Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-08-21 / 67. szám
2. oldal, »KOMAROMI L'AFOK< 1935. augusztus bl. Érsekújvár nagy ünnepe. Tizenötezer főnyi ünneplő közönség a törököktől való felszabadulás emléknapján. — augusztus 20. Minden eléjetormosuló akadály ellenére Érsekújvár megtartotta a török uralom alól való felszabadulás jubiláns ünnepét. Kétszázötven éve, hogy Érsekújvárt bevették a keresztény csapatok s ez olyan nagyjelentőségű volt, hogy egész Európa megünnepelte. Érsekújvár bevétele volt a bevezetője a törökök kiverésének Európából. Az érsekujvári ünnepet sokkal nagyobbszabásúnak indították, mintamilyen lett belőle tulajdonképen. Külpolitikai okra hivatkozva a hatóságok egyre inkább szűkítették az ünnep kereteit, — megakadályozni azonban azt, hogy tizenötezer ember megjelenjen az újvári ünnepen: nem lehetett. Érsekújvár hosszú idő óta nem emlékezik olyan mozgalmas napra, mint most vasárnap volt. Az ünnepségek míísorszámai közül csak keveset engedtek meg s túlnyomórészt misék, istenitiszteletek, kiállítások, ki világosítok voltak műsoron. Az ünnepélyt Érsekújvárban úgy tervezték, hogy ez ünnepe lesz a magyarságnak s a szlovákságnak is s maguk a szlovákok helytelenítették legjobban az »ellanácsotást«. Dr. Turchányi Imre szenátor nyitotta meg a város történelmi kiállítását. A történelmi kiállításon szerepel több értékes tárgy a Komáromi Jókai Egyesület múzeumának gyűjteményéből is. Négyezer ember nézte meg vasárnap a kiállítást! Vasárnap délelőtt tábori mise volt, mozsárdurrogás követte ezt. Majd a Czuczor-léren széj>en sikerült emlékművet lepleztek le. Az emlékművet régi, török kövekre tervezte Berecz Gyula, komáromi szobrászművész. A leleplezésre kivonultak a környék népviseletbe öltözött lakosai is. Holota János dr. mondott felavatóbeszédet, ő vette át Érsekújvár nevében a szép s impozáns emlékművet, melyek koszorúk árasztották ^el. Komáromból Dcrfingák Gusztáv és Szombatiig Viktor tett le koszorúkat. Festői képben vonultak fel a falusiak az uccán. A város egész nap az ünnep hatása alatt állt. Majd népművészeti kiállítást nyitott meg a Sz. M. K. E. Gazdag, igen szép, színes kiállítás ez: a környék falvainak népviselete minden szépségében megmutatkozott. Estefelé a Kálvária-bástyára vonult ki többezer főnyi zarándok, ezeknek dr. Porubszkg Géza tartott nagyhatású beszédet. Este gyertyás kör menet s tűzijáték fejezte be a napot, amely a magyar vitaiizmus erőpróbája lett így. A dunaradványi bíró egy kalap miatt önmaga ítélkezett véresen. Vérbefult a dunaradványi legények mulatsága, mert a bíró fia összeveszett a barátaival. — Saját tudósítónktól. — A csendes Dunaradványi véres eset tarja izgalombant: a dunaradványi bíró kioltotta egy legény életét vasárnap este. Egy esztendeje választották bíróvá Juhász Mihályt Dunaradványon. A dunaradványi községházán mindig bajok voltak, rendszerint anyagi problémák izgatták a községi képviselőtestületet. Az új bíró megfogadta, hogy mindenütt rendet csinál, nemcsak a kasszálmn, hanem a kocsmákban is. Azzal az elhatározással ült a bírói székbe, hogy a garázda legényeket, akik sok bosszúságot okoztak neki, megtanítja rendre. Ez a terve most vasárnap túlságosan jól ütött be neki s a nagy rendcsinálásban sikerült agyonlőnie egy embert. A bíró fiának kalapja. Nagy mulatságot tarlóit a dunaradványi fiatalság vasárnap, A bíró is jól felkészült a mulatságra: a mezőőrtől kölcsönkérte a revolverét, de nem moiídtcr' tmeg, mit akar vele. Áp;de nem ment el a mulatságra mégsem, hanem otthon maradi. A kocsmában ezalatt egyre hangosabban mulátoztak s különösen a bíró fia etette magát nyeregben. Letegezte az idősebb legényekei, ami nagy sértés számba ment, mégha híró fia is volt, aki fegezödötl engedetem nélkül. Majd dulakodni kezdtek s Vörös Jenő, a níiitatozók egyike tréfából eltette a bíró fiának kalapját. Ifjabb Juhász Mihály felbőszült ezen a hallatlan merészségen s hazaszaladt az apjához, panaszkodni. Az apa igazságot tesz. Juhász Mihály is nekibőszült. Azonnal vette a revolvert és a kocsmába ment. ptt Vörös Jenő p\é állott s számonkérte a. fia kalapját. Vörös Jenő kissé hefvkéh válaszolgatolt, ami mégjobbanfelirigercUc a nágyhalálmű urat., — Van énnekem kalapom, nem kell a maga fiáé! — mondta Vörös Jenő. 5 Rishijja, hogy a bíró azonnal neki nem ment már ekkor Vörös Jenőnek. Komárom, augusztus 20. A többiek csitítgatni kezdték a veszekedő félékéit s a bíró a mellékszobába távozott. Ott elővette revolverét, megcélozta Vörös Jenőt s halántékon lőtte. Vörös Jenőt egyszerűen kilőtte a barátai közül. Azonnal meghalt. Nagy riadalom lett úrrá a legényeken. Le akarták fegyverezni a bírót, aki azonban dühbe jött, többször a levegőbe lőtt s az egész társaságot, a kocsmárossal együtt, kizavarta a vendéglőből. Magára maradi a halottal, fel-alá sétált előtte s beszélt is hozzá: — Amit kerestél, megkaptad! — mondotta hangosan. A megrémült fiatalság értesítette a csendőröket, azok megérkeztek s lefegyverezték a bírót, majd beszállították a komáromi ügyészségre. Vélemény szerint a bíró pillanatnyi elmezavarában követte el megbocsáthatatlan lettét: az egész családja terhelt. Az almási Toldi Miklós. Bika rugaszkodván, kötél szakadt vala, Miklósnak ezúttal hideg zuhany adatott vala.-rí- augusztus 20. Hogy a részeg embert még az Isten is védi és hogy a részeg ember előtt minden okos ember kitér, azt fényesen bizonyítja az alábbi eset. A komáromiak kedvenc kiránduló helyén, Dunaalmáson nagy ribillió támadt a napokban. A csordáról hazatérő falu bikája valamitől felbőszült és nem akart engedelmeskedni a tehénpásztornak és rémes bömböléssel ügetett végig az uccán és nem lehetett beterelni a bikaistállóba. Aki csak tehette, messze elkerülte a bikát, de éppen akkor jött ki a kocsmából Dömötör Miklós, aki nagyon is félöntött a garatra és járása elég bizonytalan volt. Mondogatták neki, ne menjen ki az uccára, mert jön a bika és pedig vala elég haragos álla pótban, nem lesz jó vele szembe kerülni. No hiszen csak éppen azt kell mondani á csökönyös részegnek, hogy erre ne menj, mert juszt is arra megy. Dömötör Miklós talán nem is arra akart menni, amerről a bika jött, de már csak azért is arra ment, mert óvaintették. De mennyire arra ment, sőt még egyenesen járni is megpróbált és szinte sietett a bika elébe. A veszedelmes találkozást nem lehetett Iákerülni. Dömötör, a dunaalmási Toldi Miklós, már csak egy arasztnvira voll a bika szarvától. A kerítések mögül és az ablakokból már előre sikongattak az almási fehérnépek, hogy szegény Dömötörnek most aztán azonnal vége lesz — és pedig milyen dicstelen "vége. A kqmor bika és a részeg ember farkas szemel néztek egymással. Vértfagyasztó percek vollak ezek és most csoda történt! A bika szépen kitért Miklós elől, mintha mondta volna, ilyen részeg disznóval nem kezdek bir menj a magad útján. Kikerülte a szemét rája meregető Dömötört és tovább ügetett. Dömötörben azonban föllépett a részegek kötekedő természete. Borzasztóan hántolta, hogy a bika semmibe se vette. — Micsoda, te vagy az a híres bika, akitől az egész falu fél? Hát akkor mért inalsz el, mint a sunyi kutya? De majd én megtanítalak bátorságra, le cudar disznó, — ordítozott dühösen az almási Toldi és kocogott a távozó bika után. A kerítés mellől előjött férfiaknak csak nehezen sikerült lefogni, különben utána megy a bikának és azt addig ingerelte volna, hogy bizonyosan agyon tapossa. Haza cipelték. Otthon éppen nagymosás volt, öblögették a ruhát egy nagy szapulló hideg vízben. Dömötör uramat érthető patáliával fogadta az asszony, aki előtt már nem volt olyan bátor Toldi, mint előbb a bikával szemben. Bolond fejjel, ahelyett, hogy lefeküdt volna, addig billegett ott a szapulló körül, hogy egyensúlyt vesztett és belebukott a hideg vízbe, a lábai az ég felé kalimpáztak. Szerencse, hogy idejében kirántották, mert bár víziszonyban szenvedett világ életében, még utóbb világ csúfjára az undok vízben lelte volna halálát... Pozsony és a magyar sziniévad. — augusztus 20. A sziniévadnak már régen vége. Sőt, lassan megnyitnak a színházak (sok esetben pajták) kapui, hogy egy új szezon vegye kezdetét. A szlovenszkói magyar színészet sorsa évről-évre szomorúbb. De minden új évad kezdete friss lendületet, akarást hoz és a sokszor leszólt, ripacsnak minősített színészek, ha néha éhezve is, de elvégzik szent küldetésüket: az édes magyar szó, a magyar Jiultúra terjesztését. örökké aktuális ez a kérdés': a kisebbségi magyar színészet