Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-04-24 / 33. szám
1935. április 24. »KOMÁROMI LAPOK« A Komáromi Város-Az idő beszél: Erőteljes vizisportot Komáromban! szépítő Egyesület iránt, amelynek eszméjét lapunk többször fölvetette már s amelyet továbbra is felszínen fog tartani, — hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. A vélemények eltérők, vannak városszépités-ellenesek s számosán, akik a városszépitő egyesület megszervezése mellett foglalnak határoizottan állást, remélve az egyesülettő , hogy erkölcsi erejével s tagjainak nagy számával nyomást tud gyakorolni a közvéleményre s az illetékes fórumokra, hogy Komáromot külső csin tekintetében a „kor magaslatára“ helyezze. Hogy azonban ez megtörténhessen félre kell tenni a kishitűséget, a Patópáloskodást, az esetleges akadályok c sak jobban acélozzák az akaratot s min denkinek, aki Komáromot szereti, aki nek Komárom külső csinosodása szivén fekszik, aki némi idegenforgalmat is remél a város szép arculatától, föltétlenül a városszépitő egyesület mellé kell állnia. Az önmagunkba való visszahullás ideje elmúlt, önzetlenül, lelkesen kell melléállani e tiszta esztétikai mozgalomnak s hittel reméljük, hogy a Komáromi Városszépitő Egyesület eszméje nem fog a mindent-megmosolygás lassutüzü Nirvánájába hullani, mint már annyi épkézláb kezdeményezés Komáromban. Lelkesedésre és kitartásra van szükség s bizonyos mennyiségű optimizmusra! Vizek tekintetében ritka város anynyira megáldott, mint Komárom. A Csallóköz keleti csúcsán, a kiszélcsült Vág s a hatalmas Duna partján, szigetekkel övezve: valóban a Jóisten is a vizisportoknak teremtette Komáromot. S mé4<is, mit látunk? A vizisport a komáromi sportéletben quantité negligeable lett. mostohagyermek. Alig a hozzánk közel eső városokban, Győrött, Esztergomban, Pozsonyba»,« ilyenkor már tatarozzák a csónakokat, a klubok versenyre kelnek, evezők hasítják a vizet, addig Komáromban a vizisport — csekély kivétellel — nem emelkedik fölül a közepes műkedvelő mértéken, néhány elszánt »hivatásos« evezős és egypár kajakos vadevezős sétálgat a Dunán, Vágón minden remény nélkül arra, hogy evezősversenyek, felvonulások, regatlázások, esónakkiránduiások tervei, vetődnének föl bennük. Fásult nyugalmunkban a legkomáromibh sportot is elhanyagoltuk. Nagyrahivatott néhány regattacsónakunk jobb sors reményében szárad, nincs evezősutánpótlás, — de ugyanakkor jólszer. vezelt week-end-csönokrajok sincsenek, olyan szétszórtan, magának valóan indul neki a komáromi vizisport a tavasznak, hogy mintaképül szolgálhatna arra nézve, hogyan nem lehel sportéletet élni.' Nagyszerűen kifejlett foolhallsporiunk még nem minden! A második helyet elfoglaló tennisz és a harmadikat uraló torna melleit miért nincs fejlett úszósportunk és különösen, vannak-e soka? vízi póló játékosaink? A komáromi vizeket minden szempontból ki kell használni, evezősrajoknak kellene úszni a Dunán, úszóversenyeknek, vizipólőmérkőzéseknek kellene lezajlani s meg kellene építeni végre a komoly komáromi strandot! A cserkészek nagy lendülettel indult viziélcty is beragadt egy csónaknál s az arrahivatoit sportklubok sem mutatnak különöseid) hajlandóságot arranézve, hogy termékeny sportéletet indítsanak meg. Itt a tavasz, nemsokára nyár lesz. Ne ősszel bánkódjunk azon, hogy megint nem történt a nyáron semmi, hanem most induljunk neki friss lélekkel, erős izmokkal s optimista kedéllyel a vizisportok világának. A sportklubok intézkedjenek! Utazási kedvezmény: Magyarországon: 50°/0 az odautazásra április 23-tól május 13-ig, a visszautazásra május 3-tól május 23-ig. Csehszlovákiában: 33°/0 úgy az oda, mint a visszautazásra it4 április 24-től május 23-ig. Vízummentes határátlépés! V Vásárigazolvány kapható Komárnóban: a Járási Kereskedelmi Grémiumnál és a Járási Általános Ipartársulatnál. ötvenkilős harcsát fogtak. Azt mondják, hogy a hal évente egy kilót növekedik, akkor ez a harcsaóriás körülbelül ötven éves lehet. Ha elgondoljuk, hogy ötven év alatt az állandóan halászott vízben hányszor lehetett ez a szegény hal életveszélyben és hányszor kellett a hálógyűrűből kimenekülnie, akkor azt mond-Komárom, április 23. hatjuk, hogy ez a hal valóságos hőse a vizek mélyének. A halászok azt mondják, hogy az ilyen öreg halnak a kopoltyúi telve vannak férgekkel, nyűvekkel, amelyek viszont kedves csemegééi a kisebb halaknak, és az ilyen vén betyár a kisebb halaknak ezt a rokonszenvét a férgek iránt kihasználja és a vizek mélyén valami gyökeres részben meglapul mozdulatlanul és amikor a kopoltyúja körül sok a hal, hirtelen megfordul és bekapja a kisebb halakat. Ez a legnagyobb hálátlanság volna ugyan a harcsától, mert hiszen a kisebb halak megszabadítják a kellemetlen férgektől, hiszen a nílusi krokodil se bántaná a világért se az úgynevezett krokodilőrző madarat, amely a krokodil fogai közé szorult húscafatokat és kellemetlen férgeket kiszedi a krokodil fogai közül. A kitátott állkapcsok között a fogakon vígan ugrál ez a sirályszerű madár és bármilyen éhes is a krokodilus, nem volt rá eset, hogy ezt a madarat megenné a krokodilus, mert érzi, hogy az néki jót tesz, az néki az élő fogpiszkálója. Azért, szinte hihetetlen, hogy a mi dunai harcsánk gavalléria tekintetében hátrább állna és főifalná a kellemetlen férgektől megszabadító kisebb halakat. És ha így volna, akkor megérdemli sorsát a vén bűnös, hogy végre mégis belejutott a hálóba. Melyik nagyobb gavallér: a dunai harcsa, vagy a nilusi krokodilus? Ötven kilós harcsa Komáromban. Harcsa vagy a krokodilus ? A nilusi krokodilőrző. A komáromiak húsvéti kirándulása., vandalizmussal keverve. Törték, tépdesték a virágos fákat, bokrokat. Tönkretették a csalogányok búvóhelyét. Saját tudósítónktól. Nem egyszer írtunk már arról, hogy majdnem egész Csallóközben, (le különösen Komárom környékén a régi, messze földön híres halásza,1 most már valósággal agonizál. Hol vannak azok a szép idők, amikor a Komárom vidéki halászat, különösen a vizafogás valósággal látványosság számba ment és meszsze földről jöttek ide a komáromi és az aszódi halászatok mozgalmas képében szórakozni. Volt akkor itt hal bőven és Komáromnak az a kötelessége, hogy a királynő háztartását hallal 'kellett ellátnia, nem okozott gondot a városatyáknak. Pedig a királynő asztalára nem kerülhetett holmi keszeg és márna, hiába mondják a komáromiak, hogy márna nélkül nincs jó halászló A királynénak mégiscsak a legfinomabb halakból kellelt küldeni. Bezzeg bajos volna ez manapság. A Duna szabályozására és a gőzhajó^ zásra se lehet egészen rákenni a halak kipusztulását, mert legtöbbet ártott a Duna és mellékfolyói halállományának maga az ember, amikor derüre-borura halászta, hálózta és zavarta a vizet. Utóbbi időben már csak nagyon öreg emberek emlékezlek arra, hogy* halászati tilalmi idő is volt valamikor, amelyet be is tartottak. így aztán valósággal csoda számba megy, ha valami nagyobb -halat fognak. IÍven csoda történt a napokban, Czeglédi Ármin komáromi kereskedőnek, a komáromkörnyéki vizek halászati bérlőjének Guta és Keszegfalu közölt a Vágdunában emberei Saját tudósítónktól. — Hála Isten! A rádió és egyéb levelibékák időjóslata ezúttal nem teljesült be: kellemetlen időt jósoltak husvétra és a legkellemesebb idő mosolygott a húsvéti ünnepek alatt. Valóságos méhrajszerüen menekült ki mindenki a már eléggé megunt lakásból. Ki az utcára, ki a szabadba, ki a zöldbe! lett a jelszó egyész vonalon, természetes nálunk Komáromban is igy volt. Már a kora délutáni órákban alig lehetett sietve menni az utcákon, mert az ott hömpölygő tömeg között csak üggyel-bajjal lehetett előre haladni. Az Anglia sétatér, az Erzsébet sziget, a vágdunamenti csárdák, az Apályi sziget, maga az egész Duna és Vágmelléke tele volt kirándulókkal. Gyalogosok, gyermekkocsit tolók, kerékpárosok, szerelmes párok, ökölnyi gyerekek, aggok, fiatalok és középkorúak zsibongó tömege nyüzsgött itt is, ott is. A városból való kifelé hömpölygése a tömegnek semmi megróni valót nem mutatott, de annál inkább, amikor — április 23 visszafelé jöttek a kirándulók. Különösen a vágdunai töltésen, a strandfürdő felé járóknál lehetett aztán látni kifogásolni valót. Kevés kivétellel, csaknem minden kiránduló keze tele volt virágzó fák és bokrok letört ágaival. Különösen sokat szenvedtek a virágzó galagonya bokrok, amelyeket a kirándulók vandalizmusa különösen megtépázott. Siralmas volt nézni, ahogyan tépték, törték, ráncigálták ezeknek a bokroknak az ágait. Amig érintetlenek voltak ezek a bokrok, csodálatosan szép és illatozó virágdíszben álltak, de milyen letarolt állapotban maradtak ezek az ünnepek után! Szép a szoba, ha vázában, vagy akár csak egyszerű vizespohárban virág diszlik, de ezt a lelki gyönyört föl kell áldozni azért a szépségért, amelyet a virágzó bokrok és fák nyújtanak a szabad természetben. A természet szépségeit kedvelők tudják, hogy a modern haladás már csak-3. oldat. nem kiűzte mindenhonnét Komárom környékéről a csalogányt. Amig a komáromi sétatér, az Anglia, teljes épségben állott, sok-sok csalogány bűvölte el májusi éjszakákon az arra járókat. A téli kikötő azonban kiirtotta a csalogányok búvóhelyéül szolgáló bokrokat és ma már nem igen hangzik föl ott a csalogánydal. A strandfürdő felé a töltés szárazföldi oldalán lévő bokrok még némi menedéket nyújtottak ezeknek a madárzenészeknek és a húsvéti kirándulók ezeket a menedékhelyeket tépázták meg A vandalizmus számüzöttjei, a csalogányok mehetnek tovább. A vandalizmus közben az üzleti élelmesség is felütötte a fejét Ha valamelyik nőkirándulő üres kézzel jött vissza a város felé, kislányok libbentek elébe és ilyen virágos ágat adtak át a hölgynek azzal, hogy a néninek szedtem, vagy a néninek küldi a mamám! Természetesen, aki elfogadta, az pár fillért adott az élelmes kis lányoknak. Pár koronát bizonyosan kerestek s vandalizmusból. HÍREK Sorozzák a legények elejét,— — napok óta leng a zászló a járási hivatalon, jeléül annak, hogy- Komárom és vidéke fiai testi próba és mérőléc alá kerülnek. Csendesen, megilletődőtten érkeznek a leendő hadfiak, szekereken, biciklin, vagy gyalog, anyai csókkal, szerető kedves simításával, ám délfelé már jelkurjanlja magát az első legény s megjelenik az első szalagos kalap. Nagy bámulói vagyunk ezeknek a szalagoknak: ahogyan ezek libegnek, úsznak és villognak. Földig ér a legtöbb, kétnapi munkabér van beléjük fektetve, vagy pedig a kedves leány ad ja hozzá a pénzt... Ott árulják a szalagokat a vármegyeház udvarán, dobozból és gyors mércével, koronaötven egy méter. Másfél méter két korona; kell öszszésen tíz szalag: húsz korona lebeg egy rendes legény kalapján, már akinek aztán nincs gusztusa külömbre, selyemre. Sokáig kacérkodnak ezekkel a szalagokkal, amíg közelébbkerülnek a szalagos-asszonyhoz, aki egyszerűen leveszi a legény kalapját a bozontos fejről s már gombostűzi is a mérhetetlen mennyiségű szivárványt. Savanyú arccal fizetik, ám annál büszkébbek a következő pillanatokban s úgy illegetik magukat, mint a lányok pünkösdkor. S az uccán megkezdődik a nagy kurjantgatás. Összefogózva kiáltják bele a tavaszba minden gondtalanságukat. Mert odahaza már várja őket Julis és Maris. Savanyúan kászmálódnak a szekerekre a »kettő-három nyomorult -ak s irigyen nézik a lebegő szalagokat a napon. — Földes társulatát megszerették Losoncon. Alig kezdődött, máris befejeződöd. a losonci sziniévad. Mindössze két hétig tartott, pedig a losonciak hat hetes szezonhoz vannak szokva. Alig, hogy belemelegedett a közönség a szinházbajárásba, már is búcsúztak a színészek, akiket igen megszerettek a losonciak, pedig bizonyos ellenszenvvel fogadták őket. A rövid szezon oka az, hogy amíg érsek újváron 1200 személyt befogadó termet napi 75 Kc-ért, Komáromban 90 Kéért, Léván és Pozsonyban pedig fűtéssel, világítással ingyen kapja a színtársulat a lermet, addig Losoncon napi 330 Kc-t kérnek a teremért. Most a Losonci Hírlap akciót indít, hogy a legközelebbi szezonban olcsó termet kapjon Földes színigazgató. — Autó és kerékpár karambolja. Egy budapesti autó ógyalla közelében az országúton elülötte a kerékpáron haladó Mayer József bajcsi lakost. Az életveszélyesen sérült embert felvették az autóba és az érsekujvári kórházba szállították, ahol most élet-halál között lebeg. Az autót az ógyallai csendőrség lefoglalta és a soffőrt is őrizetbe vették a vizsgálat befejezéséig. T í
