Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-26 / 51. szám
1935. június 26. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. A Bogdány-ház ostroma. Nagy dolog a szerelem, avagy egy népszokás lassú halála. A rendőrség tisztában van azzal, hogy igen nehéz és detektívregényekbe illő rejtély előtt áll. Tizenöt évvel ezelőtt lejátszódott rémdráma áldozatainak a személyazonosságát kellett kideríteni és úgy látszik, hogy ez a fáradozás eredményre is vezet a vizsgálat során. Egy hollandiai hölgy és egy magyar lérfi rejtélyes eltűnés. A detektíveknek első dolguk volt előkeríteni a hajónaplót, az utasok és a személyzet listáit, amelyeket húsz évre visszamenőleg átvizsgáltak. A hajónaplóban többnyire feljegyeznek minden eseményt, ami ilyen luxusgőzösökön történik és a feljegyzések között olyan adatokat találtak, amelyekből valószínűleg sikerül fényt deríteni a két csontváz titkára. A Mauretania hajónaplójából kitűnik, hogy az alatt az idő alatt, amig a hajó forgalomban volt, kétszázkilciicvcn utas cllűuéséről vannak följegyzések. A kétszázkilencven eset közül kellett kiválasztani azt, amely kapcsolatban állhat a légkamra titkával. Az 11121 évi hajónapló följegyzései közük, hogy az egyik úton rejtélyes körülmények között eltűnt az utasok közül Cindbia Rikets nevű holland hölgy és minden valószínűség szerint a légkamra női csontváza Cindbia Rikets. Ugyanerről az útról számol be a másik följegyzés is, amely szerint ugyanakkor eltűnt a hajóról egy pulánkai származású előkelő magyar úr és föltehető, hogy a férficsontváz ennek a palánkai származású eltűntnek a csontváza. A rendőrségnek meg kell oldania azt a rejtélyt, hogy a gyilkos hogyan juttatta be a használaton kívül álló és leforrasztott nyílású légkamrába áldozatait. Ki kell deríteni azt is, hogy vájjon milyen okok játszottak közre a bűntény elkövetésénél, mert az eddigi jelekből arra lehet következtetni, hogy nem rablógyilkosságról van szó, hanem féltékenységi drámáról. A londoni Scotland Yard detektívjei teljes apparátussal dolgoznak és nincs kizárva, hogy rövidesen világosság derül a Mauretania szörnyű titkára. Munkáselbocsájtások a komáromi kikötőben? A kikötőparancsnokságtól kiszivárgott hirek szerint e hét végén harminc magyar munkást szándékoznak a kikötőből elbocsájtani. Az elbocsájtás indoka állítólag az lenne, hogy nincsen elegendő munka. Más hirek szerint azonban az elbocsájtás tényleges oka nem ez lenne, hanem egyeseknek azon törekvése, hogy kevesebb alkalmazott folytán, hosszabb ideig dolgozhassanak. Eddig ugyanis az volt a beosztás, hogy a munkások szakaszonként dolgoztak, vagyis egy részük dolgozott pár hétig, hogy azután másoknak adjon kereseti lehetőséget. Ezen eddigi beosztás megváltoztatásának semmi indoka nincs. Ezt a beosztást kell tovább is fenntartani, mert ha már olyan sajnálatos állapotok vannak, hogy állandóan nem alkalmazhatók a munkások, akkor legalább arra kell törekedni, hogyha bár kevesebb keresetet is, de minél nagyobb számú munkásnak lehessen biztosítani. Ettől az elgondolástól vezettetve a Magyar Nemzeti Párt képviselői Jaross Andor és dr. Holota János a következő távirattal fordultak Országh József országos elnökhöz, a munkások további alkalmazása érdekében való közbelépését kérve: Országh József Krajinsky President Bratislava. Értesülésünk szerint a héten harminc magyar munkást kívánnak elbocsájtani a komárnoi kökötőből. Kérjük szives közbelépését, hogy