Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-22 / 50. szám
1935. június 22. ► KOMAKOMI LAPOK« Tengeri hajók megjelenése a dunai kikötőkben. — június IS. Aki véletlenül a Duna pariján tartózkodott az elmúlt napokban, igen furcsa és idegenszerű hajóra leheléit figyelmes, mely a folyón csendesen felfelé haladt, büszkén lobogtatva zászlóját a hátulsó árbocon. Amilyen hangtalanul szelte ez a hajó a Duna habjait, olyan hangos érzelmeket váltott ki ez az esemény mindazokban, kik szoros összeköttetésben állnak a dunai hajózással — legyen az hajós vagy kereskedő avagy hivatalnok. Ez a misztikus hajó, mely a Duna« nevet viselte, egy nagy ideának a diadalmas beteljesedését jelentette. Mert nincs kisebb dologról szó, mint arról, hogy a dunamenti kikötőket sikerült összekötni a messzi tengeri kikötőkkel, mely ha meggondoljuk, óriási jelentőségű és nagy megújhodást idéz elő a mostani dunai hajózásban. A magyar hajózási érdekeltségek a háború utáni években, azzal a tervvel kezdtek komolyan foglalkozni, hogy olyan konstrukciójú hajókat 'tiltsanak be, amelyek lehetővé teszik az árunak direkt elszállítását a tengeri kikötőkből — a dunai kikötőkbe és jóképpen Budapestre, miáltal ez a főváros tengeri kikötővé válnék. Számítás szerint, eme direkt szállításnak az az óriási előnye, hogy kiküszöböl ni a galaci — vagy brajlai átrakást a tengeri hajóról — a dunai uszályokba, ami természetesen tetemes megtakarítást jeleni pénzben és időben. Különös fontossággal bírt ez az ügy Magyarországra nézve, melynek jól kiépített kereskedelmi összeköttetései vannak a levantei országokkal, mint pl. Egyiptommal, Paleszíinával és Görögországgal. örömmel meg kell állapítanunk, hogy a mi még pár évvel ezelőtt utópiának látszott, az már ma tiszta valóság. Már tavaly ősz óta rendszeresen közlekednek a speciális tengeri-folyami hajók a Dunán. Ezek egyike volt a nemrégiben elhaladó »Duna« gőzös is, mely nemcsak Budapestig hozta az Alexandriában és Jaffában rakott árut, hanem felhajózott egészen Bécsig s visszafelé való utján érintette Pozsony kikötőjét is, hogy felvegye a levantei kikötők részére összehalmozott darabárut. A »Duna« kombinált gőzös a bécsi és pozsonyi kikötőkben való megjelenésével, természetesen, nagy feltűnést kelteit az érdekelt körökben s számosán meg is látogatták. A rendes dunai hajókhoz szokott szemek nagy csodálkozással bámulták a robusztus hajótestet s annak speciális fedélzeti berendezését, mely hivatva van a legerősebb tengeri hullámoknak is ellentállni. A hajó hivatásának megfelelően oly különleges legénységgel van felszerelve, mely képesítve van tengeri s folyami hajózásra egyaránt. Tulajdonképpen mind tengerészek, akik azonban folyamhajózási gyakorlattal is bírnak. A magyar hajózás egyelőre négy ilyen típusú kombinált hajóval rendelkezik, névszerint: »Budapest«, »Duna«, »Tisza«, »Atid«. Ezen hajók gyorsan emelkedő száma arról tanúskodik, hogy betöltötték azokat a szép reményeket, amelyeket hozzájuk fűztek s jelenlétükkel a legnagyobb határozottsággal megszégyenítették azokat a pesszimistákat, akik még röviddel ezelőtt nem hittek a terv kivitelében és rentabilitásában. Mindenesetre ezen uj típusú hajók megjelenését a Dunán a legnagyobb örömmel kell üdvözölni, mint egy szebb és jobb jövő előhírnökeit, mert a sokat jelentő tengert a legnagyobb közelségbe hozták hozzánk, Komáromhoz. A 19. század elején egy zseniális — június 22. Számtalanszor cikkeztünk már amiatt, hogy Komáromban egyetlen megfelelő uszodája nincsen a város lakosságának, vizisportja csak halvány utánzata annak, amilyen sportot ill kifejleszteni lehelne, strandján teilende legelésznek, különben is, ez a strand teljesen ki van léve az időjárás viszontagságainak s néha már áprilisban meg lehet kezdeni a strand-szezont, máskor, — mint most is, — még junius végén sem. A helyi sportegyletek mindennel hamarább törődnek, csak úszó ás evezősporttal nem, holott Szlovenszkó vizisportvi rsengeit bátran lehetne itt rendezni, általában az egész vonalon nagyszerű patópátoskodás található, az ősi, bevált módszer szerint. Közben pusztulnak értékeink. Ez a. hallatlan közömbösség arra indította a diákfürdőbizottságot, hogy memorandummal forduljon a város vezetőségéhez s kérje a diákuszoda haladéktalan felállítását. Az erre való faanyagok meg vannak, csupán az összeállítás és Érettségi után mint igen bonyolult kérdőjel, mered a fiatal fiú, vagy a fiatal lány felé a hatalmas kérdőjel: Most merre, hová? A boldog iskolaévek után a kapu becsukódik, az élet úgynevezett küszöbe elé sodródott a fiatalember s gyötrődve kérdezi: milyen pályát válaszszák? Mi legyen a hivatása az ifjúnak, a munkanélküliség, álláshiány mai éveiben, merre forduljon, ahol még nincsenek dörömbölő kezek a hivatalok ajtaján, vagy a műhelyek zárt ablakain. Ez a gyötrő kérdés különösen aktuális most, jóval a szeptemberi iskolaév megkezdése előtt, elhatározások perceiben. Milyen foglalkozást válasszon a szlovenszkói magyar ifjú. »Gyakorlati pálya«,— hangoztatja ezer ajak és tanácsadó. Valóban úgy van. El kell foglalni a gyakorlati pályákat, sajnos, olyan ez is, mint a túlitatott szivacs, alig-alig van hely újabb felszívódásra. Az orvosi, mérnöki pályát évekkel ezelőtt megrohanták s ma már egymás hegyén-hátán nyüzsögnek az orvosok, mérnökök és a szociális biztosítások számtalan faja egyre nehezebbé teszi a szabad orvosi gyakorlat kifejtését: manapság egyre többen tartoznak valamely betegsegélyző közület kötelékébe. A földreformok véghezvitele után, az erdők felparcellázásával egymagyar ember — gróf Széchenyi István — bevezette a gőzhajózást az elhanyagolt Dunán s most ismét nagy érdem és elismerés illeti e téren a modem magyar úttörőket .kik megint egy óriási lépéssel előbbre vitték a dunai hajózás dolgát és sem fáradságtól, sem anyagi áldozatoktól nem riadva vissza, megvalósították a legszebb dunai álmot. kiszállítás kérdésén függ minden. Komárom város még mai lerongyolt állapotában sem lukszus, ha rendes fürdője van. Szomorú példát keli mutatnunk: ez idén három gyermek fűlt már a Dunába, mivel nincsen fürdőhely s felügyeletet senki sem gyakorol. Ez a bűnös könnyelműség semmivel sem menthető. Komárom város egész közvéleményének egyhangúan kell követelni uszodát, jó strandot, fürdőhelyet s vizisportokat. Kedden délelőtt a diákfürdőbizoltság s a szülői szövetség képviselete megjelent a városbíró előtt s memorandumot nyílj lőtt át. A kérelmet Bíró Lucián tanár terjesztette elő. Hivatkozott a közegészségügyre s az emberi életek megmentésének kötelességére is. A küldöttségben szerepeltek az összes iskolák igazgatói is. A városbíró ígéretet tett, hogy a kérést előterjeszti, a város főjegyzője nagy megértést tanúsított az üggyel szemben s kilátásba helyezte szintén támogatását. re kevesebb erdész, kultúrmérnök kell, az építkezések Délszlovenszkón lanyhák s így az építészek kereseti lehetősége is megcsökkent. Gazdász manapság nem kell, szerencsés az, akinek néhány hold tehermentes birtoka van, amelyen egyedül gazdálkodhatik. S a gyárak sem igen keresnek gépészmérnököket. A kereseti minimum is megcsőkkent. Tanító, jogász szintén keresett foglalkozás. Néhány évvel ezelőtt tódultak a fiatalemberek a tanítói pályára, valóban nagy volt a szükséglet. Ma már egyre kevesebb tanító kell s a tanítóképzésben is bizonyos szünetek állnak be, — legalább is Pozsonyban, ahol az abiturienskurzus körül veszedelmek jelentkeztek. A jövő tanévben nem nyílik meg. Az ügyvédi pálya is túlzsúfolt s minden pörös félre két ügyvéd esik manapság és 9—10 év kell ahhoz, hogy az új ügyvéd az első esetleges expensnotáját prezentálhassa zsíros ügyfelének. A tanári pályán egyre kevesebb magyar fiatalember talál elhelyezést, a nyolc csehszlovákiai magyar gimnázium s a néhány polgári iskola túlkevés ahhoz, hogy a fiatal tanárnemzedék teljes egészében elhelyezkedhessen benne. Szerencse dolga ma már, ki hogyan tud elhelyezkedni. 5. oldal. Mert még e zsúfoltságban is helyet talál magának a szemes fiatalember s a lány is, — akik közül soknak mégis a férjhezmenetel adja meg élete problémáját. i Az állami alkalmazás, közhivatal egyre több fiatalembernek reménysége. Ma már nem idegenkednek ezek elfogadásától s egyre több a bíró, járási hivatalnok, közhivatali alkalmazott, aki a szlovenszkói magyar ifjúságból kerül. Bizonyos bizalmatlanságot kell leküzdenie. Számarányukhoz mérten még mindig túlkevés a magyar anyanyelvű állami alkalmazottak száma, törekednünk kell arra, hogy postán, vasúton, hivatalokban, ellenérzés nélkül s szeretettel fogadják a magyar alkalmazottakat. Ili azonban meg kell valamit jegyeznünk: az, hogy valaki állami alkalmazásba lép, nem vonja magával azt is, hogy magyar anyanyelvűnk bevallásától tartózkodjunk. Sok panasz hangzott el azok ellen a magyar ifjak ellen, akik valamilyen formában állami alkalmazásba kerültek, hogy igen szívesen és gyorsan felejtik el magyarságukat, — holott ezt az állam törvényei egyáltalán nem kívánják, — s ha máskép nem lehelnek, legalábbis kerülik a magyar társasággal való érintkezést, hogy jófiú-számba mehessenek. Ez felesleges óvatosság s egyáltalán nem gerinces magyar viselkedés. Senki sem kívánhatja azt, hogy magyar származásunkat megtagadjuk. A szlovenszkói magyar társadalom tehetősebb rétege támogatja az egyetemi város menzáit. Nos, ezt a támogatást sokan azért vonták meg, mivel azt látták, hogy a megtámogatott magyar fiatalemberek, az egyetemről való elkerülés után azonnal megfeledkeztek arról, hogy kötelességeik is vannak a magyar közösséggel szemben s azonnal hátat fordítottak támogatóiknak s a magyar színvallásnak. A magyar fiatalember, — magyarságának fenntartásával, — foglalja el az állami alkalmazásokban bennünket megillető számarányt. Bankok, szövetkezetek, üzletek, magánvállalkozások is tudnak nyújtani egy-egy állást. A magyar fiatalembernek manapság ne az legyen kizárólagos követelése, hogy hogy csak »előkelő, intellektuális« pályán helyezkedjen el, hanem keressen olyan utakat,amelyek megélhetését esetleg magasabb végzettség nélkül is biztosítják. Nyissanak a nők varróiskolákat. Próbáljanak elhelyezkedni mint iparművészek, — akár kerámia, amit igen keresnek, akár textil, vagy belső díszítés, — legyenek kereskedők, fogjanak valami finomabb iparba, tanulják ki a kertészetet, gyümölcsészetet, a háziállattenyésztést, létesítsenek termelő szövetkezeteket: annyi elhelyezkedést, állást, foglalkozást talál a mai fiatalság még mindig, amennyit csak keres. Persze: egy közmondás alkalmazá-wwmawia—awaxw i m—umi mia—awwnaawMMWBfci——MWPaafc-t Vít lesz veled emberke ? A szlovenszkói magyar ifyuság pálya választási gondjai. 'WMWMMTWWWMWWITIMaWM^MIMWilHWTBiinillwrMlilKMiiilll HIllilHimillHIIMil................................'HM Küldöttség a városnál, a diákuszoda megnyitása ügyében. Komárom a „viíek városa" tehát nincsen egyetlen ex, des fürdőhelye se;*!. rí t
