Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-23 / 16. szám

1935 február 23.

»KOMAROMI LAPOKt

9 oiéaí

A fagyások. Folyt, és vég*.

Ősszel és lélen leslünket, gyakran fenyegeti a fagyás veszedelme. Ez leginkább a szívtől a legtávolabb eső helyeken jelentkezik, tehát kézen, lábon, az orron és a f ül ön. A fagy ás létrejöttéhez nem okvetlen szükséges,, hogy a hőmérő a fagyponton vagy ezen alul álljon, mert a vérszegény és rosszul táplált egyéneknél, és általában olyanoknál, kiknek a fagyás iránt különös hajlandóságok van, kezük, lábuk olyankor is megfagyhat, mikor a. hőmérő még néhány ponttal a fagypont felelt áll.

A helyi fagyás főleg azon testrészeket éri, melyek nincsenek tökéletesen védve a hideg szelektől vágy pedig szűk cipő vagy keztyű a vérkeringést akadályozza,

A fagyásnak három fokát szoktuk megkülönböztetni és pedig a foltos, a hólyagos és az üszkös alakot, melyeket a rövidség kedvéért, I., II., III fokú fagyosoknak nevezünk, de gyakorlati szempontból csak az elsőfokú fagyásnák van jelentőségé, Megjegyzendő, hogy ezeknél is, mini az égésnél, az egyes fokok közölt átmenetek fordulnak elő.

A fagydaganatok a lábakon és kezeken ismételt erős lehűlés vagy megfagy ás következtében keletkeznek, melyek nagyon viszketnek, fájnak már jelentéktelen időváltozás esetén is. Súlyosabb jesetben fájdalmas hólyagok és fekélyek lépnek fel. A fagy daganatokat csak avval téliét megszüntetni, ha a megzavart vérkeringést újra helyreállítjuk és pedig dörzsöléssel ' vagy forró fürdőkkel, amiknek segítségével élénkebbé tehetjük a vérkeringést. A fagydaganatok különösen .olyanoknál keletkeznek, akiknek a •vérkeringése gyengébb, éppen ezért a gyógyulásuknál is a legfontosabb a táplálkozás javítása, a vérkeringés élénkítése. A bántalom többnyire nem is a téli fagy idején kezdődik, hanem szinte rendszeresen már ősszel, midőn a fagynak még hire-hamva sincs: :A fagydaganat leggyakrabban a kézen vagy lábon és pedig leginkább áz ujjúkon, ritkábban az orron vagy 'a fülön kékes vörös, ujjnyomásra elhalványodó, különösen meleg szoljában élénken viszkető égési érzést, sőt, élénk fajdalmai okozó elváltozást idéz elő. A bánfáimat makacssága jellemzi. ősszel kezdődve egész télen át fennáll. Tavasszal rendesen elmúlik, hogy ősszel ismét jelentkezzék. Ez a kiujülás nem egyszer, évekén át ismétlődik, mivel igen sok kellemetlenséget okoz, minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy keletkezését lehetőleg megelőzzük. Nem szabad bevárni, amíg ránk köszönt a kemény tél, hanem hordjuk már az ősz végétől fogva kényelmes és bő keztyüt. Hűvös vagy hideg időben keztyű nélkül legtöbb kéz hamar vörös, sőt szederjes lesz. A cipő is bővebb és kényelmes legyen és ne szorítson. A gyapjúból való harisnya se legyen szűk. A hidegből erősen fűtött szobába való átmenetnek mindig fokozatosnak kell tenni. A fagyás ellen a kezet és lábat edzeni kell. A legjobb a hideg vízzel való lemosás és dörzsölés. Jó, ha a kezet bedörzsöljük glicerinnel. A vörös és duzzadt kezel naponta este -három-négy percig olyan meleg vízben kell fürdetni, ahogy az ember csak kibírja. A jól megtörülgeteli kezel kissé meg kell maszirozni olyan irányban, mintha az ember a keztyű ujjait húzogatná. A viszkető érzést csökkenti mentol káml'oros kenőcs. Ha a felsorolt módok eredménytelenek, szóba jön a röntgen és a kvarclámpával való kezelés.

Az elsőfokú fagyás súlyosabb alakjai. a második és a harmadikfokú íagyások már csak orvosi kezelést igényelnek, amiért velük nem foglalkozunk.

Az angol férfi

. családi élete.

•Évtizedek óta beidegződön minden kujturemher öntudatába, hogy egyáltalán elérhető, tökéletesnek látszó férfi-ideál az angol. Ez a köztudat természetesen nem foglalkozik az angol férfitársadalom alacsonyabbrendű osztályaival, akik semmivel sem különbek a mai átlagférfiatnknál s nemlehelnek pregnáns kifejezői a gentleman típusának. Mihelyt azonban a gentleman szóra terelődik a figyelmünk, különösképpen pedig az érdeklődő hölgyközönségé, tudomásul kell vennünk a példát, amii az angol intellektuel nyújt s melytől anyucit, de annyit tanulhatunk.

