Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-12-29 / 103. szám

4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934 december 29. egyetlen képtárat egy rakás angol nél­kül, akik guidejükkel kezükben vizs­gálják, vájjon meg van-e minden ne­­vczetesség, ami a könyvben fel van említve. Ebben az időben kel nagy, nemzet­­megváltó útjára Széchenyi is. Ő is a Ciliidé Harold voyage sentimental hangulatában indul el, de már ugyan­úgy élvezi a táj szépségeit is, mint Kazinczy Ferenc. A legnagyobb ma­gyar Bécstől Nápolyig 350 forintot, 37 Napóleont és 13 dukátot, mind­­összevéve 900 forintot költ el 1814- ben. Goethe 1820-ban Karlsbadban heti 186 forintot költ. Külön lapra tartozik a tengeri für­dők fejezete. A restauráció alall Berri hercegnő fürdött először Dieppeben, a normand lakosság nagy megütközé­sére. Példáját Trouvilleben néhány író követte, de a tengeri fürdőzés iga­zi úttörője mégis Eugénia császárné, aki az ötvenes években pihen Biar­­ritzban. Érdekes adattal szolgál az a név­telen magyar szerző, aki már 1833- ban sürgette a magyar idegenforga­lom gondolatát. Az ötvenes évekkel köszönt azután be a polgári utazások kora. Az utazás ekkor már kommercializálódik. Innen már csak egy lépés a mai tömeguta­zásokhoz. Az első társasutat 1841-ben az angol antialkoholisták loughboro­­ughi kongresszus alkalmával rendez­ték. L. K. Újévi vs»IIomíl^oÍv. Ki mit mond az újévre ? — enyhe körinterju csendesebb komáromiak számára. — december vége. Az adófizető polgár: ... Én, kérem, már belenyugodtam. Emelik, süllyesztik, de inkább emelik, mint süllyesztik, — én már belenyu­godtam. Az adóba, tudniillik. Én va­gyok az oszlop , a társadalom »te­herbíró eszköze«, engem hívnak jó­tékonykodni, én vagyok célpontja kulin restnek, jótékony teának, könyv­­vásárlásnak, képkiállításnak, szentpé- Leri kézimunkának, nekem kell tá­mogatnom a kultúrát, s a munkanél­külieket. én járjak színházba s kávé­házba, elneveznek »szivacsnak , skót­nak. Ha visszavonulok s magamnak élek, az a baj, ha túlsókat szerepelek a nyilvánosság előtt s »költőm a pénzt . akkor az a baj. Nem tudok, nem lehel hogyan viselkednem, hogy meg ne szóljanak s osztályom társa­dalmi élettanából következik, hogy minden megszólásra, kritikára érzé­kenyen reagálok. Szeretnék eleget tenni mindenkinek, — néha magam­nak is, — de nem lehet, mert renge­teg elágazó irányt kellene egyszerre követnem. Fáradt vagyok. Hagyjanak élni... A munkanélküli értelmiség: Nem mehetek a köpködő sarokra politizálni, mert szemérmesnek kell lennem, holott jaj de szívesen felra­gadnék én is egy hóhányó lapátot néha, vagy sietnék ki a vasútra va­lakinek a bőröndjével. Szerénynek s illedelmesnek kell lennem, panasz­kodnom nem szabad, mert hisz »min­denkinek úgyis rosszul megy«. Állás után járok már hónapok óta, itt a diplomám, nem tudok vele mit kez­deni, szeretnék könyvet venni, sze­relnék elutazni Pozsonyba, mert dol­gom van ott s hogy mit szeretnék legjobban? Jáva szigetén teát ültet­ni, távol ettől az egész Európától... A másik munkanélküli: Kinn lakom a Werkben, a Werk hatban. Mindennap bejövök, hátha akad munkám. Az újságot mindennap elolvassuk a kirakatban s várjuk, hogy a kikötőben meginduljon a for­galom. A népkonyha jó intézmény. Sokunkat megvádolnak azzal, hogy szívesebben élünk munkanélküli se­gélyből, mint munkából. Némely eset­ben, bevallom őszintén, igazuk is van azoknak, akik ezt mondják. Dehát olyan különfélék az emberek. Min­denki a legkönnyebben szeretne meg­élni. Tudom, hogy sokba kerülünk a városnak. Nagymegver tájáról jöttem. Hogy mit szerelnék? Tizholdas birto­kot Megyeren... Az ügyvéd: Könyvutazó, világvándor, emigráns német: mind megtalál. Azt hiszik, ki­apadhatatlan pénzforrás vagyok. Mind bejön s (nem tágít. Pörös fél annál ne­hezebben talál meg s akkor is alku­szik, nem fizet. Van úgy, hogy nem a pörös fél ad előleget, hanem még mi folyósítunk neki egy kis kölcsönt, hogy vissza tudjon utazni, falujába. Bélyeg, előleg, irodai személyzet: azt hiszi, ez nem nagy összeg? Hol van még a család, a reprezentáció, az a bizonyos nyári négy hét, amikor föl­tétlenül el kell mennem valahová, ne­hogy mindig itt porosodjam, világot is akarok látni. Most aztán fenyeget a törvényszék elvitele is: mit fogunk csinálni, ha a bíróságot Újvárba vi­szik? Megesszük egymást! Nem, a bí­róság elvitele ellen tiltakozom. Ha már gazdag pőréink nincsenek, lega­lább a pörpalotára nézhessek re­ménykedve, hogy hátha... Néhány szép, kerek, jövedelmező port kíván­nék magamnak az új esztendőre. A bíró: A statisztika szerint megcsökken­tek a pörösködések. Mindenki két­szer is meggondolja magát, amigpör­­rc kezd: sokba kerül s egy pör ki­menetele sokszor bizonytalan, ráfizet­het a pörösködő. S noha kevesebbek a pörösködések, a munka nem csök­kent. mert a bizonyítási eljárás szé­lesebb körű, egy-egv pörnek több az irata, mint azelőtt. így ugyanott va­gyunk, ahol voltunk. Dehát, csak meg leszünk valahogy. A Semmering­­re szeretnék menni, egy hétre... Az orvos: Akár az ügyvédet: engem is meg­talál, aki kérni jön. A beteg is sok, nem mondom. l)c a legtöbbje vala­mi intézetnek, betegsegélyzőnek, alap­nak a tagja s úgy van, hogy azelőtt sokkal kevesebb beteggel ugyanott tartottunk anyagilag, ahol most tar­tunk, sok beteggel. Pedig élni nekünk is kell. Az orvos hivatása igazán ne­mes, eszményi, emberbaráti, nagyon szép. Én roppant szerelem is hiva­tásomat s azt hiszem, az orvos mind szereli. Dehát csupán idealizmusból, szép tettekből mi sem élhetünk meg, a kanál levest sem adják ingyen. Ne­kem vannak elgondolásaim az »or­vosi rendről;, valami újszerű beosz­tása volna ez az orvosoknak, minden 600 emberre jutna egy orvos, az ál­lam fizetné őket, vagy a hatszázak közülete... Nem új terv, mások is gondolkoztak rajta. Majd egyszer hosszasabban kifejtein. Addig is sze­retnék egy kicsi kis magánszanató­riumot, amit magam vezethetnék... A földbirtokos: ...Ugyan, ne is beszéljünk, hát ér­demes? Köszönöm, rosszabbul megy, mint az adóhivatal sejti, de jobban, mint ön gondolja. Valahol az enyhe középidőn tartok, az adósság felé, mig innen az elveszésen... Sok a bajom, gondom. Hogy éti megélek-e,, az magamnak is kisebb probléma, minthogy az alkalmazotlaimnak meg legyen a kommenciója, a biztosítása, lakása és ruhája... Ezidén nem jól számítottam ki a dohányt s azt hi­szem, áttérek a kukoricára. Nagyon sok a »szociális terhein . Mindenki azt hiszi, sok a vaj s a tejfel az életemen s jobban össze kell húznom magam, mint szeretném, mert mulat­nom kell, hogy nem megy olyan jól... S higvje el, nevetni fog, nem is megy olyan jól... Ügyesnek kell lenni s ez felőröli az embert... Mi a vá­gyam? Dániában egy tej-farm... A kereskedő: ön a hatodik, aki azt kérdezi, ho­gyan ütött be a karácsony. Köszö­nöm, rendesen. Sem jobban, sem rosszabbul, mint reméltem. Tudja, valóban igaz a közhely: »csak annyit szeretnék, hogy megtaláljam a szá­mításomat«. S most már olyan kis számítással dolgozom, igazán... Az üzletmenetben lüktetések vannak Ha karácsony s újév előtt jobban ment a bolt, abból nem következik, hogy a farsang után egv hosszú s kietlen szünet ne álljon be az üzletmenetbe. Igen gondosan vezetem az adóköny­veimet, hogy meg ne kapjanak, mert nem érdemes... Félünk a gyári raktáraktól, az nagy konkurrencia ne­künk is. Mit szeretnék? Ha nem kel­lene támogatnom a boltajlót s. egy­szer elmehetnék Raguzába. Miért ép­pen Raguzába? Egyszer láttam olt egy kereskedőt, aki egész nap csibu­­kozott s a kávéházban ült' s azt mondták, neki van a legjobban me­nő üzlete az egész dalmát tengerpar­ton. Ezt szeretném tőle eltanulni. A kisiparos: Ne beszéljünk, jó? Uram, megölt a gyár. Fürge vagyok, pontos, szolgálat­kész s mégse tudok eredményesen konkurrálni. Félnek tőlem, azt mond­ják, lassan dolgozom s drágább va­gyok. Hasonlítsa össze ezt, amit ké­szítettem, a gyári áruval. Ugv-e, hogy szolidabb s erősebb? Dehát úgy va­gyunk, hogy mindenki a kisiparos támogatásáról s a gyári árú bojkott­járól beszél s közben nyugodtan el­halad a kisiparos kis üzlete előtt s benyit a gyári lerakat boltjának aj­taján. Csoda, ha néha többe kerül nálunk, mint ott? Hiszen élnünk kell, uram, élnünk kell... Mit szeretnék? Nyugdíjba menni... ❖ (Az interjúnak nincs vége: ez sza­kadatlan s mindenki mást akar magá­nak