Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-04 / 62. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus 4. Grémiumi közlemény Prágába, Pozsonyba, Bécsbe és Rei­­chenbergbe a kedvezményes utazásra jogositó utazási igazolványok a Keres­kedelmi Grémium irodájában, Kultúr­palota I. emelet kaphatók. A prágai mintavásár szeptember hó 2-tól szeptember hó 9-ig tart, a cseh­szlovák államvasutakon 33% menetdij­­kedvezményre jogosít, vásárigazolvány darabonként 20'— ckorona. A pozsonyi Dunavásár szeptember hó 25-tól szeptember hó 2-ig tart, a csehszlovák államvasutakon 33% me­­netdijkedvezményre jogosít vásáriga­zolvány darabonként 10— őkorona. <4 Reichenbergi Vásár augusztus hó 18-tól augusztus hó 24-ig tart, a ked­vezményeket és a vásárigazolványok árait a legközelebbi számban közöljük. > A Bécsi Vásár szeptember hó 2-től szeptember hó 9-ig tart, a vásáriga­zolványok árait és a kedvezményeket szintén a legközelebbi számban fogjuk közölni. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál grémiumunk irodája. A kínai császár meg az amerikai nagybácsi. Minden ember elégedetlen. Az elé­gedetlenség nem attól függ, hogy sok pénze van-e valakinek, vagy kevés, hanem attól, hogy milyenek az igé-> nyei. El tudom képzelni, hogy az az ember, akinek tízezer hold földje és három bérpalotája, takarékbetétjei vannak, — reggelenként ugyanannyi gonddal ébred, mint jómagam. Mert talán az ő szeme előtt olyan emberek vannak, akik kétszer annyit tudnak költeni, mint ők. Van egy barátom, nagy élei bölcs. Pénze ugyan nincs, elég elhanyagol­tan öltözik, kis kocsmában étkezik, a legolcsóbb cigarettát szívja, azt is kettétörve s szerény jövedelméből igen nyugodtan él. Ahogy ő szokta mondani, — fényesen él. Ez a barátom mondta egy panasz­kodó társaságnak: — Ti valamennyien szerencsétlenek vagytok, mert nincs fantáziátok. Az élettől várjátok a szép dolgokat, ho­lott azokat csak a fantázia tudja meg­teremteni. Látjátok, én másként csi­nálom a dolgot. Én reggel, amikor fölkelek, azonnal a trónusomra ülök és kiadom a parancsokat a miniszte­reimnek. az udvarmesteremnek, a fő­­konyhamesteremnek és az udvarhöl­­gyeimnek, szóval elintézem az ural­kodás összes gondjait. Mert vegyétek tudomásul, hogy én vagyok a kínai császár. Aztán felöltözöm és amint polgári ruháimat magamra vettem, úgy érzem, hogy álruhába öltöztem és most álruhában, mint Mátyás ki­rály, megyek a hivatalba jó példát mutatni a kishivatalnokoknak, ho­gyan kell dolgozni, nyugodtan és böl­csen élni. Aztán elmegyek a Három Kilences-be és ott arra mutatok pél­dát, hogyan kell egyszerűen élni. Fél cigarettát is azért szívok, hogy ezzel is példát statuáljak. S ha akármi tör­ténik is velem, mindenkor az van az eszemben, hogy ez csak tréfa, abban a pillanatban ülök föl megint a trón­ra, amikor akarok. — Ez nem elég reális elképzelés, — mert innen tudvalevőleg még senki sem lett kínai császár. Az én fantá­ziám sokkal reálisabb szerepet terem­tett nekem. Én amerikai örökös va­gyok. Nagybátyám ugyan nincs, an­nál kevésbé Amerikában, de én segí­tettem magamon. Szültem magamnak egy amerikai nagybácsit. Ez az ame­rikai nagybácsi akármelyik percben meghalhat. Egy szép napon be fog állítani hozzám a postás és fog hozni nekem százezer dollárt. Már régóta töröm rajta a fejem, hogy valami­lyen űton-módon elteszem lábaiéi ezt az amerikai nagybácsit, azonban saj­nálom megölni az álmomat. Mert így abszolút nyugodtan viselem el nvo­­morüságomat, mig ha fölébrednék, talán beleőrülnék abba a bizonytalan­ságba, ami ream vár. — Fantaszták vagytok mindaketten — mondta a harmadik életbölcs. Én teljesen