Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-07 / 72. szám

1935. szeptember 7. »KOMAROMI LAPOK« 5 oldai. Református egyházmegyei közgyűlés Komárom, szeptember 0. j Szeptember 5-én tartotta a Komá­romi Református Egyházmegye S o ó s Károly esperes és Nagy Nándor egy­házmegyei gondnok együttes elnök­lete mellett évi rendes közgyűlését Komáromban, a helybeli ref. egyház Kollégiumának nagytermében. A köz­gyűlésen az egyházmegye tánácsbírói kara, lelkészi és tanítókara, valamint az egyházak képviselői teljes számban vettek részt s a közgyűlés tárgyai iránt állandó nagy érdeklődést tanúsí­tottak. Közgyűlés előtt reggel 8 órakor a Jókai uccai ref. templomban isteni­­tisztelet volt, amelyen az egyházme­gyei közgyűlés alkotó tagjai nagy számban megjelentek. Paraizs Ár­pád somorjai ref. lelkész mondott magasszárnyalású imát és olvasott bibliát a hívek előtt. Istentisztelet után délelőtt 9 órakor a Kollégium nagytermében egybegyült közgyűlést S o ó s Károly esperes lel­keket megragadó fohásza vezette be, mely után a törvényes igazolások és a határozatképesség megállapítása kö­vetkeztek. ! A közgyűlésen megjelentek sorában Voltak az egyházmegye elnökségén kívül Gyalókay László tb. esperes, püspökhelyettes, Csekes Róla egyházi főjegyző, Vágó Ede egyh. aljegyző­­tanácsbíró, Fülöp Zsigmond világi főj egy ző-tan ácsbíró, Kenessey Kál­mán dr. vil. aljegyző, Boross Kálmán, Béke Kálmán, Galambos László, Ga­lambos Zollán, Kár Géza, Mokos Kál­mán, Sándor Benő, Zsemlye Lajos lelkészi-, Baranyay Dezső dr., Bartha János, Pap Kovách Elemér, Soós Iliire dr., Szijj Ferenc dr., Végh Jenő világi tanácsbírák, Gyalókay Miklós egy hm. főmérnök, ifj. Mohácsy János dr; ügyész, Kacz Jenő számvevő, Borz­zá Zollán, Gzibor József, Czike Já­nos, Dukon Béla, Erdélyi Pál, Föl­des Lajos, Gáspár József, Galambos János, Kalitza László, Kiss János, Kóczán Mór, Lelkes Ferenc, Nagy Sándor, Nehézy Károly, Nemes Kál­mán, Pap Kovách Árpád, Paraizs Árpád, Puskás Lajos, Rácz Elemér, Rácz Jenő, Sedivy László, Sohár Kál­mán, Tárnok Gyula, Tóth Kálmán, Vargha Dezső, Végh Kálmán lelké­szek, Kelemen Kálmán, Tóth Kál­mán segédlelkészek, Győrffy Lajos, Osztényi József, Pethes Béla, Tóth Mihály, Iván Károly, tanítóképviselők. Salamon X. Ferenc, Németh Dezső dr., Kató Károly, Páti Nagy Sándor, Erdélyi Gáspár, Papp Béla, Nagy La­jos egyházképviselők és mások. Nagy Nándor egyházmegyei gond­nok, világi elnök meleg szavakkal üd­vözölte a közgyűlés tagjait, megálla­pította a határozatképességet és kérve a megjelenteket, hogy a közgyűlés tanácskozásán egymást megértő sze­retettel és krisztusi szellemben ve­gyenek részt, a közgyűlést megnyi­totta. A közgyűlés tárgysorozatának ki­emelkedő pontját Soós Károly es­peresnek jelentése képezte, amelyet nagy figyelemmel hallgatott meg a közgyűlés. Az esperesi jelentés poeti­­kus lendületű bevezetője kapcsán me­leg szavakkal emlékezett meg az újra­éledt érsékujvári egyházról, melynek lelkes, áldozatos hívei templomot épí­tettek az Isten dicsőségére és nagy buzgósággal szolgálják az Ural. Szív­ből fakadó szavakkal emlékezett meg továbbá Balogh Elemér dunánin­­neni ref. egyházkerületi püspökről, konventi elnökről, aki ez évben töl­tötte be pozsonyi lelkészkedésének negyvenedik évfordulóját. Méltatta az áldásos munkál kifejtő szeretett fő­­pásztor nagy érdemeit, amelyeket úgy mint a kerület püspöke és az egyete­mes konvenl elnöke, híveinek és az egyetemes egyháznak érdekében fá­radhatatlan munkálkodásával szer­zett s aki Pál apostol hitével és János apostol szívével dolgozik nehéz sors­ban vergődő testvéreiért nemzeti és felekezeti külömbség nélkül. A jósá­gos Isten kegyelmét kérte az espe­res, hogy a szeretett egyházfői még sokáig tartsa meg testvérei és hívei Számára, Elismerő szeretettel jelentette be Puskás Lajos martosi és Czike János nagytanyi ref. lelkészeknek több mint félszázadon át teljesített lelkészi hűséges működéséi és szere­tettel üdvözölte őket. Kegyelettel ál­dozott a jelentés Szendi Pál nyug. postaigazgató, az egyházmegye volt számvevője, Szili János dr. adonyi közjegyző, az egyházmegye egykori buzgó és érdemes főjegyzője, Zsin­dely Ferenc ny. törvényszéki elnök, egyházmegyei tanácsbíró s V i z v á r y Dezső nagymegyeri ny. ig. tanító em­lékének, akiket a halál angyala el­ragadott az egyházmegye köréből. Emléküket a közgyűlés mély kegye­lettel örökítette meg jegyzőkönyvé­ben. örömmel jelentette az esperes, hogy az Egyetemes Konvent május 23-án tartott ülésében elhatározta, hogy a református kántor- és tanító képző­­intézet Komáromban szeptember 1-én megnyílik. A konvent áital megvá­lasztott igazgató tanács elvégezte az előzetes munkát és megtartotta a fel­vételi vizsgákat is, melyek eredmény­nyel végződtek. 40 növendéket vett fel a tanács, ebből a komáromi egy­házmegyére 16 jutott; Másik áldásos intézmény a pozsonyi ref. egyház mellett szervezett diákintemátus és diákmenza, amelyet az egyházmegye támogatásába ajánlott az esperes. Mindkét intézmény megnyitását nagy örömmel vette tudomásul az egyház­megye közgyűlése. Majd beszámolt a jelentés a segéd­­lelkészi és tanítói karban beállott vál­tozásokról, amit a közgyűlés az espe­res intézkedésével együtt tudomásul vett. Végleges tanítóknak megválasz­tattak Tárnok Margit Ekeire, Varga István Perbefcére, Győrfy Lajos Ne­gyedre igazgató-tanítónak, Tóth Ist­ván Megyercsre. Erdélyi Gáspár Ma­dárra, Szabó Béla Patasra, ideiglenes tanítónak Domonkos Kálmán és Far­kas Etelka Nagymegyerre, Demény Teréz Hódosra, Fekete Aurélia Csi­­csóra és Győry Mária Dunaradványra. Az egyházmegye az 1934. évben 7872 Ive adósegélyt kapott. Az egyes egy­házakban a hívek nagy szeretettel adakoztak a különböző egyházi célok­ra, melyért hálás elismerését fejezte ki az esperes. Templom, iskola, lelkész­lak építésére és temetőre ndezésre az egyházak 290.000 Kc-t fordítottak az elmúlt évben. Az esperes a canonica visitatiót személyesen az egyházme­gyei gondnokkal és egyes gyülekeze­tekben Csekes Béla egyh. főjegyző, Mokos Kálmán, Kor Géza tanácsbírák és Nagy Sándor alistáli lelkész végez­te. Az egyházaknál tett látogatás a leg­szebb eredménnyel végződött. Az egy­házmegyébe tartozó hívek száma az 1931. évben 46.612 volt. A közgyűlés az esperes jelentését egyhangúan tudomásul vette, tett in­— szeptember 7. Dr. Markovics pozsonyi vizsgáló­bíró, — akit újabban a fiatalkorúak bíróságához helyeztek át, — átvette hivatalát s a Krajcsovics ügyre vo­natkozó összes iratokat átadta dr. Udvardy vizsgálóbírónak. Úgy hirlik, hogy az iratok már e hónap végén az államügyészségre kerülnek s az államügyészség el fogja készíteni a Komárom, szeptember 4. Ismét áldozatot követelt a békét­­len Duna! Tragikus véget ért Komá­romban dr. Kehlusek Imre, nyugal­mazott törvényszéki bíró. Dr. Keblu­­sek Imre, — aki Vágujhelyen, Besz­tercebányán, majd Komáromban tel­jesített szolgálatot, Komáromban