Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-25 / 77. szám

2. oldal 1935. szeptember 25. BESZÁMOLÓ a IX. Nemzetközi Dermatologiai Kongresszusról. Az elmű t hetekben Budapesten megtartott dermatologus kongresz­­szusról ezt az eredeti beszámolót kaptuk dr. Polony Bélátót, aki résztrett a nagyjelentőségű orvosi összejövetelen. Budapest, szeptember 22. Pompás időben és talán még szenzá­­ciósabb rendezésben zajlott le Buda­pesten a IX. nemzetközi dermatologiai kongresszus, amely úgy óriási mé­reteiben, külső formájában, valamint belső tartalmában felülmúlta az elő­zőket Igazán elmondhatom, hogy az egész világ képviselve volt és minden nem­zet a legkiválóbb képviselőit küldötte el, sőt külön kiküldöttek képviselték az egyes egyetemeket és tudományos társaságokat. A kongresszus méreteiről és óriási jelentőségéről csak akkor kapunk megfelelő kéjjel, ha leközlöm a kép­viselt országok névsorát: Egyiptom. Argentina, Belgium, Bulgária, China, Chile, Csehszlovákia, Dánia, Német­ország, Franciaország, Görögország, Nagybritannia, Olaszország, Ja/)án, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Ni­caragua, Hollandia, Norvégia, Ausztria, Portugália, Lengyelország, Románia, Svájc, Sfxinyolország, Egyesült Álla­mok. A vendéglátó Magyarországot Né­­kám Lajos professzor, aki nemcsak a kongresszus elnöke, de annak meg­szervezője is volt — képviselte, va­lamint a vidéki egyetemek és a kór­házak vezető professzorai. Ha ehhez még hozzávesszük a kö­rülbelül 1000 külföldi kongresszusia­­got, akkor tudjuk csak méltányolni Nékám professzor és munkatársainak azt a hónapokra terjedő, fáradságot nem ismerő, mindenre kiterjedő ideg­ölő munkáját. A kongresszus óriási sikere legyen az ő elégtételük és ju­talmuk a gyönyörű munkáért. A kongresszusi beszámolói egy cikk­ben megírni szinte lehetetlen, hiszen a kongresszussal járó ünnepélyes meg­nyilvánulások, díszdoklorráavatás, tár­sadalmi összejövetelek, művészi ese­mények külön cikket érdemelnek és úgy vélem, érdekesek is mindenki szá­mára. Nemkülönben a kongresszus lényege, az orvosi témák megtárgya­lása, találmányok, kiállítások, techni­kai újítások, moulageok, fényképek, Ijctegbem utatások sem lesznek érdek­telenek. Nem csinálok titkot belőle, hogy kétheti szakadatlan figyelés és tanulás, na és »last not least« egyéb szórakozások alaposan kimerítettek, azért mégis reveialió részemre, hogy ezt a cikket megírom. Már a kongresszus megnyitása is (szept. 15.) fényes külsőségek jegyé­ben zajlott le. Reggel 9 órakor ünne­pélyes Veni Sande volt a lipótvárosi Bazilikában, amelyet Glallfelder Gyu­la Csanádi püspök celebrált fényes papi segédlettel. Az ének- és zenekar Liszt Ferenc Missa choralisát adta elő Demény Dezső, nálunk is jól ismert karnagy és zeneszerző vezetésében. Ha zenei kritikát kellene írnom, csak azt írhatnám, hogy ennél művészibb tökéleteset nem lehet nyújtani. A szó­lamok tiszta intonálása, a soprán puha csengése a basszus erőteljes mélysége, de különösen a dynamikai hatás gyak­ran eszembe juttatták az orosz kó­rusok tökéletes énekművészetét. Ha ehhez még a misztikus miliőt, a sok ünnepélyes, áhítatos arcot is hoz­záveszem, igazán Istenhez közel érez­tem magamat. Az ünnepélyes istentisztelet után, amelyen a kongresszus tagjai vallásra való tekintet nélkül mind megjelen­tek, a parlament kupolacsarnokába özönlött a társaság a tulajdonképpeni megnyitáshoz. 11 órakor bevonult a Budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyelem vezetősége a reclor magnificus és a négy kari dékán az egyetem jel­vényeivel. festői régi ruhákba öltözött hajdúk kíséretében és elfoglalta a bal­oldali emelvényt. A középső emelvé­nyen a kongresszus elnöksége foglalt helyet. Nékám professzor nyitotta meg a kongresszusi francia nyelven. A kor­mány nevében Winckler kereskedelmi miniszter francia, a székesfőváros ne­vében Liber Endre olasz, a Pázmány >KOMÁROnn LAPOK« Péter Tudományegyetem nevében Kor­­nis Gyula reclor angol, a Magy. Tud. Akadémia nevében Lenhossék Mihály német nyelven üdvözölte a kongresz­­szus tagjait. A kongresszusi tagok ne­vében Prof. Karl Zieler (Würzburg) fejezte ki köszönetét. Ezután következett az ősz 80 éves Darier párizsi professzor, aki magyar származású, díszdoktorrá avatása. A Budai Dalárda által előadott Himnusz után az orvosi fakultás dékánja Dará­nyi Gyula professzor tartotta az avató beszédet, amelyre Darier professzor előadta a diszdoktori dissertacióját, majd Kornis rector zárószavai után a Marseillaise hangjaival véget ért az ünnepség. Délután 3 órakor ismét gyülekezés a Várban, amelyre a következő meg­­hívási lajjot kapta minden tag: Tessera Participationis. Nonus Dermalologorum Congressus inlernationalis cum honore invitatTe ad insj>cctionem palatii hortique regii, die 15. sept, hóra tertia post meridiem. Congregabimus nos in arcé, ante por­iam horli regii. Insigne congressus visifai liter gesture velis! Nigricanle resté indutus advenias. Egyébként minden meghívás az ösz­­szes összejövetelre latin nyelvű volt. A régiségek és a királyi palota meg­tekintése után délután öt órakor fo­gadta a fehér díszteremben Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a kongresszus tagjait. Tomasi professzor olasz nyelvű üdvözlésére négy nyelven válaszolva fejezte ki legmagasabb el­ismerését és örömét, hogy az emberi­ség betegségeinek és szenvedéseinek enyhítésére a nemzetek tudósai szere­tettel összefognak és sok szerencsét kivánt a kongresszus munkájához. Utána a nemzetek kiküldötteivel cerclét tartott. A - halalmas és fényes programmot a belügyminisztériumban tartott hat­órai tea fejezte be művészi zeneszá­mok Icai és gazdagon terített buffetvel. A szereplő művészek, Waldbauer— Kerpely vonósnégyes, Basilides Mária. Laurisin Lajos, Báthy Anna, Székely Mihály csillogó művészetükkel szóra­koztatlak a nagyszámú közönséget, a kertben pedig a híres Magyari Imre cigányprímás zenekara muzsikált. Külön meg kell említenem eme meg­nyitó színién fényes előjátékát, amely Nékám prof. gellérthegyi villájában garden party alakjában zajlott le — amelyen a professzor úr kitüntető meg­hívása folytán én is részt vehettem — fclejlhelellen esi élményét nyújtva a meghívottaknak. A villát már a fekvése is — 40—50 méterrel a Géllértgyógyfürdő felelt — arra predesztinálja, hogy a külföldiek részére Budapest városának szépségeit bemutassa, majdnem repülőgépről fel­vett távlatszer Őséggel — a Duna mini széles ezüstszalag csillog, jobbra az ipari negyed gyárkéményei, balra a hidak, paloták, a citadella. De voltak még egyéb szórakozások és ünnepségek is. így ki kell emelnem a szept. 17-én a szent Geliért-szálló­­ban lezajlott díszvacsorát, melynek si­kerét és hangulatát mi sem bizonyítja jobban, hogy reggel 2—3 óra körül kezdtem észrevenni az idősebb korosz­tály csendes távozását. Bezzeg a fiatal­ság! Szept. 