Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-04 / 2. szám
1936. január 4. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. Egészséges külvárosokat, ne vizibarlangokat í Vízmentesíteni kell a külvárosokat. Belvíz, csapadék, hóié: ez ma már nem probléma a szakértők számára! A legforgalmasabb uccák is rosszul kövezettek s rosszul világítottak. Csak szalamanderrel lehet a köveket kerülgetni: ez gátolja a forgalmi rendet s biztonságot. * »Egy sliikkra« elég ennyi baj. Tudjuk, hogy ezeket megjavítani nem könnyű munka. Idő és pénz kell hozzá. De reméljük, hogy lassan, fokozatosan mégis kiépül majd egy szép, kivül-belül egészséges Komárom, amely első látásra megnyeri az idegent s amely kellemes ittlakást biztosít a komáromi polgárnak. Uszodát Komáromnak! A Komáromi Lapok ankétja egy modern uszoda megépítése érdekében. — Saját tudósítónktól. — Nagy szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy évek hosszú sora óta hiába emelünk szót, agitálunk és gyakran szitkokat szórunk Komárom egyik legfontosabb egészségügyi intézményének, az uszodának megépítése érdekében. A nagyközönség köréből megnyilvánuló lanyha érdeklődésen, vagy — ez talán még rosszabb — sokszor elitélő véleményen kivül eddig semmiféle komoly formában sem kaptunk támogatást. Az uszoda tontosságára való rámutatási közegészségügyi és népnevelési szempontból most már feleslegesnek tartjuk külön is leszögezni — itt egyszerűen kijelentjük, hogy az uszoda megépítése halaszthatatlanul keü és szükséges. Sajnos a megépítés kivitelében a mai rossz gazdasági viszonyok mellett — lagalább a nagyobb részében — mellőznünk kell azt a lehetőséget, hogy a város kellő anyagi támogatásban részesíthetné ezt az akciót. Ilyeténképen az uszoda költségeit majdnem kizárólag a közönségnek kellene fedezni. A Komáromi Lapok minden olyan megnyilatkozásnak szívesen helyt ad, amely komoly formában rámutat az uszoda megépítésének módozataira, akár valamely meglévő sportegyesület, akár egy megalakítandó részvénytársaság formájában. Hisszük azt, hogy Komárom sportolni vágyó és az egészséget, tisztaságot szerető közönsége megértéssel és jóindulattal siet lapunknak a köz érdekében megindított akciójához s még 1936. évben sikerülni fog Komáromnak, az ifjúságnak egy, ugyan szerény keretek között felépített — többre nem is vágyunk — de modern uszodát adni, amelynek további fejlesztése már a remélhetőleg jobb viszonyok közé kerülő jövő generáció feladata lesz. Várjuk a közönség megnyilatkozását. Csavargások ott, ahol most a madár sem jár. Leépített fürdőhelyek, leépített gyárak, leépített fatelepek, leépített bányák a Garam mellett. Vihnye, január. A gazdasági válság, a krízis, a vámtarifák okozta pangás sehol sem látszik meg annyira, mint épp a Garam középfolyása körül. A Lévától Rimaszombatig húzódó vonal volt tulajdonképen a gyár- és faipar középpontja. Ez termelte, ki a szükséges vasat, aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, ez látta el fával az Alföldet. A zsarnócai, zólyomi, vihnyei, zólyombrézói, károlytelepi, tiszolci és rimamurányi vaskohók és gépgyárak; a körmöd, selmeci, helembai ezüst- és aranybányák; a Besztercebánya körüli réz- és ólomtelepek; a losonci, füleki és kisgarami zománcedénygyárak; a majdnem minden egyes falunak jutó egv-egy nagy fatelep jelentették itt a lakosság életét. Ä vasas, kénes hőforrások gyógyvize egy egész sereg kisebb-nagyobb fürdőhelynek adott anyagi alapot, így az európai hírű Szliács mellett Vihnye, Szklenó és Borosznó is honi oly fürdőhelynek számított. ❖ A több mint száz éves múltra viszszatekintő vihnyei Kachlmayer vases gépgyár messziről teljesen kihalt. Csak amikor egész közel érünk hozzá, látjuk, hogy portás áll a kapujában. Érdeklődünk. A gyár nem áll, csak — le van építve. A múltban közel kétszáz családnak adott kenyeret, ma a munkások száma alig haladja meg a 40—50-et. A gyár már egyszer csődbe is ment, de nem volt, aki megvegye. A tulajdonos már el is költözött Vihnyéről és az egész üzemet csak azért tartja még mindég fenn, hátha egyszer mégis megoldódik ez a nehéz gazdasági helyzet. Alacsony béreket fizet, a munkásait nem is dolgoztatja egész héten, de még ennek is örülnek a kenv ér télén emberek. Tovább megyünk. A fürdőtelep is teljesen kihalt. A bazárok, az üzletek, még a gyógyszertár is zárva. Nagy nehezen előkerül a fürdőszolga. — Mindig ilyen kihalt Vihnye? — kérdezem. — Nem, kérem. Csak most és a szezon alatt. Akkor sincsenek itt többen, csak annyian, hogy éppen nem látszanak meg. Jó tíz éve nem volt már itt rendes szezon. Pedig sokat invesztáltunk bele. Közben beérünk az Uj-fürdőházba. A legmodernebb berendezés. Pazar tussok, különböző orvosi csalafintaságok a női bajok kezelésére. Mindenütt tisztaság, rend. Aztán megmutatja a régi Fürdőházat is. A nagy bazént, az egyes fa-kádakat. Most víz nélkül, üresen várják az új szezont. — Régen másképp volt ám — sóhajt föl az öreg. — Régi fürdő ez már. II. Rákóczi Ferenc is itt gyógyította magát. Jókai Mórnak is kedvenc helye volt. Elbúcsúzunk az öregtől. Végigjárjuk még az elhagyott parkot és szívjuk az üde, ózondús levegőt. Igazán nem tudom megérteni, miért van olyan kevés vendége Vihnyének. Komoly, csendes fürdő, igazi üdülőhely és mellette nem is drága. * Szkleuón talán még jobban sírnak, mint Vihnyén. Ide még véletlenül sem jön vendég — mondják és már nem is igen reménykednek abban, hogy valaha is újra fellendül ez a kis fürdőhely. * A zsarnócai nagy fatelep, amely egyike volt a legnagyobbaknak, szintén pang. — Úgy szeretnénk munkát adni az embereknek — mondja a vezető mérnök — hiszen a hámori gyárat is leépítették és most teljesen kenyér nélkül vannak, de nem lehet. Nincs semmi nagy rendelés. Amennyit eddig feldolgoztunk, elég jövő őszig. Ezen nem lehet segíteni! Szomorúan búcsúzunk el tőle. És indulunk Selmec felé. Hátha talán ott... — Ne is kérdezd, édes öcsém — kapom a feleletet —. Nincs itt munka, nincs élei. Nem érdemes róla beszélni, csak felbosszankodnék rajta. Minden le van építve. Úgy, mint mindenütt a környéken. És az akadémia sincs már meg. A szép selmeci diákélet! Pedig mennyi keresetet is nyújtott az az idevalóknak. A sok-sok diák, a sok vigalom, — az mind pénzt hozott ám a selmeciek konyhájára. * Lassan beesteledelt. Vendéglátó gazdám iskolatársai benéznek. A jó bor hamarosan megoldja nyelvüket. A régi selmeci diákélet minden szépsége, minden romantikája megnyílik előttem. Lassan fölcsendül az első bányászdal, megcsillan a szemekben az első könnycsepp. Aztán együtt, sírnak a nótával: Szerencse fel... ül Egy kérdést szerettem volna még feltenni, de nem akartam megzavarni a »régi Selmecet«: — Hát akkor miből élnek tulajdonképen itt az emberek? Bennem maradt a kérdés, de épp vigy bennem maradt volna, ha megkérdezem. Ez az a kérdés, amire nincs felelet. Zombory György, Amikor a szecskavágó géphez kötik a lovakat. Borzalmas szerencsétlenség. — Saját tudósítónktól. — Komjáth község megszokott csendjét egy megrázó szerencsétlenség zavarta meg, amely Mihalecz János komjáthi gazda udvarán játszódott le. Mihalecz János, 68 éves komjáthi gazda azzal volt elfoglalva, hogy takarmányt szecskázott a szecskavágó gépen az állatjainak. A szolga segített ebben a munkában. A segítség csak átmeneti volt, mert a szolgának a határba kellett volna kimenni kocsival. A befogandó lovakat már ki is vezette az istállóból, de a gazda azt mondta neki, hogy korán lesz még kimenni a határba, várjon egy kicsit és segítsen addig neki a munkában. A szolga erre vissza akarta vezetni az istállóba a lovakat, de a gazdája azt mondta, felesleges már visszakötni a lovakat, kösse azokat a szecskavágóhoz. A szolgalegény igy is cselekedett és segitett gazdájának a munkában. Közjanuár 3. ben a konyhából kiáltották a szolga nevét és erre a szolga elszaladt a géptől és ment be a házba. Most már egyedül dolgozott a gazda a szecskavágon. Egyszerre, hirtelen, valószínűleg