Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-16 / 14. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 1935. február 16. ... 2. oldal. megígér valamit s íme néhány hét múlva pont az ellenkezője történik ennek? Ma egészen természetesnek vesszük, ha a megígért dolognak az ellenkezője történik meg. ígérnek nemcsak a miniszterek a deputációknak, hanem újévnek a hivatalnokok, a polilikai pártok s Ígérget mindenki, aki csak miami fontosabb helyen vagy funkcióban van. A választás előtti időszakot mintha csak az Ígéretek számára teremtették volna. Licitálnak az emberi ostobasággal és jóhiszeműséggel s nem veszik figyelembe, hogy ennek milyen katasztrofális következményei lesznek. Mindezt hazugságnak, szemfényvesztésnek, csalásnak mondja a nép, mar senkinek sem lehet hinni, senkiben sem lehet bízni. S a bizalmatlanság és csalódás c szelleme rohamosan terjed. Nem hisznek az emberek legközelebbi barátjuknak sem. vS ebbe a betegségbe belepuszlul minden, ha nem akad tekintély, amely ismét visszaállítaná az adott szó szentségét s különösen a közélet vezető állásaiban levő személyek szavainak hitelt szerezne. A kormány és koalíció hét »főbűne«. Jezek képviselő a Národny Listy vezetőhelyén cikket írt, amelyben a kormány és a koalició hét főbűnéül« a következőket állapítja meg: 1. Elégtelen politikai és gazdasági program. 2. Terv nélküli kísérletezések. 3. A takarékossági tervek végrehajtásának mellőzése. 4. Az állami igazgatás- reformjának elhanyagolása. 5. A nemzeti politika rendszeres elhanyagolása. 6. Sok beszéd a demokráciáról, de a demokrácia mellőzése. 7. A megfiatalított kormány munkarendszereinek lehetetlensége. 16 éven aluliaknak nem alkalmas! Őszinte szó Komárom intenzív pedagógusaihoz, kulturegyesületeihez, a fiatalkorúakat védő egyesületekhez... A napokban Komáromban egy moziplakátról ismerősen nevetett felém ez a cím: „Az utolsó mohikán.“ Diákkorom izgalmas, lázas olvasmányainak derűs emlékezete villant át lelkemen, annak az időnek az emlékezete, amikor a „B"rliarisnyau, a „Fekete sas“ viselt dolgain csliggtem teljes lelkemmel. No, meg az utolsó mohikánokén, — akik az angol őrnagy két leányát: Alice-t, az „Aranyhaj“-at és Gorát, a „Sötéthaj“-at megmentették. Látni fogom a tomahawkokat, a canoékat, az indiánfalvakat, az éles nyilakat, a hosszú íveket, a Szikláshegység barlangjait, az amerikai őserdők különleges szépségét. Úgy képzeltem, hogy diákokkal lesz tele a nézőtér, akik ifjúi lelkesedéssel még majd meg is tapsolják a huronok szavatartó és a mohikánok nagybecsületességű, hűséges vezérét. Megyek jegyet váltani, hát a pénztár fölött öles betűkkel áli a felirat: 16 éven aluliaknak nem alkalmas! — Tyhű! — gondolom, micsoda város ez a Komárom, micsoda túlzó gondoskodás ez a fiatalkoruakról! Itt aztán el lehet mondani, hogy még a szellőtől is óvják az ifjúságot. Talán a vad harcokat nem akarták megmutatni nekik, vagy mi az, ami miatt nem alkalmasnak nyilvánítják ezt a darabot!? No jó, nem sokat töprengtem aztán rajta, hanem jóleső érzéssel merültem el a mohikánok viselt dolgainak szemlélésében. Ám, mi történt? Pár nap múlva bevetődtem a színházba. Vasárnap délután volt. A színpadon durva tréfák röpködtek, durva és illedelmesnek éppen nem mondható mozdulatokkal „tréfás“ verekedések folytak, a primadonna ellenállhatatlansága abban és akkor kulminált, amikor minden feléje közeledő férfiszemélyt jól gyomron „rittyentett*' és a színházban csakúgy hemzsegett a 16 éven aluli fiatalkorú. A karzatról a gyermekek fürtökben lógtak alá, az állóhelyen is szorongott néhány gyermek. Egy anya az ölében tartotta tízéves fiacskáját, kinek majd kidüit a szeme, amikor a primadonna meztelen lábaszára a levegőben kalimpált, az első sorokban gimnazista leányok ültek és a vaskos tréfákon jól „mulattak “ — Ejha! Itt aztán ugyancsak megsértették a szabályt — gondolom — és rohanok ki! Nézem a pénztár, némert a munkálatok kiadásának kiírásával hosszadalmas huzavona volt. Gyakran tisztára adminisztratív természetű kérdések miatt halogatták, majd meghosszabbították a határidőket. A hiba a fölösleges bürokratikus kezelésben, hatásköri hiányokban, felelősség és határozottság hiányában rejlik. A referensekben nincs elég felelősségérzés, különösen akkor, ha az ajánlatok között több százszázaléknyi eltérések mutatkoznak. Az illetékes hivataloknak kötelességük a kormánytényezőkkel egyértelemben eljárni. Kedvező fordulat a modus vivendi kérdésében. A modus vivendi kérdésében, egyes lapok híradása szerint, újabban kedvező fordulat állott be s remélhető, hogy e kérdés még a katolikus kongresszusig végleg rendeződik. Valószínűleg kinevezik a végleges nnnciusl is Hitler bíboros személyében. A Vatikán nézete szerint a modus vivendiI két részletben hajtják végre. Előbb az államhatárokkal hozzák összhangba az egyházmegyék halárait, majd azután az állam területén újra rendeznék az egyházmegyéket. A végleges megállapodások Benes legközelebbi római útja alkalmával létrehozhatók s a modus vivendi alá is volna írható. Ügy tervezik, hogy Benes külügyminiszter még a tavaszi hónapokban utazik a Vatikánba. A Vatikán a katolikus kongresszusra a latere delegálást csak abban az esetben küldene, ha megfelelő garanciát kapna arra, hogy Csehszlovákiában a rendkívüli pápai követel az egyházi szeriartás.rendben előírt tiszteletadásokban részesítik. örökös ígérgetés s a bizalom rendszeres inegrendítése. A Lúd. Politika c .kormánypárti lapban Micsura dr. vasárnapi cikket írt, amelyben többek között ezt írja: — Köztársaságunk komoly betegségben szenved, mely különösen az utóbbi időben nagyon mélyen és szélesen terjeszkedik. Ez az örökös Ígérgetés az egyesek és a közösség bizalmának félrevezetése. Milyen fonák dolog. ha a kormány valamelyik lagjn megszeppenve, hogy még a kályha halk duruzsolását is meg lehetett hallani. Azoknak, akik a kályha közelében ültek, a nagy melegben piros volt a fülük és a nyakuk is, az ablak felé eső padokban halálsápadtak lettele az izgalomtól a kislányok, amint kendőjükbe burkolózva, fázva telepedtek meg egymás mellett. Hm, mondta a tanítónőm és végigjárlatta szemét a sorokon. Halálos csend. A felsőbb osztályosok közül néhányan, az arcátlanabbak vigyorogtak titkon. Soha nem hallotta még senki, hogy a plébános úr születésnapjára ne engedett volna el a tanítónő egy gyereket. Elrontotta volna vele a plébános úr jókedvéi. De persze, ha ilyenkor haszontalankodnék valaki, hátha megharagszik a plébános úr is s akkor megtörténnék az a hallatlan szégyen, hogy.. A kisebbeknek nagyon dobogott a szívük. Ok őszintén és elszorult torokkal féltek tőle, hogy kihagyják a nevüket a meghívottak közül. Valamennyinek eszébe jutott minden bűne. Lélckzeni is alig tudtak. A kis tanítónő szólt: Nem mondhatnám éppen, hogy mindenki jó volt, tisztelendő úr kérem, de azt se mondhatom utóvégre, hogy ki kellene hagynunk valakit. Ha jövő szerdáig nem történik semmi haszon! alanság, elengedem az egész iskolát. Hihihi! Az útkaparó unokája kacagott fel boldogságában az első pad szélén és hiába fogta be két m aszalós tenyerével a száját, kitört belőle a jókedv megint. Egyik sem tudta, hogyan történt, de már az egész iskola kacagott és ugrált, kiszaladtak a padokból, döngölt a padló. Körülfogták a plébános urat és visíloztak, hadonásztak, a reverendáját simogatták. — Jól van, jól, — mondta az öreg, - engedjetek már. Meg kell számolni, háhyan vagytok, — Eggyel többen, meri az én testvérem beteg! Odatolakodtak és magyaráztak, az egyik a másikat taszította hátra, vagy ajánlotta pártfogói hangon. Helyreállni! kiáltotta a kis tanítónő torkaszakadtából és a pálcával megkopogtatta az asztalt. — Helyreállni! Köszönni! Hanyatt-homlok bukdácsolt vissza mindenki a helyére. A csizmácskák kopogtak, a szoknyácskák forgolódzem a ruhatár, a főbejárat, a kapu tetejét, hogy lássam, hol van elhelyezve az intő