Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-09 / 20. szám

• 1935 március !>. »KUMahomi lapuk* ASSZONYOKNAK. „Kaíakafakaía “ minta Kata ujbáiirehájánés egyéb tavaszi hírek. > Még a múlt hét elején nagy hossz Volt a tőzsdén a tél papírjaiban. Még nem tudta senki, talán csak ő maga, Tél kormányfőlanácsos úr sej telte, -hogy milyen hamar vége lesz a dicső­ségnek. Pedig a nagy hejchuja már azt jélcntetle, hogy az öreg ravasz -bankár inogni érezte pozícióját és csak annál nagyobb pompát fejlett ki, hogy -megtévessze a külvilágot. Bálokat ren­dezőit leányainak, amelyeken megcsil­logtatta minden kincsét. Hópehely­­kisasszonvok hóvihar zenekar muzsi­kájára táncoltak az elolvadásig, de fehér sclyemtoálettjük a lati már fosz­­ladozolt felhőkombinéjük ... Még egy­két nap és arra ébredünk, hogy tél úr a jéggyárak és hóüzemek karlel­­t'őnöke csődöt mondott, vagyonának roncsaival megszökött az északi orszá­gokba, vagy egyszerűen bevonult a holnap már elfoglalhatja Tavasz fiatal pesszimisták szerint kissé svihák... hűvösre... Volt, nincs. Helyét akár rokonszenves, csinos és vidám... Rajta! Fogadjuk kellő pompával/ Ilisz ő a várvavárt, az igazi... ő hozza a 'nagy forgalmat az üzletmenetben, a hosszt a tőzsdén, a nyárvégére beérő rekordtermést... a gazdasági jólét elő­szelét__az igazi, a megálmodottsze­rclem beteljesülését... Siessünk hölgyeim, mert egy-napról a másikra itt lehet. Mi lesz, ha restel­kedve sunyílhatunk itt is, ott is fé­nyes télikabátunkban az első tava­­szias, ibolvás és hóvirágos Dunakor­­zón, amikor Mariellc már új kosztüm­jét sétáltatja, Mary fölülmulhatatlan kabátruhái visel és Marika tavaly­előtti kosztümje is egészen újnak tű­nik, olyan ügyesen alakította át...... Ha nincs pénzünk, annál inkább... ha kevés van, csak annál szorgalma­sabban törjük a fejünket, kombinál­junk és komponáljunk, tervezzünk és revideáljuk, lopjunk vonalakat innen, ideát, motívumot és fazont onnan... Ha pedig tehetjük, nézzünk be a di­­vatszalönba és rendeljük meg sürgő­sen az új kompiét. Könnyű dolgunk van idén. A divattudósítók azt írják, hogy 1935 tavasz divatja a tavalyi nyomdokain halad. De ne feledjük, hogy tovább ment. Egy-két fogással apróbb változással még utolérhetjük. Hát még cgv-ketlő ... három-négy ú j toalettel igen elegánsak is lehetünk. A tavaszi kosztümről már a múlt­kor eífecsegtük mindazt, amit tudunk. A szoknya mindég egyenes — ismé­teljük, - mély berakások és sliccek szolgálják a kényelmet. Fődíszük a zseb, nagy igazi zsebek; szimuaiiku­­san fiatalos, sportszerű jelleget köl­csönöznek a sportszerű durva anya­gokból készült Laiileur-öknek. A hosz­­szú kabát tcsthezszabott, túlzottan széles kihajtója adja 1935 jegyét. Új­szerű a »Vatermörder«, fel és elálló, erősen előrebukó gallér. Utóbbit a félhosszú, vagy háromnegyedes rag­­lánokon is viselik. A kabátruha kartclbe lépett a kom­piéval. Előbbit szövet, vagy szőrme­­pelerinnel viselik, ’ utóbbi többnyire, szintén csak kétrészes: ruha és pele­­rin. De háromrészes, szoknya, kazak és pelerinből álló kompiakat is lá­tunk. Gombsordísz és angolos fazon jellemzik, bőrövvel, vagy lakkövvel vi­seljük. Példaképpen egy szép és egy­szerű kompié: Fekete crepecloquébpl készült, szűk szoknyájához oldalt gombsorral gombolt kazak járul; a szerény kivágást szerény pikégallér kcrelezi, amelyet ráhajtunk a külön levehető rövid keppre is. Utóbbi szin­tén fehér pikével bélelt. Fehér piké, linón, vagy vászongal­lér, azsúrral, madeirával kislányos for­mában minden ruhán látható. Ez a barátságos és bájos dísz még legmeg­untabb, halálraviselt és megutált ru­hánkat is új életre képes kelteni. Kevés fekete ruha lesz a tavaszi kollekciókban. Mini minden évben, úgy az idén is a koralavasz élénk, hangos és vidám színekkel jön. Zöld, gránát­vörös, a kék minden árnyalata, lila és sárga, beige, szürke szerepelnek Flóra palettáján. Amerika a naprőzsaszint fedezte föl. Ugyanis a platinaszőke helyett most vörösszínű hajviselethez sötét púdert használnak a hölgyek; ennek a inűlesülL« arcbőrnek a szí­nét lanszírozzák naprózsaszín címen mint ruhaszínt is. Ismervén a fővá­ros minden túlzástól óvakodó, ki­egyensúlyozol! Ízléséi, azt jóslom. hogy nálunk a boigek és barnák, szür­kék és legföljebb a kékek finom ár­nyalatai fogják uralni a iavgszi kor­zó képét. Anglia új kéket kreált; a királynő kékei. Még nem láttuk, elő­ször Mary királynő fogja viselni. .Pá­rizs a hamvas szilva kékjéért lelkese­dik. Uj szövésű anyagok kerültek piacra. A jersey Iweedszerüen fehér szálak­kal átszőtt. A rengeteg kockás variá­ció mellett a kakaslábminta kisebb és nagyobb formában örvendezlek A par­kettaminta is gyakori. Sodrott szálú ripszes anyagok, kreppes szövetek di­vatosak. Durvaszövésüek, mindamel­lett lágyan esnek. Estére leginkább luftot viselnek. Kontrasztos színben tartott, óriási vi­rágmotívumokkal imprimált, gerániu­­mos, begoniás és pipacsos taftok mel­lett kockás, pettyes, csíkos vékony és könnyű luftok is készülnek. A tüli is divat, de mintás szövésében inkább csipkének nézhetnénk. A lastexek, gu­mival átszőtt csipke és tüUanyagok. nyújthatók, mégis jó tartásuk van. Az excentrikus Amerika néhány kü­lönlegességet is hoz. Fekete figurális mintát fehér taflalapon és imprimé selymeket, amelyeken a ruha vise­lőjének nevét olvashatjuk ezerszer egymásután. Találó felírás egy ham­vas fiatalka toilettjén; ha története­sen Lilynek hívják. Lily... Lily­­lilylilililili... vagy az ingó-ringó já­rású szépasszony sleppjén: Valeriava­­leriavaleria... (De jaj azoknak, akik olvasómániában szenvednek!) Az egyszínű estélyi toáleUekcn óriási tulipánok, gladiőluszok és hajnalkák nyílnak; a rózsa és ibolya el virított. Virágdíszes godés, fodros, rüssös, gaz­dag és hosszú, csokrokkal és szárny­­ujjakkal díszített ruhák pompáját még toll egyezővel is tetézik a hölgyek. Csodálatos, hogy milyen jól értenek a légyezőjátékhoz««, a huszadik század kisportolt, önérzetes és önálló leá­nyai ! Pazar estélyi retikülöket készít Pá­rizs a szezon végére színaranybdl, ezüstből, platinából és színes üvegből. Tulajdonképpen óriási pudriék, csak púdernek, rúzsnak, legföljebb még ci­garettának van benne hely. Láncon függ és retikiilalakja van. Pénz nem fér bele. A pénzt az tartsa magánál, aki azt ilyen pazar retikülöcskére sem sajnálta. A délutáni ruhák ellentétben az egy­szerű nappali viselettel, inkább az es­télyi felé hajolva, ravasznál ravaszabb szabással készülnek. A raglánujjgk százféle leleményes variálása mulatsá­gos. Csipkezsabók, mellények, plusz­­tronok, fémsteppelt. virágos garnitú­rák, színes bélelések, azsúr és húzá­sok díszítik a toáletteket. Az új cipő csak szandál. Egy-két bőrpánt alkotja. Annál magasabb a sarok. Viszont néhány extravagáns párizsi dáma estélyeken is igen mér­sékelt sarkú szandálba lépked. Bcige-kesztyű illik, még fekete ru­hához is. Csuklóban szűk és három gombbal gombolódik, mint annakide­jén. a szó]) békevilágban. A körmöt — hál' Istennek nem festik többé színesre. AB^lványváMiO titka Végeláthatatlan fenyvesek és ma­gas hegyek fölött büszkén és erősen néz a messzeségbe a Bálványkő. Me­redek szikla Tetején épült ez a vár­kastély régen, nagyon régen. Az a monda járja, bogy a romok között ép pincék és termek vannak s azok­ban kísértetek járnak minden negye­dik péntekről szombatra virradó éj­szaka. Kísértetek járnak és megölik azokat a kiváncsiakat, akik ezen az éjszakán a várba merészkednek, hogy kincsek után kutassanak. A Bálványkő alatt a völgyben vas­útvonal vezet s a sínek mentén egy­­árva bakter élt a három fiával. Ez a három gyerek folyton az erdők­ben töltötte a napokat s néha az éjszakákat is, mikor gombaszedésre mentek, vagy málnát kerestek. Feri, Peti és Muki valóban bátor fiúcskák voltak s egyszer elhatározták, hogy fölmennek a Bálványkőhöz, még­pedig péntek‘éjjelén. Bakter uram ugyanis nagyon szegény volt és el­kelt volna a háznál némi kincs, me­lyen tehenet- Vett volna magának. A legközelebbi péntek délután te­hát a fiúk fölcsatolták a hátizsá­kot, beletettek' egy kis hurapnivalót, még mászókötelet és egy fejszét, azfan elindultak. Öreg este lett, mire a hegy tetejére értek. Szépen sütött a hold s a fénye táncot járt a. Bálványost körülvevő zöldfüves tisztáson, melynek minden fűszálán esti dér csillogott. Pctiék egyenesen a- hatalmas kapu fejé tartottak, me­lyet mély árok választott el a bás­tyáktól. A kapu előtt azonan Mukit cserbenhagyta • a bátorsága. Én itt maradok és ügyelek, ne­hogy a boszorkányok bemehessenek, mondta reszketve. Én meg arra vigyázok, hogy va­laki fel ne húzza a hidat, — telte hozzá Peti és leült a legközelebbi bokor tövébe. Feri azonban nem hagyta magát. — Én bizony beme­gyek, ha addig élek is, — mondta nagy büszkén. Elővett egy kézilám­­pást s meggyujtotta benne a gyer­tyát, aztán Isten nevében rálépett a felvonóhíd nvögdicsélő pallóira. Két testvérkéje hiába kérlelte őt. Feri csakhamar eltűnt a romok között s a két fiú kétségbeesve húzta meg ma­gát a bokrok tövén. Feri egy hatalmas udvarra ért, me­lyet dudva vert fel. óriási kerekes­­kút mellett haladt el. Lámpája gyen­ge fényt árasztott a hepehupás kö­vekre. Most lépcsők következtek s Feri egy folyosón találta magát. Mindenfelől ajtók nyíltak. De Feri egyik szobába sem ment be, hanem fölmászott a toronyba s benyitott egy óriási, kerek terembe, melynek kö­zepén mennyezetcs ágy állott. — Bizalmára itt alszik a kísértet, gondolta, — hát majd megvárom itt. — És befeküdt az ágyba. Fá­radt volt, álmos is volt, rövidesen elaludt tehát. De nyugvása nem tar­tott sokáig. Arra riadt fel, hogy a toronyban-baglyok huhognak s de­nevérek röpködnek. Lámpáját el­­foiejíetle eloltani s biz a gyertya tövig égett. Éppen akkor pislantott utolsót, mikor Feri felébredt. Vala­hol egy ódon óra az éjfelet verte. Feri kiugrott volna az ágyból, de a félelem odaragasztotta. S ebben a pil­lanatban valahol súlyos léplek döng­­tek s valaki nagyokat sóhajtozott. A leniek cqvre közeledtek s nemsokára lassan felnyílt az ajtó. Fény szűrő­dött. Feri fele. A kerek szobába apró emberke tipegett be. Arcát fekete kámzsa födte s csak a két szeme kö­rül voltaic lyukak a stanecliforma kámzsán. Mit keresel itt? förmedt az emberke Feri barátunkra. — Nincs jobb dolgod, mint péntek éjjelen az én ágyamba feküdni? Tudod-e, hogy ez halált jelent? Feri rémülten bujt a poros takaró alá és hangosan imádkozott. Ezer­szer megbánta már, hogy idejött, de ezen most már nem lehetett se­gíteni. Az emberke ott ugrált az ágy körül' s végre így szólt: — Hát ha már itt vág}», segíts ne­kem. Elszakadt a kabátom. Ha meg­varrod, minden kívánságod teljesül. Itt a tű meg a cérna. A barátságos kérésre Ferinek is megjött a bátorsága. Három éjjel és három nap egyfolytában varrta a kabátot. Annyi lyukat talán éle­tében se látott még, mint amennyi a kabáton volt. De Feri se volt rest, összevarrta valamennyit s. végül át­adta az öregembernek a ruhadara­bot. Az emberke erre elővett egy csil­logó tallért, odaadta Ferinek és így szólt: • íme, munkád bére. Ez az a kincs, ami idehozott a Bálványkőbe: egyetlen tallér az egész, de többet ér, mint zsák arany. Mert becsület­tel megdolgoztál érte. Nincs itt, fiam, még ócskavas sem, nemhogy kincsek volnának. S te mégis megtaláltad a legnagyobb kincsei: a munkát, Ipoly keresgélés. nélkül is meghozza a ma­ga eredményét. — Ezen az egy talléron nein' ve­hetek tehénkét, — mondta Feri szo­morúan. —- Ha dolgozol, ugyancsak gyor­san együtt lesz a tehén ár.a, — felelte az öregember szeli :cn; — Menj haza s állj be szabóinasnak valahová. Meg­tanultál ruhát foltozni, elnyerted te­hát a kézügyesség kincsét is a ha oly szorgalmas leszel, mint itt yql­­tal, egy év múlva meglesz a Leljen Ezt mond meg az apádnak- , ! Y Feri boldogan rohant ki a Bál­­ványkűből s még aznap beállt sza­bóinasnak. Azóta sok esztendő telt el s Feri ma a főváros egyik leg­többet keresett szabómestere. Becsü­letes munkájával sok-sok tehénke árát szerezte meg már s áldva áldja a na­pol, mely egy jó órában a régi várba vezette. Mert ma már nincsenek lehetősé­gek, melyek lusta emberekkel kincse­ket találtatnak. Csak egy szabadon­­heverő kincs létezik: a Munka s ezl minden szorgalmas ember megtalál­hatja! Nem is kell keresni, neiü is kell érte reszketni, félni, jajgatni. Dolgozni kell s az első tallér meghoz­za a többit is! . A5 ...........•"%

Next

/
Thumbnails
Contents