Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-23 / 94. szám
4. oldal. ► KOMAROMI LAPOK« 1985. november 23. FALUD1 KÁROLY; Csokonai Jaj Lillám is a tirann törvénynek S a szokásnak meghódolt. (Csokonai: a tihanyi Echóhoz) Síró sirámod Pún kísérte sípon, .4 Balatonban sellő zokogott... Es sírt a nimfa halvány holdvilágon, Akit egy faun Tihanyban elhagyott. És sírt a felhő, sírt csőt zokogva. Az ég kínjában búsan elborult, (jyászkendőt szőve égő csillag ikra ... Es Eúterpe új nótát tanult. Felverte lantod fájó énekével A mlhdcnséget: Téged siratott; lAggitá lantod lobogó füzével Vasszikla keblét,: ércet alvadóit. Csak Lilla volt, ki egy könnyet nem [ ejtett, S tirann törvénynek gyorsan meghaljál,' Csak Lilla volt, ki mindent elfelejtett, A hűtlen, csalfa, — drága Lilla volt. Hitler személyes emlékei első gyűléseiről. A Völkischer Beobachter napokban megjelent száma teljes terjedelmében közli azL a beszédet, amelyet Hitler a müncheni puccs emlékünnepének előestéjén a Bürgerbráukellcr termében mondott. A beszéd sok érdekes személyes visszaemlékezést tartalmaz. — 1920-ban hoztuk nyilvánosságra először programunkat, — mondta löbbek közt Hitler. — Ugyanakkor tartottuk meg első nagyobb gyűléseinket. Akkoriban a terem tízszer olyan nagynak tűnt föl előttem, mint ma. Boldogok voltunk, ha csak valamennyire is megteli és legalább a fele nem mutatott tátogó üres foltokat. Már 1920- ban sikerült elérni, hogy megteljen a terem. Eljött az 1921. év. Akkor már inkább kimerészkedtünk az uccára. Minthogy a polgárság csődöl mondott, arra a magamnak is vakmerőnek tűnő elhatározásra jutottam, hogy tiltakozó gyűlést hívjak össze a párizsi békediktátum ellen. Erre a célra a Kronccirkuszt béreltem ki. Utólag némi szorongást éreztem és aggódtam, hogy nem fog megtelni a cirkusz. (Derültség és tetszés.) — Egy teherautót béreltem, folytatta Hitler — ráültettem a húsz első párttagot, zászlót adtam a kezükbe és plakátokkal végigfuttattam őket az uccákon. Üzleti szempontból nagy könynyelműséget követtem <1. (De.üt.ég és tetszés.) Ugyanis ezenfelül még 20.000 röpiratot nyomattam és e »nacionálbolsevista« kocsi útján egész Münchenben szétoszltatlam. A polgárok vegyes érzésekkel nézlek rám. Arra gondoltak, hogy megint feléled a Spartakuszmozgalom, mert nem tudták felfogni, hogy lényeges különbség lehet vörös és vörös között. A vörösök pedig, akik valamivel tisztábban látták a dolgot, felháborodtak, hogy így beavatkoztunk a hatáskörükbe. Estéié tele lett a cirkusz. özönlöttek a tömegek és nekem csak 50—60 rendező állt a rendelkezésemre. Ezekkel kellett fenlartanom a rendel az óriási helyiségben. A mozgalom első híveiről beszéli ezután Hitler. — Mozgalmunk egyre erősebb leli. Nem olyan emberekkel szaporodott, akik kisajátították a maguk számára a bölcsességet, hanem először a nagy tömeg, az egészséges nép csatlakozott hozzánk. Ha ma egy 1922-es rohamosztag végigvonulna az uccákon, mindenki ezt kérdezné: »Hát ezeket honnan eresztetlélc el?« (Viharos derültség.) Még az az idő volt ez, mikor a legtöbben gallér nélkül járták a gyűlésekre és erre különös súlyt is helyezlek. Ilyen nem parlamentáris öltözetben léptünk fel egykor, de éppen ezért nagyon népszerűek lettünk. Ludendorffról is megelékezett beszédében- Hitler. — Egy férfiról kell megemlékeznem Üt ebben a pillanatban — mondotta — aki most nincs köztünk, s akit akkor kértem, bőgj' ne az első sorban masírozzon. Ludendorff ezt a feleletet adta nekem: »Az első sorban fogok állni.