Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-28 / 60. szám

2. oldal,

»KOMÁROMI LAPOK«

1934. juiius 28.

Szovjetoroszország prágai követe a

revízióról és a keleti paktumról.

A Lidové Noviny munkatársa meginterjúvolt Alexandrovszkij szovjet követet, aki többek között a követkeket mondotta:

A szocialista tanácsköztársaságok uniójának a reviziónizmussal szemben való álláspontját a béke biztosítása határozza meg. Erre a kérdésre talán a legjobb választ adják a külügyi népbiztos szavai, melyeket a népbiztos a szocialista tanácsköztársaságok uniója központi végrehajtó bizottságának IV. ülésszakán mondott. Litvinov akkor így szólt: »Mi ebben a szerződésekben nem vagyunk részesek sem formai, sem erkölcsi tekintetben. Mi azokat nem hagytuk jóvá. Sőt nemcsak azt. mi nem tagadtuk ama népek iránti rokonszenvünkel, melyekkel szemben e szerződések igazságtalanságokat követtek el. Nem a mi dolgunk, hogy a szerződések revíziója mellett föllépjünk, azonban igy mondotta

— július 28.

Hálásan vettük egy szakértő pedagógus hozzászólását a komáromi külváros iskolásgyermekeinek iskoláztatásához. örülünk, ha szakértő kezek mutatnak utat ilyen nagy fontosságú kérdésekben, mint az ifjú generáció nevelése. Magunk részéről a kérdés

Emlékezés. —

Irta: Alapy Gyula dr.

Bizony ez elég régen volt, amikor még néhai való jó Feszty Árpád sokat járt mifelénk. Most, amikor az öreg helyi újságokat lapozgatom, sűrűén találkozom a nevével és azokban a régimódi újsághírekben, ahol képíró« úrnak címezték a hetvenes évek végén, megtalálom közéleti címét is: vármegyénk szülötte, vagy vármegyénk kiváló szülötte. Mindez azért, mert nem Komáromban látta meg a napvilágot, ahol a hires emberek szoktak születni, poéták, mesemondók. tudósok, muzsikusok és politikusok. Mert Feszty Árpád Ogyallán született 1850. esztendőnek a legvégén. Érdemes lenne kitérni gyerek- és ifjúkorára is, például arra. hogy mikor megint elkezdődött a magyar világ, hát Árpád úrfil úgy kellett visszahozni a vándorszintársulattól ,ahova tizenhatéves korában bekérezkedetl. Édesapja nem ismerte az ilyen tréfákat. Szépen rajzolt és arra lett volna kedve, hogy még szebben megtanuljon. És az apai ösztön megérezte, bogy most jó mederbe tér a fiú, tizennyolcéves korában kiküldte Münchenbe.

Árpád ki is ment, de nem iratkozott be jó darabig semmiféle festő- vagy rajziskolába, hanem a szép városban sétált, a képtárakban nézte a gyönyörű képeket és arról álmodott, hogy mikor fog majd ő is olyanokat festeni. És ez se volt kárbaveszett idő, mert odahaza azután neki eresztette a fantáziáját és rajzolt eleget. Meg festett is. Mire hazakerült, ez is megnézte. az is elcsodálkozott rajta és hire ment az Árpád rajzainak ógyallán és környékén. Azután jön a jó alkalom, amit nem szabad elszalasztani, hanem bele kell kapaszkodni a szerencse üstökébe, Feszty Árpád a rajzok alapján két évre állami ösztöndíjat kapott. 1874-ben Párisba küld egy képet, a világtárlatra, Delelő volt a cime. az aratócsalád letelepszik az árokparton és fogvaszt-Litvinov, — csak abban az esetben teszünk így. ha ez a revízió békés utón, önkéntes megegyezés alapján történhetik meg, vagy ha a fennálló igazságtalanságok megszüntetésével, más, esetleg még nagyobb igaságlolanságok nem történnek. Mi nem járulunk ahhoz, hogy a világ eme szerződések miatt az uj háború szakadékaiba zuhanjon.

Mi minden feltétel nélkül a keleti paktum mellett vagyunk. A béke biztosítása nemcsak a mi törekvéseinktől függ, hanem más államok együttműködését is megkívánja. Mi ezért soha sem utasítottuk el az organizált együttműködést, amely a béke megszilárdítását célozza. A keleti paktum egyáltalán nem tör senkinek a »körülkerítésére« s annál kevésbbé tartalmaz kísérletei bármely imperialista blokk megteremtésére, ahogy némelyek magyarázni akarják. Ez a lépes messzebb megy, mint az eddigiek, annak révén, hogy bizonyos kezességeket nyújt a béke megzavarói ellen.

megoldását természetesen, legszívesebben a pedagógusokra bízzuk. Megkell jegyeznünk azonban, hogy a pedagógus állal ajánlott megoldás csupán ideiglenes. bár igen emberbaráti, megoldás lehet, hiszen az autóbuszon való behozatal költségei egy év alatt rúgnak annyira,

(ják a jó gombócot, jó étvágya van az apjuknak, mert hajnal óta vágja a rendet, az anyjuk meg szívesen oszt a pákosztos gyereknek is, ne nézze ki az apja szájábul a falatot. A Delelő megalapította a szerencséjét. Utána el is jut vágyainak álmáig, Velencében néz körül »vármegyénk ifjú és lehetséges szülötte.

Nagyobb dolog ennél az, hogy megkapta az állami ösztöndíjat ismét három esztendőre. 1875. tavaszán nagy építkezés folyik a Sugár-uton, a Műcsarnokot építik. Két év múlva készen áll a szép palota és 1877-ben megnyílik az első nemzetközi képkiállitás, résztvesz azon Munkácsy Mihályiéi kezdve minden magyar művész. Feszty Árpád is négy képet állít ki, azt a bizonyos Delel ő-t és három kis képet. Az egyikei, mely 11 cm hosszú és 8 cm széles és egy parasztházat ábrázol csűrrel ,előtte két emberrel, különösen megdicsérik, mert a levegője pompás. »Feszty úrnak szerencsét kívánhatunk ... sok és szép reményre jogosító művésze hazánknak, még ezelőtt csak egy évvel a müncheni festő-akadémiát látogatta...1 A megnyitás napján este százterítékes társasvacsora, beszélnek az öregek, Pulszky Ferenc, Haynald Lajos érsek és a tudósítás végén azt olvassuk, hogy Árpád is mondott egy pár humoros felköszöntőt. Húszéves múlt csak és a fiatal oroszlán már mutogatta körmeit. Karácsonykor nagy bazárt rendez a Nőképző Egyesület és a Műcsarnok is megnyitja kapuit, de a képeknek százforinton alul kell lenniük, hogy mnd elkeljenek, Feszty Árpád hat szénrajzot küld.

1878-ban erre jár felénk. Ez sem volt mindennapi eset, amikor vázlatkönyvével kezében a Vágduna partján rajzol és feltűnik a járókelőknek a fekete kabátos, fehér nadrágos és kalapos hosszúhajú garabonciás. Nem lehet ez jó járatban és csakugyan a Vágrév utcában meg is találják a négy cirkáló városi hajdúk egyikét,

’Komárom, 1877. évf. 21. sz.

U. o. 26. sz.

mint egy kisebbfajta iskola építési költségének amortizációja.

Csak százötven iskolai napot számítva, napi busz korona fuvarozási költség 3000 koronát jelent évente. Vannak idők, amikor a lehetetlenné tett pocsék partosújtelepi úton nem volna lehetséges a nehéz autóbuszt járatni.

tehát föltétien szükséges volna az ufalsat rendbe hozni!

Nem teljesen veszély nélkül való a rendellen iskolásgyermekek naponkénti autóztatása sem.

Mint közbevető indítvány, feltétlenül meghallgatandó. Ezekkel a szánalomraméltó kis emberekkel okvetlenül kell törődnünk. Végzetes hiba. strucc-polilika s bizonyos fokig kegyetlenség is. megengedni azt, hogy

fi 8 éves apró, rosszcipőjfí és szakad f ruhájú iskolásgyermekek télvíz idején naponta begyalogoljanak a városba.

Bármilyen kitűnő és országoshírű is a komáromi iskola, — (aminthogy’ úgy is van) ilyen menetelletési kaszárnya-m ód szer mellett

így is aligha tanulnának többet, mint akár egy osztatlan, de helyben levő iskolában.

Mindkét rendszernek egyforma hátrányai és előnyei vannak. Latba esik elsősorban a gyermekek erkölcsi és testi kondíciója. Az erkölcsi kondíció nem igen fejlődik ilyen hatalmas vándorú lakon.

A dolog tisztára pénzkérdés. Van-e a városnak, vagy az államnak pénze két, jól felépített, rendes iskolára, hozzá tanítóra, vagy’ nincs: ez a kéraki a veszedelmes hírekre átlépi hatáskörét és átmerészkedik a vármegye területére, ahol tudvalevőleg már a városi rendőrségnek nincsen köze. Nagy sereg naptopó kíséretében meg is érkezik a hajdú, egy darabig nézi a kémet és nagyot köszörült a torkán. amikor megszólítja:

Mit csinál az úr?

Látja, hogy rajzotok és fel se nézett a vázlatkönyvből. t

Mit rajzol az úr? folytatódott a nyomozás.

Ejnye, hál nézze meg: részeg parasztokat, meg tutajos tótokat és ha soká itt marad, okos hajdút.

Meg kell jegyeznem, hogy’ ez ott történt a híres Becsali-csárda előtt, amikor az még hangos volt.

Hát nem tetszik orosz kémnek lenni? Kérdezte a szegény hajdú izgalmában.

Bizony’ nem, mert akkor nem a Becsali-csárdál rajzolnám, hanem a komáromi hírős várat.

Aztán csalódottan eltakarodtak mellőle a kémlátók.

Aztán meg azt olvassuk róla:

—> Feszty Árpád, megyénk szülöttje. a hazai tájfestők ifjabb iskolájának egyik legkitűnőbb tagja, most végezte be az Ipolyi püspöktől megrendelt nagy tájképet, a szentkirályi park együk részletét, mely fényesen sikerült. Megyénk szülötte a múlt héten Itáliába utazott.1

Milyen boldogan becézgelte, babusgatta Árpádunkat a komáromi helyi lap, amikor így’ ir felőle: Feszty Árpád képiró, megyénk gyermeke. Keleti Gusztáv írt egy’ képéről ismertetést a Pester Lloyd-ban: Téli tájkép. Kopasz fűzfasor, az eltemetett bozót a jégtükör szélén, a beláthatatlan róna látköre a téli alkonyat pírjának szegélye, a felhőknek és az alkonyat fátylába burkolt földnek gyöngéd megkülönböztetése, szürkesége sajátságos költői ingert kölcsönöznek a hóleple pusztának.® Az ország első műitésze igy nyilatkozik a még valóban fiatal festő

' ’1878 júl. 21. Komárom, 1878. évf. 29. 21879. évf. 13. sz.

dés. Mert nem is egy iskolára volna

szükség,

hanem kettőre.

Egyik a partosujtelepi, benei gyerekek részére, másik az erődök és a Singellő számára. Aki tanító itt működni fog, annak heroikus, de nagyon nemes munkája lesz. A tanító itt a végvár igazi őre lesz!

S persze, addig is, amíg ezek az épületek felépülnek.

nemes és emberlxiráti gesztus volna a várostól, ha valóban gondoskodna a gyermekek behozataláról reggelenkint az iskolába.

Olyan figyelem volna ez, amely igazán szociális, párját ritkítaná. Nem hisszük, hogy volna tanácstag, aki meg ne szavazná.

Komárom ezzel a gyermekbaráíi gesztusával rukkolna elő igazi, százszázalékos, példaadó iskolavárossá!

Biztosan akadna magános ember is, aki erre a célra áldozna. A cikkíró hiszi, hogy Komáromban minden nemes cél meghallgatásra talál.

Tanuljon meg könyvelni minden kereskedő és iparos, hogy áttekintése legyen üzletéről, vagyonáról. Könyvelni ludni existenciát, jövőt jelent fiataloknak, alkalmazottaknak, mert könyvelő mindig és bárhol megél. A gyakorlati szakember egyéni módszerével tanítok könyvelni. Díjtalan felvilágosítás. SPIELBERGER BÉLA, Komárno, Nádor u. 61.

művészről, az megérdemli, hogy’ azon m e g y e, m elv gyermek én e k vall j a, különösen érdeklődjék müve iiránt. Megyénk szülötte bizonyosan örömmel olvasta a hízelgő sorokat, mert milyen hosszú az út, amelyen valaki eljut a polgáribban hangzó városunk szülötte« címhez. Ezt sem kapta meg Komáromban mindenki és sokszor 'nagy ára volt ennek.

1878 79 telén festi meg Pusztai találkozás cimii képét Feszty Árpád, a képes lapok, már a szépirodalmiak sietnek is közölni a kép hasommását.1

Hogy milyen eszes ember volt Feszty Árpád, azt bizonyítja önkritikája. A sikerek után szépen felpakolt és Bécsbe utazott, ahol Lichtenfels Ede festő iskolájába iratkozott be. Más művész abban a hiszem ben, hogy mindent tud, szépen elindult volna az elkallódás útjára. 1880 nyarán hazajött Becsből, a festőakadémiáról írja az újonnan megindult Komáromi Lapok több jeles festő, Feszty Árpád, Temple és mások érkeztek városunkba, vidéki festészeti tanulmányaikhoz vázlatokat gyüjtenek.®

Még ennek az évnek a végén tűnik fel nagyszabású festménye, a Golgota. A képet Tárkányi Béla egri kanonok, az ismert nevű költő vette meg és megrendelte, mellé a Krisztus temtése című képet is. A fiatal Komáromi Lapok is nagyraértékeli a dolgot és így számol be róla olvasóinak: Feszty Árpád, megyénk szülötte s a fiatal képíró nemzedék legtehetségesebb tagjainak egyike Golgota emíü képe nagy feltűnést keltett... 3 Ez a kép ma a Szépművészeti Múzeumban van. Ezzel kezdte meg Feszty^ Árpád bibliai tárgyú képeit, amelyek később világhírnevét alapították meg. A romantikával szakított éspedig elég korán, hogy áttérjen az értékesebb zsánerképek festésére. Előbb azonban meg’Képes Családi Lapok. 1880. évi'. 9. sz.

®Komáromi Lapok 1880. évf. 3. sz.

sKomáromi Lapok. 1880. évf. 23. sz.

A benei, partosujtelepi iskolás gyermekek problémája,

— Válasz a „Hozzászólására. —