Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-30 / 9. szám

4. oldal, »KOMÁROMI IiAPOK< 1935. jauuái 30. Komáromi Színház A virágok szerepe a színi évad alatt. Mottó: Több rózsaszál még szebben beszél. Ha a sziniszezou alatt jól megy a virágkereskedőknek, akkor már a tár­sulat csillagai egészen beeveztek a helybeli lovagok szívébe. Ez a tétel azonban csak a régi békebeli világ­ban állja meg a helyét, amikor min­denki éppen úgy panaszkodott, mint most, de amikor senkinek se volt ku­tyabaja se. Most hiába evez az édes, drága nő a szívek legbelső kamrájá­ba, a rossz gazdasági viszonyok miatt nem igen lelik virágra és a lovagok megelégszenek azzal, ha vörösre tap­solják a tenyerüket. Ez nem kerül pénzbe és ha a végrehajtók le is nyúzták már az emberről a hetedik bőrt is, azért a tenyereken maradt még annyi, hogy tapsolni lehet. Emiatt van aztán, hogy a mostani szezon virág tekintetében sivár és bizony virágtalan. A félkezünk ujjait sem kell mind mozgósítanunk, lia meg akarjuk olvasni, hogy hányszor nyújtottak föl a zenekarból virágot. Éppen azért a szenzáció robbanó bombájaként hatott egyik este egy pi­ros rózsacsokor fölnyújtása, amely látszólag megint a rossz gazdasági viszonyokat jelzi, mert részvénytár­sasági alapon szerezték be a virágot. A »Virágot a Virágnak!« cím alatt be­jegyzett és virág, jókedv és derű szál­lításával foglalkozó r. t. tagjai boldog mosollyal, előre nyújtott nyakkal szemlélték azt a világtörténelmi pil­lanatot, amikor az ünnepelt hölgy el­fogadta a virágcsokrot, amelybe nem is kellett névjegyet elhelyezni, hogy kik küldték, hiszen a küldők arcá­ról lesugárzó mosoly elárulta, hogy ők a tettesek és a közönségnek nem kellett tépelődni, találgatni és a kí­váncsiságukat keresztrejtvényre feszí­teni, hogy ki küldte a csokrot? Több fontos ok késztette a csokor küldőit, hogy részvénytársaságot ala­kítsanak erre a célra. így azokat az aggódó, féltékeny helybeli szíveket, amelyek a virágküldő lovagokra jog­gal, vagy jogtalanul szintén igényt tartanak, könnyebben lehet elcsitíta­­ni, hogy: »ugyan, édesem, csak nem vagy féltékeny, hiszen nem magam küldtem, az asztaltársaságunk ugra­tott bele, nem lehetett kitérnem, hogy én is ne jegyezzek pár szál rózsát. Vannak társadalmi kötelezettségek, amelyek elől nem bújhatok ki stb. De ennél van súlyosabb ok is. A színtársulat elmegy innét. A bájos csillag mosolyának verőfényében más városok sütkéreznek, mi ittmaradunk fájó emlékekkel és titkon elsírt köny­­nyel. A Werther keserveire és Fanny hagyományaira emlékeztető lehan­­goltságon kívül azonban itt marad az adókivető bizottság is, amely előtt hiába Werther keservei, ránk olvassa kérlelhetetlenül: — Ön még zúgolódni mer a kivetett adója miatt, ön még azt meri mon­dani, hogy koplal, nélkülöz és nem lellik adóra! Öh, kis feledékeny, majd eszébe juttatjuk, hogy ön, a nagy nyomorgó, télen, amikor nincs ró­zsanyílás ideje, egy egész nagy cso­kor rózsát küldött a primadonnának. Egy egész csokorral, holott már Ku­korica János óta tudjuk, hogy egy rózsaszál is elég, mert az is szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél. Sőt éppen a Kukorica Jánosból tud­juk, hogy még egy rózsaszál kül­dése is felesleges azoknál, akik tud­nak írni, ön pedig csatolt iskolai bi­zonyítványai szerint tud írni és ön nem mondhatja el, hogy nem tud az »frnya«, aki küldte. Az adótételéből önnek, mint tékozló pazarlónak egy fityinget se engednek. Erre aztán milyen könnyű lesz a csokrot szállító részvénytársasági ró­zsalovagnak ezzel védekezni: Lerongyolódásomat mi sem mu­latja jobban, mint az a szomorú tény, hogy szívem hölgyének kijáró virág küldését súlyos (mi az, hogy súlyos, az nem is kifejezés) anyagi helyzetem miatt egyedül nem tudtam elintézni, több hasonlóan leégett barátom kö­nyörületes szívéhez kellett fordul­nom. Mit, hogy egy szál virág is elég lett volna? Hát jutott én reám egy szál rózsa? Nekem csak a drótok ára jutott és a drótból se maradt annyi, hogy bánatában meghasadt szívemet összedrótozzam. Tessék! Milyen szép védőbeszédet ad majd a körülmény a rózsalovagok szájába, hogy az adókivetőbizottság­gal elhitessenek valamit... (—ayjó—) Lívia, a cirkusz csillaga. Galetta Ferenc, anyugatszlovenszkói színtársulat kitűnő bonvivánja és ren­dezője irta a darabot, a darab címe és szüzséje miatt pőre támadt Rökk Marikáékkal, jó szereposztás, jó mu­zsika, jutalomjáték: mindezek a ténye­zők összejátszottak, hogy ritka szép meleg estében legyen része a ko­máromi közönségnek. A hagyományos gombostűt válóban nem lehetett elej­teni kedden este- Galcttát a többi sze­­replőkkal együll melegen ünnepelték. A darab tartalma a romantikus ope­rettek közül való: A mulató földesúr meglátja és megszereti az apjával ván­dorló kis cirkuszlányt s inkognitóban beáll a lány truppjába, majd, látva a lány tánctehetségét, szerződteti Páris­­ba. A lány hű maradt a fiúhoz, akiről az utolsó pillanatig azt hiszi, hogy díszletező, végül találkozik rég elve­szettnek hitt anyjával. Happy-end. — A darab, — melynek itt-ott még szín­padi fogyatékosságai vannak, — alka­lom sok énekre, táncra, rendezői öt­letre. s ezt sikerült maradéknélkül megtalálnunk, ötletesen, gondo an ren­dezte a szerző a darabját s jó mu­zsikát szedett össze hozzá, csupa yc­­gebbi slágert. Galetta mindvégig ele­gánsan, szépen játszott, — neki elhit­tük, hogy Lívia, hű maradhat a dísz­letező munkához, — ragyogtatta hang­ját, szívesen és szépen énekelt. A da­rabot csak jó táncosnőre lehetett fel­építeni és ezt Erdélyi Editben igazán megtaláltuk. Gyönyörűen, könnyen s szinte átszellemülten táncol, olyan ke­csesen és finoman, mintha porcellán­­babák kelnének életre. Művészet, amit csinált, nehéz és küzdelmes munka eredménye, de a sikerért megéri. Na­gyon szélien táncolt, kis Erdélyi Edit, különösen a revürészben gyönyörköd­tünk igazán. Aztán a többiek sem ma­radlak mögötte, ez a társulat tele vau szerzőkkel s táncosokkal, hogy feled­tessék a hanghiányt. Itt van Thais2 Imre kitűnő komikai érzékével, gro­teszk humorával s nagyszerű, könnyed táncaival, Farkas József, aki mindig vidáman, kedvvel, akrobatikus ügyes­séggel táncol, nagyszerűen kifejlődött a Jenge Jancer Nusi, csak a görlök egyöntetűségével volt megint baj, kis zavar. Ezt javítani kell már! Helye­sek, kedvesek, — csak nem szeretnek néha együtt táncolni. A többi szerepe­ket is szeretettel játszották: R. Mihályi Vilcsinck, Takács Oszkárnak mindig van meleg, emberi szívhangja, a jó játékú Bokor Margit, a kedves Rodó József, a sokszor jó Erdős József, a lendületes Mányai Lajos, a lelkiis­meretesen, lelkesen játszó Fenyő Tusi, Ross József, Várnai Nándor, Lehotai Antal, Dékány János, Fonyó József, s a többiek mind lelkesen s tehetsége­sen állottak a szerzőkolléga darabja mellé. Meleg siker volt, Galettát sok­szor kitapsolták. Másik szerzőt is avat­tunk: Mányai Lajosban igen tehetsé­ges, ötletes zeneszerzői ismertünk meg, finom tangója valóban művészi, benső­séges munka, nagyon szép. A zenél.- amelyért jórészt Amérika felelős, — Fest Vidor szeretettel vezényelte. (SZ. V.) (Bodó József jutalomjátéka ) Ki ne ismerné Bodó Józsefet, a népszerű bonvivánt, aki nemcsak a közönség, hanem első sorban a nők kedvence : jóképű legény, fiatal, jó színész, kel­lemes hangjával jól tud bánni és igy érthető, hogy nemcsak az operettekben szeret bele a partnere, hanem a nézők között is van sok titkos imádója, akikre most igen nemes feladat vár. Bodó Józsefnek holnap, csütörtökön lesz a jutalomjátéka, az orvos szere­pében lép föl a Vadvirágban és illő dolog volna, hogy telt ház tapsolna ennek a rokonszenves színésznek. No titkos imádók, előre és toborozzanak közönségetBodó József jutalomjátékára. Bodó József minden darabban jó, A dorozsmai szélmalomtól a Vadvirágig egész sorozata a sikereknek kisérte fellépteiben. A közönség bizonyosan hálás lesz és megtölti a nézőteret holnap, csütörtökön is. (Az ördöglovas) Kálmán Imrének hatalmas sikerű operettjének szombat és vasárnap lesz a bemutatója. A ma­gyar levegőjű, magyaros zenéjü darab főhőse a vitághirü magyar lovas, Sándor Móricz gróf, aki Metternich hercegnek tör állandóan borsot az orra alá, mint gerinces magyar, aki Bécs és Metternich törekvései ellen állandóan küzd, amig a szerelem le nem szereli Sándor grófot, aki beleszeret Metter­nich leányába és ideig-óráig kibékül leendő apósával. Színházi műsor: Földes Dezső Nyugatszlovenszkói Ma­gyar Színtársulata a Kath. legényegy­letben. Az előadások kezdete d. u. 3, este i/tü órakor. Helyárak: szombat, vasár­nap és ünnepnap este 2.50—10 Kc-ig, hétköznapokon 2—6 Kc-ig, vasárnap délután 2—8 Kc-ig. Szerdán Lívia, a cirkusz csillaga Galetta Ferenc nagy operettje. • Csütörtökön Bodó József juta­­lomjáteka A vadvirág, Mihályi Lici, Mihályi Vilcsi és Földes Dezső fellép­tével. Pénteken Egy görbe éjszaka, vi­dám operett. Szombaton d. u. Luxemburg grófja, operett, szombaton este Az ördög­lovas, Kálmán Imre nagy vperettje, Fest Vidor karnagy jutalomjátéka. Vasárnap d. u. Vadvirág, vasárnap este Az ördöglovas. Szellem 1935-Az uecán megszólítja Sutát A rémes humorú Balog: — Képzelje, hogy jártam tegnap [Újvárban!? — Na. hogy járt, hogy járt? — Hát, [gyalog! — Komárom ugyancsak levizs­gázott a tisztasági érzékből. Kíván­csian vártuk, hogy a múlt heti nagy vizhiány, amely miatt egész városban senkise fürödhetett otthon, föl fog-e lendülni a városi gőzfürdő forgalma, ahol a vizhiány nem okozott kárt, mert a gőzfürdő kútja ellátta nemcsak a fürdőt, hanem a város egy részét is vizzel. Sajnos a vizhiányos napokon se volt nagyobb a gőzfürdő forgalma, ami azt jelenti, hogy a komáromiak nem szeretnek fürdeni és a fürdést csak úri szórakozásnak tekintik. — Szinielőadás és táncmulatság. A laki, szilasi és lúri-szakállasi róni. kát. ifjúság február 3-án táncmulat­sággal egybekötött szinielőadást ren­dez Molnár János vendéglőjében, La­kon. Előadásra kerül »A sárga csikó« 3 felvonásos énekes népszínmű. — Szombaton, 2-án este 7 órai kezdettel táncmulatság nélkül adják elő a szín­darabot. — A tiszta bevételt a temp­lomi orgona javítására fordítja a ren­dezőség és e célra felülíizctéseket köszönettel fogadnak. — Szerelmi dráma Dutiaszerda­­helyen. Megdöbbentő szerelmi dráma folyt le Dunaszerdahelyen az úgyneve­zett Szamártelepen. Tóth Anna 20 éves leánynak régebb idő óta udvarol Seregi Ferenc 21 éves fiatalember s boldogan várták azt az időt, amikor egymáséi lehetnek. Újabban azonban sokat ve­szekedtek, egyre sűrűbben fordult elő közöttük tiangos vita. Múlt pénteken aztán tettre került a sor: a vita hevé­ben Seregi előrántotta revolverét s két lövést adott le a lányra. A fiatalember tovább is dühöngött volna, ha az ucca­­beliek le nem fogják. A fiatalember megszökött s elrejtőzött egy tyúkólban. Majd, amikor felfedezték rejtekhelyét, két lövést adott le önmagára. Az orvos első segítségben részesítette a fiatalo­kat, majd bevitték őket a pozsonyi kórházba, ahol Seregi meghalt. Tóth Anna sebesülése nem életveszélyes. Törvénykezés (§) Esküdtszék! ciklus Komárom­ban. A komáromi esküdtszéki ciklus február lí-én kezdődik s hat ügyet tárgyal. Ezek közölt két gyújtogatás, három szándékos emberölés, egy gyil­kossági kísérlet ügye szerepel. (§) Incidens egy bírói tárgyaláson. A komáromi kerületi bíróság Krizs­­tanácsa most tárgyalt egy lopási ügyet, amelyben .Markovies Jófsef, Rigó Károly és Krakó Vince komáro­mi munkások voltak a vádlottak. A vád szerint a három társ Komárom­ban betört Márkusz Miklós üzletébe s; onnan húsárút, szalonnát, sonkát loptak el. A rendőrség elfogta őket s így kerültek a bíróság elé. Az ügy itt új fordulatot vett, mert a vádlot­tak mindent tagadtak s azt mondták, hogy kényszerítették őket a beisme­résre annakidején. A kihallgatott ta­nuk sem tudtak megnyugtató bizo­nyítékot szolgáltatni a körömszakad­táig tagadó vádlottak ellen s így a bíróság felmentette a vádlottakat, ez ellen azonban az ügyész fellebbezett. A tárgyalás során heves incidensre került a sor: az egyik vádlott, Mar­­kovics, összeveszett társaival, durván nekikment s olyan vihart támasztott, hogyha a jelenlevő egyik börtönőr meg nem akadályozza, komoly vere­kedéssé fajul a vádlottak között a bírósági tárgyalás. A hangosan kiabá­ló s durván viselkedő vádlottat csak nehezen lehetett leszerelni. (§) Ne játsz a revolverrel. Gondat­lanságból okozott súlyos testisérlés­­sei vádolta az ügyészség Paszternák József perbetei gépészkovácsot, aki Izsán egy búcsú alkalmával a ven­déglőben kihúzta töltött revolverét s závárját kihúzta. A vele vadházas­ságban élő Surina Amália el akarta tőle vermi a fegyvert, aközben a re­volver elsült s az asszonyt súlyosan megsebesítette. A terhelt azt hozta fel védekezésül, hogy éppen el akart menni autóval s csak azt akarta meg­nézni, töltve van-e fegyvere, mert azzal ijesztgették, hogy az autókat utonállók támadják meg. Bűnösnek mondták ki s az enyhítő szakasz al­kalmazásával 100 korona fő s 50 ko­rona mellékbüntetésre ítélték. (§) Gabonalolvaj-szövetkezet nagy­ban. Kiterjedt tolvaj szövetkezel került a komáromi bíróság elé. Kes?i Lajos, Badala Ferenc, Sámson Ferenc, (lát Kálmán, Hadalik Mihály, Hadalik Mi­­hályné, Ensek Pál, Sipos Ferenc, Si­pos Péter, Takács Miklós és Ensek József jászfalusi, valamint csuzi lako­sok voltak a bűnszövetkezet vádlottjai Négy esztendőn keresztül lopkodták Stegner Boldizsár csuzi földbirtokos magtárát, hol egyenkint, hol többes­ben és többezer korona értékű gabonái vittek el és s adtak el az orgazdáknak. A vádlottak azzal védekeztek, hogy ők a károsult fiának tudtával vitték el a gabonát. A bíróság a megfelelő bizo­nyítékok hiánya miatt Badalát, Sám­sont és Gált felmentette, a többieket 2 héttől 2 hónapig terjedő fogházra ítélte, (§) Aki Hitlert várja. A rendtör­vénybe ütköző valótlan hír terjeszté­sének vétségével vádolták Végh József párkányi lakost. Végh egy párkányi vendéglőben tartózkodott s beszélge­tés közben reákiáltott egy vitatkozó társára: „Majd jön Hitler a seregé­vel s akkor nem fogtok hetvenkedni!“ A körüláliók meghallották ezt a kije­lentést, feljelentették Véghet. Végh ittasságára hivatkozott, de a tanúvallo­mások után a bíróság bűnösnek mondta ki s 14 napi fogházra ítélte.

Next

/
Thumbnails
Contents