« És az első sorban is állt. a A komáromi mester detektív: „találd ki!“ \ Ki gázolt az esti korzón ?\ Kissé szemergélt az eső, de a főuccai korzón ennek ellenére is sokan : voltak már: élvezték a séta szabad levegőjét a derék komáromiak. Hat j óra után lehetett, amikor az Otthon kávéház előtt hangos sikoly hasítottJ bele a levegőbe, egy autó fékje megcsikordult, a közönség összefutott: na- ■ gyón kellemetlen ügy, egy sétálót elütött az autó. A sétáló elesett, sálgo- j sabb horzsolásokat szenvedett, az autó sojjörje azonban, még mielőtt a ■ rendőr odafuthatott volna, gázt adott a kocsijának s nagy dudálások- ■ kai megfutott. Egyenesen jól a határhídra. Szerencsére egyik közeli iiz- : leiből a rendőr azonnal, telefonált a hídőrségre, hogy tartóztassa föl a kül- \ földre igyekező autót. hídőrségről azt telefonál Iák vissza, hogy egyugy:tn-\ azon pillanatban két egyforma kis Túlra kocsi érkezett a hídfőhöz, most j már melyiket engedje szabadon s melyiket tartóztassa föl7 Mit volt, mit nem tenni, a hídfírség nagy bocsánatkérések között mind a két autót visszaküldte a rendőrségre, hogy kiderítsék, ki volt a gázoló sofffír. Valóban: a véletlen két egyforma, szürke, négyüléses autói irányi- m tott a határhíd felé. Most melyik volt a gázoló? A nagy idegességben aszd-' mot elfelejtették megjegyezni. Mindakét kocsiban csak a soffőr ült. Kezdetéi vette a kihallgatás. Mindakét soffőr tagadta, hogy végigment volna a főuccán. — Tudtam, hogy tilalmi idő van ilyenkor, inopdta az egyik, — , a : Klapka-szobor előtt azonnal befordultam a Central szálló felé s a Kórház- j téren fordultam a Baross uccu felé. Találkoztam két bérkocsival: uz iya-\ zolhat! 1 A'másik is ugyanezt állítja: — Már majdnem befordultam a főuccára, amikor a tilalmi táblát megláttam a főucca elején s ennek idejét összehasonlítva a villanyórám!, tudtam, hogy nem szabad átmenni a főuccán, fordítottam egyet a kormánykeréken és a mozi épülete mellett a Dunaparton jutottam ki. Igazolhatom ezt azzal is, hogy egy kékfelöltös, pápaszemes, szürke bokavédői, hatvanasnak látszó öregúr intett a karjával, hogy rossz útra tértem. Engedelmesen megfordítottam tehát a kormányt s balra fordultam. Mindakét soffőr fényesen igazolja magát. Éppen a kékfelöltös öregúr, mint tanú után kezd nyomozni a rendőrség, amikor az első soffőr még megszólal: — Én még emlékszem is, kérem: a sarki szűcsüzlet vallóját éppen akkor húzták le, amikor én befordultam a Tromler felé. A villanyórán félhét volt. A rendőrtiszt viselő egy pillanatig gondolkozik s azt mondja: — Tudom, ki gázolt a főuccán s ki az ártatlan. Az egyik marad, a másik elmehet. * Honnan tudta meg a rendőrtiszt viselő, hogy ki volt a tettes? (Megfejtés a szerdai számban. Megfejtéseket, írásban, »Mesterdetektív« jelzéssel szerda reggel kilenc óráig fogad el a szerkesztőség.) ÍROD L í O IVJ[ Szabó Pál. Anyaföld. östeheiség. Alig pár évvel ezelőtt gyarapodott nyelvünk ezzel az új kifejezéssel. Alig pár évvel ezelőtt — és mégis — ma már elvesztette igazi értelmét. Östeheiség: önmagától, önerejéből lett, mondhatnék született zseni. S ma... Minden író, költő, festő, aki nem végzett legalább nyolc gimnáziumot, igényt tart erre az elismerő címre. Igényt (art, anélkül, hogy megvolna hozzá e szó tartalmának lényege: tehetsége. De a sok kétes értékű ».