reális alapokra helyeztem fantáziám világát. Én sorsjegyen ját­szom. Több embert ismerek, aki már nyert sorsjegyen. Igaz, hogy mind Csak kis összeget nyertek, de annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy én már nagyobb összeget fogok nyer­ni. Én minden reggel arra gondolok, hogy negyed sorsjegyemet kihúzták a főnyereménnyel, a jutalommal együtt. És mialatt öltözöm, gondolatban vá­sárolok magamnak házat, földbirto­kot, szőlőt. A vidéki kúriám alá Is lesz pincézve, hogy jó borokkal tele­rakhassam. Miközben megyek a hiva­talba, útközben kritikus szemmel né­zegetem a bérházakat, hogy melyiket vegyem meg. Sajnos, rendszerint nem találok megfelelőt és beérek a hiva­talba anélkül, hogy tudtam volna há­zat venni. Igv aztán kénytelen va­gyok leülni és egész nap végezni az összeadást, meg a kivonást. Csak az vígasztal, hogy óriási számokkal, tíz­ezrekkel s százezrekkel dolgozom s így az én százezres nyereségem rea­lilása munka közben igazolódik. * Mindnyájan bolondok vagyunk egy kicsit. De a bolondságnak ez a leg­kellemesebb formája. A leány, akinek csókja halál. A régi amerikai banditák azt tartot­ták, hogy a nő veszedelmes és óva­kodtak attól, hogy beavassák ügyeikbe. Ma egészen más a helyzet. A modern amerikai gangster magával viszi ked­vesét kalandjaira, gyakran a nő vezeti a bandita kocsiját, sőt sokszor még a gyilkolásban is segít neki. Uj típus alakult ki Amerikában: a banditanő típusa. Érdekes képviselője ennek az uj típusnak Bonnie Parker. Pincémő volt egy kis kávéházban, de azután férjhez ment egy Clyde Barrow nevű bandi­tához. Attól kezdve együtt működtek. Bonnie, akinek a szájából ritkán hi­ányzott a cigaretta, üzleteket és ban­kokat rabolt és gyilkolt férjével együtt Amerika tiz államában. Olyan hires lett, hogy az amerikai anyák vele ré­mitették gyermekeiket. Májusban halt meg. 167 golyó fúródott a testébe. Merevülő kezében gépfegyvert szoron­gatott. Érdekes, hogy Bonnie Parker verseket is irt. Egyik versében azt Írja, hogy egy napon majd együtt fognak meghalni férjével és egymás mellett fognak feküdni a temetőben. Ez a jóslata nem teljesedett be. Helen Spence, a másik hires ban­ditanő szintén pincérlány volt fiatal­korában. Ő bosszúból lett bandita. Ismeretlen gyilkos megölte édesapját. Egy gyanúsítottat bíróság elé állítot­tak, de nem tudtak rábizonyítani sem­mit és felmentették. Helen végighall­gatta a tárgyalást, s mikor a felmentő ítélet elhangzott, felugrott, revolvert rántott elő és négyszer rálőtt a felmen­tett vádlottra. Az rögtön meghalt, a leányt pedig letartóztatták és öt évre elitélték. Mikor kiszabadult, ismét pin­cérnő lett. Főnöke, akinek megtetszett a csinos leány, erőszakoskodni kezdett vei. O erre megint előrántotta revolve­rét és lelőtte a vendéglőst. Újra börtönbe került. Négyszer szö­kött meg a börtönből. Utolsó szökése alkalmával cédulát hagyott hátra:„Többé nem fognak el élve.“ Azóta nem ta­lálják. A leghíresebb gangsternő kétségkí­vül Mary Collins, „a halálos csóku leány“. A 25 éves, csinos, platinaszőke leánynak eddig tiz vőlegénye volt és mind a tiz erőszakos halállal halt meg. Természetesen mind gangsterek voltak. Az egyiket rendőrök lőtték le, a má­sik kocsmai verekedésben pusztult el, de Mary szerelmi ügyei eddig kivétel nélkül pisztolylövéssel végződtek. Leg­utóbbi vőlegénye a „buldogképü“ Feld­­mann volt. Nagyon boldogan éltek egymással egészen addig az éjszakáig, amikor a „bulldogképü“ nővérének esküvőjék ünnepelték. Mary kissé töb­bet ivott a szokottnál és táncolt egy idegen férfival, aki felkérte őt. A bull­dogképü Feldmann felkapott egy sö­röspalackot és fejbevágta vele kedve­sének táncosát. Nagy verekedés tá­madt, Mary vőlegényét agyonverték. A „halálos csóku“ banditanő most egyedül üldögél esténkint a gangster­­kocsmában és tűnődő arccal várja a tizennegyedik számú vőlegényét. Mikor jelent meg az első tárca? Ma. amikor hosszú cikkeket olvas­hatunk arról, hogy mikor jelent meg a világon az első esernyő, mikor je­lent meg az első bélyeg, mikor lát­ták meg. Európában az első elefán­tot, nem érdektelen talán megállapí­tani, hogy mikor jelent meg a lapok­ban az első tárca, amely nélkül hiá­nyos a jói szerkesztett újság. Az első tárca megjelenését azonban még sem lehet pontosan' megállapítani. Né­metországban iüüb-ben jelent meg elő­ször rendszeres újság, még pedig Sírassburgban, később 1634-ben Bá­zelben, de ezekben a lapokban még csak a riportnak a nyomát találjuk meg, de nem a tárcáéi. A strassburgi újság hosszú cikket közöl például Ru­dolf császár megbetegedéséről és egy esküvőről a Fugger-házban. A cikk felsorolja az elfogyasztott ételek és ita­lok mennyiségét is. A tizenhetedik század végén egész Európában fellendül az ujságkiadás, amely a jelenlegi hírszolgálat helyett a technikai felkészültség hiányosságai miatt tőképpen csak helybeli esemé­nyekkel foglalkozik. De ezekben a lapokban már megpillanthatjuk, ha nem is magát a tárcát, hanem a tár­­carovalot, amelyben legtöbbször er­kölcsi és vallásos eszmefuttatások ta­lálhatók. Elrettentő példák az ifjú­ság bűnös életére« címmel találunk ilyen erkölcsös értekezést. Változatos­ság kedvéért szórakoztató olvasmánvt is közöltek a tárcarovatban a »gyen­gébb nem mulattatására. A mai értelemben vett tárca min­den bizonnyal a francia lapokban je­lent meg először, még pedig esztétikai tanulmányok formájában. Ez a műfaj Franciaországban annyira kedvelt, hogy még Clemenccau, a »tigris«, Po­incare és Herriol sem restéit minden politikai és államférfiul nagysága el­lenére tárcát Írni. A mai értelemben vett tárca, amely rövid ujságnovellá­­kat tartalmaz, ezekből a morális és vallásos értekezésekből fejlődött ki. — Elszaporodtak a zsebtolvajok. A legutóbbi érsekujvári hetivásáron négy nőnek loptak el a zsebéből a pénztárcát, az egyikben több, mint ezer korona volt. A szegény kárvallot­tak jelentést tettek a csendőrségen és a tolvajokat keresik. — A bizalmat keltő ur. Balogh Vilmos imelyi gazdának dolga akadt az érsekujvári adóhivatalban. Az utat Imelyről biciklivel tette meg. Az adó­hivatalban a lépcsőházban a biciklijét rábízta egy ott áldogáló, jóképű és bizalmat gerjesztő urra. Pár perc múlva kijött a hivatalos helyiségből és nagy volt a csodálkozása, hogy már nem volt ott a bizalmat keltő ur, de a bi­ciklije se volt már ott, elkarikázott vele és pedig a nyomozás kiderítette, hogy Udvard felé. Most keresik a bi­zalmat gerjesztő urat. — Súlyos szerencsétlenség. Há­lák Lajos udvardi gazda a kocsin ga­bonát szállítót!. Menet közben a ga­bonaszállító kocsiról leesett és pedig olyan szerencsétlenül bukott a földre, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett. Élet-halál közt fekszik a lakásán. — Fantasztikus kártyaparti. Egy nagyon vagyonos kereskedő bűnügyét tárgyalta a varsói törvényszék, aki né­hány hónappal ezelőtt teljes egy hétig egyfolytában tartó kártyacsatában min­denét elvesztette és a nyertesnek, egy környékbeli földbirtokosnak azt aján­lotta, hogy még egy utolsó partit ját­szanak, s ha elveszti, átengedi neki három évre szép fiatal feleségét. Elvesz­tette ezt a játszmát is, mikor aztán 7. oldal fizetésre került a sor, az asszony fel­háborodással utasította vissza a neki szánt szerepet. Erre aztán a vesztes nagykereskedő kárpótlásul felajánlotta a földbirtokosnak, hogy a kezére játsza feleségének 17 éves húgát s erről írá­sos szerződést kötöttek. Kényszeritette is a lányt, akit a nyertes rabszolgája­ként őrzött birtokán, de a lánynak si­került megszöknie és feljelentette a dolgot a rendőrségen. A nagykereskedő és a földbirtokos bűnügyét a napokban kezdte tárgyalni a varsói törvényszék — A komáromi Diákmenza föl­szereléséhez hozzájárultak: Pongrátz József Nagykeszi 50, Rettich Károly Bátorkeszi 30, Schmidthauer Lajos Ko­márom 50, özv. Fejérváry Gézáné Nágy­­keszi 200, Darányi György örsujfaiu 100, Öllős Endre Apácaszakállas 50, Czeller Lajos nyug. számtartó Selye 10, Komáromi önsegélyző Hitelszövetkezet 50, Király József Csicsó 30, Mastaliz Kálmán Komáromfüss 30, id. Öllős Zsigmond Apácaszakállas 50, Grosz Mór Komárom 20, N. N. Komárom 100 K. A szives adományokért mélységes hálá­val mond köszönetét Gödör Kap. János. — Becsapott a villám. Sellyén a napokban nagy vihar vonult végig és közben a villám becsapott Smida Ká­roly sellyei lakos háza előtti kerítésbe és fába. Érdekes, hogy a villám nem gyújtott, csak a kerítést törte szét és a fát hasította ketté. — A mutatványos bódé titka. Muzslán a csendőrség letartóztatta Vastag Gyula vásári mutatványost, akit azzal vádolnak, hogy tudatosan és hosszabb ideig rejtegetett mutatványos sátrában egy katonaszökevényt. Muzs­­láról Párkányba, onnét Komáromba kisérték. — Lepedőben vitték haza. Asz­talos, Czuczor és Dibuz Gyula naszvadi legényeknek valami ügyes-bajos dolguk volt az ógyallai járásbíróságon. Haza­felé jövet valami nézeteltérés támadt közöttük, ami miatt annyira összevesz­tek, hogy parázs verekedés támadt közöttük. A verekedésnek az lett a vége, Asztalos Gyulát a két társa úgy helybenhagyta, hogy lepedőben kellett haza vinni. Közgazdaság A „Phönix“ életbiztosító társaság most tartotta 51-ik rendes közgyűlését A biztosítási állomány 1933. végén 879.522 kötvényt foglalt magában, a biztositási összeg kitett 11,781,451.667 Kc-t és 17,939.876 Ke évi járadékot. A prémiumjövedelem kitett 681,158 690 52 Kc-t. A tőkebefektetések 131.201 043 20 Kc-t tettek ki. Biztosított felek vagy azok hátramaradt családtagjai 276,094.756’71 Kő-t fizettek ki. A társaság ingatlanai­nak az értéke 400,8i6.l23'50 koronás értéket képvisel és 141 épületből és 11 építkezési telekből ál!, ez a birtok 12 ország között oszlik meg Európában és a közel Keleten. Az értékpapirállomány könyvértéke 1.205,872.239'19 Kő, ebből 95% esik fix kamatozású értékpapírra és 5% Jegybankrészvényekre, külön­böző részvényekre és biztositási társa­sági részesedésekre. A jelzálogállomány 442 jelzálogkölcsönből áll, amelynek összértéke 150,237.38010 Kő. Saját kötvényekre engedélyezett kölcsönök összege 278,820.68460 Kő. Díjkiveté­sekre összesen 2.616,880.474 07 Kő áll rendelkezésre. A csoportbiztositásban, közösen a Metropolitan Life Insurance Co. newyorki társasággal 40.617 alkal­mazott van biztosítva kb. 346,500.000 Kő össztőkére. A társaság több bel-és külföldi biztosítóintézetnél van érde­kelve, részben részvénybirtok utján, részben, közösen a Prudential Assurance Co. Ltd londoni céggel a viszbiztositási üzletben. A fölösleg a múlt esztendőben 2,917.162.33 koronát tett ki, ebből 5% az osztalék, összesen 770 000 Kő. A fenn­maradó összegből dotálják a tőketarta­lékot és 732.a22'48 koronát uj számlára írnak át. (Az idegen valuták átszámítása az 1933 évi december 31-i árfolyam szerint történt, amikor 1 silling 3 85 Kő volt, úgyhogy ezáltal a mai paritással szemben sokkal alacsonyabb , számok adódnak.)

Next

/
Thumbnails
Contents