kérdése, hiszen ez egyik végvárunk. És most Ezerszeresen aktuális, mert veszélyben van, Halálra van ítélve. Iván Sándor társulata Keleten teljesen tönkrement. Ráadásul még Kassán tűz hamvasztotta el kelléke, díszlete legnagyobb részét. Nem bírta tovább a,nagy rezsit. El kelleti bocsájlania kipróbált színészeit és egész másodrendű'társulattal fejezte be aZJ évadot. Földesnek sokkal nagyobb szerencséje volt. Évadja anyagilag is jól sikerült, csak a záróakkordok hoztak nagy meglepetést. Pozsony az a hely, ahol a Nyugatszlovcnszkói zSintársulat »megtalálja számításait«, azaz helyrebillenti az addig rendszerint passzív pénztári mérleget. Pozsony kultúrigényeivel kitűnő szinészgárdál követel és így jut nekünk, a vidéki városok közönségének is nívós előadás, igazi művészet. A vidék önmagában nem bir ellarlani nagy társulatot, jó színészeket, nem jut pénz itt új befektetésekre: kulisszákra, kellékekre, ruhákra sem és ha nem volna a Földes-társulat évadjának végén a háromheti pozsonyi szezon, sokkal gyöngébb előadásokat, kevesebb művészetet kapnánk. A pozsonyi szezonra van fölépítve a Nyugalszlovenszkói színtársulat mind anyagi, mind művszeti rsze. Idén is bevonultak a magyar színészek Pozsonyba. Egy egész heti műsorral jelentek meg a megnyitó előadást hirdető plakátok, de még meg sem száradhattak a hirdetőoszlopokon, már elterjedt a lesújtó hír: csak 3 napos lesz az idei pozsonyi évad. Megokolás: megkezdik a Városi Színház színpadán a zsinórpadlásának és világítási berendezéseinek átépítését. Máshol továbbjátszhatnak a magvar színészek, de a Városi Színházban nem. Földes talált volna más alkalmas termet, de inkább elment társulatával együtt faluzni. És helyesen lette. Jól „látta Földps, hogy ,e$ egyszersmindenkorra a magyar színészek, a magyar sziniclőadások Városi Színház épületében való játszási jogának föladása lenne. Ez pedig presztízs kérdés: a magyar színészetnek ott van a Tielye a szlovák és német színészet mellett a Városi Színház színpadán. Ehhez joguhk van és ezt a jogunkat nem szabad föladnunk. Égj- kicsit furcsa volt Földesék gyors kilakoltatása, de tenni ellene semmit sem lehetett. Az utols óelŐadákt táblás ház előtt tartották. Este hétkor már protekcióval sem lehetett helyet kapni. Ritkán volt darabnak akkora sikere, mint a »120-as tempósnak Pozsonyban. Állandó nyillszini tapsok. Aztán felhangzott Mányai záró mondata, illetőleg szava: »Oh, vezérigazgató. Mikor lejött a színpadról kicsil pózolva, széles gesztussal ezt mondta: — Történelmi ember lettem, én mondtam el az utolsó magyar Szót a pozsonyi Városi Színház színpadán. Itt többet magyar előadás nem lesz. Ekkor még egyikünk se vette ezt komolyan. Se ő, aki mondta, se mi, akik hallottuk. És most úgy látszik, hogy igazat mondott. Pozsonyból azl a megerősített hírt kaptuk, hogy jövőre sem mehet be a Földes-társulat a Városi Színházba. A színpadot vedlett hátteres színpaddá alakítják át a jövő nyáron és ennek munkálatait a szlovák szezon befejezése ulán azonnal megkezdik. Elismerjük, hogy erre szükség van, de mért ép a magyar szezon ideje alatt kelt ezt az alakítást keresztül vinni. Nem lehelne, — ha máskor nincs idő az alakításra, — a szlovák évadból egy hetet elvenni és legalább 10—15 napra beengedni a magyar színészeket? Hiszen a munkálatokat úgy is be lehetne őszig fejezni, ha Földes megkapná egész julius 1-ig a Városi Színházat. Égész más áll ennek a hátterében: Békéscsaba. Drasárék nem kaptak játszási engedélyi Békéscsabán és ennek megtartásáról van szó Addig, amig ä szlovák színtársulatot nem eresztik be Békéscsabára, nem lesz magyar szezon a po*zsonyi Városi Színházban. . És most valljuk be őszintén, hogy' a békéscsabai kisebbségnek ép oly Jogos kérelme a szlovák színészek vendégjátéka-, mint a miénk, ’á kisebbségi magyar színészek pozsonyi Tenni kéne yalamil. De mi nem lehetünk, ennek érdekében semmit. Nézhetjük tehetetlenül, hogy három év múlva a nézőtér átalakítása miatt, évek múlva pedig már minden megokolás. nélkül nem kapja meg a magyar színészet a pozsonyi Városi Színházat. Z. Gv. » ’ / ' • ■ "fit -i. . • . ’ • •• Ház a Masaryk uccában 1 nagy és 1 kisebb komplett, modern lakással, gondozott udvarral és kerttel eladó. Bővebbet a kiadóban.