újévre, mint amit folytat. Van, aki Honoluluba kívánkozik, van, aki a sztratoszférába. Két ember akadt, aki roppant meg volt elégedve hely­zetével, de őket nem kompromittál­juk, maradjanak meg a csendes isme­retlenségben. Még majd folytatjuk az interjút...) (szv) Egy szerencsétlen munkás borzalmas halála. — A cefrébe fűlt egy ember. — Saját tudósítónktól. Megrendítő eset történt Elek Béla keresztúri földbirtokos szeszgyárában a napokban. A szeszgyár munkásai csütörtökön délben megállapították, hogy az egyik öt méter mély szeszkád szelepe el­romlott, Bartosik József, szeszgyári munkás jelentette ezt Rosenfeld üzem­vezetőnek. Az üzemvezető elrendelte, hogy a szeszkádból a cefrét szivaty­­tyuzzák ki, aztán mossák ki a kádat és mielőtt a szivattyú kijavításához hozzáfognának, jelentsék neki. A kádból, amelyben 146 hektoliter szesz volt, 110 hektolitert már kiszi­vattyúztak, amikor Kucsár József munkás azt mondotta, kár a többi cefré kiszivattyuzásával vesződni, ő létrán lemegy a kádba és ki­javítja a hibát. A társai figyelmeztették Kucsárt, hogy a szénsavat termelő cefré életveszé­lyes, de az nem hallgatott az okos szóra, leszállt a létrán a kád mé­lyébe. Alig dolgozott ott lenn pár per­cig, a társai rémülten vették észre, hogy Kucsár imbolyogni kezd a létrán és fölfelé igyekszik. Czagány Lajos munkás mindjárt rosz­­szat sejtt és igyekezett halálos vesze­delemben forgó társát megmenteni. A kádba hajlott és megragadta társa haját és úgy akarta kihúzni. Közben segítségért kiáltozott. A segélykiáltásokra odasiető üzem­vezető látta a veszedelmes helyzetet, rákiáltott a munkásokra, hogy nem szabad a kád fölé hajolni, mert az abból kiömlő szénsav életve­szélyes. Erejüket összefogva, Isten csodájára sikerült a kádból Kucsár Józsefet ki­menteni, aki eszméletlenül terült el a földön és csak nehezen lehetett életre kelteni. Ekkor a mentésnél segédkező Bartasik József munkás artikulátlan hango­kat hallatott, elvesztette egyen­— december 28 súlyát és eszméletét és belezuhant a gyilkos kádba. Emberfeletti erő­vel ugyan kihúzták a gyilkos fo­lyadékból a szerencsétlen embert, de amire az orvosi segítség meg­érkezett, az eszméletlen állapotban levő ember meghalt A tragikus eset annál megrázóbb, mert a szerencsétlenül járt 26 éves munkást, aki igen jóravaló ember volt, özvegye és két kis árvája siratja. — A Pajor-szanatórium (Budapest, Vas-ucca 17). Uj olcsó kórházi osz­tálya. A Vas uccai dr. Pajor-szana­tórium a gazdasági helyzethez alkal­mazkodva, kórházi osztályt nyitott szanatóriumi ellátással, napi 8 pengő ápolási díjjal. A különszobák árait is lényegesen leszállította. Különleges gyógy tényezői: rádium kezelések, bél­fürdők (enterocleaner, Darmbad), szívbetegeknek kímélő és pihenő­­kúrák (elektrocardiograph) szénsav­fürdők stb. Nagyszabású vízgyógy, zander és ortopád gyógytermek, asth­­maszobák, sebészeti osztály elsőran­gúan felszerelt műtermeivel, plaszti­kai sebészet, emlőplasztika, orrkor­rekció, arcmcgfiatalüás (ránceltünte­tés) stb., urológiai osztályán a leg­modernebb berendezés és készülékek. Szülőosztály 10 napi legmérsékeltebb átalányárban stb. Tájékozást nyújt szívességből: Szerecsen gyógyszertár Komárno. 314 — Berger F. Vilmos csemegeüzle­tében Komárom, állandóan friss pasz­­terizált zsámbokréti teavaj. Sajt­különlegességek. Prágai gyógysonka. Kitűnő olajos és pácolt halak. Torta- és ostyalapok, fajalmák, valamint a legfinomabb francia Oliva olaj, Hor­­nimans angol és orosz teák. Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asz­tali fajborok, Mumm és Pommery fran­cia pezsgők. Karlsbadi kétszersQlt és Graham kenyér. Római maróni. A legfinomabb fajkávék naponta fris­sen pörkölve, valamint Hág coffein­­mentes kávé kapható. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a legújabb divat szerint sä, készítek Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel: elefánsruhákat mélyen leszállított árban és úgy angol, mint belföldi szövetekből nagy választékot tartok raktáron. Havi részletfizetésre is, Fasont is vállalok olcsó árban. SZILT LÁSZLÓ Komárno, RöltánaiáH. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents