Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Otrenhetedlk évfolyam. 1. szám. Szorda, 1936. január 1, KOMAROMI LAM POLITIKAI LAP. Előfizetési őr csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel etiész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Kö. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő-! GAAL GYULA dl*. Szerkesztői B ARANY A Y JÓZSEF dr. Eőmunkatársak’: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖR ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Újévre. Komárom, december 31. Egy esztendő merült el a végtelen­ben és az új év pirkadása látszik a horizonton. A megkönnyebbülés sóhaja tör elő az emberek ajká­ról, amellyel búcsúznak a letűnt esztendőtől, amelyről semmi jót sem jegyeznek fel az idők annaleszeiben, mert hiszen csalódásaknái egyebet alig hozott az emberiségnek. Sőt a legutolsó napok eseményei, amelyek a bébe angyalának kezéből ki akar­ták csavarni az olajágit, ntég kese­rűbbé teszik az ó-évhez fűződő em­lékeket, amelyek egyélként is nny­­nyira belevésték magutat a nyomo­rúságokon, szenvedésekül és örökös bajvivásobon keresztül hajszolt em­berek leikébe, hogy «nnan aligha lehet egykönnyen azokat kitörölni. A i legvénhedt cszteniő fájdalmas tapas; talatai megmaradnak, mint nyo­morai- örökség, amelyből legfeljebb az a lltnulság vonható le, hogy remé­nyein kb 'ii, bizalmunkban legyünk óvato at bak és mértékettartóbbak, mert u< m úgy forog a világ, hogy nekÜLÚ tiszta örömök áradatát hoz­ná s a megelégedettség boldogságá­val juta mázná meg jótöaekvésűnket és munt ánkat, hanem csak a meg­próbálta ásókat tetézi, amelyekből pe­dig már túlontúl nagy bőségben jut­tatott a sors számukra. Ebben az örökségben továbbra is benne ma­rad a gond s legfőképen az a rette­netes aggodalom, amely minden ar­con ott sötétedik már hónapok óta s amely rettegve fürkészi az eljö­vendő eseményeket, vájjon a békes­ségnek, az éltető fejlődésnek lesz­­nek-e kovácsoló!, vagy pedig a vilá­got lángbaborító pusztulás ördöge jut-e a világ felett uralomra, hogy Ismét a véghetetlen szenvedés kín­jait legyen kénytelen végigélni az em­beriség. Hinnünk kell azonban, hogy a jö­vő esztendő meghozza — mert meg kell hoznia — számunkra ebben a nagy kérdésben a megoldást, amely meg fogja mutatni az utat, mely a boldogsághoz vezet s amely egy új életnek veti meg alapjait az egész emberiség számára. Akik a népek sorsának inlézésére vannak hivatva, meg kell, hogy teremtsék a lelkek békéjét, mert csak akkor fognak a súlyos gazdasági és politikai kérdé­sek is megoldatni, ha a háború ször­nyű lidércnyomásától megszabadu­lunk és megnyugodva lélegzünk fel a szenvedések rémképeinek nyomasz­tó hatása után a szabadulás gondo­latára. A sokszor emlegetett köz­hely: a végsőkig feszített húr igen közel van már az elpattanáshoz, ezt a világ kormányainak meg kell aka­dályoznak. Mert csak így menthető meg a világ, mely máris ezer seb­ből vérzik. Mivel bízunk ebben, az új év nap­ján nemcsak a szokásnak hódolunk, ha felebarátainkkal találkozva, bol-Komárom, december 31. Hodzsa miniszterelnök a kollektiv biztonságról. Hodzsa miniszterelnök karácsonykor izréstija c. szovjetorosz lap szerkesztő, jenek adott nyilatkozatában egyebek között ezeket mondotta: A nemzetközi politika összefüggései oly szervesek, hogy nem lehetséges, hogy Európa egyik részében tartós nyugalom legyen s hogy a másik részben háborús fel­fordulás veszélye fenyegessen. A kol­lektív biztonság rendszerének erős pil­léreken kell nyugodnia. A kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződések rendszere nélkülözhetetlen az európai egyensúlyban és Csehszlovákiának a Szovjetszövetséggel való együttműkö­dése az európai béke szempontjából éppen olyan jelentős, mint a kisantant rendszere, vagy mint Csehszlovákia és Franciaország szövetsége. A kollek­tív biztonság rendszere azonban meg­követeli valamennyi összetevőjétől is a belső viszonyok konszolidációját úgy, hogy azokra az egész rendszer nyu­godtan támaszkodhassék. A közelmúlt eseményei egészen rendkívüli módon mutatták meg, hogy a csehszlovák nemzet komoly pillanatokban miként tud egyesülni minden pártkülönböző­ség ellenére is. A mai koalíciós kor­mány rendszerét tartósnak kell tekin­teni. E koalíciós többségnek más pár­tokkal való kibővítése lehetséges. A Szovjetszövetséggel való gazdasági kap­csolataink egyre szélesebb kereteket öltenek és hiszem, hogy ez nemcsak átmeneti jelenség. Politikai együttmű­ködésünket a kölcsönös segélyről szóló szerződés határozza meg, ezen kívül annak biztos felismerése, hogy a béke­politikát illető érdekeink azonosak. A katolikus pártok szerepe. A »eh néppárt lapjának, a Lidővé Listyiek karácsonyi számában Rückl pápa kamarás az elnökválasztással kapcíolatban a katolikus pártok szere­pével foglalkozik. Cikkében kiemeli, hogy az elnökválasztást előkészítő négyhetes tárgyalások során Srámek egyetlen egyszer sem ingott meg. Nem kevésbé jelentőségteljes — úgymond — az is, hogy Csehszlovákia vala­mennyi nemzetének katolikusai ugyan­úgy viselkedtek, mint a cseh katoliku­sok. A német katolikusok viszonya Masar/k elnökhöz is pozitív jellegű volt. A szlovákok és magyarok e te­kintetben más helyzet előtt állottak. A múlthoz való viszonyuk bizonyos dog új ével kívánunk, hanem egy magastbb erkölcsi világrend erejébe vetjük reménységünket, amelynek to­vábbra is uralkodnia kell mindenek felett. Az új esztendő hozza meg szá­munkra mindazt a szükségeset, amely helyzetink és sorsunk megjavulásá­­hoz nélkülözhetetlen, hogy ne han­gozzék panasz az ajkakon, ne csillog­janak kimnek a szemekben és a fenntartásokat diktált nekik és hatá­rozathozataluk ezért nem volt könnyű. Kétszeres köszönet illeti mindkét félt s elnöküket, Hlinkát és Esterházyl, viselkedésükért. December 18-án a szlovákok és magyarok egy emberkém szavaztak s így lehetővé tették a cseh­szlovákiai összes katolikusok szilárd egységes föllépését. Ebben az egész harcban egyetlenegy fillért sem vet­tünk igénybe. A szlovákok és magya­rok szavazatait nem szereztük meg pénzzel és semmi olyannal, ami az államra káros volna. Az általunk val­lott politika irányvonalait az állam, a nemzet és az egyház érdeke inspirálja. Az öreg nyugdíjasok egyenjogúsítása. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök de­­oember 24-én kihallgatáson fogadta a közalkalmazottak szervezeteinek kül­döttségét, amelynek a fizetésleszállítá­sok kérdésében előterjesztett kérésére a következőket válaszolta: — A fizetésleszállítások további mér­séklése az 1936. évben már nem vár­ható azért, mert az állami költségve­tés az állami pénzügyek vigasztalan helyzete miatt kénytelen számolni a fizetésleszállításokkal s a gazdasági vi­szonyok oly fokú javulásával nem le­het számolni, hogy a fizetésleszállítás csökkenthető legyen. Az öreg nyugdíjasok úgynevezett ne­gyedik kategóriájának egyenjogúsítá­sát a kormány, a miniszterelnök sza­vai szerint 1936. július 1-re akarja megvalósítani. A kormány jóindulat­tal kezieli azt a kérdést is, hogy a hi­vatalnokokat ismét a hónap első nap­jain fizessék, e kérdésben azonban a pénzügyminiszteré a kezdeményezés joga. A tényleges állami hivatalnoki szolgálat előtti időnek — így a katonai szolgálati időnek is, — a nyugdíjévek­be való beszámítását a kormány csak 1936. tavaszán fogja tanulmányozni. Végül a miniszterelnök