Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-01 / 61. szám

2. oldal »KOMAROMI LAPOK* 1934. augusztus 1. A szakipartársulatok kérdése Irta: Koc Az 1933. évi 223. sz. törvény lehe­tővé leszi az egyes szakmáknak a mos­tani vegyes ipartársulalokból való ki­válást és a kiváló tagoknak, szakmák szerint az úgynevezett szakipartársu­lat okban való egyesülését. Egy-cgv szakma részére, a szakiparlársulat megalakulhat, több járás, egy-cgyvolt zsupa. vagy esetleg egész Szlovenszkó területére kiterjedő hatáskörrel. A régi ipartársulal összes ingó és ingat­lan vagyonát, a kilépő tagok szám­aránya alapján köteles megosztani az alakuló szakipartársulattal. Az elmúlt hetekben az Országos Ili­­valalból két leiratot kaptak az ipar­­lársulatok, mcllyekkel értesítették az ipartársulatokal. hogy az épitőszak és a molnárok szakiparlársulatának elő­­készitő bizottsága, nevezett hivatalhoz benyújtotta megalakulás iránti kérel­mét. Az Országos Hivatal a megalaku­lásra vonatkozólag véleményt kér és egyúttal felhívja az ipartársulatokat hogy legyenek javaslatot a vagyon­megosztásra is. A szakipartársulatok előkészítői bi­zottságai. ugyancsak értesítették lépé­sükről az ipartársulatokat. Hasonlóképpen megkereste az ipartársulatokat a kereskedelmi és iparkamra is Pozsonyból ez ügy­ben, mely megkeresés azonban az Országos Hivatal leiratától elté­rően, egészen furcsa hangokat üt meg. Amikor az Országos Hiva­tal véleményt kér, a szakipartár­sulatok megalakítására vonatkozó­lag, — már pedig a vélemény­­adás a világon mindenütt, azt je­lenti, hogy a kérdéses tervről jó­váhagyó. helyeslő, de azt ellen­ző, helytelenítő véleményt is ad­hatni, — ugyanakkor a kamara megkeresésében ezeket mondja: : .i rendelkezések szabotálása vol­na, hogyha valamelyik ipartársu­lal arra az állás pontra akarna helyezkedni, hogy elvileg ellene van a szakipartársulatok meg­alakításának. Ilyen esetben a tár­sulat az ipartörvény 212. § 6 .és 7. szakaszának rendelkezéseit idézi elő. Az idézett §. fi. pont ja rend­bírságot helyez kilátásba az olyan társulati vezetővel szemben, aki, a hatósági utasításnak ismételten nem tesz eleget, avagy kötelességét súlyosan megszegte, illetve egyéb szabálytalanságot köve­teli el. A 7. pont a vezetőség felfüg­gesztéséi és uj választás elrendelésé­nek jogát biztosítja a felügyeleti ható­ságnak. ha alapszabályellenes vagy ismételten kifogásolt tények vagy sza­bálytalanságok merülnének fel. A kamara tehát a szabad vélcménynyil­­vánitas szent nevében súlyos bünteté­seket helyez kilátásba, ha az ipartár­sulatnak esetleg aggályai lennének az alakítandó szakipartársulattal szem­ben és véleményében ezt kifejezésre juttatná! A kamara megkeresésében azonnal be is jelenti, sőt »figyelmezteti a társulatokat, hogy véleményezni kelta szaktársulalok létesítését, majd igy iölvtaja: »Tehát a kamara a törvényt pártfogolni fogja, azonban mindent védeni akar, ami megmenthető A vegyestársulatoknak is kelt ezzel számolni, hogy nem fogják tudni a törvény végrehajtását megakadályozni, tehát csak a tár­sulatok érdekében dolgoznak. ha arra az álláspontra helyezkednek, hogy a szaktársulalok egyszerűen meg­­alakitandók és meg lesznek ala­kítva, a vegyes társulatok segítségével, vagy anélkül. Már előre sejtjük, hogy egyes társulatok úgy fognak gondolkodni, hogy ha lesz szaktársulat, hál legyen, de azért a felelősséget vegye át a hi­vatal. a társulat maga nem exponálja