Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-08-31 / 70. szám

Az örök gyermek.

Uraim, bocsassanák meg a hallatlan merészségéri, hogy itt, • az asszonyoknak szánt hasábokon önökről merek írni. Érzem, a bűnöm súlyos. És < szörnyen vakmerő a megállapításom, amikor azl merem írni: uraim, önök hiába leltek felnőtt és komoly férfiak, hiába Ítélkeznek élők és holtak felett, ezek az önök állal berendezett gyönyörű földgömbön, hiába fölényesek és logikusak, hiába »tetőtőltalpig egész embereke azért ugv titokbai: mégis csak gyerekek maradnak. szeretr.tre, kényeztetésre, vezetésre szoruló örök gyerekek. De ... elárulom azl is, hogy a mi szemünkben éppen ez a legkedvesebb önökben. Szörnyen elviselhetetlennek találjuk azl a férlit. akiből már egészen kihalt az »örök gyermek«, vagy aki megtagadja magában ezt, söl kézzel-Iábbal hadakozik ellene. Nem, nem. uraim! Hiába is hivatkoznak az élet viharaiban acéllá edzett szivükre, titokban önök is kínlódva botladoznak a rögös ulon, akárcsak jómagunk és nagyon-nagyon szívesen belekapaszkodnak a segítő kézbe.

Látják, uraim, mi asszonyok hivalkodva hangoztatjuk, hogy egy kicsi! mindig gyermekek maradunk. Ez igy jó, igy szép. És talán — legyek őszinte? — egy kis felelőtlenséget is biztosíL nekünk. És mégis, mi, nők, mi sohasem vagyunk, lehetünk olyan nagvon-igazán gyermekek, mint önök, uraim! önök, akik olyan könnyen és észrevétlenül kerülnek idegen behatás alá — sokkal jobban és mélyebben, mint mi nők. Akik olyan nagyon elvárják, hogy a nő kényeztesse önöket, legyen az a nő anya, feleség, szerelő — mindegy! De kívánják, keresik, mint a kisgyermek, aki azt akarja, hogy az egész világ — az ő kis otthonának világa — kizárólag körötte forogjon.

A fiatal urfi, alig hogy kinőtt a gyerekcipőből, azzal a jó kis emberi önzéssel elvárja, hogy az édesanyja mindenben a rendelkezésére álljon. És az édesnyák fel is áldozzák magukat a fiúgyermekükért, sokkal inkább, mint a leányaikért. A fiatalurat kiszolgálják, kényeztetik, ruháit, apróságait elrendezik, az öltözködésnél segítenek neki, mert jaj, csak el ne késsék az iskolából, az egyetemről! Szegényke, annyi a dolga, igazán nem jut hozzá, hogy még a szekrényeit is rendben tartsa! Pedig kérem manapság már a lányok nagyobb része is középiskolába jár, söl az egyetemre is és kegyetlen szorgalommal tanul, hogy az élei nagy taposómalmában majd teljes emberkén! tudjon megállani. És tőle, a tanuló leánytól mégis elvárják, hogy a ruháit, szobáját rendbetartsa, az iskolai munkája mellett tanuljon meg főzni, varrni és kitűnő háziasszonyként tündököljön ismerősök és — házasulandó fiatalemberek előtt.

A fiatal úr azonban kizárólag a tanulmányainak és — last not least a szórakozásainak szentelheti az egész idejét. A többiről az édesanya úgyis gondoskodik. Azután megjelenik az első »igazi nő az ifjú éleiében. És vele együtt talán a férfiélet fordulópontja is elérkezik. Mert minél jobban kényezteti ez az első nő az ifjú emberi, annál jobban keriti a karmai közé, annál inkább tartja a hatalmában. Sőt tovább is mehetek: minél több gyöngédséggel, bccézéssel, anyáskodással veszi körül, annál tovább sőt talán örökre — tarthatja meg őt magának. Mert az a sokat gúnyolt* »szolgálat«, amikor a feleség még az

A napokban nyílt meg az angol királyi közegészségügyi intézet évi kongresszusa, amelyet lord Iiarewood, az angol király vejc nyitóit meg. Lord Iiarewood megnyitó beszédében a tuberkulózis kérdésével foglalkozott és többek között a következőket mondotta:- Nem tudom határozottan, hogy a fogyókúra katasztrofális szokása,

inggombok behelyezésének nehéz munkájától is megkíméli a férjét — az nem is olyan nevetséges valami. Az édesanyától elkényeztetett férfi elvárja ezt — mindnyájan elvárják, egytől-egyig és amelyik nem kapja meg, annak nincs »megértő« felesége. És ez a meg nem értett férfi találkozik azután azzal a bizonyos nővel, aki megérti«, akit hallatlanul érdekel, hogy a krumplifőzeléket tejföl nélkül szereli és az inggallérokat csak félig keményítve, aki megkérdezi: És ma nem bosszantott senki sem fel a hivatalban kicsikém? — így mondja: »kicsikém«, bár ez a kicsike 188 centiméter magas és kilóinak a száma megközelíti a százat, de nagyon szereti, ha ebéd előtt felveheti a liázikabátját és szereti, ha este a felesége is megjelenik, nem pedig valamelyik bridzsszalónban kártyázik hajnalig...

Igen, igen, ez igy van, kedves uraim ... és asszonytársaim rendszerint rá is jönnek, hogy ez a titkok nyitja. Egy kicsit anyának lenni: megérteni a férfi örök vágyát az anyai gyöngédség után — és kicsit kényeztetni azt a százkilós, morcos és mégis olyan nagyon kedves öreg gyereket. És amelyik asszony ezt nem érti, nem érzi meg, amelyik feleség Wotannak látja és akarja látni az urát, az magára vessen, ha villámok között él. És magára vessen akkor is, ha Wolanja leszállva az égi magasságokból, nem a családi otthon parkettjén landol, hanem egyebütt — ahol mer.

melynek lényege az, hogy a nők kárhozatos módon megfosztják magukat a normális tápláléktól, milyen szerepel játszik abban, hogy újabban a tuberkulózis egyre jobban pusztít a fiatal lányok körében. Egy bizonyos: a fogyókúra aláássa a fialal nők egészségéi és lerontja szervezetük ellenállóképességét a betegséggel szemben.

Lord Harewood megállapítása nagy

feltűnést keltett. Beszédével kapcsolatban nyilatkozatot adott hét londoni kórház tüdőosztályának vezető főorvosa. A hét szakvélemény a következőképpen hangzik:

1. A fogyókúra úgy, ahogy mostanában gyakorolják, aláássa a szervezet erejét és és csökkenti ellenállását a tuberkulózissal szemben. Ha a fogyókúra megfosztja a női a megfelelő és szükséges tápértékektől, okozója lehet a tüdővésznek.

2. A fogyókúra a leghatározottabban előkészíti a tuberkulózis romboló munkáját. Vannak lányok, akik pajzs* mirigy-kivonat segítségével fogynak. Amikor már egydarabig fogynak, abbahagyják ennek a szernek a szedését, de a fogyás nem szűnik meg. Miért? Mert már megkapták a tuberkulózist.

3. Nem valószínű, hogy szoros kapcsolat volna a fogyás s a tüdővész között. Azok a lányok, akik fogyókúrát tartanak, rendszerint jobbmódu osztályokhoz tartanak és ezért nincsenek kitéve a tuberkulózis közvetlen veszéléynek.

4. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a túlzott lesoványodás elősegíti a tüdővész bacillusok munkáját.

5. Ez a szakvélemény teljesen megegyezik a 3-assal. Ez az orvos is azzal érvel, hogy rendszerint a gazdag lányok tartják fontosnak a karcsú vovonalakat, ezek pedig még fogyókúra mellett is ügyelhetnek arra, hogy szervezetük ne romoljon le.

ti. Ez az orvos ugyanúgy vélekedik.

7. Az a kérdés, milyen a fogyókúra. Lehel észszerűen és okosan csökkenteni a napi táplálékot. Az a fontos, hogy a szükséges vitaminmennyiségeket megkapja a szervezet. Egyébként a legtöbb embernek nem ártana, he egy kissé kevesebbet enne. Valamennyien túlsókat eszünk.

Ez a hét szakvélemény nem meríti ki a kérdést. Az angol orvosi körök és a közvélemény széles rétegei egyre jobban érdeklődnek a fogyás problémája iránt. Számos orvost intézetben elhatározták, hogy különböző élettani és egészségtani kísérletet fognak folytatni a fogyással kapcsolatban.

A nők gyilkos fogyókúrájáról nyilatkozik

hét angol tudós. Az angol király vejének feltünéstkeltő bejelentése az angol királyi közegészségügyi intézet kongresszusán.

GYERME ÍVEKNEK.

Az állástalan fogkefe

Átlátszón csillogó sárga nyele most is éppen olyan hibátlan voll, mint mikor elhozták a boltból. Ahogy ott hevert a fürdőszobapolcon, délcegen, sudáran, a fogkrém és a szájmosópohár között, senki sem mondta volna szegény Tip-Topról, hogy kiöregedett, megrokkant fogkefe és hogy már csak üggyel-bajjal tudja ellátni a hivatalát. Nem tudni, a divatos hölgyektől tanulta-e, de alakjára, vonalainak kecsességére mindig nagyon tudott vigyázni. így eseti azután. hogy aki csak a nyelei látta, előrehaladott kora ellenére is egészen fiatal, új fogkefének tarthatta. Ámde a fogkefének, amikor hivatását gyakorolja, nem a nyele a fontos, hanem a sörlével sűrűn lelenőü feje, ez pedig, sajnos, nem áll la úgy az időt, mint a szép, sárga galalitnyél. Előbb csak megpuhult, azután kopni, ritkulni kezdelt, végül már úgy , hullott, mint az öregember haja. Olyan legyengült, agyonhasználL állapotban volt, hogy szánalom volt ránézni. Nem mintha Péter, a gazdája, nem bánt volna vele kíméletesen, kimélte ő szívesen és még jobban kímélte volna, ha anyuka nem áll a háta mögött és nem uszitja erélyes szóval szegény Tip-Top ellen:

— Ne kíméld azl a fogkefét, Péter, súrold a fogadat, ne simogasd!

Ilyenkor ide-oda hajladoztak Tip- Top sörtéjének elgyöngült szálai és bágyadtan feküdtek le a fárasztó munka után.

— Nini, régészén kopasz a fogkefém — kiáltotta Péter egy reggel, mikor a'kezebe Vétlé. - . •

— Hm, máris? — csóválta a fejét anyuka. — Elég hamar tönkrement.

Ékkor futott át Tip-Topon először

a remegés, a sötét jövőtől való félelem. Mi lesz vele, ha újai vesznek helyedé?

Miért telted ezt, Péter? — kérdezte szemrehányón. — ''agy jobb lesz, ha majd az új fogkefe kemény sörléje szurkálja a foghusodat? Meglátod, még a vér is kiserked a nyomán !

Péter megrázkódoü, zavartan forgatta a kezében a fogkeféi, azután halkan így szólt:- Ejnye, de takarékos lettél! neveleli anyuka s kezébe véve a sápadozó Tip-Topot, ajkbigvesztve mondta: — Szemétre való ez már, kisfiam!

Szegény Tip-Top azt se tudta, hogy kerüli vissza a helyére és sírva panaszolta cl a szomszédainak szomorú sorsát.

Sose busulj! — vigasztalta a jólelkű szájmösópohár. — Nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy főzik. Nézd, én milyen csorba vagyok. Ha tudnád, milyen régen tervezik, hogy kidobnak és még mindig itt látsz. Százszor is meggondolják, amíg kidobják az embert.-- Szakasztott úgy van — mondta a vastag frotliertörülköző és helyeslőn bólogatod hosszú rojtjaival.

Tip-Top abbahagyta a pityergést, de nem tudott egészen megnyugodni. Sötét képekben lebegett előtte a jövő.

És a félelme nem is Volt alaptalan. Nem voll egészen igaza a szájmosópohárnak, vagy talán úgy van az, hogy akárhogyan húzódnak is az anyukák a pénzkiadástól, ha a kisfiúknak vagy kislányoknak.van szükségük valámiré, sietnek a' vásárlással. Anyuka még aznap beszerezte az uj fogkefét. Tip-Topot- pedig kiadta a szobalánynak, hogy dobja a szemétbe.

— Ments meg, ments meg.... —

sugla Tip-Top kétségbeesetten.

Péternek megesett a szive a szegény állástalan fogkefén, kicsit ludasnak is érezte magát abban, ami történi, elhatározta hál, hogy segít rajta. De hogyan? Uj állást fog neki szerezni, határozta el hirtelen és már szaladt is a szobalányhoz az ötletével:

Kár még azt a fogkefét kidobni, Katica kezdte.

De hát mit csináljak vele? — kérdezte a szobalány és már fel is emellé a szemétláda födelét, hogy beledobja Tip-Topot.

Használja cipőtisztításhoz anyuka fehér cipőjéhez.

Az ám, ni nevetett Katica.

Erre nem is gondoltam! — S már vitte is a boldog Tip-Topot uj helyére, a hokkerlifiókba.

Tip-Top hálásan köszönte meg Péter segítségét és megkezdte új életéi. A száraz, fojtó magnéziumpor Ugyan koránlsen ízlett neki annyira, mini a puha, illatos fogkrém, az érdes, poros cipőn csúszkálni távolról sem voll olyan kellemes, mint Pélcr sima, feliéi- fogacskáit cirógatni, a hokkerlifiók is sötét, szűk és levegőtlen volt az üde, barátságos fürdőszobapolchoz képest, de Tip-Top azért nem zúgolódott. Buzgó igyekezettel végezte a dolgát és Katica nagyon meg volt vele elégedve.

Ám jaj, a sors nem volt kegyes hozzá. ' Egyszeresük! rémülten vette észre, hogy a kevés, maradék sörtéje is hullani kezdett, gvérült, ritkult, egyre jobban megfogyatkozott. Végül már egészen kopasz lett. Ilyen állapotban cipőpuculásra sem volt alkalmas és Katica egyszerűen, minden teketória nélkül bedobta a szemétládába. Ott fuldoklóit szegény, a piszkos

krumplihéj, rosszszagú hagymahulladék, kályhából kikolort hamu között, mikor Péter kijött a konyhába, hogy az ozsonnatejét elkérje.

— Péterkém, ments meg — súgta elhaló hangon. Még most is szép, átlátszó, sárga nyele ott csillogotlvillogolt a szemét közöli. Péter megdöbbenve nézte, azután hirtelen mezdulattal kikotorta a ládából és zsebrevágta. Bevitte a fürdőszobába, langyos szappanos vízben megíürösztötte és száraz kendővel ragyogóra törölte. Tip-Top elszoruló szívvel nézed körül elmúlt szép élete színterén és meghatottaii üdvözölte régi banilail. Péter pedig a kád szélére ülve eltűnődött, mit is kezdhetne vele. Mártii ár azl hitte, nem tud semmi okosat kisütni, mikor Tommy, a legjobb barátja, toppant be hozzá. Péter rögtön elébe tárta a dolgot és tanácsot kért tőle. Jól tette, hogy Tommyhoz fordult, mert Tommynak remek ötlete támadt.

Sorozzuk be a Birodalomba! (Péter polcát hívták igy.) Sorozzuk be játéknak!

így is történi. Tip-Top bevonult a szép, pirosra festett polcra, a képeskönyv, a mackó, a kisvasút közé. Szebb, boldogabb életet élt, mint valaha. A napjai tele voltak eseményekkel, és több szerepet kapott, mint ,a leghíresebb színészek. Hol iránymutató volt Péter »roller«-ján, hói karmesterpálca. Egyszer horgászéból, máskor meg indiai varázsvessző. Aszerint, hogy Péter és Tommy au ló versenyt vagy koncertet, horgászást vagy cirkuszt játszottak. Naponta új és uj feladatokat híztak rá* minden, játekúkba belevonták és most mar néni' kellett attól félnie, hogy egyhamar bélistára kerül.