Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-09-21 / 76. szám
1935 szeptember 21. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal I ASSZONYOKNAK. 1 gyón emeli a kabát szőrméit. Csevegés a téli divatról.- A télen, különösen az estélyi ruháknál, jellemző az asszjmetra, de megnyilatkozik ez a kivágások játékos elhelyezésében és a modellek egész szabásában is. A szabás asszimclriája, kihangsúlyozva a mozdulni ok játékát, a ruhának eredeii változatosságot kölcsönöz. Ugyanezt az aszimetrát megtalálhatjuk néhány nappali ruhánál is. különösen a kabátoknál, ahol ezt a mozgékonyságot nagyon jól hangsúlyozzák a szőrmegallérok. A kabát alól kicsit kilátszik a ruha, aláhúzva a teljes felöltözöttségel. A divat, amely a nyáron kezdődött, az ősz első napjaiban változatlanul tovább uralkodik. A szoknyák kicsit hosszabbak lesznek a télen, a derék nappali ruháknál nein változtatja helyét, de este elől feltétlenül magasabb. A nagy újdonság: új vonalat kapnak télire a nők. Széles váll, keskeny. összeszoríloU csípő, pontosan az egyiptomi reliefek figuráinak vonala szeriül. A ruhák válla azonban kerek és ez az, amiben eltér az egyiptomi típustól. Az estélyi ruhák két jellemző vonása: 1. széles, kerek váll, keskeny csípő. 2. görögösen elomló ráncok. Meglehetősen nagy gondot okoz a két különböző típus, a magas vagy középtermetű és a kistermetű nők estélyi ruhája. Valamennyi ruha nagyon nőies. Télen a kabátviselési kényszer Jehclellenné teszi a különböző bájos ruhafantáziákat, amelyeket nyáron, mikor egy egyszerű vállkendő megvéd a hűvösebb időtől, nyugodtan lehet viselni. A három vezető léli szín: nagyon szép árnyalatú rózsaszín, sötét tónusú kék a délutáni ruhák színe és végül egy haragos sötétkék kizárólag nappali ruhának, de ez a szín bizonyos szövetekből nagyon jó hatást kelt este is. E három alapszín körül sok fekete, gesztenyebarna és az ibolya egész skálája. Újdonság a változó színű bársony. Akár pamut, akár selyem, igazán újszerű hatást keit és színjátszása ua-Mindenféle szőrmét viselnek a télen. különösen előszeretettel a vágott szőrűeket. Ezek közölt is elsősorban az alaszkai aranyozott vidrát. Végül a cobolyróka jelent újdonságot. A nappali ruha egyszerű, könnyen viselhető. Egyszerűségében is vonzóvá teszi az a pár új vonal, ami a ruha külön jellegzetességéi megadja. A téli ruháknál elmaradhalatlanok a sötét színek, de az egyhangúságot, amelyet ennek a szabálynak szigorú megtartása okozna, az idén néhány fiatalos és vidám alapszín alkalmazásával enyhítik. Ezért a palaszürke és rádiószürke színt a zöld, gesztenyebarna, rózsaszín és piros élénkségül változatai egészítik ki. A világos gyapjúszövetből készülő reggeli kosztüm fiatalosságát és élénkségt még fokozza a paáztelltónusú blúz. A diszkrét fekete bársony ruha, amely nagyon komolyan hat, ha piros csipkeruhával, vagy tüllruhával hasonlítjuk össze, egyszerre vidámabb lesz, amint »félbársouyból« készült. A bársony fémalapozása átcsillog az anyag selymes szálacskái között és fiatalos reflexként pompásan élénkíti a ruhát. Megoldjuk „házilag“ Vannak dolgok, amikért az ember sajnálja a pénzt. Spórolni akar. Azt mondja az élete párjának: — Minek ehhez mester, szívem. — megoldjuk házilag!« Előzékeny férj boldogan feleli: — Jól van, fiacskám, — amit megspórolsz. legyen a lied! Vegyél rajta magadnak valamit! Ilyen dolog pl. a szobafalak aljának átfestése félméter magasságban. A háziasszony fölényes mosollyal mondja: — Borsózöld? Egyszerű szín! .Magam is megtudom keverni! — Megtakarítom nem csak a pénzt, de a betaposásl is, mert a piktorok nem tudnak vigyázni! A fér j elmegy a hivatalba édes büszkeséggel és alig várja, hogy valaki megkérdezze tőié: — Mit csinál a kedves felesége? Kéjjel feleli: — Hja, a feleségem? — Piktorol! Remek asszony! Egy ilyen nehéz dolgot is elintéz házilag! A feleség pedig igyekszik visszaidézni emlékezetébe mindazokat a ceremóniákat, amiket valaha külön-kü- Jön és együttesen a piktoroktól látott. — Mosd te, Kati, szappanos rongygyal a falat i'élméler magasságban! — mondja a személyzetnek és Kati, aszszonya tehetségének mély áhítattal adózva, megcselekszi a parancsot. A háziasszony meghozatja a porokat a festékes üzletből, kis enyvvel, tejjel, tojással, budai földdel különleges kotyvalékol készít, amit rámázolnak a falra. Valami elképesztő, hátborzongató szín jelentkezik a falon. — Ez a borsózöld, naccsága, kérem? —emel szól félénken Kati. — Persze! — feleli a háziasszony némileg bizonytalanul. — Ha megszárad, egészen más lesz! (Ez már egy kis önbíztatás.) Hát nem lesz más! Mikor megszárad, még elképesztőbb szín lesz belőle. Ugv ordít, hogy szinte mellét veri: — Ide nézzelek! Én vagyok a házilag készült borsózöld! — A háziaszszonv a falhoz állítja a zongorát, a kanapét, a fotölyöket, de saját magát nem tudja falhoz állítani. Mindenünnen felé vigyorog a zöldek zöldje. Másnap sürgős invitálásra megjelennek a szivárványnadrágos piktorok és átfeslik az egész lakást. Hasonlóan szerencsés próbálkozás a házilag végzett pecséttisztítás, mikor vagy a folt is marad, vagy a ruha színe is kijön. Azután a ruhaátfestés, mely elgondolásban: egyszín-kék; kivitelben: többszín tarka. Szeret még spórolni a háziasszony az egyszerű kis otthoni ruha« megvarrásán is. — Miért fizessek a varrónőnek húsz koronát, hogy a varrás többe kerüljön mint az anyag?! A kis babos ruhám mintájára kiszabom és összcöllöm én magam! Nem igaz, szívem? De igaz! Hogyne! Csak liát ember tervez, Isten, — szegény kicsi házivarrónők gondviselő Istene — végez. A háziasszony szélfejti a babosruhát és pontról pontra, szakasztott úgy szabja ki az új anyagot; összegépeli és felveszi. A madárijesztő, Marlene Ditrich hozzá képest! Az új toalett karöltőben szűk, derékban bő, alul rövid, ellenben mélyen kivágott. A háziasszony vesz még egy méter anyagot. A dekoltázst befoltozza egy muszáj-szabóval, a karöltőt kitoldja egy kényszer-pellerinnel, a derekat összehúzza egy pót-övvel és a ruha aljára tesz egy fodrot. A végeredményt, a toalett á la »Házi gyártmány'« nekiadja a Kati unokanővérének, aki száz kilométer távolságban lakik egy tanyán. — Jól nevelt férjnek nem illik az ilyesmit tudomásul venni! Magam is megpróbáltam egyszer »házilag« megmontírozni a diványpárnáimat. A hengerpárnából olyasvalami sikerült, mint a pálanyja-hurka, — a kerek párnából meg, mint a disznósajt. Azt is kitelte a hideg, aki rájuk nézett. Apuka meg tokaji aszút akart egyszer gyártani és cukorral párosította a kátai sillert. Kettőjük szüleménye finom, édes csemegebor lett, amitől elragadtatás fogta el azokat, akik megízlelték. Az »elragadtatás« egyre nagyobb méreteket öltött, mert a cukortól »ragadni« kezdett minden, amivel a tokaji aszú érintkezésbe keveredett. Végre lelepleztük a házi készítményt ! Ifjúasszony koromban háztartásom ingatag várán vígan lengett az »oldjuk meg házilag!« jelszó. Sajátkezülcgrajzoltam mintát a konyhai falvédőkbe,^ kiéhezett szakácsnőket és angol kóros” holland ifjakat. Mintha valamennyien az én főztömön éltek volna! Egy szenesláda takarót is rajzoltam, saját tervezésem volt: mosolygó lojásbrikeltekből lángtündérek keltek ki. Soha senki sem akadt, aki remekművem jelentését eltalálta volna. Ilyen fantáziátlan világot élünk! ; A festőművészet berkeibe is bemásztam egyszer. Találtam a padláson egy üres képrámát. — No, majd festek én belevaló képet házilag! — Festettem is! Szegény kuvasz! Elölről buldoggnak látszott, oldalról agárnak. Láthatatlan szárnyai is lehettek, mert a levegőben úszott szegény. Én a nappaliba szántam a képet, — de a család a fürdőszobába tette, a kályha mögé. Megsértődtem. Azóta csak ilyen cikkecskéket gyártok házilag«. — Meg is látszik rajtuk! Ping-pong Pali és Feri nagyszerűen megszokták a falusi életei. Már a majorba is eltaláltak egyedül, mert Béla bácsi jKudosan elmagyarázta és megmutatta nekik az utat, hogyha kedvük szottyan meglátogatni a majorosnét, odalaláljanak. Különben is belátta a bácsi, hogy az otthoni szórakozások nem elegendők és a találékony fiúk kénytelenek voltak újak után nézni, már pedig sokkal kevesebb kár és ijedelem származik abból, ha olykor-olykor ellátogatnak a majorba. Például a ping-pong ozás. Per kották jutott eszébe, hogy itt is ping-pongozhatnáuak. Már kitalálta a módját is, mert az udvar egyik sarkában felfedezett egy magányos asztalt, ülőknek a Margit néni galúskaszaggatóit szánta. Labdát hoztak magukkal hazulról, számítva arra, hogy majdcsak akad itt is lehetőség a játékra. De csodálatosképpen Pali nem volt túlságosan elragadtatva a dologtól, amin Ferkó végtelenül csodálkozott, mert bátyja eddig a legszenvedélyesebb ping-pongjátékos volt. Végre kisült húzódozásának az oka. — Hol veszünk labdát? — kérdezte. — Hogy hol veszünk? Hiszen te csomagoltad be odahaza a labdákat. Azt mondtad, hogy ezt a fontos műveletet nem bízod rám. — Lehetséges.- Elég az hozzá, hogy csomagolás közben megmásítottam rólad való rossz véleményemet. — Vagyis otthon felejtetted a labdákat? Pali önérzetét bántotta, hogy az öcscse végre is felfedezte mulasztását. Ez ugyan nem akadálya a já- Léknak! — jelentette ki fölényesen.- Hát mivel akarsz játszani? Talán kérjük kölcsön a napol az égről pingponglabdának? Azt nem, de vár j egy kissé, mindjárt szerzek labdát! Ezzel rohang a baromfiudvarba, ahol már régen felfedezte, hogy az ólban mindig van tyúktojás. Felkapott pár darabot és szaladt velük Ferkó hoz. Büszkén nyújtotta feléje a tojásokat. — Itt a labda! — Hiszen ez tojás! — De én kinevezem ping-pong labdának. Úgysem szabályosan játszunk, mert nincs rendes asztalunk, az ütők sem rendesek, akkor pedig a labdának sem kell éppen szabályosnak lennie. Ferkó fejcsóvál ássál adta kifejezését kételkedésének, de hát semmi jónak sem akart az .el rontó ja lenni. Megpróbálhatjuk. Mindjárt hozom a Margit néni galuskaszaggatói l. Pár perc múlva hozta is, szerencsésen elcsenhette őket a konyhából. — Kezdhetjük! Felálltak és Pali Ire le ütött az első labdába, illetve tojásba. Tovább nem is folytathatta, mert szeme, szája megtelt valami ragadós anyaggal és csak Ferkó kacagására téri magához. Pali dühében öccséhez vágta a többi' tojást. — Nehogy azt mondd, hogy te nem ping-pongozíál. Margit néni rettenetes megijedi, amikor a kél fiú beállított. — Szent Isten! Mit csináltatok? — Ping-pongozlunk — felelt halkan Pali és Margit néni csak a nagy tisztogatás illán kezdte rá az igazi fejmosást. A fiúk végül megígérték, hogy többé nem ping-pongoznak. Most már csak attól féllek, bog}' Béla bácsi is tudomást szerez legújabb tettükről, de csodálatosképpen napokig nem beszélt róla és már fellélegzettek, hogy Margit néni el is felejtette. Egyszer azonban Béla bácsi megszólalt, de nem haragosan, csak úgy, beszéd közben. — Hogy el ne felejtsem, hoztam nektek igazi ping-ponglabdákat, tudniillik a tyúktojásra szükség van a háznál! A fiúk viharosan ölelték meg. — Csak meg ne fojtsatok! — kiáltotta végül. —• Akkor inkább oda sem adom a labdákat! hmen-onnan A Pisla gyerek eltávozik hazulról és az ajtóból még visszaszól édesanyjának: — Anyuskám, hány óra van? — Negyed négy, de miért kél! ezt neked tudni?' . — Azért, — feleli Pisla — mert hátha az uccáu megkérdezi tőlem valaki, hogy hány óra? Egy vándorlegény keresztülment az erdőn és szembetalálkozott egy farkassal. A farkas ijesztő fogvicsorgatással rohant feléje. A vándorlegény ijedten maga elé tartotta botját. Ebben a pillanatban dörgés hallatszott és a farkas véresen a földre bukott, A vándorlegény, aki nem látta, hogy a háta mögött cgv vadász áll. ijedten kiáltott fel: — Érdekes! Már líz év óla hordom magammal ezt a botot és nem tudtam, hogy töltve van! Egy falucskában a tó mellett a kővetkező figyelmeztetés áll: Ezen lóban tilos a horgászás és 20 korona pénzbüntetéssel vagy 1 napi elzárással bűn tettetik. A büntetés fele a feljelentőt illeti. * Az orvoshoz beállít egv vörösorrú bácsi: Doktor úr — mondja 77- ajánljon valamit, hogy elveszítsem az orrom pirosságát. — Barátom — mondja az orvos — egy évig ne jgyek semmiféle szeszes italt, csak tejet. — Ezt már meglettem, kérem, de nem használt. —, Mikor? — Csecsemőkoromban,. * Jóska édesapja hazaérkezett a városból és új esernyőt hozott haza, ajándékul. Jóska édesanyjának. .- Jaj de jó — örvendezett a illanva +- a régi esernyőm már úgyis olyan rossz, hogy bátran eldobhatom. — Eldobni azért még nem kell — szólt közbe a takarékos Jóska — itthoni használatra még nagyon jő L-sz. 1
