Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-19 / 84. szám

i

1935 október 19.

»KOiMMtO.Ill LAPOK'«

oldal

Őszi munkálatok a szobanövények

Szeptember végén, október elején ö szobanövények életében is véget ér a felüdílő nyaralás, erőgyűjtés, regenerálódás. A szobakertészkedőnek lassan gondoskodnia kell ápolt növényeinek lakásba való beviteléről, illetve telelteiéséről. A növények lakásban való elhelyezésének fajtánként, illetve azoknak az időjárás iránti érzékenysége szerint kell történnie. Talán mondanom sem kell, hogy a nagy melegei igénylő szobahövényeink azok, melyek elsőként kerülnek a lakásba, ahol részükre majdnem trópusi éghajlatot teremtünk. Ezután következnek a mérsékelt hőigényű növények és végül a fagyok •beállta előtt azok a növényeink, amelyeknek teleltetése a lakásnak 10 C fok fölé nem emelkedő helyiségében történik. A növényeknek minél tovább szabadban való tartása azok erősségéi fokozza, azért ne hamarkodjuk el a belcíeltctést, hanem, — amennyiben az. ősz igen meleg és hosszúra nyúlna, — a növénynek kinttartása az idő melegségével párhuzamosan meghosszabbítódik. A kihelyezett szobanövények tenyészfeltél eleinek a nyár a legmegfelelőbb idő, természetesen, ha megfelelő napon, tél-, vagy árnyékos helyen álltak. Ez az idő az, amikor növényeinket mesterséges tápanyagokkal (trágyalevczés, lápsózás) felerősítjük és a lakás kevésbbé alkalmas tenyész körülményeinek megfelelően ellenlállóbbakká neveljük. Rendszerint a nyár folyamán heveri ki a szobanövény a télen vagy tavasszal történi kezelési hibákat, a túlöntözés okozta gyökérbetegségekel. A levéldísznövények levélhullása is a nyár folyamán szűnik meg és válik egészségessé. A helyes kezelés mellett tavasszal meginduló növekedés a nyár folyamán éri el tetőfokát, a növény levélben, szárban és gyökérben erősen gyarapodik. Mindezek mulatják, hogy milyen fontos körülmény szobanövényeink életében a szabadban való nyári nevelés. Ezek alól kivételt csupán azok a subtrópusi növényeink képeznek, amelyek részére, a szabad levegő hőmérséklete és páratartalmának hiányossága a nyár folyamán is a lakásban való tenyésztést igényli. Ezért nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a nyár folyamán felerősödölt növényeinket milyen gondosan kell

a hosszú teleltetésre előkészíteni, hogy a felerősített növény a helytelen be- Iöleléssel ne veszítse cl a nyáron át gyűjtött életerőt, energiát.

Kint a szabadban szobanövényeink bizonyos szempontból löbbotdali fertőzésnek vannak kitéve úgy állati, mint gomba kártevőkkel szemben, miért is a teleltclés első munkálata mindenkor a fertőtlenítés legyen. Növényeink fertőtlenítésére mindjobban téri hódít a növénynek hippermangános enyhe oldattal való lemosása. Állott vízből igen enyhe, halvány rózsaszín hippermangános oldatot készítünk, amellyel a nagylevelű szobanövények leveleit gyönge szivaccsal vagy rongydarabbal lemossuk, esetleg a hónalj részeket, vagy szár gyűrődésekéi használt fogkefével, vagy körömkefével az oldat felhasználása mellett tisztogatjuk meg. Ha kis lombozatú szobanövényeket kívánunk fertőtleníteni, azokra a fertőtlenítő anyagot permetszerűen rászórjuk olyan bőségesen, hogy az a növény minden egyes zugába is elkerülhessen. Elkerülhetetlen a fertőtlenítésnél az, hogy a cserepek felső talajrétege a fertőtlenítő anyagtól át ne ázzék. De eltol eltekintve is szükséges a cserép nagyságának megfelelően a felső, több mint valószínű, megsavanyodolt földréteget 5—15 mm vastagságban eltávolítani és a növénynek megfelelő földkeverékkel újból pótolni. Eddig a növény és a növénnyel közvetlenül érintkező földfelület fertőtlenítését végeztük el. Ha munkánkat itt befejeznők, csak félmunkál végeztünk, mert hátra vannak még a cserepek, vagy növénytartó edények, növénykarók és növényállványok, illetve asztalok fertőtlenítése is, melyeket a" cserepekkel együtt gyökérkefével és szappanos vízzel jó tisztára mossunk. Ezzel befejezést nyert a fertőtlenítés.

Következő munkánk a bctelcltelésnél a növények gondos átvizsgálása, esetleg beteg, megsértett részeknek ellávolílása, slb. A megtisztított és fertőtlenített karókat újból visszahelyezzük és a növényt szükség szerint hozzáerősítjük, hozzákötözzük. Kötözéshez kerti háncsot (raffiát) vagy festetleu gyapjú fonalat (berlini pamut) használjunk.

Következik a növények lakásba való berakása. A szobanövények helyének kiválasztásánál mindenkor tekintettel legyünk annak igényeire. A világos napos helyei igénylőket ablakpárkányra, vagy az altiak melleit álló növényállványokra helyezzük el. Természetesen az sem mindegy, hogy

az egyforma igényű, de különböző nagyságú növényeket hogyan helyezzük el. Közvetlen az ablakhoz mindenkor a legalacsonyabbakat és a legkisebbeket, s így haladva, nagyság szerint befelé, úgy, hogy a legmagasabbak leghátrább kerüljenek. Továbbá szokjak meg azt is, hogyha növényeinknek lakásunkban megfelelő helyet találtunk, azt a következő tavaszi ugyanolyan állásban és ugyanazon a helyen hagyjuk, mert nem is liinné az ember, milyen nagy fontossága van a növények teleltetésénél annak, hogy növényünk az egész telet ugyanazon a helyen töltse. De ha kissé vizsgáljuk a növények életét, könnyen találunk erre magyarázatot. Az ablak felé álló levelek, szárak stb. mindenkor világosabb, de hűvösebb helyen vannak, mint a növénynek a szoba felé eső részei. Ezért a növény a téli életében úgy rendezkedik be, hogy a kevésbbé meleg és világos helyen kisebb párolgás folyik, mint a növény másik oldalán, ugyanúgy a másik oldalon fordítva. Na már most, ha növényeinket megfordítjuk, ennek az életfunkciónak is meg kell fordulnia, ami sok energiát használ el feleslegesen. A jó teleltetés, illetve az azt megelőző munkálatok a szobanövény életében igen fontosak, ami mindenkor nagy körültekintést éselővigvázatot igényel.

Gyümölcsfélék téli eltartása.

Téli fogyasztásra szánt gyümölcsféléink elraktározásánál kettős célra kell törekednünk. Először, hogy rothadás, bomlás mentül kevesebb kárt tegven bennük és másodszor, hogy nedvlartalmuk csökkenését a minimálisra korlátozzuk. Tehát zamatos ízű, üde állapotban maradjanak meg.

Mindkét cél elérésének első feltétele a megfelelő, hibátlan minőségű nyersanyag. Általában vastaghéjjú, tömörhúsú alma-, körtefélék, nagyszemű, lazafürtű szőlőfajták alkalmasak elraktározásra. Puhahúsú, túlságosan leves gyümölcsök könnyebben romlanak s tetemes mennyiségű nedvei veszítvén, idővel összeasznak, megráncosodnak.

Az ellevésre szánt almát, körtét száraz időben, gondosan kézzel szedjük le fájáról s egv rétegben széles, lapos kosarakba vagy fonott tálcákra rakjuk. A gyümölcsöt kamrábahelyezés élőit darabonként átvizsgáljuk és csakis a teljesen ép, nem zúzódott, egészséges példányokat raktározzuk

el. Megjegyezzük, hogy ilyen hibátlan áru csak akkor állhat rendelkezésünkre, ha gyümölcsfáink iéregmenlesítéséről lelkiismeretesen és szakszerűen gondoskodunk. Szőlőellevésnél fonálra való fiiggesztés előtt ollóval gondosan kimetszük a fürtökben található hibás szemeket.

A gyümölcsfajták helyes megválasztása, szedése és kiválogatása mellett nem kevésbé fonlos a raktározásra szánt helyiség kifogástalan karbantartása. Faluhelyen, ahol nagyobb mennyiségű készletet kell elhelyezni, rendszerint külön kamrát rendeznek be erre a célra. Ez a helyiség száraz, védett fekvésű s lehetőleg egyenletes hőfokon tartható legyen. Könynyebb tisztántartás céljából legjobb, ha meszeltfalú és betonpadozatú. A polcokat és állványokat úgy helyezzük el benne, hogy gyümölcskészletünket könnyen áttekinthessük és megközelíthessük.

A kamrát használat előtt alaposan kitakarítjuk, falait frissen meszeljük, padozatát és minden mosható berendezését szódás vízzel lesúrol juk. Ajánlatos ezenkívül kéngőzös csírátlanítást végezni. E célból 1—2 lapát parázsra maroknyi kénport velünk s a fertőtlenítés tartamára a helyiség ajtaját, ablakait gondosan bezárjuk. (Ezt a kéngőzös csírátlanítást olyankor szokásos havonként megismételni, mikor a gyümölcs már be van raktározva.) i

Alma, körte elhelyezésénél, szőlő felfüggesztésénél ügyelünk arra, hogy azok egymással ne érintkezzenek, minden példány között kb. kétujjnyi rést hagyunk. Első időben 2—3 naponként, később hetenként legalább egyszer átvizsgáljuk a gyümölcsöt s a bomlásnak indultakat azonnal eltávolítjuk.

Állandó gondol igényel a kamra hőmérsékletének s levegője páratartalmának ellenőrzése, ügy a bomlás, mint a ráncosodás megakadályozására legalkalmasabb a fagypont fölötti 2—6 G fokú hőmérséklet, melyet télen át gyönge fűtéssel biztosítunk. A páratartalom szabályozása bajosabb feladat, miután a bomlás megakasztása száraz levegőt, a gyümölcs nedvveszteségének csökkentése viszont páradúsai kíván. Szakszerűen felszerelt gyümölcsöskamrákban hygrométerrel ellenőrzik a levegő nedvességét s általában 65—75 fok viszonylagos páratartalomról gondoskodnak. Túlságosan száraz levegőt vízpárologtalással nedvesítenek, ellenkező véglet esetén vízelvonó oltott meszel helyeznek el a kamrában.

Honnan származik a.hegedű?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer •egy szegény fiú. Ez a szegény fiú beleszeretett a király lányába. Bátor fiú volt, meg ügyes is, hát kitervelte, hogyan js szöktethetné ő meg a királylányt. Ki is lervelte, el is indult, ment, mendegélt a király kastélya felé.

Hanemhát sokáig volt úton,nagyon megéhezett s a legközelebbi vadkörtefáról leszakított egv gyümölcsöt. Már hiába szépítjük a dolgot, bizony csak vackor volt az, de hát a fiú olyan éhes volt, hogy az is ízlett neki. Meg is dicsérte utána a fát. »Ejnye, — mondta — régen nem esett nekem ilyen jól semmiféle gyümölcs.«

Azzal továbbment és csak szaporáztá a lépéseit a déli napsütésben. Fáradt is volt, meg is szomjazott, egyszerre csak egy pocsolya partján találta magát. Lehajolt és hatalmasat ivott a pocsolya vizéből. Zavaros volt a víz, igaz, de hát a fiú nem bánta, mert nagyon szomjas volt. Meg is dicsérte ivás után a pocsolyát. No, — — mondta elismerően — ilyen jóízű vizet tán életemben sem ittam még.«

Most már folytathatta volna a fiú -tovább útját, de nagyon elfáradt addigra, hát körülnézett, hova heverhetne le egv kicsit. Hanem a déli napsütésben nem talált a mezőn egy tenyérnyi árnyékot sem. Végül addig mént, amíg egy fához érkezett. Bizony csak jegenyefa voJI az istenadta, nem is volt több árnyéka, csak éppen annyi, hogy a fiú lehajthatta a fejét és clalbatoll. De alighanem elég Elletett ez az árnyék is, mert a fiú pompásan kialudta magát. Nyújtózott egy nagyot, aztán tovább indult. »Bégen aludtam már ilyen jót, — mondta nyújtózkodás közben,W- mint ennek a fának az árnyékában.«

De most aztán csakugyan nekiindult az útnak s alkonyaira meg is érkezett a király kastélyához. Olt belopódzott az udvarra, kivezetett az istállóból egy szép, fekete, gyorslábú paripát, felnyergelte és a királykisasszony kapuja elé állította. Aztán felsurrant a királykisasszony szobájába, se szó, se beszéd, karjába vélte, rádobott egy meleg köpönyeget és lefutott vele a lépcsőn.

A királykisasszony még egyre sírt, könvörgölt, aztán egyszerre csak odakiáltott az út szélén álló jegenyefának:

— Alid cl az utunkat, jegenyefa!

— Dehogy állom, — emelte fel fejét a jegenyefa — derék fiú ez, azt mondta, pompásan aludt az árnyékomban.

Tovább vágtatott a paripa, míg egy pocsolyához nem érkeztek. Megszólalt megint a királylány:

— Segíts nekem pocsolyavíz, álld cl az útunkat.- Hogy állnám, - borzongolt meg a pocsolya — hiszen ez a legény azt mondia ma délben, hogy sohasem ivott jobbízű vizet az enyémnél.

Bizony a vadkörlefánál se járt jobban a királylány. Hiába mondta, hiába kérte:

— Álld cl az útját vadkörtefa, meglátod. meghálálom.

—• Szó sincs róla, — rázta ágait a fa — hiszen ez a fiú azt mondta a gyümölcseimre, hogy nagyszerű körték. Dehogy bántom én.

No, nem volt mit tenni, a királylány elcsendesedett. Hanem este, amikor lepihenlek az erdőszélen, alig várta, hogy a fiú elaludjék. Akkor felkelt, valamit súgott a fekete paripa fülébe s eloldotta a kötőfékjél. A paripa házavágtatott s alig hogy derengett a hajnal, nyakára vezette szegény fiúnak a király katonáit.

Azok persze megfogták a fiút, kocsiba ültették a királylányt s vitték őket vissza a királyi palolába.

Hál nézd csak, fiam, — mondia a király, mikor a fiú elmondta, mit miért tett, — úgylátszik, ügyes legény vagy. Hát én azt sem bánom,

ha el akarod venni a lányomat, de előbb csinálj valamit, ami még sohasem volt a világon. Ha ki tudsz találni ilyesvalamit, üsse kő, nem bánom, tiéd a leányom; addigra talán ő is beleegyezik, mert amúgy különben egészen jóképű fickó vagy, úgy nézem.

Ezzel elvezették a fiút egy szobába, rácsukták az ajtót és otthagyták, hogy találjon ki valamit, ami még sohasem voll a világon.

Hát amint üldögél nagy búsan és a fejét töri, egyszerre csak megjelenik elölte egy aranyhajú tündér.

— Én a jávorfa tündére vagyok, — szólalt meg, amint a fiú ámulva ránézett. — Jegenyetündér, meg vadkörtelündér, a barátnőim, megkértek, hogy segítsek rajtad. Ezt a jávorfa dobozt hoztam hát neked, meg ezt a botocskát. Húzz ki egy csomó szálat a hajamból. Úgy. Most feszítsd ki lioszszában a ládikán, aztán húzz ki még egy csomó szálat, azokat meg a boton feszítsd ki. No, jól van. Ha most végighúzod a botot a ládikára feszített szálakon, akkor hangot ad.

— Hangot ad, — álmélkodolt a fiú és reménykedve csillant meg a szemé.

— Bizony hangot ad, — mosolygott a tündér és belekacagott a l'ádikába.

A királynak megtetszett a láclika és odaadta érte feleségül leányát.