19-én söresl — Bierabend — roll az Angolpark Alpesi falujában sok mókás kabarészámmal tarkítva. Másnap az Opera díszelőadása követ­kezett, melynek műsorát igen szeren­csésen állította össze a rendezőség, mert mintegy keresztmetszetét adta a magyar klasszikus és modern zenének, Erkel klasszikus Hunyady nyitánya után Poldini: Farsangi lakodalmának, az első sikeres magyar vígoperá, első felvonását láttuk a régi magyar udvar­ház vendégszerető bájos, bidermayer milieujében. Szünet után Kodály Zol­tán: Háry János operájának inter­­mezzója következett, majd Dohnányj Ernő: Szent fáklya balettjét adták elő, magyar népies jelmezekben a fény­hatások, színek, színpadi technika tö­kéletes teljességével. A szórakozásokat a szept. 21-iki autókirándulás fejezte be a budai hegyek között szokatlan szép nyári időben, amely az előadá­sokban kifáradt idegekre igen frissi­­tőleg halott. (Folyt, köv.) A városi tanács keddi ülésében foglalkozott a gázmű bérbeadásával. — Tanácsülés a városnál. — Komárom, szeptember 24. Komárom város tanácsa kedden, szeptember 24-én délután a város­háza nagytermében Csizmazla György városbiró elnöklete mellett ülést tar­tott, amelyen foglalkozott a városi gázmű bérbeadásának kérdésével is. Az elnöki jelentések során a vá­rosbíró előterjesztette az országos hi­vatalnak ebben az ügyben megküldött leiratát, amely egyben a bérbeadás feltételeire vonatkozó direktívákat is megadta. Az országos hivatal ezen szerződés-tervezete megjelöli a bér­let időtartamát, a bérlettel járó szol­gáltatások módját, a bérlő anyagi kö­telezettségeit, a rendszeres gázterme­lés mennyiségét, a beruházási köte­lezettséget és általában mindazt, ami a bérbeadásnál a város érdeké­ben figyelembe veendő. A kérdéshez hozzászóltak Fried Jenő, Fülöp Zsig­­mond, Tarics István tanácstagok és Kudelka József vezető főjegyző, va­lamint Csizmazia városbíró, akinek javaslatára a tanács kimondotta, hogy a pályázathoz szükséges részletes föl­tételeket a legközelebbi tanácsülésen fogják megállapítani, melynek alap­ján kiírják a pályázatot. Hat munkásházi és szükséglakás­bérlőnek házbér hátralékát, mivel a lakásokból kiköltöztek s rajtuk a hát­ralék be nem hajtható, a tanács a számvevőség javaslatára törölni ren­delte; a hátralék 11G2G Kc-t tesz ki. A tanács letárgyalta a községi elemi iskolának, a polgári fiúiskolának, köz­ségi óvodának és a városi zeneiskolá­nak 1936. évi költségvetését és a szám­vevőségnek javaslatait elfogadta. A vá­rosmajori kovácsmunkákra beadott ajánlatok elbírálását mellőzte a ta­nács, de elrendelte, hogy a helybeli kovácsmesterektől pausál-árajánlatot fog a számvevői hivatal bekérni és majd ezek alapján fog a kérdésben határozni. A városi közkórház számá­ra szállítandó fehémemüekre beér­kezett ajánlatokat szakértőkkel vizs­gáltatja felül a város vezetősége s majd az így nyeri vélemény alapján dönt a fehérnem űek megrendelése tárgyában. A Vágduna balpartján álló vámház áthelyezésére nézve a tanács meg­bízta a város vezetőségét a szükséges helyszíni szemle megtartására. Több telekvétel, lelekkisajátítás elintézése után a tanácsülés este nyolc óra után végeiért. Balatoni kecskekörmök. (V. folytatás.) Haza a Czuha völgyön át. Másnapra kiderült az idő és a bor­vásár száz és száz szórakozást Ígért, de ellent tudtam állani ennek és a szíves marasztalásnak is. Elbúcsúz­tunk azzal, hogy majd vagy a házi úr, vagy a háziasszony névnapján ta­lálkozunk és kirúgjuk a ház oldalát. Utam a Czuha völgyén vezetett ke­resztül. Már a kezdete is lenyűgöző voll, amikor Füredről Almádi fölött erős kapaszkodón haladt a vonatunk. Valóságos svájci tájak, fenyvesekkel, mélységes völgyekkel, szédítő szaka­dékokkal és hatalmas viaduktokkal. Közben favágók, szén- és mészégetők tanyája. Az állomások kedvesek és nyaralókhoz hasonlítanak. A favágók százai döntögetik a faóriásokat. Pa­takmalom kelepet, gombaszedő lá­nyok és asszonyok énekelnek. A moz­dony nagyokat és riasztóan fiittyö­­get. Néha nem jó lenézni a mélységet áthidaló hidakról, mert Maluska, a bialorbágyi rém jut az eszembe... Régi vágyam volt végighaladni ezen a csodálatosan szép völgyön. Két éve egyik komáromi barátunk szívességé­ből meg is kíséreltük autón behatolni ebbe a völgybe, de rendes autóút hiánya miatt nem sikerült és csak a Czuha völgy zirci torkolatánál tud­tunk pár kellemes órát tölteni. Most aztán végiggyönyörködtem az egész völgyet és a pannonhalmi apátság fes­tői panorámáját. Minden rossz, ha rossz a vége. A kiadóm és a helyettem magukat agyon dolgozott munkatársak szíve­sen fogadnak. A viszontlátás első per­ceit nem keserítik meg a panaszok­kal, hogy mennyit kellelt helyettem is írniok és hogy igy dolgozunk mi Úti naplótöredékek. a barátainkért. Azt hittem, hogy a professzor re­ceptje bevált, a környezet változás tényleg használt, nem kell egyelőre brómot szednem, se liipofoszfitot. írni akartam a professzornak, hálás so­rokat, amikor kopognak az ajtómon és belép Komárom és messzevidék legrémesebb versírója, egy csomó ver­set nyom a markomba azzal, hogy azonnal olvassam cl, mert szeretné, ha a holnapi számba közölnénk belő­le... Újra kopognak. Egy apa jön, a fia valahol sikert aratott, szeretné, ha az én ékes toliam írná meg a megszokott dicsérő jelzőkkel... Újabb látogató. Kellemetlensége volt a bíróságon, szeretné, ha a törvény­­széki rovatban erről a dologról hall­gatnánk és a napilapokba se kerüljön bele... Más! Vándor festő jön, gépen sokszorosított képeket árul, mint sa­ját eredeti festményeit. Megmutatom a szobám falát, már nincs ott egy tenyérnyi hely se... Könyvügynök jön. Az ajánlott könyvek már meg­vannak a könyvtárban. Nem baj, — mondja, — a könyvek olyan kitűnő­ek, hogy Jókai városának a könyv­tárában két példányban is meglehet­nek. Más! Egy ismerős család jön pesti rokonokkal, szeretnék, ha meg­mutatnám a múzeumot. Ki van ugyan írva, hogy rendezés miatt zárva, de talán mégis lehetséges volna. Más és megint más... A professzornak szánt képeslapot összetépem, mert újra ideges vagyok és újra érzem, hogy a brómot nem dobhatom a .sutba... Ottvagyok, ahol a füredi utam előtt álltam. Legalább szeretném a bort, hogy ott egyszer Isten igazában berúghattam volna... (Vége.) —ayjó— Borotvával levágta alvó fiának a fejét egy megbomlott elméjű asszony. Borzalmas gyermekgyilkosság Komárom közelében. Rémregénybe illő borzalmas gyer­mekgyilkosság történt Komárom köze­lében, Nagyigmánd községben, amely­nek megszokott csendjét ugyancsak fölzavarta ez a rettenetes eset. Balogh Sándor jómódú nagyigmándi gazda negyvenhét éves feleségét, szül. Babarczy Esztert évekkel ezelőtt elme­gyógyintézetben kezelték, ahonnét gyó­gyultan bocsátották el. Vasárnap reggel férje távollétében újra kitört a szerencsétlen asszo­nyon az elmebaj és jérje borot­vájával levágta alvó, tízéves fia fejét. E rettenetes tette után, a borzalmas módon megcsonkított holttestet kivitte az uccára és a véres borotvával hada­­nászva, hangosan énekelve körültáncolta fia holttestét. Az előhívott csendőrök csak nehe­zen tudták megfékezni az éles borot­vával vadul hadonászó asszonyt. A győri ügyészség elrendelte a szeren­csétlen áldozat hullájának tölboncolását.

Next

/
Thumbnails
Contents