Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-12 / 82. szám
1935 októl er 12. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal ASSZONYOKNAK. Haladunk a korral. Kezdetben vala a lófogantyús sétapálca és kutyafejű esernyő, hogy nagyobb legyen a férfiak ékessége és tetszetős külsejük meghódítsa a hölgyeket, akik karcsúra préselve imbolyogíak ebben az időben és kalapjukon fészekalja kolibrit, vagy a gyümölcsérés pompájában viruló cseresznyefát viseltek. Voltak női kalapok, melyék házias erényekre utaltak, ugyanis díszeiket a konyha kertészet terményeinek viaszmásolataiból válogatták. Természetesen, ezeket a kalapokat dülledlsxcmű kalaptűk erdeje erősítette a hajbetéthez, — a hajbelét viszont szükséges volt a kétoldali soppokhoz, melyeknek kötelességük voll kidudorodni, mint a tisztességtudó daganatnak. Kezdetben vala a bársonyszalag a női nyakon és a magas gallér a férfinyakon. A magas gallér Leila a férfiakat önérzetessé és sziklaszilárddá, — hírből sem ismerlek a meghunyászkodást és engedékenységet. Magas gallérban ugyanis sokkal könnyebb volt »nem<-eL mondani, mint »igeu«-t bólogatni. Kezdetben vala a toronyóra az emeletes házon és a kőoroszlán a bejárainál; a bagolydíszcs lámpa az íróasztalon; a gipszló, mint a szalonok ékessége; a vas-sárkány, mint levélnehezék. Kezdetben vala a cilinder és a szűk pantalló, melyben jobb volt állni, mint ülni, de rosszabb volt járni, mint állni. Kezdetben vala a hosszú szoknya porzsinórral; — nem is kellett akkor anvnyi utcaseprő! És vala a hálórékli és alsószoknya: főkötő és uzsannakávé; bokáig érő fürdőruha és befőzéshez a hólvagpapir. — Azóta óriásit haladtunk a korral! Általában manapság mindenből a >rövidebbet húzzuk . Kurta haj, szűk szoknya, rövid nadrág, — .fürdéshez valami »apróság« s a pénztárcánkban valami »csekélység«. S — Uramfia! — házastársunk mennyire leegyszerűsödött! Hajdanában-danában szitán nyomkodta át a háziasszony a passzírozásra ítélt anyagot s megesett, hogy erélyes kis ökle is áthatolt a szitán s csak odaát kötött ki a túlsó parton. Ma ragyogó passzírozó gépünk van miniatűr hengerrel, — csak úgy lapul előttünk a Spenót, —meg a paradicsom. Valamikor ott kellett állni a tűzhely mellett s szívdobogva lesni, mikor kegyeskedik pöszogni a tejbekása, vagy horkolni a káposzta. Mikor emelinti habos palástját a lews és mikor kezd köpködni a lencse. Ezek a momentumok jelzik ugyanis a leégés cs a készenlét határát. Ha az ember kizárólag szimatra rendezkedett be és a szobából szagolgatott kifelé, hogy a lövés mibenlétét megállapítsa, gyakran csalódott és későn érte utói a kifutóit ételeket, melyek Nurmival rivalizáltak. De ma?! A háziasszony regényt olvashat hűg szalonjában, szenderegbet a díványon vagy perzsát csomózhat unalmában, felesleges, hogy a konyhában toporogjon. Ma, az előzékeny, modern fazekak sípolva figyelmeztetik úrnőjüket, ha ill az idő. most vagy soha! A felforrás pillanatában a fazék, füttyént egyet, a háziasszony khé áléi leemeli a kész ée't. Ilá nem állom ez? Szinte érzem, hogy a technika még itt sem fog megállni. Már csak azért sem, mert a sípolás és fütyülés beleütközik a esendrendeletbe. Azt hiszem, már készülnek is az újabb fazekak, melyek slágerdalokkal és operaáriákkal adják tudtára környezetüknek, hogy milyen stádiumban van a bennük rejtőző káposzta vagy tökfőzelék lövése. Ha az étel készen van, ájánla’os, hogy a fazekak így hívják ki úrnőjüket: ...Vágyom cgv nő után!... Ha az étel netalán tán mégis lekozmásodolt volna, azt dalolhatja a fazék: ...Én vagyok a falu rossza egyedül, engem ugat minden kutya messziről... Vigaszképpen még azt is elzengheti ráadásul, hogy ... Ne sírjon értem, Rózsikám! Ne sírjon, nem érdemes!... Aztán a takarítás is milyen ideális korunkban! Az emt>er bekapcsolja a porszívógépel és az úgy kiszívja a port, mint a pióca a vért. (A piócák se tudják az összes vért kiszívni, — a porszívók se az összes port.) Vanvikszelőgép is. Bár nem olyan csinos, mint a szobacica, de viszont nem is érdekli se a civilbagázs, se az uniformis. Van mosógép, mely korszakalkotó újítást jelent a nagymosás terén: úgyis kimos, ha nem adnak neki reggelire rumot, ebédre bort és vacsorára likőrt, mini annak a másik mosógépnek, akinek rendszerint Mari néni a neve és akiben szesz tartja a hajtóerőt. A szutykos, kormos, füstös, krákogós hajdankori kályhák helyét ma áramvonalas, fess alkotások foglalják el, melyek előkelők, gusztusosak és tiszták s hajlandók télen fűteni, nyáron hűteni. Van villanyvasaló és hálózati rádiókészülék, mellyel nemsokára távolba is láthatunk, pláne, ha nem vagyunk rövidlátók. A függönyünk »Guri-guri<-n szaladgál, az uzsonnánkat a Fakuli« szervírozza, a siaffírungot a hímzőgép készíti, a ruhánk egy gombnyomásra kinyílik és zip-zár helyettesíti a patentkapcsot. Csupa boszorkányság. De ez még mind semmi ahhoz képest, amit a napokban tanultam. Legújabb tudományom: stoppolás kalapáccsal. Háznépem gyanakodva fogadta a csodaszert és alig-alig áldoztak fel egy rongyos zoknit művészetem bemutatására. Pedig sikerült a nagy alkotás. Használati utasítás szerint,körülkentem a rongyos részt a ragasztóanyaggal, aztán belekalapáltam a foltot a lyuk helyére. Csodásán sikerült. A foltozott harisnya csupa erő és szépség és van nálunk azóta olyan kalapácsolás. hogy a szomszédokat kirázza a hideg. Foltozási láz veti erőt rajtunk és Kati, akinek már nem jutott kalapács, — direkt a baltával csapkodja a foltot a szoknyájára. Ha még ez se sikerül, — megeszi a ragasztól! — azt mondta. Én meg azt tanácsoltam neki, hogy ne. egye meg, csak ragassza le vele a nyelvét! Mire ügyel a gondos háziasszony. hogy házának minden órája mindig járjon; hogy a gyufalartók sohasem maradjanak üresen; hogy a fűtött szoba levegője ne legyen száraz. Erről permetezéssel, vagy vízzel leli edények, virágvázák elhelyezése útján gondoskodik; hogy háztartására az előirányzott összegnél sohasem költsön többet. Fix jövedelem esetén katasztrófa. Ezért ajánlatos előbb költségvetést készíteni, mire mennyit költhet. A napi kosztpénz összegét sohasem lépi túl, ellenben, ha néhány fillért megtakarít, azt. egy kis dobozban összegyűjti és ebből fedezi a vasárnapi, ünnepnapi, stb. költségesebb ebédek előállításai; hogy a kályhák használhatóságát ősszel, a nagytakarítás és fűtés beállta előtt állapítja meg, nehogy akkor Jegyen kénytelen javítani amikor a lakás már ragyogóan tiszta, a fűtést pedig meg kell kezdeni; hogy a diódarálón sohase darái cukrot, erre a célra külön darálót tart; hogy a cselédszobát nem használja lomtárnak, hanem rendesen, tisztán rendezi be. hogy az egész na]) dolgozó alkalmazott a jól végzett munka után este szívesen térjen nyugvóra tiszta, rendes szobájába. Receptek. LEESŐ. Ezt többféleképpen lehel elkészíteni. de így egészen friss marad. Tíz kiló zöldpaprikához hal kiló paradicsom kell. A paprikát széles karikákra vágjuk és enyhe tűznél saját levében főzni kezdjük. Ha félig megfőtt, belerakjuk a bőrétől megtisztított paradicsomot és a forrástól számítva félóráig főzzük, vigyázva, nehogy leégjen. Forrón előre melegített üvegekbe rakjuk, kis szalicilt leszünk a tetejére és azonnal lekötjük. Meleg takaró közé rakjuk egy éjszakára, másnap a kamrába rakjuk. Be rekedt a fülemüle. A fülemüle berekedt, Éppen, mikor este lett. Az erdő népe hiába várta. Hogy elcsendesüljön muzsikája. Ijedtség szaladt át az erdőn: Mi történt véle, jaj, teremtőm. Hallgat a bájos énekes. Beteg talán, jaj, vége lesz. Lassan múlt el az éjszaka, De fülemülénk szép szava Másnap estére visszatért. A'cm adták volna semmiért. Mi segített raji? Miig csoda? llg szépen nem dalolt soha. A nagy csoda csak abból állt, Hogy anyja priznicet csinált És kis fiának odarakta, Ahol rekedt volt épp a hangja, S csőrét ki egyszer se nyitotta. Így parancsolta édesanyja. Ki engedelmes, jó. derék, Az meg is gyógyul mielébb. A tejfölös kofa Nem tudok arról, hogy Csapó bácsi beváltotta volna fenyegetését és szíjat hasított volna Sifli hálából, mert a haszontalan még sole csínyt lett városunkban. A huncutságokban méltó párja: Safli, szintázonképpen. Úgy ismerték egymást, hogy nem kellett előre megbeszélniük semmit. Ha egyik elkövetett valamit, tüstént ott volt a másik is és »kontrázott« neki. Safli akkor volt igazán elemében, amikor a majsztramné asszony reggelenként a kezébe nyomta a kosarat és elküldte bevásárolni. Ilyenkor még az álom is kiröpült a szeméből, pedig a műhelyben munka közben, ugyancsak Almos volt mindig és úgy elügyellenkedle a dolgát, hogy a majsztram akárhányszor kénytelen volt az cllazsnakolás nemesítő műveletéhez folyamodni, hogy Safiiból alkalmas iparost faragjon. Bezzeg, amikor a piacra mehetett, nem várt ő semmi serkentést. Csupiv szemfülesség volt ilyenkor, mindent észre veti, mindenbe belcülötte az orrát, vagy pedig vidáman íiityörészgetve baktatott s közben bekopogott a földszintes lakások ablakába, meghúzta a kezeügyébe cső<s 'ütővel, megcsipkedte a járókelő gyerekeket, vagy a gumipuskájával belesózott a kóbor kuíyákde az is megesett, hogy verebeket szedett 3c vele a fikról. Ám a macskákat sem hanyagolta el őkeline. csakhogy azok rendesen olyan kényes helyeken mutatkoztak, hogy a feléjük küldött kavics valamelyik ablakon okozott gyorsan támadt folytonossági hiányt . Az üvegcsörömpölésre aztán olyan futhatnékja támadt, hogy mire a károsult borbély, vagy Hönickli távirász úr, akinek az ablakait belőtte, kikukkantottak, Safli már a harmadik uccában húzkodta meg egy sváb kofaasszony hátibatyuját... Szóval, kitünően l>eosztotta az idejét, nehogy egyetlen percig is tétlenül maradjon s a halaszthatatlan kópéságok, szinte egymást siettetve, születtek meg agyában. így ért lassacskán a piacra. Először is alapos terepszemlét tartott a kofák serege fölött, elgondolta.hogy mi mindent kelt majd vásárolnia,aztán megindult az egyik tejfölöskofa felé. A kosár a balján lógott, ő maga meg előre nyújtotta szurlos, piszkos, jobbik mancsát. — Hogy ez a tejföl, néni? — kérdezte. Mas világ volt még akkor, nem literben és deciliterben mérték a folyadékokat, liánon meszelvben és itcében. váltópénznek meg a garas járta. Hát azt felelte a kofa: Nyolc krajcár egy itoe. Safli itt úgy lelt, mintha szörnyen clgondolkozna. Még a homloka is ráncokba szaladt a megerőltetéstől. Hát aztán mennyi is egy itce? — kérdezte tovább. A kofa még nem gyanakodott, azt hitte, nehéz az észjárása a fiúnak s megmondl a szépen. — líát két meszely. — Na és mennyi egy meszely? — faggatózott Safli. — Ennvi-e! — s a kofa már elő is vette a meszelyt és megmutatta neki, hadd okuljon a kis tudatlan. Safli megnézte a meszelyt. mintha még sose látott volna, aztán bele kotort a kosarába s elővett onnan egy csorba ibriket. — De ha nekem csak ennyit kell vennem, az mennyibe kerül? Mbst a kofa nézte az ibriket s magában számot vetett. — Megszámítom neked kél garasba. Jó? — De mennyi az a két garas? — kérdi nagy furfangériával Safli. — Ejnye, még azt se tudod? — csodálkozik a kofa. — Hát négy krajcár! — Négy? — ámult el Safli, mintha csudát hallott volna és megvakarta gondterhelten a fejét. - De nekem a majsztramné asszony azt mondta, hogy csak háromért hozzak tejfölt, az ibrik meg tele legyen ám! Most már bosszankodott a kofa. meid érezte, hogy Safli csak teteti az ostobaságát, voltaképpen pedig rávaszkodni akar. — Úgy nézem, sokféle hájjal kentek meg téged! Safli erre végignézett magán, mintha a háj nyomait keresné. — Ugyan hol? — Nocsak ne mókázz, hanem add ide azt az ibriket, hadd mérem belé a tejfölt. — De csak azl mondja meg nekem, bog}' jó-e a maga tejföle, mert jót kell ám hazavinnem — húzza még tovább a beszédet Safli. —- Hogy jó-é? —. s a kofa már bőszüll. — Hcjnye a kiskésit. ilyet még öregapád se evett világéletében! De Safli nem is hederített a kofa haragjára és röviden azt mondta: — Kóstolni akarom! — Kóstolni? Majd hozzádkenein ezt a kanalat, aztán kóstolhatod! — Egy kis tejfölt kenjen hozzám inkább^ — vigyorogott most el a gézengúz és veszedelmesen közeledett piszkos mancsával a bődön tetejéhez. Ezalatt Sifli, mintha csak rádión értesüli volna a készülődő dologról, szintén kiért a piacra, sőt oda is állt már Safli háta mögé. És amikor barátja gyanús mozdulatát észrevette, nagyot lökött Safli könyökén: bele is szaladt a tejfölbe majd váltig! Teremtő Isten! Támadt erre olyan sápítozás, kiabálás, hogy a nép mind odacsődült. A kofa magánkívül dühöngött. a nézők egy része nevetett, másik része szidta az inasokat, akik most már csoportba verődre sípoltak és fütyültek. Zsilxmgotl az egész piac, mini a fölzaklatott méhkas, csak az a pernahajder Safli nevetett módfölött elégedetten és nyalogatta le szurlos karjáról a tejfölt, persze, illő távolságban minden veszedelemtől. Aztán búcsúzóul még odakiáltott a kofának: — Néni, igaza volt! Csakugyan jó a tejföle... Ha megígéri, hogy nem bánt, veszek egy egész itcényit a hárem krajcáromért!...