felirat, melyre rámutathassak, hogy vétett ellene a pénztár, amikór kiadta a jegyet a gyermekeknek. Keresem a feliratot: 16 éven aluliaknak nem alkalmas. Sehol sem találom. — No jól — gondolom - úgy látszik, a színház a jegykiadásban nem volt bűnös. Kérve-kérem azonban mindazokat, kiknek ez módjukban áll, helyezzék el itt is ári a feliratot, necsak a moziban. Mert ha már óvnunk kel! a gyermekeket valamitől, akkor a pikánsságtól és közeli rokonaitól ugyancsak óvni kell őket. Mert ha az utolsó mohikán nem alkalmas a 16 éven aluliaknak, (mit kétségbevonok),százszoros mértékben nem alkalmasak egyes vasárnap délutáni operette-előadások tartalma, rögtönzései és előadásmódjának huncutságai a talán mégis csak romlatlan gyermeki léleknek. Spektátor. A város 1935-ös költségvetéséhez. — február 15. Az 1934. év késő őszén megtartott városi közgyűlés a számvevőség azon javaslatát, melyszerint az eddigi pótadó kulcsot 180°/o-ot 250, illetőleg 350 0/o-ra emelje — elvetette és pedig egyhangú szavazattal — és az addigi LSO'Vo-ol rendelte el az 1935. évre is. A közgyűlés ezen határozatát a felettes hatóságok nem akceptálták s a dolog sürgősségére való tekintettel kedden rendkívüli közgyűlést rendeltek el. A közgyűlésen a város társadalmának exponensei a legtárgyilagosabban rajzolták meg a polgárság leromlottságát, a legrosszabb kereseti viszonyokat, reámutattak azon tényre, hogy az eddigi 180°/o-os pótadót sem képes beszedni az állami adóhivatal s hogy így semmi kilátás nincsen, hogy ennél magasabb kulcs alapján kivetendő pótadó összeg beszedhető legyen. Megvilágították a kérdést abból a szempontból is, hogy azon igen kevés számú adófizető, aki eddig a 18ö°/o pótadót — ha nehezen is — de megfizette, nem lesz képes a magasabb póiadót megfizetni és hogy erősen szaporodni fog azoknak száma, akik fizetői készségük dacára, adóhátralékba fognak kerülni. lak. — Di-csér-tes-sék ... Fenyőgalyakkal voll feldíszítve a parókia ebédlője meg irodája, mert mind a két szoba kellett a gyerekeknek. Minden felesleges bútori kihordtak onnan. Az iskolából hosszú padokat hozlak át a nagyobb fiúk, a nagyobb leányok a terítésnél segédkeztek. Mindez már előző este megtörtént. Korán reggel hal órakor a plébános úr megáldoztatta azokat, akik már voltak első áldozáson. De a többi is éhomra jött a misére. Mise után elindult a sereg a parókia felé. Beözönlöttek az udvarra. Yégigkopogíak a folyosón. Kézenfogva, párosán. Külön a fiúk, külön a leányok. Az ebédlőben a leányok telepedlek meg, az irodában a fiúk. Meleg kakaót kaptak, kaláccsal, meg egy-egy almát. Mikor ezt megették, kezdődött a játék. A plébános úr faliszekrényéből katonát meg játekvasutat, babákatés edényeket szedett elő. Összerakni való masinákat. Kivágni való papírbabákat. Képeket meg kockákat. Építőkövet és Fekete Pétert. Ö maga hát-T eredeti amerikai szá ológép. Összead, kivon. Egyszerű kezelés, soha el nem romló szerkezet! Pontos, megbízható! Kiméli az agyat! Ára 380 — Ke. Kapható a SPITZE R-féle Masaryk (Nádor) utca könyvesboltban Komárno 29. Komárom, A születésnap. írta Kosárvné Réz Lola. Azt hiszitek, másféle ember nincs is a világon, csak amilyenek itt szaladgálnak az uccán? Valahol messze, egy kicsiny faluban, egy öreg plébános szól be az iskolába, előbb gondosan letisztogatta sáros eugr*,eipőjét egy hideg téli napon. — Na, gyerekek, ki szeretne eljönni a születésnapomra? Mindenki várta már ezt a kérdési az iskolában. Kilencvenhét gyerek ugrott fel egyszerre és emelte magasra a kezel. Én! Én! Én! A plébános ilyenkor elmosolyodott. Töpörödött kerek arcán még több lelt a ránc és hunyorogva pillantott a tanítónő felé, aki kétségbeesetten próbálta vékony hangjával fegyelmezni az osztatlan népiskola hat osztályát. Majd megmondja a tanítónéni, kicsoda jöhet és ki nem. Erre hirtelen nagy csend lett. Mindenki leült, gyorsan és megszeppenve olyan gyorsan, hogy a padok megzökkentek és megnyikkantak. Olyan
