Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-02 / 10. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK< 1935. február 2. A temetőben. A gyászszertartás a temetőben való beszenteléssel végződött, melyet dr. Majer Imre végzett a bencés rend kriptájának lejárata előtt. Az egyházi énekkar gyászénekenek elhangzása után dr. Alapy Gyula tartományi képviselő, a katolikus autonóm egyházközség világi elnöke mondott búcsúszavakat volt tanítványai, a diákjóléti intézmények, a magyar tanulóifjúság nevében, melynek szívből jövő megindító hangja könnyeket csalt a szemekbe, végül Vermann Béla nemeskossuthi plébános szülőföldje nevében hajtotta meg a zászlót a magyarság nagy halottja előtt. A koporsót azután a kriptában helyezték el, ahol tovább álmodja a történelem mestere ennek a nagymultu földnek, melyből származott, viharzó, fölemelő történetét. Csőszök és a szőlő* tolvaj halálosvégü küzdelme. — február 1. Az ipolyszalkai dombok csőszeinek sok gondot okoztak a szőlőtolvajok, Különösen pedig Kővesdi Ágoston adott sok munkát a gyümölcsök őreinek. Két szőlőcsősz, Matus Simon és Tóth János egy őszre hajló estén bejárták a rájukbizott területet és észrevették, hogy Kövesdi Ágoston ismét a szőlők körül ólálkodik s alighanem lopni akar. Megszólították s figyelmeztették. Szóváltásukból verekedés lett és a hatalmas termetű, igen erős Kövesdi nekiment a két őrnek, akik véznább termetüek lévén, egyhamar alája kerültek a robusztus Kövesdinek. Először az egyiket, majd a másikat lökte a földre Kövesdi, rájuk térdelt s verni kezdte őket. Szorongatott helyzetükben védekezni kezdtek' s Matus kirántotta revolverét, kétszer belelőtt Kövesdibe. Az egyik lövés a hasán, a másik a lábán érte Kővesdit, ugyanakkor Tóth egy bottal verte a rajtuk térdeplő szőlőtolvajt. Kövesdi a lövések következtében a hélyszinen meghalt. uralkodott. Hogy, hogy nem. azt már nem tudom, de ők bírták majdnem az összes Rákóczv kincseket és ereklyéket. Ezek közül nagyon sokat lerajzolt Papa. Felejthetetlenül szép órákat töltöttünk Beczkó várában is. Itt egy egészen Jőkai-regénybe illő dolog történt. Amint álltunk, bámultunk a messzeségbe, fenn a sziklaparton, s elfelejtettünk időt, teret, mindent, az egész 19. századot, s a messze középkor borzalmaiba éltük bele magunkat, egyszerre rémülten látjuk, hogy égjük fiatal kísérőnk (nevét persze, szintén nem tudom) egy ugrással átvetette magát a korláton és hajmeresztő vakmerőséggel mászott le a sziklákon. Elállt a lélegzetünk. Megkövülve meredtünk a mélybe. Azt hittük, megőrült, megzavarta a sok hallott rémhistória, vagy elszédült, úgy bukott le. A legbátrabbak, Papa, Andaházy már uláima akartak kúszni, mikor vidám kiáltást hallottunk: megvan! És emberünk, amilyen majomügyességgél mászott le, olyan bámulatos hidegvérrel iparkodott felfelé, kezében egy nagy csomó hegyi rózsával, amit boldog, ragyogó arccal nyújtóit át Papának. A hosszú, hosszú együtt eltöltött, évek alatt nagyon ritkán láttam ilyen meghatottnak, mondhatnám megrendültnek Jókait. Leirhatatlam.il szép volt az a kép, amint ott állt a lemenő nap glóriájában, a komor várfal alatt, kimondhatatlan gyöngédséggel nézve hol a kis virágot, hol a lelkes fiút. Valahogy talán még soha sem érezte annyira, ki ő, mit jelent a magyar fiatalságnak, milyen határtalan az a szeretet, ami körülveszi. Ilyen babérkoszorút nem kapott sem azelőtt, sem azóta, az biztos. Nem pénzért vették, élete esetleges Értesítették a csendőrséget és a többi hatóságokat s Kövesdi holttestét fel is boncolták. A bíróság erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre Matust. Tóthot pedig súlyos testi sértés miatt. Az enyhitő szakasz alkalmazásával Matust 3 havi és 3 heti fogházra, Tóth Jánost 1 hónapi fogházra ítélte a biróság Ezt a büntetést a letartóztatásban eltöltött idővel kjtöltőttnek vették. Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Masaryk ucca 29. sz. alatt A kövesgyarmati cseresznyelopás — február 1. Halált okozó súlyos testi sértés vétségével állott a komáromi biróság előtt Stugel Vince kövesgyarmati szöllőcsösz. Az ügy, amelyben mint vád ott szerepelt, még a tavalyi nyáron történt. A kövesgyarmati határban egy Hudec Károly, nevű munkás cseresznyét lopott. Észrevette ezt Stugel Vince és felelősségre vonta a cseresznyetolvajt. Hudec Károly nekitámadt a csősznek s kapával akarta agyonütni. A veszekedés lármájára előkerült Stugel János is többedmagával, mivel a csősz már segítségért kiáltozott s ezt a falubeliek meghallották. Stugel János unokatestvére volt a csősznek s felelősségre vonta a tolvajt. Hudec Károly kapával támadt a csőszre, erre Stugel Vince vasvilárán hozta feléje maga a fiatal rajongás. Ennek a csodálatos hegyi rózsának késő utódját adtam át pár héttel ezelőtt Alapy Gyulának, Komárom szellemi vezetőjének, tradíciói, emlékei rajongó őrének, azzal a kéréssel, tegye be a komáromi Jókai-egyesület kultúrházának Jókai-relikviákat őrző szobácskájába. Három szál piros rózsa abból a csokorból, amit novemberben hozott nekünk Oslravából egy magyar gépészmérnök, Molnár István. Nem ismertük, de ő olvasta könyvemet Papáról, meghallotta, hogy Komáromban időzünk és eljött, hogy személyesen halljon tőlem Papáról beszélni. Eljött ügy. olyan természetesen, mintha a szomszéd utcából jött volna, délutáni látogatásra. Csak utólag tudtuk meg, hol is van az az Ostrava. Utazott hajnali báromtól, déluhin báromig, — négytől hatig volt nálunk s héttől' másnap reggelig bumlizott vissza. Onnan pedig, a vasútról, két éjjeli álmatlanság után, ment egyenesen a gyárba. Ma ez még több, mint az a halálugrás, a túlfűtött romantikájú 19. században. A 20. században rekordért, sportért dobják oda életüket, idejüket az emberek. Helyes. így van jói. Ez a korszellem. De nekem, aki a fin de siéclc üvegházi kultúrproduktuma vagyok, nekem nagyon, nagyon . jól esett ez a hang a múltból, s köszöntőm Molnár István mérnököt, olyan melegséggel, Jókai nevében, mintha egyike volna azoknak, akik még az ő asztalánál ültek, s barátainak nevezhették magukat. És köszöntőm mindazokat a szlovenszkói magyarokat, akik még kegyelettel őrzik Komárom nagy szülöttének nevét, — ?zét, aki nekem legkedvesebb volt a világon halálos végű a komáromi bíróságon. Iával a lábára vágott Hudecnek, Stugel János ütése azonban erőteljesebb volt s egy karóval fejentalálta Hudecet úgy, hogy az nemsokára meg is halt. Stugel János annakidején a vizsgálóbíró előtt be is vallotta tettét s akkor őt bekísérték a komáromi ügyészség fogházába. itt Stugel János jelkiismeretfurdalástól gyötörve felakasztotta magát. A biróság most Stugel Vincét vonta felelősségre, de bebizonyosodott, hogy Stugel Vince csak a lábán ütötte meg Hudecet s ez nem okozott halált Ezért Stugel Vincét felmentették. Az ügyész s a megölt Hudec özvegye három nap alatt nyilatkozni tog Legjobb minőségű r >• > I f hi M • tekintsék meg, melyeket minden vételkényszer nélkül díjmentesen bemutatunk. Mindennemű elektro árut, csillárokat a legjutányosabb árban adunk. — Továbbá nickelezést és chrómozást vállalunk. Elektro — Radio TAUS Weisz Pál Komárno, Baross u. 5. Telefon 119. 420 F Magánkörökben jól bevezetett hölgyek, konkurencia-mentes újdonság terjesztésével jó keresetre tehetnek szert. Jelentkezések hétfőn délelőtt 10—12, délután 3—5 óráig a Central-szállodában, 14. szoba. “ LEITATNI A NAGYKÖVETET Ha ma egy ország követet küld a másikba, a követ gyorsvonatra, autóra, vagy repülőgépre ül és hipp-hopp, másnap, vagy harmadnap már kényelmesen berendezett szállodai, vagy új kövclségi lakásán piheni ki az út fáradalmad. Kísérete rendszerint két, három ember: a titkára, titkárnője; meg az. inasa. Régen, amikor még nem volt vasút, sem autó. sem repülőgép, másként keltek útra a követek rs a kíséretük is jóval nagyobb volt. mini a mai követéj Ki; hadseregnek is beillett az a társaság, amely szekereken. lóháton kíséri« a követet idegen ország uralkodójához. s' mint a hadsereget, rendszerint élelmiszeres terhes szekerek zárták be a menetel. A követek fogadtatása is más volt a XVI—XYJI. században, mint manapság, amikor a követ szállodája kapujában autóba ül és megmondja a soffőrnek, hova hajtson, mire szélvész gyorsasággal megérkezik a királyi, vagy elnöki palotába s a díszőrség sorfalai között vonul be audienciára az államfőhöz. Más volt a helyzet a követek fogadásánál Nyugaton és Keleten. Mindemét óvatosan fogadták az idegeneket, de sehol olyan óvatosan, mint Keleten, például Moszkvában, ahol addig a városija sem bocsátották be a követet, amíg látogatásának céljával teljesen tisztában nem voltak. De ha aztán tűt voltak a kétségeken, régimódi orosz kedvességgel vendégelték meg a külföldi köveljárókat. különösen, ha a cárnak kellemes megbízásban jártak. Az oroszországi köveljárás olyan érdekes és rendkívüli dolog volt, hogy a legtöbb követ, különösen, ha tollforgató ember volt, föl jegyezte azokat a furcsaságokat, amelyekkel a moszkvai udvarban a követekei Meg kell állapítanunk, régben nem volt hiány. A cár, a követnek mindjárt az első audiencia után küldött néhány szekér ennivalót, melyet a cári konyhán készítettek, és innivalót, hogy Jegyen mivel oltani a szórajukat. A hosszú asztalnál azonban, amely melléit a követség tagjai ültek, csak az asztalion terítettek, a követ számára s a cár megbízottja csak neki adott kanalat, kést és villái. «Az ételeket orosz konyha szerint készítették a követ számára és olyan bőségesen elhalmozták vajjal, vörös- és fokhagymával, hogy a külföldi vendégek rendszerint nem tudták megenni. Ezzel azonban az oroszok nem sokat törődtek. A moszkvai vendéglátásban nem az ennivaló volt a fontos. A cári küldöttség vezetője ugyanis az Jélteiendők« hosszú sorát hozta magával és ebéd közben éltette a cárt, a cárnét, a cár rokonlait s a névsort sokszor egészen az ebéd végéig nem tette le a kezéből. Ittak, ittanak urak és urfiak az asztal mellett és ittanak a kísérő martalócok: róluk is gondoskodott a cár atyuska. Küldött egy cseber vodkát s mindenki annyiszor és annyit merített magának, amennyi jól esett. A többi audiencia-napokon a cár újra küldetett ennivalót a követ számára, vagy meghívta vadászatra s egyéb mulatságokra. A tárgyalások befejezésekor a cár fölkelt helyéről, serlegeket hozatott és azt mondván, hogy ő most iaz ö kedves uralkodó barátocskájának egészségére iszik, fölkérte a követet, hogy otthon aztán mondjon el pontosan mindent, amit itt látott és hallott. Aztán a kiürített serleget újra teletöltette s átadta a követnek, hogy igya ki ő is. A serleg elég nagy volt s némelyik követ a negyedrészét sem tudta meginni. A cél a vodka szíves kínáigafásávai a kövei leitatása volt. Különösen a cár udvaroncai azért erőszakolták a követtel és a követség tagjaival az ivásL mert beakarták őket csípetni, hogy aztán kifecsegjék titkaikat, vagy a követjárásnak esetleg elhallgatott célját. A követek is ravasz emberek voltak ám, s (hogy a berugástól megmeneküljenek, részegeknek tetették magukat, még mielőtt becsíptek volna s végigfogadták. hogy szíves-
