Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-08-31 / 70. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljesRádió-müsort tartalmazza Otvenhatodik évlolyam. 70. szám. _________Szombat, 1035. angnsztns 31 Előfizetési ár csehszlovák értekben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel •fisz évre 80 Kö, félévre 4« Ke, négy ed-Alapította: TUBA JÁNOS. Kelelös főszerkesztőt GAAL GYULA dr. Szerkesztői BARANYAI' JÓZSEF dr. évre 2« Kő. - Külföldön 12« Kő. Egyesszám ára 1 korona. Kőm unka társak*« ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 28. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Paktumok szövevénye Komárom, augusztus 29. Áthidalhafatlanok az ellentétek a kormánypártok gazdasági elgondolásai között. — Gazdasági kérdések az előtérben. — — augusztus 31. A gazdasági és belpolitikai helyzetről hosszabb beszámolót közöl a Národni Lisly. A lap megállapítja, hogy a drágaság emelkedése még nem állott meg. A belpolitikai helyzetet így vázolja a lap: A szocialista pártok helyzete igen nehéz, mert a munkásság nem hajlandó megelégedni üres ígéretekkel s erélyes fellépési követel. A kommunista párt manőverei megnehezítik a szocialisták helyzetét. Számolni kell azzal, hogy a kommunista párt sok munkást meghódít a drágaságellenes agitáció örvc alatt. Ez viszont út az egységes munkásfront kialakításához. A koalíciós pórinknak a gazdasági válságra vonatkozó nézetei erősen külömböznek. Az agrárpárt jelentős csoportja hallani sem akar a kamatterhek csökkentéséről. A Národni Listy azzal fejezi be érdekes szemléjét, hogy a koalíciónak nincsen pénzügyi s gazdasági programúi ja az elkövetkező őszre s hogy a nehézségekkel szemben felkészületlen. Englis dr. viszont memorandumot dolgozott ki a kormány számára, amelyben a kamatláb általános leszállítását és a betéti piac szanálásál sürgeti. A takarékossági bizottság a hadgyakorlaton tarlóit megbeszélést Beran elnök lést'vei. s elhatározták, hogy a jövő héten megkezdik a jövő állami költségvetés előkészítését. Ezek elhatározó fontosságnak lesznek az egész államgazdaságra. Ugyancsak megtárgyalták a vasutak és országutak egymáshoz való viszonyának a az országutak rendbehozatalának kérdését is. Számos „kisántánt“ alakul a kisántánt kebelében. — augusztus 31. A kisántánt külügyminisztereinek Bledbeu, Jugoszláviában tartott konferenciájával kapcsolatban ugyanott megnyílt a kis sajtóántánt 11-ik konferenciája is, amelyen az egyes országok delegációja részéről több beszéd hangzott el. Napirenden szerepelt továbbá az az indítvány is, hogy a kis sajtóántánt és a kisántánt országainak többi szervezetei között, — amelyek a kisántánt szellemének megfelelően jármi: el, — célszerű kapcsolatokat és munlaiegységesítést létesítsenek. Csehszlovák részről jelentési lettek az ilyen együttműködés rendszeres kiépítésének előkészítő munkálatairól. Kis diákántánt, kis női álltául, kis légionárius ántánt s más hasonló szövetségek létesítéséről van szó. »A beszed azért van, — mondotta Talleyrand, — hogy az ember ügyesen eltitkolhassa vele gondolatait.« Ehhez a szállóigévé váll külügyminiszteri mondáshoz egészen bátran azt tehetnénk hozzá, — ha megvolna bennünk a cinizmusra való hajlamosság ezekben a nehéz időkben, — hogy az írási azért találták fel, hogy egymást szedhessük rá a Icgkörmönfontabb módokon. Az írás: igen, ezekkel az írásokkal, a papirosokra helyezett, időtálló ravaszságokkal kell mos! birkóznia Európának s mivel az írás álkos ludománya eluralkodott immár az egész világon, meg kell, hogy birkózzon vele mind az öt világrész. Papirosok tartják a jóiét tornyainak hitvány alapjait, papirosok a bélkét s a háborúi. Ezek a szövevényes paktiimbálózatok, amelyek konferenciáról konferenciára haladva lassanként mindennapunkat befonták: ezek azok, amelyekről azt szokás mondani, hogy »megakadályozlak a kibontakozást«, avagy: lehetővé lelték a bonyolult kérdés tisztázását«, esetleg: »az egyes államok nem látnak tisztán az ügyben«. Azt hisszük, a legutolsó idézet találja fejen azl a szögei, amely mellé oly előszerclcttcl iilögelnek a kofereneiázó hatalmasságok: az egyes államok valóban nem láthatnak tisztán az ügyekben, hiszen oly varázslatos, íakirokat megtévesztő ügyességgel szövögetlek össze a paktumok szálait, hogy valóban nagy mester legyen a kötélverő iparban, aki úgy tudja szétbontani ezeket, hogy senki lábára ne hurkolódjék, vagy senki nyakát ne veszélyeztesse. Csak ügyeljünk kissé az olasz-angol-ubesszin viszály puklumcsavarodásaira: mire egyik paktumul kibogozták, addig a másik pakluni csavarodik a szerencsétlen konferenciázó hatalmasság köré s még utóbb viszszatérüuk az ősi, fonálszövő iparhoz: hiszen éppen ősz van, a fonálluízás klasszikus ideje, vénasszonyok helyett a fontoskodó diplomatákat állíthatjuk üzembe, csavarják le hát paktumaikról a szálakat s lássunk végre tisztán. Ez a szál-lecsavarás azonban egyre bonyolultabb munka s könnyen úgy járhat vele az ember, mint az egyszeri mesterlcgény, aki minél több sárkánynak vágta le a fejét a mesebeli királylány kedvéért, annál több sárkányfej jelentkezett a nyakon: az 1925-ös paktum szálait addig bogozgatlák, amíg az 1920-ashoz értek, innen aztán nem volt nehéz az 1906-oshoz visszaszármazni s ma azl olvassuk, hogy egy 1895-ös paktumot is félretettek, mert sikerült találniuk egy nagyon jó állapotban levő s még keveset használt 1887-es megállapodási, amely talán a legkényesebb uégusizlést is kielégít. így sodródnak lefelé a szálak, de messze van még' a puszta igazság! Aki csak féfigmeddig is figyelemmel kiséri Európa sorsát, valóban meg fog lepődni azon a zseniális szövevényhálózaton, amely láthatatlanul, de döbbenetes erővel feszül ki mindennapunk horizontján. A szálak fővárostól fővároshoz vezetnek, az angol ílollaegyezmény éppen olyan határozott irányban húzódik, mint mondjuk a skandináv államok szövetsége, vagy egy titkos német-lengyel megállapodás a gyanút fogott litvánok ellen. Mindenki lcpaklált mindenkivel s végül is: nem az erő látszik ki ebből a lényből, hanem a gyöngeség és a félelem. Kóma, Párizs, Varsó, Moszkva, Tokió, fiées, Budapest, Athén. Ankara, New-York: megannyi erősílőponljai a végtelen huzalnak s most, hogy oly sikerrel fogták le egymás kezét a kisebb-nagyobb szuverén hatalmasságok, nem bírnak egymástól szabadulni. A paktumok örmagukért valók lettek, valami ravasz lárpurlárság vigyorog elő belőlük, — az a hajdani s oly erősen példázatos anekdota jut az ember eszébe, amely az egyszeri magyar vitézről s a török harcosról szót: »Törököt fogtam, uram. de visz!« Széniünk előtt játszódnak le ezek a török fogások, paktumok születtek és fialtak el, a szent bizalmatlanság nevében mindenki görcsösen hozzákapott a legközelebbi baráthoz s utóbb inár az sem volt baj, ha a barát vörösen égő szemmel, fogcsikorgatva kötögelle a paktumot s közben bizalmasan álmosolygolt az átellenes szomszédra, hogy az viszont gyanakodva fordítsa el a fejét ismét egy új ellenfél felé. Túlsók a pakluni, túlsók a mulaszt és mindehhez túlkevés az eredmény, mert egyik paktum megette a másikat s csak irásmunkának volt kitűnő. Paktum helyett becsületes őszinteség leli volna helyénvaló. Valami általános, nagy népszavazást kellett volna szervezni, a népszavazásban az egész világ résztvett volna. S megkérdezni mindenkit kiilön-külön: mi a tervei Aki cipőt akar talpalni, ám menne munkásnak, aki halászni szeretne, ám fogjon halakat, aki tudós magányban kivánja leélni idejét, ám kapjon árnyas dolgozószobát, aki pedig harcolni, verekedni óhajt, áni verekedjen. Kikí űzze a legsajátosabb, leginkább átérzelt mesterségét, — a verekedők ám csapolják le egymás vérét, de azok, akiknek ehhez nincsen kedvük, vagy akik csak az uszításhoz értenek, álljanak félre s egy szóval se avatkozzanak be a játékba. Talán naivnak tűnik ez az elgondolás, de nehéz időkben néha a legnaivabb terv látszik a legkönnyebben megvalósíthatónak. Nem járunk távol az igazságtól, ha kimondjuk: százezer és százezer ember lelkében ugyanez a vágy ég s ugyanez a szándék él: »folytassa kiki a maga telke hajlandóságát!« — ami egyúttal azl is jelenti, hogy kössünk végre emberies paktumokat, szeretettel telt betűkkel s a paktumok lapjai közül ne gázbombák szagát érezzük ki, hanem a valódi emberi megértés iöinjénfiislje áradjon. Tömjénfüst: hamisság és felesleges ködfelhő nélkül. Van egy gyermekjáték, amelyet kírándulőtársaságok előszeretettel alkalmaznak is: Két ember egymás mellé áll s szorító kapcsok alakjában megfogja egymás karját. így egy praktikus »hordozható emelvényt« alakítanak az erőteljes kézfogásból. Akit az egymást szorító kezekre ültetnek, nem esik le a földre. Hiszen, mindenki ismeri ezt a kézfogás!. Nos: az egyedüli lehetséges »paklumos kézfogásnak« csakis az ilyenforma kapocsnak szabad lennie. így, igen, igy jogos az egymást szorító kéz szorítása, mert az összekapcsolt erős kéz mindig hordoz is valakit, a leggyöngébbel, egy játszó kisgyermeket, vagy valakit, akit szerelünk s akire önkéntelenül fel Is kell néznünk, ha karunkra ültetjük. V leggyengébbet: az emberi békét, a szeretetef s a józanságot. S hurcoljuk körül öl az emberi játékok nagy mezején... Elkészült a legújabb állatmonopolium~ terv. Aföldmivelésügyi minisztérium elkészítette a legújabb állatmonopoliumtervet. A minisztérium már több tervet készitett, de mindegyiket újra módosítja. A legújabb tervezet szerint a negyven fogyasztási központ helyett az egész köztársaság területén nyolcvankét ilyen központ lesz, egyelőre. Az országos hivatalok ezzel kapcsolatban felhívják a járási hivatalokat, hogy vásártartási jogukról mondjanak le. A kívánság indoka az, hogy kevesebb vásári nap esetén nagyobb központokba tömörül a kereslet s a kínálat. Szocialista körökben nagy elkeseredést váltott ki az agrároknak ez a legújabb lépése. Bizalmas értesülések szerint a szocialista és a szociáldemokrata központok azt az utasitást adták ki a helyi szervezeteknek, hogy a községek vagy a városok ne mondjanak le vásártartásijogukról.