tovább munkába maradjanak. Százötven ember megélhetéséről van szó. Huszonháromnak az állampolgársága rendben, többié folyamatban. Munkahiány nem indok, mert eddigi szakaszos beosztással alkalmazhatók. Elbocsájtás csak egyesek hoszabb munkáltatását eredményezné. Kedvező elintézést kérünk. Jaross, Holota képviselők. Komárom, június 24. A magyar népszokások lassan kiveszőiéiben vannak a falvakon s talán csak a Gyöngyösbokréta-inozgalom tudja ideig-óráig fenntartani őket. Más lett már a falu, kivetkőzött régi viseletéből s hajdani szokásai közül is sok csak csökevényeiben maradt meg. Különösen, ami pénzbe kerül, vagy, ami a szerelemmel van összefüggésben. A szerelem ma falun sem olyan egyszerű. Annakidején minden rendes vőlegény fizetett lakodalom után menyasszonyváltságot, néhány liter bor árát, vagy hasonlót, újabban a fiatal házasok zsarolás miatt jelentik fel legénytársaikat, akik a szokáshoz hűek maradnak s menyasszonyváltság érdekében húzzák ki a kötelet éjjel, az országúton, a szekér elé. Szimőn is ilyen népszokás-alkony történt, amelynek eredménye magánlaksérlési pör lett. Szokás az, hogy »kedd—csötörtök— szombat—vesárnap« este a legények eljárnak a lányokhoz s olt beszélgetnek a konyhában, vagy az udvaron késő éjjelig. így érik a házasság. Ezt a szép szokást akarta ápolni Szimőn Borka Alajos és Borka Antal, két fiatal legény, akik Illés József barátjuk társaságában a Bogdány-lányt akarták éjnek idején meglátogatni. Nem jó szemmel nézte ezt a Bogdány család, mint a törvény mondja: »a családfő engedelme és bcle-Komárom, június 24. A komáromi kerületi bíróság dr. Ivrizs-lanácsa most tárgyalta Zsitvainé-Vajda Rozália, Vajda József és 30 társának nagy rendtörvényes pőrét. Bűnük: izgatás, hivatal elleni bűntett, valótlan hír terjesztése volt. Az egész izgalom okozója nő volt, Zsitvainé, aki Muzslán a községi képviselőtestület egyik igen mozgékony tagja volt. Zsitvainé Muzsláról akarta megdönteni a világ mai rendjét s mivel nagyobb parlamentbe egyelőre nem engedték, a rendelkezésre álló legközelebbi parlament, a muzslai községtanács elölt fejtette ki nézetét a világ mai állásáról. Egy rezolúciót olvasott fel, amelyben kritizálta a kormányt, kifogásolta a gázmaszkot, követelte az önkormányzatot s a községi bíró visszahelyezését, — a bírót legutóbb felfüggesztették, — majd az iskolakérdésben szállt síkra s magyar iskolát követelt magyar községbe, végül a szovjetrendszert éltette. Néhány héttel később a községi jegyzőt az összes terheltek arra akarták kényszeríteni, hogy fát és élelmiszert osszon szét. Ez alkalommal a csendőrök is megjelentek s oszlásra szólították fel a tömeget, amely azonban nem teljesítette a parancsot. Vajda József, akkor községi bíró ellen az a vád, hogy Zsitvainé rezolúcióját szavazás alá bocsátotta, a szavazásnál hat tag helyeselte az írásban foglaltakat, majd Vajda József is felszólalt és kritizálta a gabonarendeletet, valamint a munkakölcsönt is. A két fővádlottat s a többi harmincat is, feljelentették s a bíróság elé állították. A tárgyalás igen érdekes volt. Zsitvainé nem érzi magát bűnösnek s viselkedésében nem látott büntetendő cselekményt. Kijelentette, hogy a fenti ügyből kifolyólag közigazgatásilag már mindnyájan meg voltak büntetve. Izgatni nem akart. Vajda József beismerte, hogy szónokolt, de nem abban a formában, ahogy megvádolták. Mint községi bíró kénytelen volt a nevezetes indítványt szavazás alá bocsátani. A többiek is általában tagadtak. A bíróság végre Zsitvainét egyrendbeli rendtörvénybe ütköző egyezése nélkül« történi a látogatás. S mivel Bogdánok vonakodtak bcbocsátani a vendégeket, a három tüzes legény nagy lármát csinált, kifeszítették az uccaajtót, majd a konyhát döngették egy karóval, hiába kiáltozták nekik a belső liláimat. A nagy lárma feltűnt a szomszédságnak, még kiáltoztak néhányat, a bebocsáttatás érdekében, mert most már mindenképen beszélni akaratak a helyes leányzóval, de szégyenszemre mégis el kellett menniük. A Bogdány - család magánlaksérlési port akasztott a hevesvérű legények nyakába. így került az ügy a bíró elé. Megjelentek a vádlott legények, megjelent özvegy Bogdányné és viruló leánya. A legények tagadták a magánlaksértést szándékol, mondván, hogy csupán enyhén kocoghattak, dehogy is akartak nagyobb bajt okozni. Az egyik társuk időközben elhunyt. Az döcöglelte az ajtót. De az anya s a lány a legények ellen vallottak, hozzátévén a vallomáshoz, hogy a garázda legények 150 korona áru ablaküveget törtek be nála. A bíróság a legényeket, — az enyhítő szakasz alkalmazásával, — fejenként 2—2 heti fogházra Ítélte, jogerősen. Szimőn is megfogják gondolni mostanában, hol kopogtasson a legény... vétségben mondotta ki s 2 hónapi államfogházra Ítélte, Vajda Józsefet két rendbeliben s ezért 3 havi áliamfogházra Ítélte. Hat terheltet fejenkint 14—14 napi fogházra ítélt a bíróság, ezek közül hármat feltételesen. A többi huszonnégyet felmentette. Az elítéltek fellebbeztek. Június végéig kell igényelni a hadmentességi díj alól való felmentést Az 1934. évi december 31-én kelt 266. sz. törvény újból bevezette véderőjárulék név alatt a régebben úgynevezett hadmentességi díjat. Ezt a járulékot az idézett törvény első paragrafusa szerint fizetni kötelesek azok a személyek, férfiak és nők, akik az 1927. évi 76. számú, az egyenes adókról szóló törvény szerinti jövedelemadó fizetésére kötelesek és legalább 12 hét katonai szolgálatot nem teljesítettek: a véderőjárulék fizetésének kötelessége azon év január 1-ével kezdődik, amelyben az adóköteles személy huszonötödik életévét betöltötte s azon év december 31-ével végződik, amelyben ötvenedik életévét betöltötte. A törvény 3. paragrafusa szerint a véderőjárulék fizetése alól fel vannak mentve: 1. az 1889. évben s régebben született személyek, 2. azok, akik anélkül, hogy legalább 12 hét tartamában katonai szolgálatot teljesítettek volna, a katonai szolgálat hibájából keletkezett, vagy ennek következtében romiolt fogyatkozás, vagy betegség miatt a tényleges katonai szolgálatból clbocsáttattak, 3. oly családok fejei, amelyeknek legalább egy tagja legalább 12 heti katonai szolgálatot teljesített, 4. azok az anyák, kiknek kiskorú gyermekeik vannak s akiknek adóköteles jövedelme nem haladta meg az évi 12.000 koronát; ha az anyák olyan járandóságélvezők, akiknél a véderőjárulék a jövedelemadóval együtt vonatnék le, úgy a véderőjárulékot nem kell levonni ha a heti járandóság a 203 koronát, a havi járandóság az 1265 koronát nem haladja meg, 5. külföldi állampolgárok. A véderőjárulék az 1934. adóévtől kezdve a jövedelemadó 10 százalékát teszi ki. A hatodik paragrafus ezeket mondja ki: a véderőjárulék alá nem tartozó személyek vagy a felmentésre igényt tartó személyek a jövedelmi adóvallomás beadására megállapított határidőben (tehát minden cv február végéig) erről hivatalos bizonylatot terjesztenek be, amelyet az illetékes hatóság (szerv) díjmentesen ad ki a kérvényezőnek. Aki ezt a bizonylatot egyáltalán vagy elkésetten terjeszti be, elveszti jogát a kivetett véderőjárulék megtámadására. Aki az említett bizonylatot az 1934. évre legkésőbb 1935 június végéig benyújtja, a mentesül a 6. paragrafusban felsorolt következményektől. Ezek szerint tévedés azt gondolni, hogy »én a háborúban katonai szolgálatot teljesítettem, tehát véderőjárulékot nem kell fizetnem.« A belügyminisztérium még ez év februárjában utasítást adott a járási ^hivataloknak, hogy a véderőjárulék mentesítéséhez szükséges bizonylatokat a kérelmező feleknek állítsák ki. Aki tehát azt akarja, hogy véderőjárulékot ne vessenek ki reá, az nyomban kérjen a járási hivataltól bizonylatot az 1934. évi 266. számú törvény G. paragrafusa alapján bélyegtelen írásbeli kérvényben, amelyhez csatolja a katonai szolgálatát tanúsító okmányait, születése anyakönyvi kivonatát s más, a mentességre való jogigényt biztosító okmányokat. A kapott utasítványt terjessze be junius végéig az adóigazgatósághoz (berná správa), mert ha ezt a határidőt elmulasztja, kénytelen lesz hadmentességi díjat fizetni, még ha az egész világháborút végigkatonáskodta is. Hivatalos beadvány mintái. Az 1934. évi 266. sz. törvény 6. §. alapján bélyegmentes. Tek. Járási Hivatal Az 1934. évi 266. sz. törvény 3. §. rendelkezései értelmében csatolt okmányaim alapján kérem, hogy számomra a véderőjárulék-mentesítéshez szükséges igazolványt kiállítani és alanti címemre megküldeni szíveskedjék. Kelt.... 1935 junius hó... (aláírás, teljes lakáscím). Melléklet: Az 1934. évi 266. sz. törv. értelmében bélyegmentes. Berná Správa Alulírott............-i lakos a csatolt hivatalos bizonylattal igazolom, hogy az 1934. évi 266. sz. törvény által rendszeresített véderőjárulék fizetésére kötelezve nem vagyok. Kérem ennek tudomásul vételét. ..........1935 junius____ (aláírás, teljes lakáscím). Melléklet: 1 drb. hivatalos bizonylat. — A koldusok is fognak adót fizetni. Azok a koldusok, akik nem kéregetnek házról-házra, de azért szegényebbek a közmondásbeli templom egerénél, bizonyára azt mondják magukban, hogy igy van rendén, ha én, a koldusok koldusa adót fizetek, fizessen adót a hivatásos koldus is. Az én családomat koldus népségnek tartja az egész város, de sajnos nem mehetek házról-házra koldulni és azért az adóintésekkel, végrehajtásokkal agyon gyötörnek, méltányosságot látok abban, hogy a bejegyzett koldusok is tudják meg, mi az az adóintés és miegymás. így zokog föl legtöbb úri koldus, amikor hírünk címét elolvassa. A koldusok megadóztatásának herosztráteszi dicsősége nem a mi városunkhoz fűződik, mert ez a szomorú szenzáció Érsekújváron történt, ahol egy 66 éves, az évszámainál sokkal öregebbnek látszó, hajlott hátú, munkaképtelen Szőke Gáspár nevű koldus kapott egy zöld befizetési lapot, amelylyel most az Írástudó szerkesztő urakhoz kopogtatott be. A szegény öreg rokkantsági díjért folyamodott. A kérvényét elutasították, ellenben kapott egy befizetési lapot azzal a felhívással, hogy valami 60 korona illetéket fizessen be az adóhivatalba. Szőke bácsi mód felett föl van ezért háborodva, persze ő még nem tudja, hogy sok koldus ember kap ilyen befizetési lapokat, akiket az álszemérem nem enged kiállni az uccára koldulni... A muzslai községi parlament a komáromi bíróság előtt. Harminckét vádlott egyetlen rendtörvényes pörben.