őstehetség« közöli akad igaz elhivatott próféta is. Szabó Pál, a három elemit végzett biharmegyei paraszt, volt az első. aki ezt a jelzői megkapta. Móricz Zsigmond hívta föl rá az irodalmi körök figyelmét s ma hatalmas kompozícióival, a magyar falu, a magyar paraszt töretlen ábrázolásában sokszor utoléri föLl'edezőjét. És egy nagy előnye van vele szemben: született paraszt. Az Anya föld Szabó Pál ötödik megjelent kötete. A Békalencse után az Őszi Szivárvány és a Papok, Vasárnapok nem hozott semmi újat. Mintha kimerült volna. Annál frissebb, üdébb legújabb. regénye. Nem regény ez az írás. Megvan ugyan benne minden, amit a poétika előír, hogy tökéletes realista regény legyen, hiányzik belőle a ü'agédia minden kelléke és mégis inkább tragédia. Nincs ugyan benne tragikum. Nem bukik el benne senki, különösen főhős nem, mert főhőse egyáltalí nincs. Sőt befejezése sincs. Az izzón folyó történés egyszerre megszakad. Valami hiányérzés marad a regény elolvasása után bennünk. Hiányérzés, a befejezellenség érzése, az, hogy nem bukik el benne senki, hogy nem győz sem az igazság, sem a gonosz. Minden marad továbbra is úgy. mint volt. Minden. Változatlanul. És ez benne a tragikum. A magyar falu szörnyű tragikuma. Ismétlem. A regénynek nincs fő(Regény, Kazinczy Szövetkezel kiadása.) szereplője. Mindenki egyformán fontos benne és mindenki épp oly joggal elejthető. Osonta Laci épp úgy, mint Cegle Józsi, vagy Osonta Teresa épp úgy, mint Ella, a földesúr felesége. Nélkülözhető, mint az éleiben, mintragikus denki: valaki csak addig néikülözhetetlen, amíg lélezik, amíg otl van. Ha megszűnt lenni, jön helyébe más. A történés: az élet ettől függetlenül változatlan marad. És épp ezért van főszereplője az Anyaföldnek: az élet. A haldokló magyar falu élete. Az Anyaföldnek nincs Túri Janija: szent parasztja«. A parasztot egy paraszti sorsban élt ember isteníteni nem tudja. De szólni sem. Csak megérteni. A paraszt Szabó Pál megrajzolásé ban »csak« paraszt marad. Élő, húsvér paraszt. Lop, mert vágyja a földet, mert nélküle nem élhet. Bizalmatlan a végtelenségig. Megbecstelení ti azt, aki faját akarta meggyalázni. És mindez a falu szemet-szemérl moráljának tükrében egészen más. Más, mint maga az Isten: a Föld. A legtisztább monolheizmus, a legtisztább egyazisten. És a földesúr? Nem a regényekben ezerszer lejáratott két variáns. Sem a pipázó jóságos megmentő, sem dőzsölő rideg külföld-csavargó, hanem a zsellérség lelkében élő. És érdekes, paraszti észjárásával oly egy szerűen tudná megoldani a földesurak problémáit. Egyszerűen, mert egyszerűek, csak nem föntről, hanem alulról. kell nézni őket. És a parasztnak és földesúrnak találkoznia kell. Összehozza őket az, ami a magyar falu egyetlen determinánsa: a föld. De ez a találkozás mindig egy új elidegenülést jelent. Mert, ha a földesül- gőgös, akkor a paraszt ezerszer az, Gőgös, a maga parasztgőgjével és az Anyaföld problémája örökre megoldatlan marad. A könyvet Makovits Jenő (Rimaszombat) Ízléses illusztrációi díszítik. Z. Gy. A* ősii évad legkiemelkedőbb kultúreseméuyének ígérkezik az akadémikusok Szlovenszkói estje. Dr. Szvatkó Pál az előadók között Komárom, november 22. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete tavalyi Ady-estje az elmúlt év legsikerültebb rendezése volt. Az akadémikusok fölbuzdulva azon a közönségsikeren, amely áz Ady-eslet kísérte, ezévben is egy hasonló magasnívójú kultúresemény megrendezését vették tervbe, amelynek előkészületei már annyira haladtak, hogy azokról beszámolhatunk. Az estet december íh-én, szombaton este rendezik meg. Az est címe: Szlovenszkói-est. Az akadémikusok azt a célt tűzték ki ezúttal maguk elé, hogy bemutatják a komáromi kultúrközönségnek, — amely érthetetlenül még mindig oly távol áll kisebbségi értékeink felismerésétől, - - a szlovenszkói magyar kultúrát. Az est színességét, változatosságát az adja meg, hogy a száraz, hosszantartó előadások, ismertetések helyett ezúttal önmaguk az írók fognak fellépni a kultúrpalota dobogójára: önmaguk fogják megismertetni, megszerettetni önmagukat. A szlovenszkói magyarság általános kullúrhelyzelét annak legelhivaloltabb ismerője, dr. Szvatkó Pál, a PMH egyik szerkesztője fogja ecsetelni. Nagy szolgálatot tesznek az akadémikusok a komáromi magyarságnak, amikor lehozzák Komáromba azt az embert, akinek írásait immár 13 éve olvassa és akit mindeddig mégsem ismert. Az ő előadásán kívül még egy-egy rövid ismertetést tart Nagy Barna és Zombory György, kisebbségi képzőművészetünk, illetőleg irodalmunkról. Az est kerelén belül fellépnek prózaíróink közül dr. Földes György, Csallóköz legnagyobb ismerője, Szombathy Viktor és Kaszás Ferenc, a gyallai östeheiség. A verset Kossányi József, Erdőházi Hugó és minden valószínűség szerint Szenes Erzsi, aki mellette egészen kiváló előadó is, fogja képviselni. Rajtok kívül természetesen Komárom legjobb szavaló) is fellépnek, akik a többi neves költők egy-egy versét mutatják be. Zenekultúránkat Schmidt Viktor vezetésével a koszorús Dalegyesület, annak leg’nivatottabb inlerpretáíora fogja bemutatni és nem lehetetlen, hogy egy komáromi zongora- vagy vonósnégyessel is meglepik az akadémikusok a zenekedvelő közönséget. Az est részletes műsorának ismertetésére még visszatérünk. Másféiévi börtönt kapott a sikkasztó dunaszerdaheivi járásbiró. Hétfőn este nyolc órakor hozta meg ítéletét a pozsonyi kerületi bíróság Babos tanácsa a sorozatos hivatali sikkasztással vadolt Juras voit dunaszerdahelyi járásbiró bünperében. A bíróság a perbeszédek elhangzása után bűnösnek mondotta ki a vádlottat sorozatos hivatali sikkasztás bűncselekményében és ezért másfél évi börtönre, három évi hivatalvesztésre és 100 korona pénzbüntetésre Ítélte a volt járásbirót. Enyhítő körülménynek fogadták el a vádlott töredelmes beismerését, büntetlen előéletét, családos voltát és azt a törekvést, hogy a kárt lehetőséghez képest igyekszik visszatéríteni. Az elitéit védője, dr. Kovács Tibor és dr. Kotynek államügyész három napi gondolkozási időt kért. Az elitéit továbbra is fogva marad — Bérharc provokáció az ármentesitési munkaiatoknál. Amint több csallóközi községből értesítenek, az Alsócsallóközi Árrnentesitő Társulat munkálatainak területén erős bérharcprovokáció folyik s arra biztatják a munkásokat, hogy hagyják abba a munkát. Ebből a munkások számára csak kár háramlik, mivel a sztrájkolási idő alatt elesnek keresetüktől. A csatornázási munkálatoknál dolgozók saját érdekükben teszik, ha nem ülnek fel a bérharc-provokálóknak, hanem nyugodtan folytatják a munkát.
