Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-25 / 59. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. julius 25 Úti irka-firka. [Antal Gusztávj 1852—1934. Az ősi vármegye lassan már csak emlékeiben él, régi oszlopai sorra ki­dőlnek és most elhagyta kartársait Antal Gusztáv nyugalmazott árvaszéki ülnök is. egyike a legeredetibb és a praktikus éleiben a legjobban bevált tisztviselőknek Antal Gusztáv 1852- ben születeti és iskoláit, sőt a jogot is Pápáit végezte, ahol abban az időben még virágzott a református egyház­­kerület jogakadémiája. Rokonsága ré­vén Komáromba került és az akkori vármegyei árvaszéki ügyésznek. Szabó Gábornak irodájában nyert alkalma­zást a mull század hetvenes éveinek végén, majd amikor néhai dalba Ká­roly került az ügyészi székbe, mellette volt évek során ügyvédjelölt, amikor azután a vármegye törvényhatósága 1891. tavaszán megválasztotta az árva­székhez jegyzőnek. Sok évi gyakorlata teljesen alkal­massá tették az ügyeknek vitelére és csakhamar helyettes árvaszéki ül­nökké lelt 1897-ben, ez év őszén pedig árvaszéki ülnökké választotta meg a törvényhatósági bizottság. Az árvaszék benne kiváló munkaerői nyert és nagyszerű joggyakorlata és jogi tu­dása egyaránt alkalmassá tették fel­adatának maradéktalan elvégzésére. Mindkét principálisa, aki mellett ügy­védjelölt volt. egyaránt eredeti egyé­niség volt és Antal Gusztáv tőlük igen sokai tanult: jellemben, tudásban, hi­vatali felfogásban egyaránt. Tisztét mindenkor híven töltötte be és egyike volt a vármegye legpontosabb tisztvi­selőinek. A fiatalabb nemzedék előtt nagy rés pék tusa volt az öreg Gyuszi bá­csinak . aki nem nősült meg és agg­­legénysorban élt haláláig. Társasága nagyon szerette és becsülte benne a jó vitatkozót, aki keményen állott mindig kimondott véleménye melleit akkor is. ha az a vélemény is keményen hangzott. Respektálták az asztaltársa­ságban szerzett előjogait és például szokásjoggá alakult ki kis társadalmi körében, hogy a helyéi elfoglalni nem szabad, mert Gyuszi bácsi megha­ragszik érte. Egyébként jószívű és ne­mesen érző szívű lélek lakozott benne és csak akkor látszott karakánnak, ha megharagítolták. 1921. évben őt is elbocsátották a vármegyétől és nyugdíjba kerüli. So­káig. esztendőkig viaskodott az állampolgárság problémájával, míg végre is győzedelmeskedett, hiszen negyvenbárom esztendeig járt a vár­­megyeházára és végre is rendbejött az állampolgársága az utóbbi években. Régi kedves ismerősei, kartársai sze­retettel vették körül az egyre lassab­ban járó öregural. aki azután egy-kél év előtl lakásán elszédüli és elesett. Az aggkornak volt ez már intő jele. de azért egészséges szervezete még dacolt egy ideig az örök törvénnyel, míg aulán ágynak esett és a vesebaj lépett fel nála. Ebben végezte el hosz­­szú és a közre áldásos életét Antal Gusztáv július 24-én hajnalban. Hosszú élete alatt generációkat lá­tott fel- és letűnni a vármegye életé­ben és tanúja volt a közigazgatás nagy átalakulásának. Sok jó barátot szerzett ez alatt az idő alatt, akiknek nagy része már szintén elköltözött. A vár­megyei élet utolsó mohikánjai sorába tartozott derék kedves, csaknem min­dig jókedvű Gyuszi bátyánktól itt ve­szünk végső búcsút. Ritkán haragudott életében, de ha egyszer megharagu­dott. azokkal szemben engesztelhetet­len volt. Ez volt az ő egyetlen gyen­géje. Most már a pátriárkái korban megbocsátott mindenkinek, mert a ha­lál mindent és mindenkit kiengesz­tel. Komárom elvesztette egyik régi. de­rék polgárál, csendes öregurak pedig nagyot sóhajtanak, mikor olvassák Antal Gusztáv elmúlásának hírét, mert az ötlik eszükbe, hogy a nagy behívó parancs szintén megérkezik, amivel szemben nincsen semmiféle halasztás­nak helye. Temetése csütörtökön dél­után lesz a református temető ravata­lozójából. Balalonföldvár. A legszebb balatoni fürdőhely. Ke­vesen ismerik, kevesen látogatják, aki azonban egyszer látta: mindig vágyik oda. hits parkjába, nyirfaágas kilátó­­dombjára vissza. Disztingváll és nyu­godt, csendes és finom. Olyan, mint egy gyémánt a gyöngyök között. Vas­ul i. állomása a legszebb a Balaton partján: kényelmes és nagyvilági. Töméntelen nagyságú ősparkjában itt­olt finoman és kedvesen húzódik meg egy-egy villa, szálló. Svájci autó. osz­trák kocsi, francia rendszám ... Ha­talmas fenyőfák törnek parkjában az égig, az ember önkéntelenül fel­kiált: de jó volna iil zsiványpecsenyét sütni és áthüsölni a nyarat! Kilátó­­dombjáról messzi ellátni a zöldeskék, halavány vizen, mint apró bogarak: másznak a csónakok s egy motoros után kilométer-hosszúságban húzó­dik a vizcsik. A strandon négerbarna nők s ho­­lentotta férfiak. Közöltük, mini lám­pás az estében: világít egy fehér fér­filest. Szegény, most jött s utói akar­ja érni a többieket. A nap már pirít­ja, estére jajgatni fog s harmadnap cafatokban hull majd a hőre... A strand kiképzése előkelő, a ki­kötő hasonlít egy kicsit az északolasz tavak gondosan kiképzett mólóihoz. Sok szive volt annak a Balatonhoz, aki ezt a fürdőt Így megcsinálta. Tihany. Csendes part ez is. A többi fürdő­helyek nagy lármája itt elül. aki ide­jön: valóban csak pihenni érkezik. A kéttornyú templom magasan nyúlik a felhők közé, évszázadok óta állja a vártát. Finom barokk templom, nagy kincset érő faragványait egy­szerű kertészember készítette két­száz esztendő előtt Isten dicsőségére. Áhítat száll itt a szívekbe: vallás és történelem egybefolynak a hús osz­lopok alatt. Kolostori folyosók, cella-ajtók, vi­rágos kis kolostorkert. Két ablak a somogyi partok felé nyílik, szinte mérhetetlen messziségel nyit. Felhők kergetőznek a hegyek fölött. Két kis szoba: mély ablakai közé októbernek havában vajmi nehezen jutott fény. Innen nézeti szét hajdani Károly ki­rály hajdani birodalma romjai fölött utoljára. Egyszerű ágy, egyszerű mos­dóállvány, néhány szék, rengeteg ko­szorú és a falban egy emléktábla. Ez maradt meg itt Károly királyból. A kolostor szolgája kélségbesetten vé­delmezi a látogatók előtt az ágytaka­rót: a kiváncsi idegenek sorra szakít­ják a bojtot a takaróról, valami emlé­­lékel hadd vigyenek magukkal eb­ből a szobából, amely ugv leheli a történelmet, éppen igénytelenségé­ben ... Kecskekörmök. .Marokszámra ad­ják a tihanyi gyerekek, tiz fillérért egész nyájra való körmöt vihetsz el, a mondával együtt. A köröm meséjét monoton, szürke hangon darálják a gyerekek, dünnyögi egyszerre tiz is, érteni azonban nem lehet belőle egy szót sem. Végül is, meg kell venni a vers szövegét a levelezőlap-árus bó­déban s ekkor derül ki. hogy a ver­sel már ismered, gyermekkorodból, az iskolakönyvben olvastad unalmas órák alatt, mert szép mese volt. A visszhang... Szegény villatulaj­donos. aki a visszhang mellett la­kik: foghatja a fülét az egésznapos orditozástól. Itt kidagadnak a nyakon az erek, a hangszálak megfeszülnek s a visszhang türelmesen visszajön. Sajnos, ma már nem tökéletes ez sem: a növekvő fák s a házak elve­szik a jó akusztikát. Tavaly előtt még tizenkét szótagot dobott vissza. Ma már csak ötöt értünk el. Lehet, hogy ad többet is. Aznap azonban már ki­fáradt s sztrájkolni