Az angol férfit elsősorban kiegyensúlyozott, erősen kialakult acélos jelleme és egyénisége teszi roppant szimpatikussá. Hogy ez a szilárd jellem a szerelemben, de talán még kirívóbban: a családi életben mutatkozik a. legszembetűnőbben, annak magyarázata a család és a szerelem mindent megjavító, megnemesítő volta.

Az angol férfi rendszerint nagyon korán, már 22— 26 éves korában nősül. A világon senkinek sincs olyan és annyi egyéni szabadsága, mint éppen az angol férfinak, éppen ezért a legkomolyabb felelősségtudat, az önbizalom, önfegyelem, az egyéni büszkeség már olyan korán beléidegződik, hogy szinte iskoláskorában már józanul gondolkozva mérlegeli sorsának lehetőségeit. Hogy ezzel a felelősségtudattal élni, de visszaélni is lehet, arról ők nem tudnak s erre hasonlatot, európai szemmel, egyelőre találni som lehet.

A serdülő angol fiú már a családi életben mindent megtalál, ami későbbi élete ki virágzásának alapja lehet Látja az apát dolgozni s látja azt is, hogy az apa a gyengédség, figyelem és szeretet minden elképzelhető és kitalálható eszközével halmozza el a család minden tagját, de legelsősorban az anyát, a feleségei, aki iránt a mátkaság tartama alatt érzett szere.let az aggkor utolsó óráiban sem homályosul cl. Teljesen ritka eset és országszerte felháborodást szül. ha bármily vonatkozásban családi dráma központjába kerül egy angol úriember, ha eíhidegűl a családjától, vagy attól, akinek csak egyszer is az életben bizonyos ígéretekét tett Ha ilyen mégis előfordul, bizonyos, hogy az illető, a fényképével együtt, napokon át ujságszenzációk tárgya s pellengére állított egyén lesz, akinek a család ,vagy a szerelem eszményével elkövetett visszaélése soha einem törölhető foltot hágv a jellemén és jóhírén.

Az angol férfi szerelme őszinte, ragaszkodó, és kilartó. Ugyanaz, ami a másik nemnél. A világ minden ereje,

a sors minden csapása sem térítheti el az angol férfit attól, akit szeret! Szegénység, nyomor, bánat csak megalapozza ezt a mindenekfölött becsült érzést. Tudjuk, hogy az angol nő zokszó nélkül dolgozik azért, akit előbbrevalónak tart más férfiaknál. Ez a speciális angol szeretet a szigetország határain túl nincs meg egyetlen népnél sem.

Már,maga az angol fiúgyermek nevelése adja meg a tápot ehhez a becsületes viselkedéshez. A családban főszerepet játszó, de ezzel okosan élő anya vagy a fiúk és leánytestvérek ■egymásközti határtalan becsülése és semmivel nem csökkenthető szeretetc már a serdülőkorban példát nyújt a továbbiakra.

Ez a gyengédség egyébként még a legkomiszabb és legalacsonyabb lelkületű londoni csavargóban is megvan. Aki nyugodtan gyilkol vagy aki a legszörnyűbb bántalmakat is szó nélkül eltűri: ha a családja valamelyik bajbajutott tagjáról van szó, legképtelenebb módon is azon van, hogy különösen a család nőtagjainak becsületét teljes erejével és akár sajátmagának feláldozásával megmentse.

Az angol férfiak szerelme kizárttá teszi, hogy a mátkaság idejét a végtelenbe húzzák. Az őszinte, kölcsönös megbecsüléssel egy nyomon járó okos megfontolás és az illúzióknak, álmoknak teljes kikapcsolása, a reményeknek kellő mértékre való leszállítása magától értetődően azt hozzák magukkal, hogy a fészketrakó angol férfiak mindig azzal számolnak, amijük van és sohasem építenek könynven összedőlhető légvárakat. Ezért aztán nem is érheti váratlan csapás az angol férfiak családját.

Hogy ez így lehet, annak további magyarázata az, hogy az angolok rajongói az okosan beosztott munkának, a célszerű, tiszta életnek s különösen óriási ellenségei a ledérségnck. Szó ami szó: ők kellemesebb helyzetben vannak, mint mi, mer! ők nem engedték közel magukhoz azokat az elemeket, melyeknek életcélja a rontás. Ezért maradt férfi az angol férfi s ezért lehet páratlan mintaképe azoknak, akik ugyan férfiak, de sohasem — urak.

Mese a majomról, meg a papagájról.

A szakállas majom .meg a zöldbóbitás fehér papagáj ott éltek messze Brazíliában, egy végtelen nagy őserdő kellős közepén.

A majom és a papagáj nagyon jó barátók voltak. Az erdő leghatalmasabb fáján tanyáztak. A papagáj fészke az ágak között bujt meg, a majmod pedig a fa egyik nagy odújában' lakott. Ha valamelyikük aludt, akkor a másik virrasztóit és figyelte, hogy nem közelcdik-e valamerről ellenség. Mert az őserdő törvényei szerin t a legtöbb állat ellensége a másiknak és ahol csak lehet, elpusztítják egymást.

Élelmet is közösen szereztek. Ha megéheztek, a papagáj levegőbe röppent és addig röpdösött, cikázott ideoda, inig nem lelt valami finom falatot, zamatos gyümölcsöt, jó kövér hernyót. Akkor visszaszállt tanyájukhoz, hogy elvezesse barátját oda, ahol ennivalót talált. A majom összeszedte, haza hordta és békességben lakmároztak a fán.

Nem történt volna semmi baj és még ma is egyetértésben élnének, ha a ' szakállas" nem torkos, De nagyon

torkos volt. Útközben mindig megette a legjobb falatokat és a papagáj kérdésére, hogy hova tűnik a java ennivaló, ártatlan ábráz.atíai azt felelte: bizonyára el potyogott hazajőve!!

Egyszer azután, amikor útnak indult a bóbitás, lelkére kötötte pajtásának. hogy vigyázzon a fészkére, mert négy tojás van benne. A majom ígérgette, hogy így, meg úgy, ügyelni fog reájuk, akár a saját szemért“. Nyomban oda is telepedett a fészek mellé.

Szép, zöldpettyes tojások voltak. Megbújlak a meleg tollas derékaljukban, éphogy a csücskük kandikált ki a világba. A majmod ugyancsak gyakran pillanthatott feléjük. Rég nem evett már madártojást és most szörnyen megkívánta. Nagyot nyelt, valahányszor a fészekre nézett. Arra gondolt, hogy milyen pompás lenne egyetkettőt felhörpinteni. Addig-addig nézegette a tojásokat, míg torkossága legyőzte a barátságot és kél tojást megevett. Mikor pedig látta, hogy a papagáj hazafelé tart, hangosan siránkozni kezdett nagy ravaszul, mekkora haj is érte őket.

Azt mondotta, hogy mialatt elment egv kicsit széjjelnézni, valami állal felkúszotl a fára, az rabolta (“1 a tojásokat. A szegény papagáj elhitte a

mesét. Keservesen sírt és három napig ki sem mozdult a fészkéből. Negyednapra azonban elfogyott az etcsógük. Kénytelen volt élelem után nézni.

A feneketlen gyoinru szakállas alig várta, hogy eltűnjön a fák között, máris felhabzsolta a megmaradt tojásokat. Ismét mesével akarta palástolni bűnét, de megjárta. A papagáj kőzetben talált ennivalót és így hamar visszafordulhatott. Csendesen röpült, észre sem vette a gonosz majom. Mikor a bóbitás megpillantotta, hogy mit lesz hűtlen barátja, éktelen haragra gerjedt. Éles csőrével a rablónak cselt, tépázta ahol csak érte. ö sem volt rest, letépett egy ágat, azzal püfölte az elkeseredett madarat. Erősebb volt. a szegény madáranya mii tehetett V Menekült.

Elrejtőzött az erdő mélyén, ahol örök sötétség volt, ott gyógyítgatta sebeik Amint meggyógyult, bosszút esküdött a hitszegő ellen.

Egy csúnya, viharos éjjel aztán szörnyű kígyósziszegésre riadt álmából a volt szövetséges. Rettenetesen megijedt, hisz a kígyóknak legkedvesebb csemegéje a majomhús. Kirohan l meleg lakásából és villámsebesen kúszott fel egy magas ágra, ahová, úgy gondolta, nem tudja követni a csúf

liüllő. Reggelig vacogott a szakadó esőben, miközben a hideg rázta, mert folyton közelében hallotta a baljóslatú sziszegést.

Virradatkor megpillantotta régi barátját a szomszédos fán. Ügyel sem vetett reá, szorgalmasan kutatta a kígyót. A kereseti jószág hirtelen a feje fölött szisszent meg. Hanyatthomlok ugrott te az ágról, azzal sem törődött, hogy össze-vissza üti magát. Már azt hitte, megmenekült, de abban a pillanatban ismét maga mellett hallotta az. ijesztő hangot. Körülnézett, merre szaladhatna világgá... hát uram fi a, akkor veszi észre, hogy a papagáj utánozza a kígyósziszegést. Mérgesen markolt fel egy csomó követ ,megszerette volna hajigáhii, azonban akkor már túljárt árkon-bokron.

Azóta valahányszor viharos éjszaka van. mindig megszisszen a kígyó a majom odúja mellett és ő kimenekül az esőbe, szélbe, mert sohasem tudja megkülönböztetni, hogy igazi kígyó rémítgeíi-e, vagy a rászedett kenyerespajtása.

A tojásevésről máig sem szokott le, pedig ha leszokna, a zöldbőbitás papagáj meg közötte újból béke volna.