Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-23 / 16. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK< 1935. február 28; Nagy sikere volt a „népkonyha-hangversenyének a Kultúrpalotában. Kálisay Margit értesíti kedves vevőit, hogy Kossuth-téri Masaryk (Nádor) u.3. sz. alá helyezte át. Szemben a Meinl-céggel. kalapszalénját 51 Modellek állandóan nagy válasz­tékban. Koitsmeirt olcsó árak! Átalakítások 10-15 KC árban Szerdán, zajlott le a Jókai Egye­­sület hangversenytermében a vá­rosi népkonyha javára rendezett nagy hangverseny, amely minden izében ki­tünően sikerült, dicséretére a fárad­hatatlan rendezőségnek, amely lehe­tővé tette, hogy Komárom müértő kö­zönsége művészileg valóban színvona­las és minden számában kitűnő hang­versenyt hallhasson. A terem feldí­szítve, pálmákkal és zöld növények­kel ékesítve várta a közönséget. (Be­­recz Gyula szobrászművész voll az Ízléses díszítés szakértő irányítója.) -Zsúfoltig telt meg a hangversenyte­rem s ott láttuk a közönség sorai­ban a városi, állatni, katonai hatósá­gok vezetőit, az iskolák és intézmé­nyek elöljáróit stb. "Bevezetőül a 12. gyalogezred zene­kara adott elő lendületesen egy Tho­­mas-nyitányt, Janata Ferenc karnagy irányításával. Majd Galctta Ferenc, a nyugatszlovenszkói szinház művé­sze adott elő kulturált, szép hangján néhány dalt, Fest Vidor zongoráid sérete mellett, nagy hatással. Weisz Emma zongoraművésznő, a városi ze­neiskola igazgatója nagyszerű techni­kával, meleg átérzéssel játszotta Liszl- Verdi: Rigoletto-ábrándjál. Az est egyik kedves meglepetése s nagy si­kere volt Pluhár Melitta régen várt fellépése a komáromi hangverseny­­dobogón. A komáromi énekművésznő — aki a pozsonyi zeneakadémia igen lehetséges növendéke, — szlovák és magyar dalokal adott elő s zengő mezzoszopránján elénekelte Tosca imáját is. Csengő hangja, finom ének­­kuli urája s szép megjelenése nem té­vesztene el hatását és a fiatal, nagy reményekre jogosító énekmüvésznőt, akivel gazdagodott Komárom ze­nei él ele, — nagy szeretettel tapsol­ták, abban a reményben, hogy még Saját tudósítónktól. Aki szereli a szabad természetet, a növényzet csodás alkotásait, két­szeresén lehangoló érzéssel látja a komáromi Erzsébet szigeten azt a pusztító munkát, amelyet a fejsze és a fűrész végez a sziget messzeföldön híres platánfasorában. Nemcsak anyagiakban vagyunk kol­dusok. de sétaterek tekintetében is nagyon szegények vagyunk és így ter­mészetesen kétszeresen a szívünkhöz nőit az a gyönyörű platánfasor, amely az Erzsébet szigeten végig vonuló fő­utat szegélyezi, amely már jóval több, luint százéves, amely alatt nem ki­sebb emberek, mint Jókai Mór. Petőfi Sándor, Beöthy László, a nagy humo­rista. Beöthy Zsigmond, Beöthy Zsolt, a kiváló irodalomtörténész, Czuczor Gergely, a tudós bencéstanár és író, Takáts Sándor, a nagy történetíró és még sok-sok jelesünk sétálgatott egy­koron. Jókain kívül Takáts Sándor is ír erről a kedves szigetünkről, arról a csodálatosan szép fasorról, amelynek hatalmas, sudár növésű törzseik a kék eget akarják közelebb hozni a föld­höz. Eddig is megtörtént, hogy szórvá­nyosan ki-kiirtottak egy szép sudár fát, most azonban nagyobb erővel in­dult meg a pusztító munka, és ha nem jutnak hólesőbb belátásra, ak­kor ma-holnap ez a szép fasor csak sokszor gyönyörködteti művészetével közönségünket. Az énekszámokat dr. Rohonyi Oszkárné kísérte igen kelle­mesen, behízelgőén. Fend Mária ne­mes felfogásban, mély álérzéssel ját­szotta Wynavsky csellóhangversenyét, Papp Endre simuló zongorakíséreté­vel. Az »Egyetértés« Munkásdalárda Krausz Mór karnagy kitűnő vezetésé­vel kétízben is fellépett s meggyőzőit ismét mindenkit arról, milyen fegyel­mezett, jól irányított kar s milyen ne­héz feladatok megoldására is kiváló­an alkalmas. A Faust-operából a Ka­tonák karát és Strauss feledhetetlen Kék Duna-keriugőjét adták elő pre­cízen, zengőn. A két karművet zon­gorán kisérte Papp Endre. Majd is­mét a katonazenekar játszotta el Dvofák szláv táncait szépen. A beteg Nagy Jenő helyett Takács Géza sza­valta lendületesen, erős lehnikával Mécs László »Szegény emberek című költeményét F. Mihályi Lici nagy- 1 szerű előadásmóddal ,kellemesen éxle­­kelt el két szép s dallamos sanzont, hatalmas sikerrel. Különösen a má­sodik sanzonja volt hatásos, kidolgo­zott szám: művészi. Mózsi Gyula he­gedűművész Sarasaié és Paganiiii­­hegedűszámokkal gyönyörködtette a közönséget. Tiszta, csengő hangok törtek föl hegedűjéből, lélekkel ját­szott. technikája kifinomult volt. A hegedűszámok zongorakísérelét Weisz Emma zongoraművésznő játszotta. Glück Erzsébet egy szép, stilizált tán­cot mulatott be nagy sikerrel. Papp Endre ritmusos zongorajátékára. Az est minden száma komoly mű­vészetei jelentett, szereplőit sok sze­retettel, többször is kitapsolták. A népkonyha számára is szépen jöve­delmezett ez az előkelő, minden szá­mában művészi hangverseny. Komárom, február 22. elmosódó emlék lesz. > Hivatásos és műkedvelő fényképé­szeink, siessetek ki a szigetre és örö­kítsétek meg ezt a halálra ítéli cso­dálatosan szép fasort, amelyért más város vagyont áldozna, ha oda tud­ná varázsolni, nálunk pedig neki en­gedik a fairló baltát és fűrészt. A városinak fára van szüksége, pén­ze nincs fát rendelni, hát odanyúl, ahová lehet. Ezek a halálraítélt fák a városé és tűzifának kivágatja, ha­bár a platánfa a legértéktelenebb tü­zelőfa, csak annyit ér, mint a szalma. Ezt a halálos ítéletet aztán nincs hová megfölebbezni. Eddig a kérttu­­lajdonosok védték e hatalmas fákat, most azonban sajnos, a kerttulajdo­nosokból is kiveszett jórészt a ter­meszei szépségei iránti érzés, mert igen sok kerttulajdonos azzal vádol­ta meg ezeket a sudár fákat, hogy a kertjük szélét beárnyékolja és a gyü­mölcs ott nem terem meg. Szegény, némaságra ítéli fák nem tudnak vé­dekezni, pedig, ha nyelvük volna, könnyen megcáfolhatnák ezt az alap­talan vádat, hiszen olyan magasra vannak fölnyesve, hogy éppen az át­menti kertekre nem vetnek árnyékot, tehát éppen az útmenti kertek tu­lajdonosainak nincsen káruk és ha volna? Mi volna az? Mondjuk öl li­ier szilvával teremne kevesebb és ez­zel szemben ott van az az esztétikai érzés szülte öröm, hogy gyönyörű fák szegélyezik a kertemet, amely­nek lombozata 'olyan magasra van fölnyesve és olyan gyér a lombozat, hogy az én kertemben nem is tesz kárt .Különösen nincs Igazuk azok­nak a főútmenti kerttulajdonosoknak, akiknek a kertje a Nagyduna felőli átmentén van, mert a nap főképpen a Nagyduna felől süt kiadósán, hát nem is vethet árnyékot a szegény halálra ítéli fa, mert nem a nap és a kert között van, hanem a kerten túl. Nem reméljük ugyan a segítséget, de azért fölemeljük kérő szavunkat azokhoz, akik talán még tudnának se­gíteni a dolgon: mentsék meg ezt a gyönyörű fasort, amely az erre járt idegeneknek is nagyon letszeLt és más városok polgárai irigykedve nézték. Ha pedig szavunk elhaló szó lesz a pusztában, majd amikor az utolsó szép sudár platán is várja a halálos ítélet végrehajtását, annak ágaira akasszunk föl egv emberformájú bá­but és a mellére tűzött cédulára ír­juk rá, hogy: A szép iránti érzék, íme, fölakasz­totta magát városunkban! Es ezzel aztán végleg eltemettük a Jókaiak, Beöthvek, a Czuczorok megszentelt földjén a temészet szép­ségei iránti szereidet és rajongást. Különvélemény a Mdzsklubról.*) Hál igen! Lehet beszélni arról, hogy a köznyomor idején, amikor a város képviselőtestületének jóvoltából nem­sokára 3000/o-os lesz a pótadó és a werkekben munkanélküliek tanyáz­nak és mindenféle nyavalyák rombol­ják az emberek éxiszlenciáját és ide­geit: ilyenkor nem pont a bridzs­­klub az. amelynek megalapítása az összes meglévő hiányokat pótolni fog­ja. Igaz, hogy e hiányok pótlására a fulbal-klubok. a kaszinók, a köz­művelődési jeligék alatt létesült egye­sületek, a sí-klubok, a sakk-körök, sőt .még — hogy messzebb menjünk — a népszövetség se nagyon képes s a komáromi munkanélküliek számára nagyon mindegy, vájjon Fekete vagy Fehér ur négy pikkjét, illetőleg hal káróját az Otthon-kávéház különter­méből átalakítóit hridzs-klubban, vagy a nádor-uccai nyilvánosság előtt, a kávéház előrészében fogja-e bemon­dani. Ép így nem várható lényeges javulás sem a gazdasági téren, sem a társadalmi harcok terén akkor seid, ha non putarem a felettes és illetékes hatóságok a bridzs-klub alapszabályait a bridzs ellenzőinek mértékével mérnék és azokat szociá­lis aggodalmaktól vezettetve nem hagynák jóvá. Mi történne? A brid­­zsclők tovább bridzselnének, a mun­kanélkülieknek ép úgy nem volna raun­*) Múltkori bridge-cikkünkkel kapcso­latban kaptuk a következő hozzászó­lást, melynek közlésére felkértek. Ud­variasságból közöljük, de a kioktató tendenciáját kellő értékére szállítjuk le annak kijelentése mellett, hogy múltbeli cikkünket teljes egészében fentartjuk. — Szerk. kájuk, mint eddig, a tverkek továbbra is megmaradnának a komáromi- ide­genforgalom elől gondosan eltitkolt különlegességeknek, s a nap ép úgy felkelne és lenyugodna, mint ahogy eddig letle néhány millió éven ke­resztül. Miről van tulajdonképen szó? Nem lehet semmi kifogásunk elle­ne, hogy a sajtó — helyesen ismer­ve fel kötelességeit figyelmeztes­se az embereket szociális kötelessé­geikre. Az ösztönzés, a buzdítás e téren mindenkép helyes és jogos. De a célon túllép az olyan .törekvés, amely ártatlan és semmikép nem tár­sadalomellenes szórakozások kritiká­jába bocsátkozik és diszkreditál­­ni akar egy oly alakulást, amelynek létezése, vagy nem létezése a tár­sadalmi és gazdasági fejlődés szem­pontjából közömbös. Hogy az embe­reknek a gazdasági nyomorúság ide­jén eszükbe jut a szórakozás, ézért szemrehányást csak az tehetne, aki maga az aszkézis fenkölt, de hűvös és semmikép nem általánosítható elve­it követi. Márai Sándortól származik az a nagyon életet ismerő és a lég­üres bölcselkedéstől távolálló okos megállapítás: az életei nem lehet nar­kotikumok nélkül végigélni. Egyiknek a tudományos kutatás, másiknak’ a vallásos bölcselkedés, harmadiknak a szociális harc, negyediknek a sport, ötödiknek a játék, hatodiknak az ópi­um, hetediknek a szerelem. s így tovább: a legtöbb ember mindebből vesz egy adagol, hogy életét elvisel­hetővé tegye és no merüljön el sem a vegetatív állatiasság, sem a köldök­néző bölcselkedés aszkézisében. Ha 20—30 ember összeáll, hogy sakkozzék, vagy bridzset játszón, vagy a magyar és csehszlovák költészet kö­zös forrásairól tartson eszmecseréket: mindennek a napi kérdések, a mun­kanélküliség és a gazdasági krízis szempontjából csekély jelentősége van. Viszont ne liigyje valaki, hogy pld. a munkanélküliek állandóan a munkanélküliség kérdésével foglal­koznak: bele kellene őrülniük, ha ezt lennék. A munkásotthonokban sak­koznak, olykor kártyáznak azok is, akiknek nincs munkájuk, mert az ö számukra is áll: nem lehel narkoti­kum nélkül végigélni az életet és kü­lönösen nem akkor, ha az élet egyre nyomorúságosabb, fájdalmasabb és kevesebb reményt nyújtó. Semmi, de semmi társadalomellenosség nincs te­hát egy oly alakulásban, amely az em­berek számára a napi gondokon túl­nézve és azokat egy rövid időre ki­küszöbölve egy a sakknál mélyebb kombinációs képességet igénylő és a kom bin a ti v képességet mindennél job­ban fejlesztő szórakozás lehetőségeit adja meg oly formában, amely a já­tékon túl különböző rangú és ren­dű emberek barátságos együttélését és bizonyos fokú szolidaritását te­remti meg. Humorizálni, gúnyolódni minden fölött lehet. De ne tévesszük össze a szem pontokat és ne ott kezdjük a társadalmi reformokat, ahol az em­berek ép azért jönnek össze, mert egy kissé menekülni akarnak abból az éleiből, amelyet — talán ép a Irtják az Erzsébetsziget messzeföldön hires ékességét. Azt a több mint száz éves platánfasort, amely alatt a magyar irodalom halhatatlanjai sétáltak és örökítették meg műveikben. Milus János. rnhafestő, vegytisztító | Alapítva: 1905. Komáim Masaryk'U. 3. és 48. Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban.

Next

/
Thumbnails
Contents