kezdett. A visz­­szahangzó templom falát most vakol­ják újra. Alighanem azért, mert a sok kiabálástól lejött a templom ol­daláról is a bőr ... Halbiológiai állomás. A közönség tévedésben van, mert nemcsak hala­kat lát itt az ember, hanem vidám tu­dósokat is, akik fürdőnek. Mikrosz­kópok erdeje és tudományos könyvek légiója. Hűvös szobák, medencék és akváriumok. Kisérleli békák pislognak laposan s bánatosan, halálnak eljegyezve, fe­hér rákok kapaszkodnak egymásba és rákból egséggel oltolt fehéregerek nyaldossák piros sebeiket. A láto­gató sajnálkozik a vesztükre ideke­rüli fehér egerek sorsa felelt, de a tudós legyint: tudomány, az egérnek meg kell halnia, hogy az ember élni tudjon... Cserkészek. Végig a tóparton zöld sátrak, bar­na fiuk s fehéren kanyargó füst a fák alatt. Cserkészek táboroznak min­den kiserdőben. Aligától Keszthelyig. Hangos tőlük az erdő. ingjük. kerek kalapjuk úgy odaillik a tó partjára, hogy, ha nem lennének, ki kellene ta­lálni őket ... Yaggonokban utaznak s egyes állomásokon, ahol unalmas a várakozás, kiszállnak a sínek elé s rezesbandával szórakoztatják a kö­zönségei. A vonatablakból csak egy-egy vil­lanását lehet látni életüknek. Egy szakács izzadva keveri a levest, né­hányon a vízben ülve tisztítják a krumplit, van, aki levelet ir a sátor előtt, lábát görbitgeti az égnek, egy fiú ábrándosán teszi össze karjait s elnéz a száguldó vonal felé. Valaki vállára teszi a kezét, észre sem ve­szi. Nem rezzen meg. Biztosan költő. Most Írja a him­nuszt a tóhoz, így kezdeném a verset: Kék ló, olyan vagy békés délutánon, mint az édesanya, Selymesen öleled magadhoz fiadat. De, ha vihar tör fel a begyek mö­gött, Rul mostohaként, dobálod életünk Rul mostohaságod csak színház, szín­játék. Mert csak játszod a rosszat, hogy reggelre kelve Ragyogó fénnyel áraszd el szívein­ket s eláruld, Hogy van Isten s vannak jó embe­rek is még...« (thyvi) Milyen lesz az ember ötszázezer év múlva? Mióta Darwin megrajzolta az ember származásának vonalát, igen sok re­gényíró igyekezett a jövőbe látva meg­jósolni az ember jövendő fejlődését. Egy amerikai anlropologus-társaság nagy vitát rendezett erről. A tudó­sok véleménye általában az volt. hogy a következő ötszázezer évben az em­beriség életviszonyai nem fognak lé­nyegesem változni és nem kell tartani attól, hogy a kultúra összeomlik s az emberiség barbárságba hanyatlik. Vé­leményük szerint a jövő embere ma­gasabb és szélesebb lesz a mainál, mint ahogy a kőkorszak embere is ki­sebb volt a mai embernél. A Harward egyetemen végzett kutatások megálla­pítása szerint a jelenlegi diákgenerá­ció átlagban 3 és fél centiméterrel ma­gasabb. mint szüleik. A szélesség növekedésénél állati pél­dákra hivatkoznak, a nagyabbra ki­­tenyészletl állatok mindig veszítenek karcsúságukból is. Lehetséges, hogy az évezredek során az ember cl fogja veszíteni kezén és lábán a kisujjat. mert ezt jóformán nem is használja A gyomor vissza fog fejlődni, inert a jövő embere kevesebb gyönyört fog keresni a terített asztalnál, mint a mai. A fog generációról generációra romlik és így ötszázezer év múlva tatán már csak műfogak lesznek. Gya­rapodni fog a koponya terjedelme. A javai ember agyveleje még csak kilencszáz köbcentiméter volt. a mai emberé átlag 1 löt) köbcentiméter, öt­százezer év múlva több mint 1750 köbcentiméter lesz az átlagos emberi agyvelő nagysága. Ennek megfelelően a fej alakja egyre jobban fog hasonlí­tani a kupolára. Kevesebb lesz az em­berek haja és talán egészen kipusztul a szemöldök. Általában nőiesebb vo­násai lesznek az emberi arcnak. — Nagy tűzeset Az egyik éjjel több tótmegyeri gazda asztagja gyul­ladt ki és le is égett. A nagy szélben csak nehezen tudták a tüzet elfojtani. Mesterséges vért talált fel egy amerikai tudós. Rendkívül érdekes kísérletsorozat­ról számolt be az amerikai orvostár­saság legutóbbi ülésén W. R. Amber­­son. a Tenessey állambeli memphisi egyetem fiziológiai intézetének veze­tője. Amberson Mulder nevű tudós társával együtt esztendők óta a vér­átömlesztéssel kapcsolatban olyan mes­terséges anyagot keresett, amely a vér szerepéi viszi át a szervezetbe, illetőleg pótolni lúd ja az élő [szervezetben a csökkeni vérmennyiséget. Hosszú kí­sérletezés után sikerült megállapíta­niuk. hogy melyek azok a vegyi sók. amelyek az emberi vér legfontosabb alkatrészeit képezik és ezeknek labo­ratóriumi előállításával olyan oldatot tudnak elkészíteni, amellyel való kí­sérlet hosszú órákon át igazolta, hogy az oldat alkalmas a vér szerepének átvételére. A memphisi egyetem kí­sérted állomásán egy macska vérét teljesen lecsapolták s azután ezzel a mesterséges véranyaggal pótolták. A macska a kísérlet után még 36 óráig élt. Andersonn véleménye szerint kí­sérletük most már olyan fokot ért el. hogy a nyilvánosság elé léphettek vele és rövidesen pótolni tudják a vegyil­lettel az emberi véri. Fogyni — rogyásig! Rogyni — fogyásig! Szeretett nénémasszony, tegnap lát­tam ónt, helyesebben megmaradt ne­gyedrészét. bis ist erreich!! Az ön háromnegyed része tehát sze­rencsésen elmúlt önről, le van táncol­va. le van böjlölve, ön most vékony, mint egy tű, és modern, mint egv bér­cig fel kiál tójel! Abban a nemes törekvésében, hogy hasonlítson néhai angol nevelőnőjé­hez, ön betartotta az összes előíráso­kat és napi tápláléka mindössze három citrommag volt, táncolt rogyásig, csak azért, hogy rogyjon fogyásig, naponta csak két órát aludt és csak társaságban bóbiskolt, de aztán meggyőződéssel, végül reménytelen szerelemre gyul­ául! egg rövidnadrágos gimnazista iráni, amitől egyszerre tíz kilót adott le. Ezek ulán lehal ön boldog. És iü kezdődnek az én aggodalmaim. Mert gondolja meg. drága nénéin­­asszonv, hogy a boldogság hizlal. Ne lessék tehát boldognak lenni azért, mert sovány, különben kövér lesz, meri boldog. Vissza lehál a boldogta­lanságba. Gondolatnak is rclleneles volna el­képzelni. hogy formás csontjaira újra bármikor kevés hús is tapadjon és hogy gonosz ellenségei azt mondhas­sák önről: lám olyan, mint egy egész­séges asszony! Ezt nem szabad tűrni Nem szabad engedni, hogy a végre megvalósított síkok bárhol gömbökké válljanak és hogy a csontok andalító zörgése végérvényesen megszűnjön. .Mindent, csak ezt nem! Mert inkább vogmuc csupa ]>or és hamu. mint hús és izom. Vigyázzon, nénémasszony. nehogy tisztelt férje egy eszeveszett pillanat­ban galambom -nak szólítsa, mert a galamb kerekíted és hegyes madár lé­vén, ez a megszólítás direkt becsület­­sérlés. Viszont, ha flamingóm -nak becézi, úgy csókolja érte kétszer hom­lokon. Komoly intelemmel fordulok önhöz, hőn tisztelt nénémasszony: a világ el­várja öntől, hogy ezentúl egyetlenegy unciával se gyarapodjék. Ha rálép egy mérlegre, az a mérleg erről a cse­kélységről egyáltalán ne vegyen tu­domást. Egy pillanatra se hagyja el magát, mert még megtörténhetik, hogy művészi tökélyre vitt modern vonala újból neki gömbölyödik és akkor — még csak az kellene! — ön egyenesen Rubens női alakjaira hasonlítana. Apropó: iaz a Rubens tényleg olyan ízléstelen festő volt? (B. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents