Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-14 / 74. szám

itítk réftdezése és felsorolta mindazon intézkedéseket, amelyek a fogyasztók érdekében elrendetendők. Az árszín­vonal jelenlegi helyzete főképen azért aggaszló. meri az a széles rtéprétegek­­re nézve a mai viszonyok mellett el­viselhetetlen. A népjövedelem 80 mil­­liárdról íO 50 milliúrdrii csökkent és azonkívül több százezer munkanélküli és félig foglalkoztatott ember van. A bérleszállílások is csökkentették a vá­sárlóerőt. Mindent meg kell tenni, hogy a munkanélküliek, félig foglal­koztatottak és a minimális létfelté­telekkel bírók kielégítő ellátásai, biz­tosítani lehessen. A jelenlegi körül­mények közöli nem lehel a fogyasz­tót még jobban megterhelni, mert a fogyasztás még jobban csökkenne és ez az ipart, a mezőgazdaságot, és az egész gazdasági éleiét alapjában tá­madná meg. Évről-évre romlik a csehek és szlovákok viszonya. A pozsonyi Politika c. lap e.gyik leg­utóbbi számában' írja: — Nem lehet kétséges, hogy a csehszlovák politikus egyik legnagyobb és legszebb feladata ■megteremteni a cseh és szlovák nem­zet l)ékés együttélésének föltételeit. A kél nemzet közeledésének szempontja kell. hogy döntő tényező legyen a Csehszlovák kormány elhatározásainál. Hiszen egy vigyázatlan lépés oly sok rosszat csinálhat, hogy azt egész nem­zedék sem képes helyrehozni. Bizony nem lehel elmondani, hogy kormá­nyaink tudatában lettek volna e nagy veszélynek. Ellenkezőleg. Számos in­tézkedésük azt mulatja, hogy ezt a ^szempontot teljesen mellőzik, felejtik, miértis indokolt az aggodalom, hogy a csehek és szlovákok viszonya évről­­évre romlik. Ügy véljük. — írja a lap. okkal mondhatjuk, hogy a csehszlovák kormány nem jár el min­dig úgy, ahogyan csehszlovák állam­férfiaknak eljjárniok kellene. Számos intézkedés súlyos vágás a csehszlovák kapcsolniuk ellen. Ilyen a gabonamo­nopólium. mely a szlovák gazda mun­kájának gyümölcsét alacsonyabbra taksálja, mint a csehországiét. Egyszer már tudnia kellene, hogy az autonó­mia gondolata nem Hlinka fejében termett, hanem kitermelte azt az igaz­ságtalan rezsim, amely a szlovák nép érdekeit erősen megkárosította. Az állatmonopólium elhalasztása. A kormány elhatározta, hogy a ga­­lionamonopólium mintájára az állat­­kcreskedelmcl is monopolizálja. A 2. oldal. PUMPOLÓK. Irta: B. 0. Kay. Az emberiség két részre osztható: pumpolókra és azokra, akiket meg­­pumpolnak vagy meg akarnák pum­­polni. Melyik része a külömb, az élet­­erősebb, az ötletesebb? Kétségtelenül a pumpolóké. Mert ha a másik volna az erősebb, az emberiség fele régen kihalt volna. Különben is szembe kell szállnom azzal a tévhittel, hogy a pumpoló hit­vány ember. Nem. Legfeljebb jelle­méi tekintve az, de tehetségben sok­szor a zsenialitásig emelkedik. Mert ahhoz, hogy valaki professzionátus pumpoló legyen, nagyobb emberisme­ret szükséges, mini amilyennel a leg­kiválóbb pszichiáter rendelkezik. A virtuóz pumpoló ugyanis mindig az áldozatához méri eszközeit, stratégiá­ját, modorát. Ami hat az egyik ál­dozatra, az teljesen hatástalan — sőt veszélyes lehetne a másiknál. A pumpoló tehát valóságos kamé­­leonember. Alázatos, megjuhászkodó, jámbor, ha kell. bátor, fölényes, köve­telő, ha az áldozat jelleme úgy kíván­ja, egyszer éhező koldús, máskor szó­rakozott nagyúr. Kislányosan szégyen­lős, vagy kamaszosan szemérmetlen. A pumpkirály megpillantja áldozatát »KOMAROMI LAPOK« föld mivé lés ügyi minisztérium törvény­javaslatot is készített az állatinono­­jKáliumról, azonban az ügy hirtelen lekerült a napirendről és a mármeg­­szüntetéséhez közelálló állatbehozatali szindikátus állami szerződését a kor­mány isméLelten meghosszabbította. Legutóbb szeptember 30-ig hosszab­bították meg a szerződést. Amint meg­bízható helyről értesülünk, az állalmo-és szemrebbenés alall megtalálja azt az egyetlen sebészi formát, amellyel megvághatja őt. Aki változatlan módszert követ, az veszve van. Számolni kell ugyanis az­zal, hogy nemcsak a pumpolás tech­nikája tökéletesedett a huszadik szá­zad közepe felé hihetetlen mértékben, hanem a megpumpollnak éleslátása .és ellcnállóképessége is hatalmasan kifejlődött. A régi iskola úgy tudta, hogy a pumpolás olyan, mint a szerelem. Nem szabad mindjárt a lényegen kez­deni. Elő kell szépen készíteni a ta­lajt, cl kell fárasztani a kiszemelt idegeit és csak azután szabad a pénz­tárcához nyúlni. Ez az iskola meg­bukott. Rohanó századunkban az idő olyan szííkreszabolt és a pénzesember olyan türelmetlen, hogy ha elkezdesz előtte szép időről, családról s egyéb előkészítő témákról beszélni (egészen eltekintve attól, hogy rögtön kitalálja, mi támad az ártatlan csevegésből), régen kidob, mire elkérnéd tőle a cél­­bavett száz koronát. Ez különben a mai csúnya világban azzal a vcszély­­lyel is járhat, hogy a kiszemelt ál­dozat átlátva szándékaidon, elédbe­­vág és elhárításként kijelenti, hogy egy fillér sincs nála és gonosz mo­sollyal tőled kér ötven koronát. íiopölium ügye még mindig nem m ert elintézést s az állatbehozafali szin­dikátus fennállását és tevékenységét biztosító állami szerződés érvényét új­ból meghosszabbítja a kormány. A pénzügyminisztérium a szerződés ér­vényének december 31-ig való meg­hosszabbítását indítványozza s remél­hető, hogy a minisztertanács bizonyá­ra elfogadja az indítványt. A modern módszerek mások. Lás­suk a példákat. A fölényes pumpoló. Elegánsabban jár, mint a megpum­­polt, jókedvű és magabiztos. Félretol­ja a titkárt, »szervusz öregem fel­kiáltással rohan be az áldozathoz, el­hadarja, hogy csak egy pillanatra jött, le sem veszi a kabátját, két mon­dat között megjegyzi, hogy éppen most vásárolt egy új Clirysler-kocsit és a Ritzbe megy vacsorázni, már búcsúzik is, amikor a zsebére üt és káromkodva megállapítja, hogy ott­honhagyta a pénztárcáját. »Adj öre­gem egy százast, de siess, gyorsan, a feleségem lenn vár az autóban. És már meg is vágott, mielőtt még feleszméltél volna. Ez az imponáló pump. A fenyegető pumpoló. Azzal kezdi, hogy olvasta regénye­det, gyönyörű kritikát fog róla írni. Ezt vidáman mondja, de azután hir­telen elborul az arca. Arról a bal­sejtelméről értesít, bog\’ gyönyörű regényedet már olvasta valahol angol nyelven. Legalábbis hozzá hasonlót. Azután kurtán kijelenti: Adj ötvenet. Ez a kockázatos művelet nem min­denkinél alkalmazható, de gyengébb idegzetű embereknél sikerülni szo­kott. 1935. szeptember 14. E. H. SCHRENZEL s Abesszínia, Afrika kánaánja. Abesszínián az egész világ szeme. De ezt a szenzációt nem az újságok csinálták: . A mindennapi események ni Ivar zása mögött az évezredes Nilus­­kérdés rejtőzködik s Abesszínia a y>Nilus kulcsa«, melynek sorsa hatás­sal van az egész emberiség elkövetkező évtizedeinek sorsára. Ez a könyv a világpolitika boszor­káim/kong bájába vezeti az olvasót. Gyanúsan rotyagó katlanáról leemeli a födőt. De csodálatos: ez a boszor­kányüst olyan földön áll, amely a vi­lágon falán legvadabb, de mégis meg­ejtsen szép, leggazdagabb, de mégis meghatóan szegéiig. A világpolitika kö­zéppont jóban álló. utolsó független afrikai ország csodálatos életéi, meg­lepő szélsőségeit, tarka népéletéi, sa­játságos lelkivilágát veliti az olvasó szeme, elé ez a minden részében ala­pos, de mégis a regény izgul musságá­­val megírt munka. Abesszíniáról írni divat. Az olvasó pedig tájékozatlanul nézi a kéthetes tanulmányutak« végtelen ellentmon­dásait. A szerző éveket töltölt Abesz­­sziniában. nem pillanatfelvételeket ké­szített róluk, ha/lein érdekes, színes és tanulságos kullurfilmel. Elolvasni ezt a könyvel annyi, mint vele utazni, vele élni, s vele lesni be egy külö­nös világ különösségeibe és titkaiba. A kitűnő munkái dr. Kőszegi Imre fordította és Juhász Vilmos látta el kultúrtörténeti függelékkel. Á kötet most jelent meg az Athenaeum föld­rajzi sorozatában. Ára Ke 31.20. Kap­ható a SPITZER-féle ■könyvesboltban, Komárno Komárom. — Dr. Pajor szanatórium és víz­­gyógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályok­kal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pöslyéni iszappakkolások, Fizikotherapi#, Zander. Orlhopäd gyógytermek. Rádiumkezelés. Ente­­rocleaner (bélfürdők). — Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elektrokardiograph, ke­zelésére speciális gyógymódok. Szén­savas és oxigénfürdők. Legmoder­nebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látvá­nyosságszámba menő műtőtermeiben kozmetikus plastikai operációk is vé­geztetnek: emlőplastika, orrkorrectio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon 10 napos legmérsékeltebb átalányárak. — A szögyéni iparosok Ünnepe. Szeptember hó 22-én nagyszabású ün­nepséget rendez a szögyéni Iparoskör abból az alkalomból, hogy az iparos­­kör tiz évvel ezelőtt avatta föl szék­házát. A környék egyesületei bevoná­sával igen változatos műsort állítottak össze. „Szegyen, bűnpártolás, esztelenség“ Súlyos szavak. Az abessziniai háború egész világot érdeklő problémája mel­lett is érdemes megállni néhány percre és érdemes kissé gondolkodni ezeken a szavakon, melyek nem Genfben, ha­nem Prágában hangzottak el a parla­menti szociálpolitikai bizottságnak szep­tember 10-én tartott ülésén. Ezekkel a szavakkal jellemezte Pet­­rúsek Ágoston nemzetgyűlési képviselő a munkanélküli segélyt. Erkölcsi vál­ságról is beszélt, mely a gazdasági válság mellett ijesztő árnyékként jele­nik meg. És vájjon ez az erkölcsi vál­ság nincsen-e valamelyes összefüggés­ben a munkanélküliséggel? Szégyen a munkanélküli segély. Vájjon, ha megkérdezzük azt a derék munkásembert, akinek örömet, gyönyö­rűséget szerez a munka, aki a munka­­nélküli segélyekért szégyenpirral az ar­cán nyújtja oda a kezét... vájjon nem azt felelné-e, hogy: — Igenis szégyen­lék alamizsnát elfogadni. Én nem va­gyok hivatásos munkanélküli, én dol­gozni szerető ember vagyok. Munkát adjanak nekem és ne alamizsnát, mint az útszéli koldusnak! Bűnpártolás! Melyik az a bűn, me­lyet pártol a munkanélküli segélyakció? Nem egy bűn az: a bűnök egész so­rozata. Csak néhányat említünk belőle. Nem bűn-e a felületesség nagy szociá­lis közösségek életébe vágó ügyek el­intézésénél? Nem bűnős-e az az orvos, aki a fekélyokozta fájdalmat csillapító szerekkel gyógyítja ahelyett, hogy gyors elszántsággal, alapos tudással, kellő előkészítéssel, ügyes vágással egyszerre eltüntetné a fekélyt és felszabadítaná, újra életképessé tenné az egész meg­támadott szervezetet? Mert fekély a munkanélküliség a társadalom testén-, fekély, melyet a munkanélküli segély nem gyógyít meg, csak a fájdalmat csillapítja ideig-óráig. de olyan módon, hogy az egészséges szövetek is hovatovább betegek lesz­nek tőle. Megtérni ez a kezelés a hi­vatásos munkanélkülieket. Mert ilyen is van. Veszedelmes fajta, mely a dol­gozni akaró és önhibáján kívül munka­nélküliségre kárhoztatott munkástársa­dalom mellett gombamódra nő ki a talajból és ügyesen alkalmazott trükkök és veleszületett tolakodási hajlama se­gítségével pompásan meg is él a munka­nélküliségből. Erősen emeli a valódi munkanélküliek százalékszámát, kisebb adagokra tördeli a segélyt, amelyből több adagot tud beszerezni. Tehát a csalás, az élősdiség bűne az, melyet közvetve pártol a munkanélküli segély. Városunkban ismét egy egész sereg dolgozni akaró ember veszítette el munkáját. Régi, dolgos lakói a város­nak, azok a kikötőmunkások, akik ere­jük tudatában és érzetében boldogan vállalták a kikötőben előforduló nehéz munkát, családot alapítottak, szépen ellátták és most itt állanak, mint mun­kanélküli segélyre szoruló szerencsét­lenek. Esztelenség. Igen, esztelenség szapo­rítani a munkanélkülieknek, a munka­­nélküli segélyre utáltaknak seregét. Esztelenség azt gondolni, hogy a se­géllyel el van intézve a sorsuk. Esz­telenség a munkaalkalmakat megszün­tetni, munkaforrásokat elzárni, munka­­alkalmakat nem teremteni. Esztelenség munkanélküli segélyre, mint bázisra támaszkodó társadalmat teremteni. Esz­telenség elvenni a munka nemes gyö­nyörét és dicsőségét akkora tömegtől, mint amekkora a munkanélküli segé­lyen élősködők vagy tengődök tömege, mert erkölcsében megrendült lesz az a nemzedék, melynek a gazdasági válság után legnagyobb veszedelme ez a kez­dődő erkölcsi válság. A munkaképtelen aggok, a betegek és a rokkantak passzív segélyezése nemes, humánus, okos cselekedet, de a munkanélkülieknek munkaalkalom teremtése helyett juttatott szurrogátum, a munkanélküli segély: „szégyen, bűn­pártolás, esztelenség“. Vajha e szavak sarkaló hatással vol­nának egy céltudatos, okos, józan, eszes szociálpolitika megkezdéséhez, melyet áhítva vár az egész köztársaság társa­dalma, de főképpen a munkásságnak öntudatos, értékes része. Az illuzionista. Tudja áldozatáról, hogy fukar, de pénzsóvár. Azt mondja: Öregem, most találkoztam a Csuta zsokéval. Ma dél­után megnyeri a IV. futamot, száz­szoros pénzt fizet, holtbiztos a dolog. Adj száz koronát, nyersz rajta tíz­ezret, kapok belőle ezret. Nehéz ne­ki ellentállni: a kísértés óriási. Aztán ott a régi iskola kifinomo­dott, jobban megjátszott mai képvise­lője, aki az emberi szánalomra, a rossz lelkiismeretre épít. Éhező gye­rekeket, öngyilkosságot emleget. A szeme könyörgő, alázatos, arca halo­­ffiny, mint a lírai költőé. Azzal kezdi rendszerint, hogy nem fogad el a vi­lágért egy fillérnyi alamizsnát sem, nem alázza meg magát, nem kíván áldozatot, de követeli tőled, hogy he­lyezd el azonnal olyan kitűnő állás­ba, amelyből élete végéig gondtalanul megél, órákig ül nálad, kiteszi magát annak, hogy kidobod, de előbb elme­séli, hogy egy kegyetlen ember egy­szer már kidobla és azóta világgá kürtöli róla, hogy milyen szívtelen gazember és hat különböző cikket írt a gazságairól hat különböző lapban. Reggel ott ül az ajtód előtt, amikor a hivatalodba lépsz, és éjszaka is ott ül, amikor a hivatalodból távozol. Nem szól egy szót sem, csak szem­rehányóan néz rád. Az első napon

Next

/
Thumbnails
Contents