a szecskavágó zakatolásától megijedtek a lovak, nagyot horkantak és villámgyorsan neki indultak, de magukkal rántották a szecskavágó gépet is, amelynek vaskései között babrált éppen a gazda. A hirtelen rántástól a gazda keze könyökig belecsúszott kések közé és igy vonszolták a szerencsétlen embert a szecskázó géppel együtt végig az udvaron. Egyszer csak borzalmasan felorditott a szerencsétlen ember és aztán elmaradt a géptől. A karját elvágták ugyanis a gép kései és csonka karral, amelyből sugárban szökött ki a vér, fetrengett az udvar szemetes porában. Az amputált kezű, szerencsétlen embert azonnal kórházba vitték. Vegyelemezni küldték föl a komáromi A komáromi vízvezetéki viz ügye jelenleg egyike a legégetőbb komáromi kérdéseknek. Nem lehet közömbösen elsiklanunk afölött, hogy a viz lassankint teljesen ihatatlanná kezd válni, szaga és ize miatt. Ma már egyik cső sem szolgáltat szagtalan vizet, sem minálunk, sem a magyaroiszági oldalon. Felhívtuk az illetékeseket, mondják meg, mi az oka annak, hogy a komáromi viz ilyen illatos. — Sajnos, ezt magunk sem tudjuk! — kaptuk a választ, — nagy rejtély előtt állunk. Már mi is észrevettük, hogy a viz szagos, dohos illatú s mossuk, tisztitjuk éjjel-nappal a csatornákat, a kutakat, a vezetékeket; úgyszólván állandóan ezzel dolgozunk, de mindmáig nem tudtuk kideríteni, hol a baj. vizétI — január 3. — Nem kellene megvizsgáltatni a vizet ? — Igen, a napokban vízmintát vettünk számos csatornából s a kutból is, felküldíük vegyelemeztetni. A vegyelemző hivatal fogja kideríteni, mi a baja a komáromi víznek. Tehát csak türelem, komáromi polgár! Meg lehet kisére'ni azt, hegy a viz-t felforraljuk s lehűtve isszuk, esetleg teát főzünk belőle, vagy citromot csöpögtetünk bele, de ez nem minden esetben sikerül. Sokszor a tea is dohos marad. Nem marad más hátra, minthogy ásványvízre térjünk át. De ez meg drága. Kétszeresen fizetjük meg tehát a vizivást. Számos komáromi háztartás ennek ellenére áttért az ásványvízre, türelemmel várvá., hogy egyszer majd kitisztul a vizünk ... A ló munkaideje és a Népszövetség. Kilenc állatvédő törvényjavaslat az angol parlament előtt. benyújtói szabályozni kívánják a bányalovak munkaidejét és általában életkörülményeit. Egy javaslat a ku tyákon végzett fájdalmas kísérletek' , akarja eltiltani, egy másik pedig azt. hogy cirkuszi mutatványokra idomítsanak oroszlánokat, tigriseket, leopárdokat, párducokat, pumákat hiénákat, Az angol állatvédők teljes erővel dolgoznak. Jelenleg kilenc állatvédelmi törvényjavaslat fekszik a parlament előtt. Az egyik javaslat meg akarja tiltani olyan filmek előadását, amelyek állatkínzást ábrázolnak. A másik meg akarja akadályozni, hogy a hajók olajjal piszkítsák be a tenger vizét. Igen sok tengeri madár pusztul el ugyanis úgy, hogy szárnya beleragad a vízen úszó olajtócsákba. Ezek a madarak nem tudnak felszállni többé. Az angol állatvédők az angol törvényt különben csak első lépésnek tekintik ezen a téren, mert itt nemzetközi szabályozásra van szükség. Egy törvényjavaslat olyan csapdák felállítását szándékozik megtill ani, melyek megsebesítik az állatokat. Javaslat fekszik az angol parlament előtt a medvéket és emberszabású n írnokai. Az ilyen idomítás ugyanis a legnagyobb kegyetlenséggel történik. Törvényjavaslatot nyújtottak elfogott és vadászás céljára szabadonbocsátott állatok vadászatának megakadályozására. Azt is meg akarják tiltani az angol állatvédők, hogy vadállatokra kutyákkal vadásszanak. A lókivitel szabályozásáról szóló törvény javaslatnak pedig az a célja, hogy hogy megakadályozza lovak külföldre szállítását levágás céljára. Ha elfő gadják, nyolc évesnél idősebb és 25 fontnál kevesebb értékű lovat nem lehet majd kivinni Angliából. Az angol állatvédő egyesület azt is követeli, hogy a népszövetség alapokmányába az állatvédelem elveit is foglalják be, úgy, ahogy belefoglalták a gyermekvédelem el veil. bányalovak védelméről is. A javaslat
