Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-12 / 82. szám

6, oldal »KOMAROMI LAPOK« A város sorsa. Komárom, október 11. Most, hogy az országos hivatal ál­lal kiküldött vizsgáló bizottság jelen­tése ismeretessé vált és ezzel együtt feltárult a város hibás és szabályelle­nes gazdálkodásának szomorú képe, felvetődik az a kérdés, hogy mi volna a legsürgősebb teendő arra nézve, hogy a város katasztrofális helyzeté­ből kimeneküljön. A képviselőtestület keddi közgyűlé­sén az országos hivatal által megsza­bott irányelvek alapján előterjesztett számvevőségi javaslatot nem fogadta el a képviselőtestület, hanem a je­lentés kikézbesítését határozta el és a legközelebbi tanácsülésre halasztotta úgy a jelentés érdemleges tárgyalását, mint a javaslat közgyűlésre való elő­készítését. A közgyűlésen lefolyt vitá­ban a többségben levő munkáspártok részéről máris a leghatározottabb for­mában jutott kifejezésre az a véle­mény, hogy a város szanálásának azt a módját, hogy egyes üzemek besziín­­tetlessenek és a munkabérek csökken­tessenek, elfogadhatatlannak tartják és a javaslatnak erre vonatkozó részét a limine elutasítják. Viszont a magyar nemzeti és keresztényszociaista pár­tok tagjairól joggal feltételezhető az, hogy a város adózó polgárságának ter­hére nem fogják megszavazni a pót­adó végnélküli felemelését, de köve­telni fogják, hogy a város példátlanul súlyos helyzetéi nagyrészt előidéző kü­lönböző városi üzemek megszüntetése végrehajtassák. Ilyen körülmények közölt lehel étién annak a javaslatnak ha­tározattá emelése, amely az or­szágos hivatal revizorai által ajánlt irányelvek szerint akarja a város szanálását keresztülvinni. Azt teljes egészében el nem fogadja egyik párt sem, már pedig akkor nincs kiegészítő határozat és a felsőbb ható­ság mégis csak maga fog intézkedni abban az irányban, hogy a város jobb helyzetbe kerüljön. Hogy a felsőbb hatóság az ultima rációhoz íolyamo­­dik-e, vagy keresni fogja a törvény egyéb rendelkezése szerint a kibonta­kozás útját, az tisztára tőle függ, de nagyon meg kell fontolnia azt, hogy milyen eszközökkel fog érvényt sze­rezni elgondolásának. Sokan esküsznek rá, hogy egyedül a kormánybiztos segíthet a helyzeten. És pedig egy olyan kormánybiztos, áld idegenből jön, a közigazgatási ügyekben jártas, aki tárgyilagosan és minden befolyásolás nélkül képes mér­legelni a helyzetei és határozott el­szántsággal veszi kezébe a város pénz­ügyi vezetését, s végrehajtja a törvé­nyes rendelkezéseket. Tehát bérbe ad­ja, vagy megszünteti az eddig deficit­tel dolgozó üzemeket, redukálja az al­kalmazottakat, csökkenti a munkabé­reket, kieszközii a hitelező pénzintéze­teknél a kedvezőbb törlesztéseket, csak pénztári készlethez mért megrendelé­seket eszközöl, minden vonalon taka­rékoskodik és ami a legfőbb: behajtja a város több mint ötmillió követelését. Különösen ez az utóbbi képez a kor­mánybiztos részére fontos feladatot. Ha azonban minden ténykedése siker­rel kecsegtet is, ez az utóbbi alig biz­tat megfelelő eredménnyel. Mert pél­dául az adóhátralékok azért nőttek olyan magasra, mivel a más adóteher­rel agyonsújlott adóalany legjobb tö­rekvése dacára sem volt kéjies fizeLési kötelezettségének eleget lenni, a kü­lönböző bérösszegekkel tartozó bérlők pedig a betevő falatot sem képesek megszerezni, nem hogy fizetni tudná­nak! Végső esetben leliát végrehajtásra és árverésre kerül a sor. Csakhogy az árverésekről naponként felvett nem­leges jegyzőkönyvek azt igazolják, hogy ezen az úton nincs kilátás jelentéke­nyebb eredményekre. Bizony itt csak az a kormánybiztos működhetik sikerrel, aki a város összes adósságának teljes konvertálására mintegy 14 millió hosszúlejáratú kölcsönt sze­rez, mert Komárom mai helyze­tén csakis pénzzel lehet segíteni. Amivel tabula rázát csinálhat és gaz­dálkodását teljesen új alapokra fel­teti. Hiába a sok paragrafus, a min­denféle mentő és szanáló direktíva, ha a város nem tudja adósságait rendezni, nem fog lábra állani. A kormánybiztos alkalmazása azon­ban tényleg csak ultima ráció lenne. Addig még fennáll más megoldási mód is. Ez pedig a képviselőtestület fel­oszlatása és a választás kiírása. Fentebb rámutattunk arra, hogy a vá­ros képviselőtestülete a mai alakjá­ban nem alkalmas olyan határozat meghozatalára ,amely a város szaná­lását az országos hivatal által előírt módon keresztülvihetné. A politikai pártok szerint összeállított képviselő­testület állandóan párt, sőt osztály érdekeket képvisel. A képviselőtestület tagjainak azok­ból kellene állani, akik a város tényleges adózói, akiknek nem mindegy, hogy a régi háztulajdo­nosok kénytelenek viselni az adó­mentes házak után is a terheket és nem mindegy, hogy a város üzemei lezüllenek, mert hozzá­­nemértő vezetés mellett még hor­ribilis költségbe is kerülnek. Igenis, a képviselőtestület munkáját lehetetlenné teszi a sokféle politikai párt, holott egészen bizonyos, hogy a tisztán városi érdekeket képviselő pld. községi párt uralma alatt nem kerül­het olyan mélységbe a város, mint amilyenbe a munkástöbbség önző és egyoldalú kormányzása alatt jutott. A legnagyobb abszurdum az hogy egy tisztán közigazgatási testület a politi­kai pártok tagozódása szerint kormá­nyozzon, mikor egyébként a politika a törvény szerint ki van zárva ke­ljeiéből! A törvénynek ezen rendelke­zése a gyakorlatban számtalan visszás helyzetet teremtelt, ami nemcsak Ko­márom város kormányzásában fordult elő, hanem a köztársaság legtöbb vá­rosában és községében tökéletesen megbénítja, sőt megakadályozza az eredményes munkát. Ennek a tarthatatlan helyzetnek konzekvenciáját volt kénytelen levon­ni magára a város kormányzásában résztvevő magyar nemzeti és keresz­tényszocialista párt, amelyeknek tagjai legjobb igyekezetük mellett sem voltak képesek megakadályozni azokat a sza­bálytalanságokat, amelyek a városi gazdálkodás helytelen vezetése mellett katasztrofális állapotba hozták Komá­romot. Az országos hivatal vizsgáló bizottságának jelentésében a legmesz­­szebbmenő felelősséggel illetett város­bíró lemondása szintén azt bizonyítja, hogy a helyzet tarthatatlan, annak megváltoztatására, dacára a munkás­­többségnek, sem ő, sem párthívei nem képesek, be keli tehát következni an­nak a döntő lépésnek, amely egy új, kizárólag a város érdekeit sávén vi­selő képviselőtestület megteremtéséhez vezet. Meg kell kérdezni a város lakos­ságát, hogy mit akar? Á városnak teljes rombadöntésél akarja-e, vagy pedig Komáromnak meg­mentéséi? Döntsön a lakosság! Mert mielőtt a nagyon is kétséges ultima rációhoz nyúlnánk, meg kell ragadni az utol­só alkalmat arra, hogy' a választó la­kosság döntsön Komárom és saját sorsa fölött! Nincs más mód, mint föl kell oszlatni a képviselőtestü­letet. Drágán fizette meg udvariasságát. Amikor védelembe veszi valaki a más feleségét. - Udvardi csendélet. — Saját tudósítónktól. — — október 12. Udvard községben egymás szomszéd­ságában lakik Kerekes János és Lebó János gazda. A napokban valami cse­kélység miatt Kerekes perlekedni kez­dett a feleségével. Az asszony se hagyta az igazát és az csak természetes, hogy visszaíeleselt az urának, aki erre any­­nyira dühbe jött, hogy meg akarta verni az oldalbordáját. A tetlegesség elől csak úgy tudott megmenekülni Kerekes Jánosné, hogy gyorsan átszaladt a szomszédba Lebó János 75 éves gazdához és kérve kérte, hogy rejtse el a dühöngő ura elől. A könyörgő asszony siránkozására Lebó elrejtette őt, A dühös férj nem sokáig váratott magára, mert hamarosan ott termett Lebó uram portáján és erősen köve­telte, hogy — Hol az asszony? Lebó, mint udvarias férfi, nem szol­gáltatta ki a védtelen asszonyt a férj dühének. Ez azonban csak növelte a férj haragját és tajtékzó dühében kést rántott elő és többször meg­­szurta lovagias szomszédját és súlyosan megsebesitette, úgyhogy nyomban kórházba kellett vinni a szegény embert, aki drágán fizette meg az udvariassá­gát. Az ügy természetesen a bíróság elé kerül. Szlovenszkó országos választmányának utolsó ülése. Pozsony, október 11. Pénteken tartotta Szlovenszkó or­szágos választmánya utolsó ülését Országh József elnöklete alatt. Az ülésen megjelentek Jesensky János és dr. D u 1 a Igor országos alelnö­­kök is, az országos választmány tag­jai teljes számmal, valamint az elő­adói kar is. A napirenden a rendes tárgysorozat: közigazgatási, gazdasá­gi, utügyek, meliorációs munkák és néhány szlovák kulturális ügy sze­repelt és a tárgysor délután két órára már le volt tárgyalva. Ezt megelőzően, az országos elnök távollétében Cvinéek nyitrai kano­nok (lidák) indítványára elhatározta az országos választmány, hogy Or­szágh József arcképét a tanácskozó terem számára megfesteti a hétéves együttműködés emlékéül. A választ­mány széloszlása előtt Országh el­nök lelkes szavakkal vázolta fel azt a munkát, melyet az országos választ­mány Szlovenszkó ország érdekében végzett. Rövid, de érdekes összefog­lalását lelkesen fogadta a választ­mány, amelynek nevében C v i n ő e k kanonok emelkedett szólásra, hogy a választmány tagjai nevében búcsút vegyen az országos elnöktől, akinek rendkívüli emberi és hivatalvezetői kvalitásait méltatta. Elbúcsúzott az országos alelnököktől, az előadói kar­tól és végül a választmány tagjaihoz intézett baráti és meleg szavakat nagy tetszés mellett. A beszéd elhangzása után az orszá­gos elnök minden egyes választmá­nyi tagtól búcsút vett és megköszönte munkáját és támogatását. * Az országos autonóm szerv meg­alakulásakor a választmánynak né­hai dr. Blanár Béla voll kassai pol­gármester és dr. Alapy Gyula volt vármegyei főlevéltáros és szerkesztő voltak tagjai. Boldogult Blanár Bé­lát nehéz tisztében dr. Giller János losonci ügyvéd váltotta fel, a válasz­tások óta ismét dr. Alapy Gyulával működtek a magyar nemzeti-, illetve az országos keresztényszocialista párt részéről. Hogy milyen munkát végez­tek, arról beszéljenek az eredmények. Ezek az eredmények nem országra­­szóló és nevezetes dolgok, hanem az úgynevezett apró, részletmunka. A két tagnak a legnagyobb nehézségekkel kellett sokszor megküzdenie, mig ál­láspontjuk jogos és igazságos voltá­ról meggyőzlék azokat a tagokat, akik a magyarságnak nem tartoznak a ba­rátai sorába. Lépésről lépésre kellett hatolniok, amig kiverekedlék a kulturális vagy a gazdasági kedvezményeket, ame­lyekre a magyarságnak nemcsak mint az állam és az ország közterhei ..te­kintélyes viselőjének van joga, ha­nem amelyekre kulturális foka és ál­lamalkotó volta is predesztinálják. A nagyvonalú építőmunka talán köny­­nyebb, ahol azt a megértés légköre veszi körül, de a részletmunka el­­ismerésreméltó nehéz körülmények között. A magyar nemzeti kisebbség politikai érettsége, miveltségi színvo­nala a jövőben is ezt a munkát fogja kívánni. Az országos választmány »szakértő­it« a belügyminiszter kinevezte. A szlovák néppártot a szociáldemokra­ták nagyrészben kiszorították. A ma­gyar nemzeti kisebbség is csak egy 1935. október 12. tagot fog küldeni az országos választ­mányba az 1935—40. évekre. Ezt a tisztséget jobb számaránya alapján a magyar nemzeti párt tölti be az or­szágos képviselőtestületnek októ­ber 25 — 26 napján elkövetkező megalakulásán. HÍREK Bécsi kedélyesség. Mindig csodálni tudom a bécsieket. Az az állandó kedélyesség, amivel még a legnagyobb, világotrengető esemé­nyeket is fogadni tudják, megmagya­rázhatatlan. Nem angol hidegvér az, sem pedig nemtörődöm fölületesség. Tudomásul veszik ők is az eseményeket, de a maguk módján. Nincs más kifejezés erre, mint a saját szavuk: a „gemütlich“ Bécs. * Vasárnap este van. A rikkancsok roskadoznak a különkiadások súlya alatt. Adudt az olaszok délelőtt tizen­egykor elfoglalták, a népszövetség ki­mondta Olaszország bűnösségét, ordít­ják az öles betűkkel kiszedett négy­­hasábos címek. Jobb üzletet régen nem csináltak a bécsi lapkiadók. Pillanatok alatt kap­kodják el az összes példányt. Mindenki kezében a nyomdafestéktől még ragadó különkiadás. Mi az? A gemütlich Bécset ennyire fel tudják izgatni a távoli események ? Megállunk a Ringen Mellettünk épp most vett egy lapot Bécs kedélyes pol­gára. Izgatottan forgatja. Végre meg­állapodik. Olvas. Közben nemtetszését fejcsóválásával árulja el. Vájjon mi nem tetszik neki? Vájjon olasz vagy abesz­­szin párton áll? Kibicelve belelesünk az újságjába, mit olvas: Österreich— Ungarn 4:4 (2:4). Azután odajön egy barátja. Hango­san vitatkoznak. Végre hailjuk Olasz­ország és Abesszinia nevét. Na mégis! Mindkettőjük egybehangzó nézete: csak már vége lenne a háborúnak! Ugylát­­szik, ők is félnek attól, hogy esetleg a háború, átcsaphat Európára is. Nem. Ők nem gondolnak erre. Elég lesz majd akkor, ha az ellenséges re­pülőgépek Bécs felett fognak keringeni. Sokkal fontosabb, égetőbb probléma miatt kívánják a békét. A háború miatt az olaszok valószinüleg nem fogják lejátszani a hátralevő Őlasz—Magyar és Olasz—Csehszlovák Európa Kupa meccset és igy Ausztria lecsúszik a második helyről a negyedik helyre. Kedélyes Bécs, kalapot előtted! ______ Z. Gy. — A Dalegyesület müködőkará­­nak ujraalakulása. A Komáromi Dalegyesület működőkara október hó 10-én, este tartotta ujraalakuló ülését a Dalegyesület helyiségében. A szép számban megjelent tagokat Fülöp Zsigmond elnök üdvözölte, aki nagy elismeréssel mutatott rá arra a nagy sikerre, amelyet a Dalegyesüiet műkö­dőkara a június 29-én Érsekújvárt tar­tott országos dalünnepélyen aratott s amellyel a működőkar a Dalegyesület vezetőségét újabb hálára kötelezte. Majd vázolta a működőkarnak jövő feladatát és szeretettel kérte a tagokat önként vállalt kötelességük buzgó és odaadó teljesítésére. Ezután a müködő­­kar egyhangúlag kimondotta, hogy ujraalakul és az énekórákat hetenként kétszer: hétfőn és csütörtökön este pontban 8 órakor tartják. Az első énekóra hétfőn este lesz és pedig a basszus szólamoknak, csütörtökön a tenor szólamok gyakorolnak. Majd Schmidt Viktor karnagy ismertette a működőkar munkaprogramját. Eszerint a Dalegyesület tervbevette egy Liszt emlékünnepély s egy magyar szerzők műveiből álló dalestély rendezését. Ezenkívül feleleveníti gazdag reper­toárjának egyes számait is. A müködő­­kar a művészi program összeállítására Ko\dch Tihamér ügyv. elnököt, iff. Nagy János titkárt, Kállay Endre dr, Polony Béla dr. és Pathó Flóris vá­lasztmányi tagokat küldötte ki, akik a karnagynak állandó támogatására lesz­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents