Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-30 / 87. szám

1935. október 80. iKOMAROMI IAPOK< 3. oldal. Borzalmas gyilkosság történt a Királynéréten. Majdnem felapvitották dühükben a gyilkosok az áldó* zatot. — Az áldozat éppen, hogy kiszabadult a vizsgá­lati fogságból, máris eltelték láb alól titokzatos kezek — október 29. Borzalmasan megszabdalt hullát ta­láltak a napokban a járókelők a ki­­rálynéréti állomás szomszédságában. A királynéréti állomás a Komárom-— Gűta között közlekedő helyiérdekű vasútvonal egyik elhagyott állomása. Itt történt a gyilkosság. Az áldozat: Tóth Kálmán kisgazda, akinek a pri­­mási birtokon földbérlete van. Tóth Kálmán közel állott ahhoz, hogy rovottmullúnak bélyegezzék. Né­hány évvel ezelőtt megházasodott, im­már két gyermeke van, de állandóan gyanakodott szomszédaira, hogy azok a feleségének udvarolnak. Több tár­sát gyanúsította ezzel s emiatt jele­netei voltak feleségevei s az állítólagos udvarlókkal is. A nyáron az egyik ilyen udvar­­lónak leégett az asztagja s Tóth Kálmánt gyanúsították a gyújto­gatással. Tóth Kálmánt előzetes letartóztatásba helyezték s mind a mvdt hétig a ko­máromi ügyészség fogházában ült, mint vizsgálati fogoly. Mivel kellő bi­zonyítékok nem merültek fel ellene. szubadonbocsátotfúk s azonnal jel­ült a vonatra. Vele volt egy kisérő is, akinek neve azonban mindmáig ismeretlen. Tóth Kálmán azonban nem érkezett haza: az este sötétjében ismeretlen tet­tesek, — akik alkalmasint már vártak rá, — megtámadták s meg­ölték. A boncolási lelet igen borzalmas: a bicska alaposan működött, a gyilkosok nem végeztek félmunkát. Szörnyű dü­hükben majdnem szétvagdosták áldo­zatukat, bestiális módon. Egy revolverlövés érte az altestén. Néhány ütés a fején, még az or­rát is beverték. Hét késszúrás a mellkasán. Egy szúrás a szívéf is érte. Néhány szúrás átvágta a bordaporcogókat is. Tóth Kálmán azonnal elvérzett, se­­gélykiáltásait a sötétben senki sem hallotta, a tettesek elmenekültek. Holttestét másnap találták meg. Azon­nal jelentették a csendőrségnek, ki­szállt a hatósági bizottság is, a hullát felboncollák. Tóth Kálmán ismeretlen kísérője eltűnt, megtalálni nem lehe­tett. Valószínűleg ő volt a főszereplő a tettesek között. Tóth Kábnán két árvát hagyott hát­ra. A gyilkos kézrekerítése érdeké­ben mindent elkövetnek. Az áldozat 35 éves volt. Miért pusztul ki a Komárom melletti vizekből a halállomány? A szennyvizeket derűre borúra beleengedik a folyókba. — Hol a halvédelmi törvény?? — Ingyen halászat és gazdag zsákmány a Nyitrában. A valamikor messze földön híres komáromi halászatnak már régen meghúzták a lélekharangját. A ko­máromi halászcsaládok valóságos kis dinasztiák voltak, jóléttel, gazdagság­gal és megelégedéssel és nem egy halászcsalád adott Komáromnak ne­ves, híres polgárokat. Hol van már ez a jólét és gaz­dagság? Szegénység, nélkülözés és reménytelenség váltotta föl. A mos­tani komáromi halászok munkájának nincs meg a kellő eredménye. Ha pár kiló keszeget fognak napi nehéz munkájuk után, akkor még örülhet­nek, mert legalább a nélkülöző csa­ládnak lesz az nap mit ennie. De sokszor még ez a sovány eledel se kerül ki a hálóból. A halállomány úgyszólván egészen kipusztult a komárommelletti vizek­ből. Ennek több oka van, amelyről nem régiben egyik jeles munkatár­sunk, Pathó Flóris nyug. igazgatótaní­tó szép cikkben emlékezett meg és ezúttal nem akarunk ismétlésekbe es­ni. Most csak egy nagy veszedelem­re irányítjuk rá a figyelmet, amely a halállományt a végpusztulással fenye­geti és amely ellen a legnagyobb eréllyel kell síkra szabnunk, hacsak nem akarjuk azt, hogy dunai és mellékvizi halat majd csak a múzeu­mokban láthassunk, spirituszban. Dehát térjünk a dologra. Az Érsek­újvár és Vidéke című laptársunkban olvassuk az alábbi hírt: »A nagysurányi cukorgyár ismét a Nyílra folyóba engedte szenny­vízét. Szerdán délután, dacára a nagy esőnek, az érsekujvári szegé­nyebb néposztály rohant ki az új­vári malomnál folyó Nyitrához, hogy a nagysurányi cukorgyár ál­tal a Nyílra folyóba engedett szenny­víztől elkábult halakat kifogja. Vol­tak egyesek, akik egy kis pálcika segítségével 5—6 kilós halakat pisz­kállak ki a partra. A könnyű és kiadós halászat — mint minden év­ben — az idén is több szegény csa­ládot juttatott minden megerőlte­tés nélkül nagyobb mennyiségű halhoz.« Eddig szól újvári laptársunk híradá­sa. Mi is csak örülünk, ha a sze­génység ingyen táplálékhoz jut, de ez a nyereség nincs arányban azzal a pusztítással, amelyet a halak között a szennyvíz a Nyitrában, a Vágdu­­nában és a Nagydunában végez. Ami­kor bőségben volt a hal a komárom­melletti vizekben, a szegény népnek gyakran jutott olcsó, vagy ingyen hal eledel, de ha egészen kipusztul vi­dékünkön a halállomány, akkor nem­csak a szegénységnek nem jut olcsó hal, de a halászok tönkrejutásával a szegények száma csak növekedni fog, ami viszont a tömegnyomort szökkenti föl. Fenti laptársunk egyszerűen lekö­zölte a hírt és nem fűzött hozzá sem­mi kommentárt, valószínűleg hely­szűke miatt. Mi azonban félre ver­jük a harangot és az irányadó körök közbelépését kérjük, hogy ez az eset, amely a fenti híradás szerint évente megszokott ismétlődni, többé ne for­dulhasson elő. Tű/, és betörés egyszerre. Amíg a lakosság a tüzet oltotta, kihasználták a ria­dalmat a betörők Is. Pecek Pál nagymegyeri gazdálkodó szalmakazla a múlt héten ismeretlen okból kigyulladt. A láng hatalmasan égett s a tűzvész átterjedt hamarosan a szomszédos gazdasági épületekre is és rövidesen három házat hamvasztott el. A kár hatalmas, majdnem százezer korona, mivel az épületekben benn­égett a gazda valamennyi jószága, lovak, baromfiak, tehenek, borjak. A kár csak kis mértékben térül meg biztosítás révén. Amig a tűzoltásban a község apraja-nagyja serényen segéd­kezett, a betörők sem maradtak nyugton s kilesték, melyik ház üres, oda belopóztak. így Luddn József kamráját kifosztották s majdnem ezer korona értékű élelmi­szert vittek el, majd Krusek András házából 600 korona készpénzt s ezer korona értékű ruhaneműt emeltek el, aztán megszöktek. A károsultak nagy megdöbbenéssel vettek tudomást az aljas lopásról, amely azalatt történt, amig ők tüzet oltottak. A nyomozás folyik. A nagyközönség panaszkönyve. A sötét főucca. Igen tisztelt Szerkesztőség! Egyszerű járókelő vagyok, hadd mondom el a magam kis panaszát az uccák világítá­sára vonatkozólag. Hétfőn, a nagy szél­vihar letépett egy villanydrótot a plé­bánia falán. A drót bosszú ideig ló­gott a levegőben, éppen a járókelők fejének magasságában. Többen, —na­gyon naivul, — megakarták fogni, hogy majd féh'elökik az útból, szerencsé­re, a járókelők figyelmeztették eze­ket a bátrakat, hogy esetleg az életük­kel játszanak. Lehet, hogy a drót­darabban nem keringett áram, de az is lehet, hogy veszélyes áram kerin­gett benne s így megérintése életve­szélyes lehetett. Mindenesetre, valaki telefonált azonnal a villanygyárba. Mint várható volt: senki sem akadt az egész villanygyárban ügyeletes ember, áld azonnal kéznél lett volna, a hi­bát kijavítani. A szerelők benn laknak a városban s míg azokat értesítik, ad­dig egy ilyen lelógó drót hatszor is agyoncsaphat egy uccai járókelőt, aki igazán nem tudhatja, hogy a békésen lengő drótdarab a főucca közepén ve­szélyes-e, avagy csak az etfásult ke­délyek mulattatására való. Ünnep ide, ünnep oda, a villanygyárban mindig kellene lenni valakinek, aki a hibá­kat azonnal kijavítja. Mivel a íőuccát, elhagytam, máig sem tudom, hogy mi lett a lecsüngő drót sorsa. Remélem, hogy megjavították. Azt sem tudom, hogy az elszakadt drót s a sűrű sötét­ségbe burkolt esti korzó között volt-e valami összefüggés. Mert ezen az es­tén a főucca középső része szuroksö­­tétségbeu maradt. Ez a főucca arról nevezetes, hogy hol egyik, hol másik lámpája alszik ld, aminthogy az egész város világítása igen problematikus, hogy csak a Városház-uccát, a Deák Ferenc uccát, a Szénaterét s a vasút­hoz vezető uccákat említsük. Tudom, hogy gyakran megesik, hogy a szél eltép egy villanydrótot s erről a gyár nem lehet. Ellenben tehet ar­ról, ha a hiba nincsen gyorsan kija­vítva. Megnyugtató volna, ha tudnánk, hogy a villanygyárban mindig tart valaki szolgálatot, aki a telefonhívás­ra azonnal jelentkezik. Mert így csak a portás szomorú jelentkezését hall' juk, aki visszaszól a telefonba: »senki sincs ilt...« Egy ismerősöm mesélte, hogy Besz­tercebánya körül járva, az egyik falu szélén a vihar kidöntött egy villany­­póznát s egy drót elszakadt, öt perc (5 perc) múlva már ott voltak autós­tól a villanyművek emberei, új póz­nával, új drótokkal, munkásokkal s a keletkezeit hibát két óra alatt ki­kijavítják? Hozzáteszem, hogy a fő­­uccai villanylámpa még kedden sem égett! Valószínűleg nálunk is így van. De, ha így van, miért nem ég akkor a főuccán a lámpa? S ha egy veszélyes di ói elszakad, miért kell hajkurászni a megfelelő munkásokat, amíg a hibát kijavítják? Kérve soraim szives közzétételét tel­jes tisztelettel: (aláírás). Egy vőlegény tragédiája esküvője előtt egy nappal. Esküvő helyett temetésre ment a násznép. — október 30. csonttörést szenvedett s olt ma-Kiss Imre nagykeszi fiatal ember jegyben járt Nagy Karol in csicsói leánnyal, s már ki volt tűzve az es­küvő napja is és pedig szorübatra, október hó 2G-ára. Kedden este a vőlegény meglátogatta menyasszonyát Csicsón, ahol megbeszélték a lako­dalmi előkészületeket, összeírták a meglűvandókat, s a fiatal ember este 10 óra után felült a kerékpárjára, hogy hazatérjen Nagykeszire. Útköz­ben azonban Csicsó és Füss közölt az ország­úton eddig ismeretlen tettesek megtámadták, s valami súlyos doronggal leütötték. A hátsó ko­ponyára inért ütéstől a szeren­csétlen fiatalember koponyaalapi Ma, szerdán lép fel a Kultúrpalotában a telepatikus fenomén Európai körútja során Komáromba is ellátogatott Madame Karoly és Mister Camillos, a két hires telepatikus feno­mén. Komáromi szereplését állandó siker kiséri s számosán voltak, akik azt kívánták, hogy ne iskolában vagy moziban, hanem egy nagy előadóte­remben produkálja magát a két ember. Ma, szerdán, október 30-án lép fel a telepatikus fenomén a jókai Egyesület kulturházában nagyszerű műsorral. Ők valóban a gondolatolvasás csodái: csalás nincsen mutatványaikban. Meg­döbbentően érdekesek, a nézők gon­dolatát eltalálják, eltűnt hozzátartozót neveznek meg s a hipnotikus álomban végzett kísérletek becsületességét az orvosok is elismerték. Mindenkit érdekelni fog a két telepatikus embernek a lélektanba vágó sok kísérlete. Az előadás este 8 órakor kezdődik, olcsó belépődíjakkal. Mindenkinek ér­demes megnézni. radt eszméletlenül. Nagy vérveszteség után még magához lért és öntudatlanul bevánszorgott Füssre reggel 4 órakor, a legelső házba, ahol érthető rémületet keltett a vérző és nem beszélő fiatalember. Innen küldtek orvosért és csendőr ok­ért. A szerencsétlen vőlegény eskü­vője napjára meghalt. Temetése szü­lőfalujában volt október 28-án. A csú­nya esős idő ellenére, az egész falu népe kikisérte utolsó útjára a szeren­csétlen véget ért fiatalembert. Szem nem maradt szárazon, mi­kor a szerencsétlen menyasszony szivetlépő, fuldokló zokogással búcsúzott vőlegényétől. A gyilkosok után a csendőrség láza­san nyomoz. — Hulbert Footner: Frissen hán­tolt Sir. Hamisítatlanul amerikai bűn­ügyi regény, amely bővelkedik lenyű­göző bonyodalmakban és izgalmakban. Egy fiatal amerikai újságíró egy furcsa apróhirdetés alapján nyomozni kezd és különös körülmények között bukkan rá egy lányra, akit szerencsétlen véletle­nek súlyos gyanúba kevernek. Együtt menekülnek és itt lélekzetfojtóan izgal­mas üldözés következik, amelynek hát­terében titokzatos pénzhatalmak csel­szövése áll. Az érdekes, izgalmas és amellett nivós regény az Athenaeum detektivregénysorozatában most jelent meg. Kapható a Spitzer-féle könyves­boltban. Ára 6 Ké. — A dr. Pajor szanatórium és víz­­gyógyintézet Budapest VIII., Vas u. 17., szív és érbetegségben szenvedők részére szívállomást létesített. Az ösz­­szes diagnosztikai (Elektrolcardio­­graph, Röntgen, laboratórium, a szív munkabírásának megállapítása stb.) és therapiai eljárások (szénsavás és oxygén fürdők, légzési gyakorlatok, tökéletesen berendezett Zander gyógy­torna, speciális diéták stb.). Szaksze­rű vezetés és felügyelet. Az intézet többi (sebészet, belgyógyászat, uroló­gia, szülészet és nőgyógyászat, szemé­szet stb.) osztályai modernizálva mű­ködnek. Szanatóriumi és kórházi osz­tályok mérsékelt árakon, napi 8 P-től.

Next

/
Thumbnails
Contents