új gazdájánál, — hónapok múlva is, ha csak leheli, visszaszökik. Az ilyen kulya szomorú, kedélybeteg, nem eszik s igen sok időbe lelik, míg az új életkörülményekhez alkalmazkodik. Sha véletlenül a régi nevelő gazda toppan be a házunkba, a kutya öröme határtalan s hálájának minden jelével körülveszi Kétféle kutya van: mérges természetű, harapós és ugató, nagy szájú kutyák. Beszéd közben nem egyszer párhuzamot von az ember és a kutya között. Az uráli is jól tudják, hogy vannak hörcsög, mérges természetű, majdnem harapós emberek, és vannak nagy szájú demagógok, akik csak nagy lármájukkal, hangos csatolással akarnak embertársaik felett tekintélyt szerezni. Sok kutya ilyen félelmet keltőén hangos és bátor, de még senkit meg nem harapott. Mérgessé a kutya nevelés által lesz, ha gyakran láncon van, azért dühös, mert őt is szabadságra teremtette az Isten. Hogyan újul ki a veszett kutya meséje: Uraim! a kutyának is van érzéke a romantika iránt. Szereti a holdvilágos éjt, akárcsak a mi fiaink, ha szívükbe markol a szerelem, felkeresik a kulya hajadonokat, s ott tivornyáznak a nő oldala mellett napokig, míg a gazda meg nem unja (az idill s a gavallért bottal el nem űzi. A szerelemtől megittasult hím sokszor étlenszomjan vár szíve választottjára,, s ha a találka a gazda éberségén meghiusol, liát újabb kaland után néz, mert így látta ő ezt, mint alacsonyabbrendű teremtmény a gazda fiánál, akit hiába dorgál az apa, annak is az esze örökösen a babáján jár. így bolyong faluról-falura a gavallér hím, közben szőre gyűrött lesz, züllött külseje, mint minden éjjelező lumpé. A szerelmi mámorban a hazavezető út emléke elmosódik, eltéved, a veszett eb benyomását teszi, pláne, ha még üldözik is, lesoványodik s á vége, hogy agyonütik. Csak egy száj ejtse ki a szót, hogy veszett eb. Jön a szájkosár, a láncraverés, újabb időben pedig: statárium. A kutyák irtása nem ment minden zökkenő nélkül. Máskor is kisért a rém, a veszettnek vélt kutyát kiirtották, S hetes ebzárlat után, — s ha ezen idő alatt újabb eset nem fordul elő, az cbzárlatot lefújták. Miután a lakosság nem tudott megnyugodni a statáriumban, a csendőrség is kivezényelletett. Megtörtént, hogy az ebtartó gazda saját testével próbálta hű állatát védeni, de a fegyveres erővel szemben, mindhiába. Állatvédő egyesületek 1 Minden jöérzésü emberhez 1 Pasteur Lajos kutatása és felfedezése óta a veszettség sokat vesztett borzalmaiból: ember és állat megmenthető. Ez a párját ritkító esemény meg ne ismétlődhessék, követeljék a kötelező védelmi ojtást a házőrző ebeikre. Erre pénzalap is kell, hogy legyen minden községben, az ebadó mire való? Minden kutyatartó szívesen fizeti az ojtási költségeket. 50 évvel ezelőtt sok embertársunk arca magánviselte a hólyagos himlő nyomait. Ma már alig találunk himlőhelyes emberi. 80—90 évvel ezelőtt a kolera egy hét alatt egész családot kipusztított. A tudomány győzedelmeskedik a baktériumok felett. Nem a kutyákat kell kiirlani, hanem évente megismétlődő ojtással immunis kutyagenerációt kell nevelni, s meg fog szűnni a Veszettség réme is. Irodalo A kisebbségi magyar irodalmi vállalkozás ezer szlovenszkói könyvbarát felsorakozását várja A négykötetes „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája“ keresztmetszete lesz az itteni irodalomnok. Alig néhány napja, hogy nemes elgondolásu irodalmi kezdeményezés indult meg Nyitrán, mely négy kötettel akarja gyarapítani a kisebbségi magyar irodalmat — máris megállapítható, hogy erős visszhangot keltett a nagyarányú és kultúrpolitikai szempontból rendkívül fontos akció. Ma, amikor a külföld is felfigyel a szlovenszkói magyar irodalomra, mely elindult azon az utón, mely az egyetemes magyar irodalomba vezet — kettőzött figyelmet érdemel a nyitrai kezdeményezés. Nem is kell ahhoz tüzetesen ismerni kisebbségi magyar irodalmunkat, hogy rögtön szembe ne tűnjék: ez az irodalom kettészakadt, s az irodalmi élet két, körülbelül egyenlő kapacitású táborban oszlik meg. Kétségtelen, hogy a differenciálódás bizonyos fokig pezsditő, de csak addig, amig megvan ezen a széttagoltságon túl az a közös fórum, ahol a két tábor a tiszta, világnézeteken felül álló abszolút kultúrában találkozik. Amig ez nincs meg, az irodalompolitikai differenciáltság káros, s eleve kizárja az objektiv irodalmi kritikát is. Ezt a közös fórumot akarja megteremteni a „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája“, mely a magyar toll táborába akarja tömöriteni annak minden művelőjét. Hiszen a szlovenszkói magyar irók hosszú sorában elismert nevű, fémjelzett irók foglalnak helyet, s igy a „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája“ összehasonlíthatatlanul jobb lesz. Elérkezett az ideje annak, hogy a teljes szlovenszkói magyar irodalom, tarka sokoldalúságával bemutatkozzék: s ezt a hivatást tölti be a „Szlovenszkói Magyar Írók Antológiája“. A napi sajtó szeretettel fogadta az altruista elgondolásu kezdeményezést és megállapította, hogy erre az akcióra már régóta vár a szlovenszkói magyar irodalom és kedvező pillanatban indult meg a vállalkozás. Apellálnunk kell a szlovenszkói magyar nyilvánosság kulturegyüttérzésére, mert a szépen indult akció sorsa, sikere a szlovenszkói magyar olvasótábor kezében van letéve. E kisebbségi magyar irodalmi vállalkozás ezer szlovenszkói könyvbarát felsorakozását reméli és várja. Jő irók jó műveit jelenti az antológia Próbálja meg egyszer: vegyen kevesebb vizet, amikor valódi FRANCKOT főz be. Csodálkozni fog, menynyivel jobban Ízlik igy a kávé, mennyivel arómásabb es milyen ragyogó a színe. Nem fog hinni a szemének. Valódi kell minden kávéba ............................a «— sorozat, amelynél még egy a többlet, hogy a szlovenszkói magyar irók Írásait közli. Nagy horderejű vállalkozásról van szó és hisszük, hogy a magyar kultúra szeretete nem csak frázis. Hiszszük, hogy az ezer szlovenszkói magyar olvasó — meghozza ezt az anyagilag oly keveset jelentő áldozatot. Az anthológia kötetei negyedévenként fognak megjelenni. Dallos István, a Prágai Magyar Hírlap nyitrai szerkesztője és Mártonvölgyi László nyitrai iró szerkesztik az antológiát, mely összesen nyolcszáz oldalon fog megjelenni. Hetvenöt (75) Ké-és előjegyzési áron rendelhető meg a szerkesztőségben: Nyitra, Methód tér 3. Most mit csináljunk ?... Vissza az egész! A soványak ugorjának fel fekvőhelyükről és még mielőtt esontfá asznak, kezdjenek el dolgozni, tornászni és ugrándozni — egy szóval az eddigi fogyókúra összes gyakorlatait végezzék el. hogy meghízzanak, mert mától kezdve megfordult a Uidomány álláspontja és amitől tegnap híztunk, attól ma már fogyni kezdünk. Egy amerikai orvos ugyanis a napokban jött rá, hogy a fekvés — fogyaszt. A soványak tehát riadtan néznek körül, nem tudják hamarjában, hogy mitévők legyenek. Egész világrendjük meginog és a pihenésbe vetőit konstruktív hitük megsemmisüléssel fenyeget. A kövérek viszont annál jobban örülhetnek a fölfedezésnek. ők fáradtan dőlhetnek viszsza párnáikra és a sokévi szobatorna, bicikli és koplalógyakorlatok örökre a kínos emlékek lomtárába jutnak. Nem kétséges, hogy az így előállt új helyzet megváltoztatja egész társadalmunkat. Ha az emberek rájönnek, hogy a munka nem is fogyaszt annyira, mint ahogyan azt szakköreink hirdették, csalódottan menekülnek majd az irodákból, műhelyekből és egyéb »fogyasztó területekről«. Ezek a csalódottak, akik most ráeszmélnek majd arra, hogy kár volt a gőzért, nem fognak megelégedni a konzekvenciák levonásával, hanem ők fogják kérni a soványak fizetését, akik leváltják őket munkahelyükön. Mert, ha az orvos ezentúl munkát javall majd a sovány egyéneknek, akkor azok boldogok lesznek, hogy ingyen kúrázhatnak és nem is merik remélni, hogy a hízásért nekik még pénzt is adjanak... Nagy meglepetésekre lehetünk elkészülve a kövér-sovány küzdelem elkövetkező fázisaiban. Az amerikai orvos, aki a forradalmi újításra rájött, arra alapítja elméletét, hogy a fekvéstől elpárolog a víz az emberből és ezért tesz könnyebb. Hogy tehát a fent vázolt forrongásokat eleinte elkerüljük és a kezdet nehézségein nagyobb zökkenő nélkül túljussunk, ajánlatos lenne a soványakat egyelőre fekve hagyni, — de úgy, hogy kétóránként egy evőkanál ivóvizet fogyasszon a páciens. Igaz, hogy az eljövendő vízárak mellett azt majd csak a jobbmódúak engedhetik nieg maguknak, de hát — aki szegény az ne legyen sovány, mért az bizony kicsit drága mulatság. .i • • ' •