magát. Az alulírott kamara már is találkozott ilyen nézettel, azért tiszte­lettel fölhívjuk a t. Társulatok figyel­mét, hogy ilyen álláspont ellenkezik zor Gyula. a társulatok közjogi állásával, mely aláássa a társulatok autoritását és ve­szélyezteti annak vagyoni érdekeit. A hivatalokra hagyni, hogy azok hatá­rozzanak a saját felelősségükre: a tu­lajdonképen passzív rezisztencia, ami nem maradhat nyom nélkül a hivatal és társulatok közötti érintkezésben. Vi­szont a hivatalnak sem mindegy, hogy csupán a saját felelősségére határoz­zon-e vagy sem, hogy azután a társu­latok által megtámadtassék. mert rossz u I hala rozot 1!« A kamara tehát ismételten kihang­súlyozza előbbi véleményét és egyúttal tudomására adja az ipartársulatok­nak, hogy ha mindenben nem járnak kézre, a szakipartársulatok segítsé­gükkel. vagy enélkül is meglesznek.« Meg is fenyegeti a kamara az. ipar­­társulatokat. tudtukra adva. hogy ha nem viselkednek megfelelőien, az ve­szélyezteli vagyoni érdekeiket,< amit csak úgy lehet értelmezni, hogy ez esetben a vagyonszétválaszlás. ter­hűkre fog történni. Párját ritkiló. gyö­nyörű valami ez! Mindezeket azon­ban még betetőzi azzal, hogy arra az esetre, ha a társulatok nem adnak a kamara szájaizéhek megfelelő vé­leményt, melynek alapján, a felsőbb hatóság minden további nélkül hatá­rozhat, ezt passzív resistenciának« akarja bélyegezni és ismét megfenye­geti az ipar társulatokat az Országos Hivatal nevében. — mert hisz csak arról lehet szó. hisz ez a hivatal hiva­tott az ügyben dönteni. - hogy ez az állásfoglalása, nem maradhat nyom nélkül, a hivatal és a társulatok kö­zötti érintkezésben.« A diktátori hangú levélre felteszi a koronát azzal, ami­kor az Országos Hivatalt úgy állítja be, hogy annak bajos saját felelőssé­gére határozni, mert rosszul határoz­hat.« Nem tudjuk, hogy ki a keres­kedelmi és iparkamara szerencsés te­véiének szerzője, de meg kell állapi­nunk, hogy egy komoly testülettől még aligha látott ilyen írásmíí napvilágot és az egynapos gyakornokot is el­­csapnák mindenhol, ha ilyen »fogal­mazványt merne bemutatni. Foglalkozzunk ezek után érdemileg az ipar társul átoknak szakipar társula­tokra való bontásával. Elsp 'sorban meg kell állapita­nunk. hogy ez nem kizárólag ma­gyar kérdés, hanem ugyanúgy hú­sába vág a szlovák ipartárs uta­lóknak is. Az iparlársulatok csak 8—9 éves múltra tekinthetnek vissza, az 1924. évi 259. sz. törvény hívta életre őket s előbb csak a nagyobb kisipari góc­pontokon. . igy Détsztovenszkón csak Pozsonyban. Komáromban és Ipolysá­gon volt »ipartestület«. Az újonnan alakult ipartársulatoknak természete­sen úgy anyagi, szervezeti, mint te­vékenységi tekintetben, a kezdet nagy nehézségeivel kellett megküzdeniök. Több év küzdelmes munkája után most kezdenek kibontakozni anyagi lehetőségeik és az ipartársulatok a gyakorlat nyújtotta lapaszlalatok alap­ján mostanában építik ki tagjaik anyagi és szellemi gondozását, adó és más ügyes bajos dolgaiknak intézését és a jövő iparosnemzedékkel való fog­lalkozást. Évek kellenénnek, amíg ez a munka rendes mederbe jut. addig is mindezeken felül a mai ipartársula­toknak nagy munkát kellene kifejteni, hogy a háborús évek alatt szétszórt, egymástól eltávolodott és a háború utáni években a súlyos megélhetési viszonyok folytán egymásban csak versenytársat Játó kisiparosokat köze­lebb hozza egymáshoz, megértesse ve­lük össZetartozandóságukat, fclébrcsz­­sze öntudatukat, hogy ezzel tegye őket képessé egymásért való szervezett munkára. Elméletileg helyesnek mondható az az elgondolás .hogy az egy szakba tartozók egy társulatban foglaljanak helyet, ennek azonban csak olyan nagy városokban van gyakorlati értelme, ahol sokan vannak egy­­egy szakból, akiknek érdekeik, bajaik azonosak és igy azokat egymás erejével igye­keznek megvédeni és orvosolni. Olyan nagy terület szakiparo­sait egy szervezetbe összehozni, mint amilyen a volt Bratislava­­nagyzsupa, vagy Szlovenszkó, semmi előnyt nem jelenthet és csak káros lehet a bevont kisipa­rosokra. .1 szakipartársulatok semmi újat, nagyobb hatásköri nem jelentenének, mint a mai vegyes ipartársulatok, elő­nyük tehát nem volna. Nézzük, hogv milyenek volnának ezzel szemben a hátrányaik. A tagok és a társulatok közölt, a 'nagy távolság miatt meg­szűnne minden kapcsolat, a tagok egy­szerű fizető alanyokká válnának. A kisiparosok és a szakmabeliek egy­másközti érintkezése a mainál is job­ban meglazulna, söl teljesen megszűn­ne, Iparos intézmények életre hívá­sa. az összes szakok bevonásával is legtöbbször legyőzhetetlen nehézségek­be ütközik (betegségelvző, temetkezési segély, aggok otthona stb.) hogyan le­hetne leliát ezeket egy szakma kisebb számú tagjaival megvalósítani? Az ipa­rosok. bármi ügyük legyen is. alig tehetnék igénybe társulatukat, mert hiszen hányadik ember engedheti meg meg magának, hogy nagy utazásokra költsön. A szakipartársulat tanácsadó iratokat előkészítő, eljáró szerepe tel­jesen megszűnne. A tömegesen felme­rülő mindennapi tanoncbajok elinté­zése. melyeket levelezéssel nem lehet reiuíbehozni s amelyhez nemcsak az előírások tudása, de egész szív és he­lyi ismeretek is kellenek, teljesen meg­szűnne. Mindezeket egy helyi bizalmi férfival nem lehet elintézni. A tanonc­­ügy felkarolása és a tanoncok gondo-Ivomároni, július 31. A Prohászka-Körök 111. kongresszusa ez idén Kontárom­ban zajlott le igen nagy érdeklődés mellett. A kongresszus vezetősége, Pfeiffer Miklós dr. kassai székesegy­házi kanonok, országos moderátor, dr. Rády Elemér országos elnök, az í j filel szerkesztője, Sinkó Ferenc szerkesztő már pénteken este megér­keztek, hogy a megelőző tanácskozá­sokat megtarthassák. Erre szombaton több kör delegátusa is megérkezett. A tanácskozások az esti órákig tar­tottak. Ünnepi Veni Samte. Vasárnap reggel 9 órakor ünnepé­lyes Veni Sancte volt, melyet dr. Ma­jor Imre prelátus plébános tartott tel­jes papi segédlettel, majd a szentmise végén üdvözölte a Prohászka Körök delegátusait és munkájukra áldást kért. Utána Pfeiffer Miklós dr. kano­nok tartott rövid, de gyújtó szellemű beszédet, amely a hívekre is mély benyomást lett. A fiatalság a Maria­­nunihan gyülekezett és onnan vonult fel a templomba zárt menetben. A kongresszus megnyílása. Fél tizenegy órakor a Katolikus Legényegyletbe vonult a menet, me­lyet zsúfolásig megtöltött a közön­ség és a komáromi katolikus egyesü­letek kiküldöttei. A kongresszust juc. Alapy Gyula a helyi Prohászka Kör elnöke üd­vözlő beszéde vezette be. A frappáns szavak nagy hatást tettek a hallgató­ságra és zajos tapsokat aratlak. Dr. Rády Elemér országos elnök zajos tetszéssel fogadott, tartalmas elnöki megnyitójában a Prohászka Körök történeti ismertetését nyújtotta és ki­jelölte helyét és munkakörét kisebb­ségi. életünk területén. Majd felolvas­sa az üdvözléseket, köztük Jantausch püspök meleghangú levelét, majd sor­ra következtek az üdvözlések, a Ka­tolikus Legényegylet mint házigazda, zása a szétszaggalottság miatt teljesen lehetetlenné válna. Az uj szaktársula­tok megszervezése, egy nagy városban fenntartása, személyzetének ellátása, az eddiginél sokkal nagyobb terhe­ket róna az érdekelt iparosokra, me­lyei még fokozna a nagy területen va­ló megoszlás, különösen ha utazások igénybevételével, tagjaikkal, ugv-ahogy a kapcsolatot fenn akarnák tar­tani. A fennmaradó ipartársulatok amúgy is nehéz helyzete elviselhetet­lenné válna, hiszen a még tagdíjat fi­zetni tudó iparágakat mind kivonnák azokból és csak azok az iparágak maradnának vissza, melyek legjobb akaratuk mellett ma sem tudnak tag­dijat fizetni. A szakipartársulat ve­zetése, ügyeinek intézése, közgyülései­nek lefolytatása kizárólag a székhely és a legszűkebb környék iparosainak kezébe menne ál, mert a többiek a a költségek miatt ezeken részt nem vennének, illetve az ügyekbe be nem folynának. Ezen csak vázlatosan, fu­tólag megjelölt okok mind a szak­ipartársulatoknak ily nagy területen vaJjó létesítése ellen szólnak, de a szakipartársulatoknak kisebb terüle­ten való létesítésére vonatkozólag is nemleges feleletet adnak, mert abból semmi előny nem származna. Végeredményben a szaki partársu- Jalok csak szétrombolnák mindazt, ami eddig keserves munkával felépült, & helyébe sem újat, sem jobbat, sem töb­bet nem tudnának adni, amit eddig nyújtottak az ipartársulatok. Az illeté­kes hatóság, a tizenkettedik órában gondolja meg tehát, hogy érdemes-e szétrombolni az ipar társulatokat! dr. Alapy Gyula, mint a komáromi róm. kath. autonóm egy házközség vi­lági elnöke, a prágai, brümii, pozso­nyi, kassaj. érsekujvári. losonci, lé-, vai Prohászka Körök delegátusai üd­vözölték a kongresszust. Juc. Sztranyovszky György előadá­sa: A katolikus akció és a kulturális munka oly mélyenszánló gondolato­kat foglalt magában, hogy a szerzőt viharos tapsok köszöntötték. Majd Czvank László előadása ’kö­vetkezeit Diákszociális problémák cí­men és az előadó teljes felkészültsé­gét, a tárgy kimerítő ismeretét tük­rözte vissza. A hallgatóság nagy tet­széssel fogadta a kitűnő előadást. Végül Pfeiffer Miklós dr. kanonok egy ismert problémáról, a generá­ciós kérdésről tartott beszédet, mely­ben rámutatott az idős és a fiatal ge­nerációk nagy külömbségeire. A kér­déshez tapasztalatai alapján szólt hoz­zá és szavai a közönséget valósággal faszcinálták, úgy hogy szűnni nem akaró tapsok ünnepelték a kiváló fi­lozófus-szónokot. A kongresszus nyilvános része ez­zel végétért. Hétfőn és kedden a moz­galom és szervezés kérdései és gya­korlati előadások töltötték ki a prog­ramot, szerdán pedig a tanítói szak­osztály előadásai szerepelnek a napi­renden. A kongresszus szerdán este ér véget. — Viharok Csallóközben. A na­pokban hatalmas vihar száguldott végig Csallóközön, amely igen sok helyen tett igen nagy károkat. A legnagyobb mértékben mégis Nagyudvarnok és Dunatőkés között fekvő Kovács Antal és Széher Sándor tulajdonát képező Berkhegy majorban tört ki az orkán. Egy egész cséplőgép garnitúrát össze­tört, a záporeső pedig két vagon búzát teljesen a viz alá borított, úgy, hogy a búza értéktelenné vált. A cséplőgépet összetörő forgószél olyan nagyerejü volt, hogy erős vasakat görbített meg. Szerencse, hogy ebbe a légörvénybe nem került élőlény. A Prohászka-Kör III. kongresszusa

Next

/
Thumbnails
Contents