készséggel adta beleegyezését abba, hogy a közalkal­mazottak szervezeteit a kormány a közalkalmazottakat érintő törvények és rendeletek készítéséről idejében tá­jékoztassa. A kormányrekonstrukció és a kommunisták. A Rudé Právo írja: A kormány re­konstrukció egész kérdésénél a döntő szó a szocialistáké. Az ő viselkedé­süktől függ minden. A lidák párt re­akciós erő s az is marad annak elle­nére, hogy az utolsó pillanatban Renes 'szívek fájó sóhajait váltsa föl az öröm ujjongása mindenfelé. Bort, bú­zát, békességet világszerte, kenyeret az éhezőnek, ruhát a fázónak, mun­kát a dolgos kezeknek és áldást a becsületes, törekvő emberi munkára! Ezzel az óhajtással köszöntjük az is­meretlen és titokzatos évfordulót s őszinte szívvel kívánunk olvasó­inknak boldog új évet! mellett való szavazásra határozta el magát. Ilyen körülmények között a kormányon belül reakciós elem ma­rad, mely mindig kész a közös fellé­pésre. Különös, hogy éppen most, a jobboldalnak Nemec jelölésével való alapos blamálása után egyáltalán még gondolnak is a jobboldalnak a Hlinka­­párt kormánybavételével való megerő­sítésére. Annál sürgősebb a fasisztael­lenes sorakozás létrehozása. — Politi­kai körökben állandó megbeszélések tárgya az agrárpártbeli helyzet. Kü­lönös figyelmet keltettek Smeralnak a szenátus legutóbbi ülésein tett meg­jegyzései, amikor ezeket mondotta: Ki organizálta Henlein úr útját London­ba? Ki adott neki alkalmat s ki adott neki ajánlást, hogy ott agitációs be­szédet mondhasson, melynek az volt a célja, hogy az agrárok, a nemzeti egyesülés és a Henleinpárt szövetsé­gét előmozdítsa? Ezzel kapcsolatban azonban azt is vizsgálni kellene, hogy mivel magyarázható, az a titokzatos hallgatás, amelybe az utóbbi három héten a yezető kapitalisták burkolóz­tak? Franciaország álláspontja. Komárom, december 31. A francia kamarában a többség Lá­váinak bizalmat szavazott és ezzel kifejezésre juttatta a törvényhozás azt is, hogy a francia kormány kül­politikáját helyesli és Lavalnak a bé­ke érdekében folytatott fáradhatatlan tevékenységét elismeri. De a negy­venhárom szótöbbséggel meghozott bizalmi határozat nagyfontosságú abban a tekintetben is, mert a fran­cia parlament ezen magatartásával egyben állást foglalt amellett, hogy Franciaország nem akar háborút s különösen nem akarja azt, hogy az olasz—abesszin viszályból európai há­ború keletkezzék. Lavalnak békés szellemű külpolitikája a többség aka­ratával találkozik és ez a többségi akarat legfőbb biztosítéka az európai békének, amelynek fentartása az egész világ érdeke. Laval e győzelmét az egész vilá­gon megnyugvással fogadták s abból arra következtetnek, hogy az utolsó napok végletekig feszült külpolitikai légkörét enyhíteni fogja, amely al­kalmas lesz újabb béketerv alkotá­sára. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy Laval a francia ka­marában mondott egyik beszédében hangsúlyozottan kijelentette, hogy bár a párizsi békejavaslat meghalt, a ki­békülés útja nyitva maradt, vagyis a Hoare-ral együtt alkotott béketervet követheti egy újabb, talán szerencsé­sebb békeajánlat, amelyet az érde­kelt felek elfogadhatnak és a kon­fliktusnak véget vethetnek. Úgy lát­szik, hogy a kamara többségére ha­tással volt a francia miniszterelnök e nyilatkozata, aki a béke megvédé­sének szükségességét helyezte beszé­dének középpontjába s akinek hóna­­pok óta tartó fáradozása a legna­gyobb küzdelem volt a béke mellett. Az a kérdés, hogy miként fogad­ták a francia képviselőház állásfogla­lását az érdekelt körök. Elsősorban is Olaszország, melynek mint »táma­dónak« kívánságait egyelőre semmi­képen sem hajlandó Anglia honorál-

Next

/
Thumbnails
Contents