Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-06-26 / 51. szám

1 Otrenhatodik évfolyam. 51. H/.ám. Szerda, 1935. júniuH 26. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel •(ész évre 80 Kö, félévre 40 Ké, negyed-Alapította: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. évre 20 Kő. — Külföldön 120 Kő. Egyesszám ára 1 korona. Eőmunkatársaks ALAPY GYULA dr. és ECLÖK ZSIGMOND. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — június 25. Szent-Ivány József visszautasítja az „aktivista“ kormánysajtó inszinuációit. A képviselőház hétfői ülésén fel­szólalt Szent-Ivány . József magyar nemzeti párti képviselő, aki nagyha­tású beszédében erélyesen visszaverte a kormány »aktivista« magyar sajtó­jának hamis érveit. A magyar nemzeti párt illusztris vezére beszédében min­denekelőtt büszkeséggel állapította meg a magyar nemzeti gondolat győ­zelmét s hogy a nemzeti eszme uj­­rakelésének korában Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarjai mindinkább megértik, hogy a kor szelleméhez való alkalmazkodás biztosítja leginkább nemzeti fennmaradásukat, sorsukat. A hatalom, a pénz, a föld, hivatalos or­ganizmus és töménytelen kortesfogás­­sal szemben ahhoz a zászlóhoz csatla­kozott, amelyre csak annyit írtunk: magyar akarok maradni, magyar éle­tet akarok élni. Hálás szavakkal kö­szönte meg a kisebbségi sorsba kény­­szeritett magyar nép megnyilatkozá­sát s megígérte, hogy amidőn a ma­gyar törvényhozók a törvényhozás mindkét házában hangot adnak a ma­gyar nép bajainak, a legelszúntabban jogják követelni azok orvoslását. Majd az új kormány régi prog­ramját bírálta, amely nem akarja tu­domásul venni, hogy a köztársaságban magyar mivoltukra rátartó magyarok is élnek. Ezután rátért a kormánypár­ti magyar sajtó rágalmaira, amelyekre nézve Szent-Ivány kijelentette, hogy a bíróság előtt fog módot adni a ha­zug állítások bizonyítására és olt fogja a személye és becsülete ellen intézett támadásokért az elégtételt megszerez­ni. Ami az 1925-ben törént aktivista lépést illeti, a következőket jelentette ki: — Amikor az akkoriban alakuló új korínáuykoalíció és a kormány felelős vezetői felhívtak az esetleges egyült­­munkálkodásra, a magyar néppel szemben érzett felelősségem tudatában felvettem a tárgyalások fonalát és az egész magyar kérdést felölelő emlék­iratban kívántam a kérdés minden ré­szének megoldását és a magyarság po­litikai, gazdasági, kulturális és szociá­lis sérelmeinek, jogfosztottságának fel­tárásával feltételeket szabtam a kor­mányzó többségben való részvétel el­lenében. Köztudomású, hogy a kor­mány a feltételeket nem teljesítette. Köztudomású, hogy a német pártok, melyekkel választási közösségből fo­­lyóan közös klubot alakítottunk, ezt az álláspontot feladlak és puccsszerű­en, minden feltétel nélkül beléptek a kormányba, mi ezt a lépést hely telenit­­ve, ennek a lépésnek politikai hibá­it előre látva, gyakorlati eredményte­lenséget megjövendölve, támadást in­téztünk a német aktivizmus ellen és ellenzéki álláspontunkat továbbra is fenntartottuk. A német aktivizmus tel­jes csődjét a német aktivista lap, a Deutsche Landpost május 20.-ki szá­mában eléggé megvilágítja, midőn Henlein győzelmét azzal magyarázza, hogy ez azért van, mert a német nép­nek nyomora minden képzeletet felül­­múl. A magyar nép politikai érettsége és nemzeti öntudata napról-napra erő­södik és nincs az a próbálkozás, amellyel sorainkat a magyar kisebb­ség teijesjogusága és nemzeti élete ér­dekében való küzdelemben megállítani lehetne. A magyar nemzeti eszme csak erősödhet, csak a minden magyarok nemzeti egysége felé haladhat! A magyar pártok szenátorai a bi­zottságokban. A szenátus hétfői ülése néhány sze­nátusi bizottságot választott. Az orszá­gos keresztényszocialista és a ma­gyar nemzeti párt szenátori klubja a német keresztényszocialista szenátori klubbal közösen a következő szenáto­rokat küldte ki az egyes bizottságok­ba: Véderő bizottság: Füssy Kálmán, közigazgatási bizottság: Törköly Jó­zsef dr., népjóléti bizottság: Hilgcnrei­ner, alkotmányjogi bizottság: 'Turcllá­nyi Imre dr., külügyi bizottság: Tör­köly József dr., ipar- és kereskedelem­ügyi bizottság: Pajor Miklós dr., kul­turális bizottság llokky Károly, mű­szaki-, közlekedésügyi bizottság: Kost­ka szenátor. u tBmmsausmBBBBmsB wxss Komárom, — június 25. Azokról szólnak ezek a sorok, akik nem a maguk jószántukból, de körülményeik kényszere követ­keztében járják az élet kálváriá­ját. Nyugdíjasok, kisalkalinazoltak, akikre a fizetés csökkentő törvé­nyek érvénye kiterjed, akik nem ritkán nagy családdal élnek és ser­dülődén korú gyermekek seregéiül vannak környezve, akiknek kereső­jét, az édesapát szakította ki közü­lök a kegyetlen sors és most az élet nagy kálváriáját járják. A választások előtt Ilire járt, — kormánypártok és lapjaik hirdet­ték, — hogy a flzetéscsökkenlő tör­vények hatályát megszüntetik. De sajnos, jöttek a napok, amikor ugyancsak a lapok az állam pénz­ügyi helyzetére hivatkozva meg­cáfolták ezeket a híreket, amelyek csak valamely élénk fantázia kita­lálásának bizonyultak. Mennyi re­ménység ment veszendőbe egy kis lélikabálról, jó meleg téli alsóról, adósságok kifizetéséről is, amely hány ilyen kis család létét teszi problematikussá. Nincsen ezekben a sorokban semmi politika, csak az emberi humánum zokog fel belőlük, ami­kor leírjuk, hogy amikor az el­maradt régi nyugdíjasok, megyei alkalmazottak, községi jegyzők, ta­nítók és özvegyeik nyugdíját ren­dezték, azokat évjáratokra osztat­lak be. Az utolsó évjárat előtt, akik 1875. év után születtek és akikre 1933. évben kellett volna kerülni a sornak, lezuhant a so­rompó, ez az évjárat nem kapott semmit sem a rendezésből, ezek még ma sem kerültek be abba a sorba, ahol a többi van. Még van­nak nyugdíjasok, megyeiek, jegy­zők és özvegyeik, tanítók és ár­váik, akik havi 3—400 koronából élnek, vagyis inkább tengetik éle­tüket. A törvény betűje, tehát a jog szerint ezeknek kétségtelenül járna a felemelt nyugdíj, melyet a tör­vényhozás takarékossági akciója időlegesen beszüntetett. De hál akkor csak arról volt szó, hogy 1933. évre marad ki a ren­dezés a gazdasági válság miatt. Senki se gondolt arra, mi követ­kezik, hogy utána 1934. 1935 sem hozza meg számukra a nélkülözések megszűnését. Hiszen ha az a ineg­­okotás fennáll, akkor ezek a nyug­díjasok meghalnak anélkül, hogy helyzetükön segítettek volna, mert a gazdasági válság nem engedi ma­gát időhöz kötni, az ma is pusztít és még esztendőkön keresztül sem le­het szabadulni tőle, amit már a közgazdák is belátnak. Vájjon gondolnak-e erre a tör­vényhozók, ha maholnap elébük kerül az állami költségvetés sok szhiű számoszlopa. Gondolnak-e arra, hogy van egy generáció, amelyre kemény sors ökle sulyoso­­dik anélkül, hogy rajtuk segítettek volna! Az a 2—3 millió, melybe ez a rendezés kerülne, az állam pénz­ügyi helyzetén már nem lendít, de pár ezer családnak lelki-békét, elé­gedettséget, nyugalmat hozhat, akik ma nehéz sorsukat bizony elesett és megszorult szívvel viselik. Mert semmiről sincsen szó, csak egy meglévő törvény végrehajtásáról, amely már szintén későn érkezeit és amelyből ártatlan emberek a vé­letlen folytán maradtak ki. Lehel-e, szabad-e, hogy véletlen irányít­son emberi sorsokat, sújtson vagy emeljen anélkül, hogy abba a sorsba belepillantana és azért felelősséget viselne. j Szomorú az emberi sors és sok­szor irigyelt tárgya az embereknek. De lehet-e irigyelni azokat, akik a sors örvényének mélyén hány­­kódnak, mint azok is, akik nem így képzelték el jövőjüket. Időnként be kell pillantani ebbe az örvény­be is, mert az emberi kötelesség és a látványról beszámolni. Ez a publicista feladata. Meglátni azt, amit mások nem vesznek észre, íme elvégeztük ezt a kötelességet Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Az önkormányzati testületek sza­nálásának fedezeti javaslata. Híre járt, hogy a parlament július­ban is tart üléseket. Mint a Nár. Listy értesül, erre nem fog sor kerülni, mórt a kormányban különböző nehéz­ségek merültek fel a parlament júli­usi munkaprogramja tekintetében. Trapl dr. pénzügyminiszter ugyanis az önkormányzati testületek szanálásá­val kapcsolatos kiadások fedezetéről szóló törvényjavaslatot akarta letár­­gyaltatni. A szanálási törvényjavasla­tot a régi parlament már elfogadta, de a kiadások fedezéséről szóló javas­lat elintézését az új nemzetgyűlésre hagyta. A koalíciós pártok körében azonban nem mutatkozik hajlandóság ennek a törvényjavaslatnak a letár­­ggalására. A lap szerint Bechyne mi­niszter, aki a szociáldemokrata pártot képviseli a kormányban, már meg kezdte szabadságát, ami már szintén arra mutat, hogy a törvényjavaslat le­­tárgyalására nem fog sor kerülni. A meghatalmazási törvény hatá­lyának meghosszabbítása. Az új parlament legelső feladata, hogy a meghatalmazási törvény hatá­lyát egy évre meghosszabbítsa. A meghatalmazási törvény novellája azonban a rendészeti igazgatás szer­vezetére vonatkozólag is kiterjeszti a meghatalmazást, amit igen röviden in­dokolnak meg. A Národní Osvobození c. lap erre vonatkozólag kiemeli, hogy a novella az eredeti első meghatalma­zási törvény hatályát hosszabbítja meg és nem az 193b. évi őszi meghatalma­zási törvényt, ami különösen azért fontos, hogy a kormánynak nem lesz módja a meghatalmazási törvény alap­ján kiadott rendeleteket különleges büntető szankciókkal ellátni. A meg­hatalmazás ennyivel szőkébb keretek közé szorul, viszont a meghatalmazott, a kormány, annyival kerül előnyösebb helyzetbe, hogy az újabb novella alap­ján kiadott rendeletéit nem tesz köte­les beterjeszteni a nemzetgyűlésnek jóváhagyás végett. Vagyis a törvény­hozásnak nem lesz módja hatályon kí­vül helyeztetni egy ilyen rendeletet s így, a képviselőház csak a bizalmatlanság­­nyilvánítás politikai eszközével élhet. Jogi szaklapokban — fejezi be cikkét a Národní Osvobozeni, — ismételten ol­vashatók oly nézetek, hogy az egész meghatalmazási törvény alkotmányel­lenes és hogy ellentétben áll az al­kotmány szellemével és a demokrácia alapelveivel.«. is. Könnyebb és szebb feladat ír­ni az élei napsütéses, mint árnyé­kos oldaláról. De meg kell látni az árnyékok mögöll is a vergődő, a szenvedésektől meglátogatott ember vonaglását, meg kell érezni szomorú lelkűk vigasz­talan vívódásait és meg kell gyúj­tani az emberi reménység vékony kis gyertyaszálát, bogy fénye be­hatoljon a lelkek szomorú sötét­ségébe és hirdesse a jognak, a hu­manizmusnak. a jólélnek a diada­lát, melyek együttes munkája vált­hatja csak meg ártatlan emberek szenvedéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents