Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-05-25 / 42. szám
1935. május 2ö. »KOMAROMI LAPOK* 9. óidat ASSZONYOKNAK. Az antiszociális tanács. — Nagysága, könyörgöm, segítsen meg valamivel, éhenhál otthon a négy apró árvám állított be hozzám a minap egy a sok kéregető közül. Az asszony szegényes ruhája tiszta volt és gondosan foltozott; rendes, jó benyomást tett. Szóba álltam vele. Egészségesnek, erősnek látszik, miért nem dolgozik — kérdeztem. Dolgoznék én. kérem, de nincs mit. Jó. úri házaknál mostam, vasaltam ; szerettek mindenütt, de aztán nem győzték fizetni a nagyságák a húszkoronás napszámot. Mindnyájan a cselédlánnyal mosatnak. És nem próbált olcsóbbért ajánlkozni ? ■— Nem — mondja szinte sértődötten és csodálkozva. — Na látja, ez kár volt. Ugy-e a cipő még pár év előtt löt) korona volt, ma 60 koronáért is lehet kapni. Az élelem is félannyiba kerül, mint akkor. Hál a ruházkodás, a lakbér meg a koszt annyival olcsóbb lett, talán maguk is kevesebből ki tudnának jönni. Azt hiszem, ha csak tíz koronát kérne húsz helyett, a legtöbb régi helyéi visszakapná s még egy csomó újat is hozzá. Tudja mit, próbáljuk meg; én a maga nevében egy hirdetést teszek a lapba, hogy tíz koronáért megy mosni-vasalni. Aztán meglátjuk, hogy mi történik. Az történt, hogy nyomban berobog hozzám egy jótékony nőegylet buzgó eluöknője. — Micsoda antiszociális dolog ez, hogy egy szegény mosónő munkabéréi így le akarod szorítani! Olvastam a hirdetést, elhivattam az asszonyt, tőle tudom, hogy ezt te eszelted ki. Én bizony most is húsz koronát fizetek a mosónőnek; én nem rajta takarékoskodom ! — Persze — feleltem szelíden —, mert az uradnak szép jövedelme van Dal a boldogságról. Bújj, bújj, zöld ág, zöld leuelecske, nyitva van az arany kapu hadd sétálunk rajta. Arany kapu nyílik arany levelekkel, zöld füvekkel illatozó, lágy, meleg szelekkel. Engem senki nem vigyáz <a páston, hogy árnyékban himezgetek egy arany paláston. Napsugarat fűzök arany tűm f okéiba napsugárból lesz a színe, éjből a fonéika. Nagy titkom ez nékem! E palást: a szivem -nem bánom, ha százszor is rossz, mégis kiterítem. Napból lesz a színe, éjből a fonéika — és hogyha majd kiterítem, akárki meglássa: nem fog a föld többet ázni akkor vérrel, mindenkinek bőven kijut szőlő lágy kenyérrel. Isten is kiadja minden égi szentnek, angyalnak is, ördögnek is, állatnak, embernek: Senki eztán senkit bűnre ne keressen, afnározó, drága gonddal mindenki szeress én, szeressen, nevessen örökösen, mindég, Ha nyugdíjazták vagy leépítettek volna s lenne egy sereg gyereked, bezzeg nálad is a mindeneslány mosna. Csak jobb, ha valamit keres, mintha koldul az a szerencsétlen! S barna mindenki kevesebbel kénytelen beérni, mint régen, annak az asszonynak is jobb, ha követi ezt a példát s ezen a réven munkához jut. Hidd el, neki is jobb lenne! Egy hónap múlva meglátogatóit a szegény asszony. Hálálkodni jött Annyian hívták, hogy még válogathat is a régi meg az új helyek között Megvan a mindennapi bőséges kosztja, a vacsoráját meg hazaviszi a gyerekeinek. Vájjon igazán oly nagyon antiszociális volt-e az én elgondolásom? Házikészitésü sajtok Házilag főképpen olyan sajtokat érdemes készben, amelyeket frissen, erjedéses állapotban fogyasztunk. Kemény, érlelt sajtok gyártási technikája rendszerint meglehetős bonyolult, különleges berendezést és alapos szaktudást igényel, tehát kifogástalan módon inkább tejgazdaságokban állítható elő. Legkönnyebben készíthetők például az imperiál-szerű lágy tejszínsajtok, és pedig egyszerűbb eljárással következő módon: Jó sűrű savanyú tejfelt megsózva elkeverünk, majd sajtkendőbe kötve felkötjük, hogy a savó kicsöpögjön. Három napig tartjuk így s ha elég sűrűvé érett, téglaalakúra darabolva vaj papírba csomagoljuk, így hetekig eláll. Nyáron kamrában, télen azonban konyhában készítjük, mert hideg helyen nem áll össze. Ha nem tiszta tejszínt akarunk felhasználni, következőképpen járunk el: 5—6 rész teljes tejhez 1 rész tejszínt adunk s a keveréket tartalmazó edényt nagy obi) tömegű kb. 32 C fok hőmérsékletű vízbe állítjuk, hogy a lej tartósan 30 C fokos maradjon. Ekkor annyi lejollót adunk hozzá, hogy 5—6 óra alatt játékokból, ajándékból örök eső essék. Bújj, bújj, zöld ág, zöld leuelecske, nyitva lesz az arany kapu s besétálunk rajta! A legéndi csoda. Becsületes nevén Czibere Fcrkónak hívlak a legéndi csodál. Csudás híre pedig akkor kerekedett, amikor pöttömnyi korában jókora Iái szalonnásgombócot kebelezed be egymaga. Derék gyerek vagy öcskös. nyomott barackot a feje búbjára Csendes Mihály kántor uram — híres ember lesz belőled, akárki meglássa. Igazai szólt a jeles férfiú, mert egy esztendő sem telt belé, Cziberáék házához csodát látni járt a falu népe. Jó Isten tudja miféle fából faragták Ferkét, annyi bizonyos, hogy az étvágya három emberével felért. — Kerüljön beljebb komám, hamar húgom — szólt ki Czibere bácsi a járó-kelőknek most eszi a gyerek a nyolcadik lúrósbélest. — Csodagyerek, csodaélvágy csapdosták tenyerüket a szomszédok Ferkó láttán. Hatalmas tál elölt könyökölt az öcskös, foga csattogott, mint a farkaskölyöké s lecsúszott a kilencedik, de még a tizedik túrósbélcs is. Nem ám olyan falatnvi cseppség, hanem búbosra kelcsztett araszos darab, éhes gyomornak való. Evett Ferkó, kukkot se szólt, csak amikor az utolsó morzsát is felcsipeg'cttc, bökött ki annyit, hogy: Még! O, te sáskaétű — kapott fejéhez az anyja —, üres a kamra, lapos a bugyelláris, megvert a jó Isten ekkora bendővel! — Hallgass anyjuk — reccsent rá megalvadjon. Oltót ma már nem csupán borjúgyomorból készítenek, hanem beszerezhetünk növényekből és magvakból előállított oltóesszenciát és porokat is. A még lágy alvadékot keresztben és hosszában kb. kétujjnyi vastag hasábokra metszük, majd lapos szűrőkanállal kiszedjük s ritkaszövésű turószacskóba helyezzük. Meleg helyen a savó másnapra nagyrészt kicsepeg, ha szükséges, két deszka közt gyöngén préselhetjük is. Ezután az alvadékot átgyúrjuk s a kész tömeget 1—2 napig állani hagyjuk. Ekkorra a' sajt tejfeles-túrósszerű savanyítás ízt kap, ilyen állapotban fogyasztható. Pogácsasajtot (kvárglit) ugyancsak könnyen állíthatunk elő házilag. Teljes tejet savanyú állapotban lefölözünk s az igy nyert sovány tejet 30— 38 C fokon megalvasztjuk. Az alvadékot sajtruhába töltjük] s ha a savó jórészt lecsöpögött, a túrót alaposan kipréseljük, kb. 50%-nyi finom konyhasói. esetleg kis köménymagot adva hozzá. Ebből a tömegből kézzel formálunk 1 cm magas és 4 cm átmérőjű korongokat. Ezeket szalmán szárítjuk s érlelés céljából gyöngén sózott savóba mártjuk. Utána jól zárható ládikába helyezve, kb. 9—12 hét alatt megérnek. Jól készített, érett pogácsásait sárgáspiros színű, héja nedves tapintású. Faluhelyen, ahol nagyobb tömegű tehértúró áll rendelkezésünkre, felhasználhatjuk a fölösleget sajtkészítésre. A jól kiszárított túrót egészen apróra morzsoljuk, megsózzuk, 1 kg túróra 2 kávéskanál sót számítva. Ezt a tömeget jól zárható edénybe töltve, érlelés céljából néhány napra jó meleg helyre tesszük. Minden másnap megkeverjük. Amikor már teljesen megéreti, lábosban a tűzhely szélére teszszük főni, folytonosan keverve, hogy oda ne égjen. Pár kanál szódabikarbónái is adunk hozzá, hogy a savanyúság ki pezsegjen belőle. Vegyünk kiskanállal a tömegből s ha kihűlés az ura —, csodagyereknek csodaporció jár. Ehol egy hatos, szaladj a szomszédba füstölt kolbászért. Futott az asszony, hozta a kolbászt. Jóízűn illatozott a mázas cseréptálban, összefutott rá az éhnyál Ferkó szájában. Megette mind, az utolsó falatig, - Ejnye — szólott aztán —, igen csípős íz maradt a számban, hoci csak rá egv kis édességet. Sírt, kapkodott az anyja, mindhiába, Ferkó csak toporzékolt, követelt, utóvégre Yáczi koma teremtett csöndet. Piros almát húzott ki a tarisznyából, nem is egyet, kettőt. í — No, le tökmag — kacagott —, hadd lám. bírod-e szusszal? Bírta Ferkó, többel is birt volna, ám az anyja ölbe kapta, vitte a visongó cseppséget be az ágyba. Rázárta az ajtót kulcsra. — Még, még dörömbölt a csodagyerek. jó félóra tellett belé, míg álomba rítta magát. így ment ez napról napra. Egész pulykát, rőfös kolbászt, tucatnyi gombócot raktak elébe s Ferkó szempillantás alatt tüntette el valamennyit. Utóvégre apjaura is megsokalta a szörnyű pusztítást. — Hallod-e, te gyerek — fenyegette görcsös meggyfabotjával —, ha már ekkora étvágyúnak költött a gólya, születtél von’ kacsalábon forgó várban nagyúri porontynak. Szegény ember vagyok, verejtékes munkán szerzem a garast, megbecsüld a száraz kenyérkét, aszondom. Nem becsülte biz' azl Ferkó. Szalonnát követelt mellé, meg zsíros töpörtyűt. Egy szép napon aztán kifogyott az utolsó garas is Cziberéék ládafiából Éhkoppon maradt a kis család, egyetlen falatka kenyérhéj búslakodott a vacsoraasztalon. Másnap reggel hűlt helyét talállak Fcrkónak. Se szó, se beszéd, elillant a után összetart, kész a sajt, vajjal kikent tálba önthető. ízlés szerint vajat köménymagot is adhatunk hozzá. Mire ügyel a gondos háziasszony. A gondos és takarékos háziasszony a mosdó- és mosószappant nem hagyja soká a vízben, mert az elázott szappan hamar elfogy. HasonlíthatatlanuJ tovább tart a használat közben jól kiszáradt szappan. A köröm- és fogkefét is kiszárítja használat után, akár a napon, akár a kályha nem tüzes szelén, mert különben hamar dohos szagol kap és szőrét hullatja. — Vazelint, fogpasztát, kézkrémet a tubus aljából kezdjük kinyomni, amint fogy belőle tartalmuk, szorosan felgöngyöljük. Ha közben visszamaradna a tubusban, annak tartama kiszárad, megavasodik, kárbavész. — Ablakmosó és padlómosó ruhát, egyéb törlői még akkor is beszegi, ha azt régi, használt fehérneműdarabokból szabja; sőt gondosan meg is foltozza, mert különben használat közben kirojtosodik s nemcsak rövidebb ideig tart, de a foszlányok betömik a mosogató vagy kád lefolyócsövét. Bosszúság és költség, ha szerelőt kell aztán hívnunk a városban is, hát még falun, ahol sokszor nagy távolságról kell lellxivatni. — Ablakot egyébként nagyon szépen lehet újságpapírral tisztítani. Fényesebb lesz, mintha ruhával töröljük. — A gondos háziasszony a házi fehérnemű legkisebb szakadását rögtön megfoltozza, nehogy az tovább szakadhasson. Aki a ruhát mosás előtt javítja, kevesebb munkával ér célt. Nagyobb háztartásban a maradékok ügyes felhasználásával olcsó, kitűnő ételt, előételt, körítést rögtönöz. Romlásnak induló pástétomot, befőttet rögtön elhasznál, amíg annak még csak a tetejét kell eltávolítani. — Divatját múlt selyemruhából, sálból csinos divánpárnát készít. legéndi csoda. Nem lelték nyomát, Matyi kondás látta utoljára a csobádi útkanyaraál. — Sohse búsuljanak — vigasztalta kántor uram a hiippögő szülőket —, gondját viseli az Úristen, híres ember lesz belőle — hajtogatta régi munkáját s kampós botjával keményet csapott az asztallapra. Hitték is Cziberéék, nem is. Szótlanul gubbasztottak a vacsoraétel mellett, falatnyit csipegettek csupán belőle. — Bezzeg, ha Ferkó. itt vóiia — gondolták mind a ketten, mikor az alig csappant tál mellől tértek nyugovóra. Teltek-múttak az őszök, tavaszok, ráncossá aszott Cziberéék arca a nagy búsuláshan. Szívükben elsiratták, eltemették Ferkót mindörökre. Tavaszi szép napon történt. Iiogy komédiás csapat vonult be a legéndi templomtérre. Ormótlan ekilós szekér tetején viháncolt a furcsa népség, uccú lekerekedtek, s már ordított is egyikük lorkaszakadtából: —> Itt látható a világ nyolcadik csodája, legerősebb embere, legnagyobb evője, puszta kézzel hajlítja a vasrúdat, tördeli a legkeményebb ércet! Nosza, összeszaladt a falu aprajanagyja. Egyszerre gyökeret vert a sokaság lába. Czibere Ferkó lépett a porondra. teste megnyúlt, ölessé emberesedéit, ám a szeme ismerősen kacsintott az atyafiakra. Dörgő »éljen« remegtette meg a zsupptetős házacskák falait, vállra kapták Ferkót, vitték diadallal szülői karjába. Tömött pénzeszsákot öntött Ferkó az anyja ölébe. Gazdag, híres ember lett belőle. — Ugy-e, hogy megmondtam —emelte magasra poharát kántor uram az estvéli áldomáson. — Isten éltesse száz esztendeig a legéndi csodál! GYERMEKEKNEK.