vo­nult nyugdíjba, ahol házat is vásá­­roll. Mindössze ötvenhat éves volt s barátai előtt sokszor panaszkodott, hogy nincsen semmi foglalatossága, a nyugdíj évei igen unalmasak. Szer­dán délben szokása szerint a határ­­hidon átment Magyarkomáromba, lezkedéseit jóváhagyta és fáradhatat­lan, lelkes munkálkodásáért hálás kö­szönetét fejezte ki. A közgyűlés színe előtt Nagy La­jos, Vincze Piroska és Zsemlye Lajosné tanítók letették a hivatalos es­küt. I í j. M o h á csy János dr. ügyész indítványára a közgyűlés az 1932. évi 25/5. sz. határozatot hatályon kívül he­lyezte és elrendelte a Konvent által hozott fegyelmi szabályrendelet vég­rehajtását. Vágó Ede egyházmegyei lelkész­aljegyzőnek ezen lisztéről történt le­mondását a közgyűlés nem fogadta el, hanem bizalmának egyhangú bizto­sításával felkérte tisztének további el­látására. Beható tárgyalás alá vette a közgyűlés a lelkészértekezlet javasla­tait, melyek közül a belmisszió műkö­dését szabályozó javaslat nagyobb vi­tát keltett. A javaslatot Rácz Elemér sóki lelkész, egyházkerületi tauácsbíró. szerkesztette és a közgyűlés Gyalókay László, Rácz Elemér felszólalása után egy évi próbaidőre elfogadta a sza­bályzatot és a javaslat készítőjének köszönetét szavazott. A bel missziós bi­zottság tagjait pedig megválasztotta. A csallóközi lelkészi kör Beke Kál­mánt választotta meg elnökének, amit örömmel veti tudomásul a közgyűlés. A lelkészértekezletnek az egyház­­megyei tanács felállítására vonatkozó javaslata nagy vitát keltett. Az egy­házmegye elnökségének rendelkezésé­re álló bizottságot óhajtott a lelkészi kar szervezni, amely szükség esetén bizonyos ügyekben véleményt adott volna az elnökségnek. A javaslathoz hozzászóltak Salamon X. Ferenc dr. pozsonyi főgondnok, Parais Árpád, Füiőp Zsigmond, Gyalókay László, Bo­ros Kálmán, Soós Imre dr., Sohár Kál­mán, ifj. Mohácsy János dr., Ivúr Géza és Nagy Nándor és a közgyűlés kimondoLta, hogy a külön tanácsot mellélzti s a tisztikar és tanácsbírói kar tagjait bízza meg az esetenként neta­lán szükségessé váló vélemény- és ta­nácsadással. A közgyűlés három évre megválasz­totta az egyházkerületi rendes képvise­lőket Csekes Béla, Galambos Zoltán, Pap Kovách Árpád, Vágó Ede lelkészek, Baranyay Dezső dr.. F ü 1 ö p Zsigmond, Gyalókay Mik­lós és S z i j j Ferenc dr. világiak sze­mélyében, póttagoknak pedig Földes Lajos, Zsemlye Lajos lelkészeket, László Zsigmond és Soós Imre dr. világiakat választotta meg. Az özvegy- és árvagyámintézeti pénztár, az egy­házmegyei főpénztár, a nyugdíjpénz­tár jelentéseit a közgyűlés tudomásul vetle és a felmentvényt megadta. Majd több egyház felterjesztésével és lialá­­rozatával foglalkozott az egyházmegye közgyűlése, mely délután 6 órakor ért véget. vádiratot. Állítólag a Fend Rózsi és Szobo­­lovszkyné meggyilkolása ügyében emelnek vádat Krajcsovics ellen, mig Fibyné meggyilkolása ügyé­ben a vizsgálat nem tudott annyi bizonyító anyagot produkálni.amely elegendő lenne a vád benyújtására. Az ügy előreláthatólag az őszi esküdt­széki dkluson kerül tárgyalásra. ebéd után, a nagy melegre hivat­kozva, a monostori szőlők part­ján levetkőzött s a Dunába ment fürödni. A folyamban egyideig úszkált, majd az ár elkapta s eltűnt. Valószínűleg szívszélhüdés ölte meg s így fulladt a Dunába. Holttestét még nem találták meg. Parton ha­gyott ruháiban semmi búcsúlevél nem voll s így valószínű, hogy véletlen szerencsétlenség folytán veszett a Du­nába. A komáromi társadalom egyik érdekes alakja volt a szerencsétlen véget ért törvényszéki bíró. A nagyközönség panaszkönyve. Túlságosan alacsonyak a kereskedések napellenzői. Tekintetes Szerkesztőség! Kérném az alábbi sorok szives köz­lését: Meglehetősen magas ember vagyok. Napi munkám közben többször sietve kell végigmennem az uccákon. Már többször megtörtént velem, hogy a fe­jemet belevertem egy-egy üzlet leeresz­tett napellenzőjébe. Elismerem azt, hogy a kereskedőknek joguk van a kiraka­taikba kitett áruikat a naptól megvé­deni, de semmi esetre sem úgy, ahogy azt Komáromban egyes kereskedők teszik. A lehúzott napellenzők vas-bor­dái egyes üzleteknél alig egy közepes ember magasságában vannak a föld színétől és ha egy valamivel magasabb növésű ember megy arra, az, ha észre­veszi vagy le kell, hogy hajtsa a fejét, vagy le kell kerülnie a kocsiutra, ha pedig nem, akkor jól beléverheti a homlokát. Szerintem a gyalogjáró arra való, hogy ott a nagyközönség kedve szerint járhasson, mégpedig minden magassági korlátozás nélkül, nem pedig arra, hogy egyes kereskedők a fölé huzassák ki a napellenzőiket. Tisztelettel Egy magas ember. „Én önt kétévi táncíilalomra ítélem...“ Miss Constance Mena kora ifjú­ságától kezdve szenvedélyes tán­cosnő volt. Nagyon Ke öcs mozdu­latokkal táncolt és nyilván ennek köszönhette, hogy már 17 éves ko­rában kérője akadt egy Archer nevű tisztes kereskedő személyé­ben, aki halálosan beleszeretett. Constance nem kosarazta ki a ké­rőt és hű maradt... no nem éppen a férjhez, de a tánchoz annál in­kább. Többet forgolódott a tánc­­parketten, mint lakásuk konyhájá­ban. Egy szép napon a rendőrségre került a táncteremből. Nyomós gya­nú merült föl ellene, hogy eltulaj­donított a tánchelyiségben egy ér­tékes bundát. Constance előbb ta­gadott, de végül sírvafakadt és be­vallotta, hogy valóban idejutott a lejtőre. De azt mondta, hogy szük­ségből cselekedett: nem volt elég pénze. — Hát ha ennyire szorult hely­zetben van, akkor csücsüljön szé­pen otthon, —- figyelmeztette a köz­vetlen angol bíró. Constance asz­­szony sóhajtva válaszolta, hogy táncszenvedélye erősebb minden gátlásnál. A bíró természetesen bűnösnek mondotta ki, és el is ítélte, de az ítélet végrehajtását kétesztendei próbaidőre felfüggesztette. A leg­érdekesebb azonban az Ítéletnek az a része, amely úgy szól, hogy a próbaidő alatt az elitéltnek feléje sem szabad néznie a tánchelyisé­geknek s ha mégis megteszi, a szi­gorú fogházbüntetés nyomban ha­tályba lép. — Maradjon csak inkább főző­edényei mellett, — mondotta végül a bíró, aki új gyakorlatot terem­tett meg a törvényszéki tánctila­lommal. — És ha már mindenáron tán­colni akar, van egy fantasztikus, ötletem: táncoljon otthon a férjé­vel... — Két veszedelmes betörőt fog­tak el Érsekujvárott. Hoffmann Sa­lamon érsékujvári bőrkereskedő még augusztus elején jelentést tett a rend­őrségnek arról, hogy raktárából nyom­talanul eltűnt egy bál zsírosbőr. A rendőrség azóta állandóan nyomozott ez ügyben, még végül is Balázs József közrendőrnek sikerült ügyes fortéllyal a tettesek nyomára jutnia. A lopást Nagy Károly és Lipka István vesze­delmes betörők követték el. Az ello­pott bőrt is megtalálták náluk, de rész­ben már csizmáknak feldolgozva. Két gyilkosságért vonják felelősségre Krajcsovicsot ? Dr. Keblusek Imre nyugalmazott törvény* széki bíró halála a Duna hullámaiban. — Saját tudósítónktól. —

Next

/
Thumbnails
Contents