Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-22 / 102. szám
|934, december 22. > KOMÁROMI LAPOK« 5. oldai. Parittya és gyermekpuska, mint egy „fegyveres merénylet“ eszközei. Véletlenül elcsattant a dugóspuska s pattant a parittyakő: — ez volt a Nagy Márton elleni merénylet igazi alapja — avagy igaz a feljelentés ? — december 21. Szerdai számunkban hírt adtunk arról a ;fegyveres merényletről«, amelyet állítólag Nagy Márton festőművész ellen követett el ismeretlen tettes, a Nagy Márton emeleti műtermében. A Iiírt közvetlen forrásból kaptuk s egy ideig úgylátszott, mintha a »merénylet« valóban merénylet, rokoni boszszu, vagy művészi féltékenység műve lett volna, a rendőrségi feljelentés szerint a szenvedő alany is így adta elő. A gondos nyomozás és a rendőrségi kihallgatás után azonban gyerekes játékká zsugorodott öszsze a merénylet. Se bosszú, se féltékenység nem játszik szerepet, — csupán egy rugós játékpuska, amelynek el volt törve a csöve. A »»merénylet« úgy történt, hogy Nagy Márton udvara melletti ház tájékán égy rugós, dugós gyerekpuska csövét igyekeztek javítani az ottlakók. Üresen csepegtették a ravaszt s ugyanakkor az egyik fiatalember parittyával lövöldözgetett egy üvegdarabra. A parittya köve félrepattant s berepült a Nagy Márton nyitott ablakán. A pattanó kő, a cscttegíetett játékpuska kezdetben azt a meggyőződést ébresztették, hogy itt merénylet történt: Nagy Márton azonnal fel is jelentette szomszédait. A nyomozás során kihallgatott tanuk közül egyik sem emlékezett dörrenésre s a törtcsövű, ártatlan játékpuskát be is szolgáltatták a rendőrségnek. A puska valóban nem alkalmas emberélet kioltására, mert tölteléke dugó. A »merénylet« minden hátterét kivizsgálta a rendőrség, de az ügynek mégis folytatása lesz, kölcsönös perlekedések formájában, a szeretet ünnepének nagyobb dicsőségére. • Pénteken délben fegyverszakértő bevonásával folytatódott a merénylet vizsgálása. Az ügy egyre jobban bonyolódik, a vizsgálat folyik, s a teljes lisztázásig most már nem lehet tisztán látni az ügyben: történt-e hát puskalövés — avagy nem? „Szlovenszkó jövendő metropolisa“ a remények tükrében, avagy: nem kell félni, hogv Komáromnak nincs riválisa. — Komárom és Érsekújvár: that is the question. — december hava. Ha nem volna Komárom ennyire megviselve, ha nem nyomná ennyi gond s adósság, ha nem úszna a valódi s képzelt problémák tengerében, talán komoly bosszúsággal is lehetne venni azt a szívós harcot, amit a szomszéd Érsekújvár folytat már évek óta azirányban, hogy Érsekújvárra sikerüljön vinni hivatalokat, iskolákat s mindama közintézményeket, amelyben Érsekújvár szűkölködik, de amelynek még Léva, Nyitra, Párkány, vagy Komárom esetleg bőviben van. S hogy miért éppen Komárom az a célpont, ahová Érsekújvár legfőbb vágyai szállnak, az rejtély. Mintha valami titkos terv koncentrált támadást intézne Komárom meglevő közintézményei ellen. Nem a félelem, sem az irigység nem beszél belőlünk. Ha a magas hivatalok úgy döntenek, hogy Komáromból elkerül a törvényszék, az iskolák egyrésze, a helyőrség egy része, akkor természetesen övék a döntő szó s nekünk engedelmeskednünk kell. De, hogy az érsekujvári közvélemény ennyire szívós kitartással, ilyen szűnni nem akaró figyelemmel ügyeli, mit szerezhetne meg s mit vihetne haza, ezt kissé különösnek tartjuk. Egyik délszlovenszkói város a másiktól akarja elvenni utolsó értékeit, mivel másban nem osztozhat s csak a meglévő maradékokat oszthatja szét. Meglepetve olvassuk, mi mindent kivált Érsekújvár átvinni falai közé: tervezi, hogy a komáromi törvényszéket, a komáromi helyőrséget, a gazdasági iskolát, a párkányi határrendőrséget, a komáromi siketnéma-iskolát viszi egyelőre falai közé. Evés közben jön meg az étvágy s így remélhetjük, hogy legközelebb újabb közintézményektől búcsúzhatunk. Érsekújvár úgy oldja meg ezt, hogy mindez intézményeknek, hivataloknak, kaszárnyáknak új épületet ad, a város telkén, járási, állami és városi hozzájárulással. Végül nem lehetetlen, hogy magánosok is fognak adakozni. Ez nem tréfa. Érsekújvárban annyi vitalitás ,életkedv, buzgalom, ügyesség van, amennyi ebből a fáradt s eladósodott, lassú Komáromból csak hiányzik. Tagadhatatlan, hogy Érsekújvár jobb anyagi kezelésben van, nincs annyi adóssága, a város pénzügyeit ügyesebben intézték s most hirtelen fel lobbant benne a vágy: utolérni Nvitrát s Komáromot, behozni az elmulasztott időket. Széles perspektíva nyílott meg Érsekújvár előtt s már »Szlovenszkó jövendő metropolisának« nevezi magát tervei boldogságában. Ennek méltán s önzetlenül örülünk. Szeretjük látni, ha egy magyar város a maga erejéből kiteremti helyét a világon, fellendül s komoly tényező lesz. örvendünk, hogy kultúrában is előreszökött s hogy közeledik Komáromhoz. Komáromi ember számára egyenesen elképesztő, mi mindent nem kér, tervez komolyan Érsekújvár s valóra is fogja váltani, lévén akcióképes és anyagilag jobban szituált, városi ügyeiben egyenesebb vezetésű, mint Komárom. A fentemlíteLt közintézmények, kaszárnyák mellett új városháza, új járási ház, múzeum, Nyitra-szabályozás s városrendezés áll Érsekújvár előtt. Ezt mind meg akarja valósítani Érsekújvár, — akinek már a színpada is jobb, mint a Komáromé s vasút felé vezető uccája is rendesebb, — s mert akarja, tehát meg is csinálja. Szlovenszkói Kecskemétet találunk mihamar Érsekujvárott, a szlovenszkói gyümölcstermelés egyik központja lesz egy-kettőre. Tele van életcéllal, vállalkozó kedvvel, kell is, hogy sikerüljön neki s szívünkből kívánjuk az eredményt. $ Ezzel szemben mi történt itt Komáromban, amely megnyugtatná a városi lakosságot a város jobb sorsra fordulásának érdekében? Még tervek is alig vannak, nemhogy a tervek valóra válnának. Az egy1 vágóhidat nem tudjuk, félépíteni évek óta, ügy belefultuiiK az aszfaltba s a tizenhárommillió koronába, nem hallunk városrendezésről, — szerencse, hogy a Vágót társulatok szabályozzák, az seni volna kész. Egyik napról a másikra él Komárom, tengődik, nagyobbszabású terv, átfogó konceptus nélkül, minden híjával a széles megindulásoknak, kis pártharcocskákban, pénzügyi gondok tengerében, a városi lakosság csendes fásultsága közben. F.gy-egy kövező a Klapka-téren, egy új villanylámpa, uccaseprő szenzációt jelent, az újdonság ingerét s néhány új magánépületet tudunk felmutatni, mint fejlődést. Tudjuk, hogy ennek nemcsak a »város« az oka. De bizonnyal kell a közszellemben benne lenni valaminek, ami fatalistává, érdeklődés-mentessé teszi ä lakosságot s a helyi »»közügyek« iránt csak az a pár munkanélküli érdeklődik, aki a közgyűlések alkalmával megjelenik a városháza nagytermében s hátteret alkot pártjainak, várva, hogy valami munkaadó csoda születik s népkonyha nélkül is elvergődünk valahogy. Uj szellemnek, új kezdeményezéseknek, bátor hangoknak hírét nem halljuk. Ez a köldöknéző, körforgó élet nem sok eredménnyel kecsegtet. Legalább egészséges terveket lássunk, legalább ezzel szúrják ki a szemünket. Viszont a szomszédos Érsekújvártól annyit kérünk, legyen valamennyire méltányos. Az új gazdagok módján ne akarjon mindjárt mindent a magáénak vallani. Legyen nyugodt, ha nálunk a köldöknézés s az adóssághalmaz tovább tart, úgyis Érsekújvárra száll minden. Olyan hirteíenül, olyan szívósan kívánja Újvár a komáromi értékeket, hogy ez elszomorító. Kis kegyelmet Komáromnak, ne oly sietve!! S aztán, ha már mindenáron vinni akar mindent, vigye el csatornázatlan utainkat, roskadt vágóhidunkat, uccáink sötétjét, a pékműhelyek füstjét, pontos óráinkat s a rohanó mentőautót. Vigye el egészségesen épített s szakszerűen alápincézett tüdőbetegszanatóriumunkat, az idén rendezett városi parkokat, forgalmas kikötőnket. Kultúrája már Érsekújvárnak is van, — még mielőtt azonban belefeküdnének, ne tanulják el a Komáromban dívó agyondicsérési módszert, mert ebben eltűnik az egészséges távlat. Mifelénk ebben a tekintetben már elveszett a fejszének a nyele, de talán Ujvárott akad még menthető. S van, úgylátjuk, felekezeti békéjük nekik is, több, mint nekünk, mert Ujvárott már pörösködnek is. Isten jól reátekintett a magyar egyetértésre a felekezetek között! Van kultúrájuk, van felekezeti harcuk, városházukon sok pártjuk, sáros uccájuk, Pérójuk: mi kell még Érsekújvár,, > ?______________________ — Kovács úr ön már vigan fütyöl, mert téli cipő szükségletét LEONÁNÁL szerezte be. No hallja, kap a LEONÁNÁL Ön is egész családja részére, hiszen a napokban érkezett egy egész vaggon különféle férfi, női és gyermekcipők, hó- és sárcipők, sőt még elsőrendű kézimunka csizmát és érzékeny lábakra világhírű „WEINLICH“ cipőt is kaphat. „KÖZÉRDEK“ bevásárlási könyvre is, gyári szabott árért. Üzleti értesítés. Tisztelettel értesítem a n. b. vásárló közönséget, hogy megboldogult Adier Vilmos úr által vezetett tölgy- és bttkkparketlfa eladását tovább folytatom, valamint egyéb tűzifából és minden fajta szénből és kokszból állandó raktárt tartok. Schamottliszt és schamottégla raktáron. — Megrendelő hely: Magyar utca 2. sz., az üzletben. Telep: Hosszú utca 32. Teljes tisztelettel 432 WILHEIM Ármin ■ fa- és szénkereskedő. Impressziók egy kép előtt. Kapri szigetén még nem jártam, a földrajzból tanultam, hogy arrafelé sokkal melegebben süt a nap, mint nálunk, a déli gyümölcsnek frissítő nedve van, útjait boldog emberek járják, a tengerben kis halak csillognak, ott, arrafelé virágos mezők, csodálatos pompája a természetnek, eldugott, meseházikós városkák élnek s kelet, észak s nyugat fáradt emberét csalogatják. Ez minden eszembe jutott nekem, kinek az utazás eddig csak álom és vágy volt, amikor egy képet láttam a minap. Tiszta kék olajkép. Sötétkék szin majdnem az egész vászon. Kék a teteje, kék az alja. A kapri-i kékbarlangot ábrázolja ez a kép, a súlyos, mély csöndű barlangot átöleli az aláomló sziklamennyezet, alatta titokzatos kék színben varázslatos tenger vizében sötét folt, szinte remeg, szinte eltéved az utón, magányos csónak, mintha elátkozott ember menne sötétségében. Mi tudjuk, az a kapri-i sötétség nem az elátkozottak helye, boldog utazók békéltetője, kik itt a barlang áhítatában felejtik zűrzavaros hétköznapjaikat. Valahonnan messziről egy fénysugár tör a homályba. Köszönöm Halasy Jenőnek, a művésznek, aki készítette ezt a nagyszerű képet, ezt a fénysugárt. Mert minden gondolatnak, minden szándéknak a halálba kergetett cselekedetnek a mélyén kell ez a fénysugár, ez a fény, ez az optimizmus. A művészet nagy keresésében az emberi erő mindig felfelé törjön, az ember mindig a remény és fény útját járja, ha szenved is, ha mélységben él is. A kapri-i kékbarlang képe előtt sokszor elgondolkozom, a kék színek nagy csöndjében sokszor érzem millió testvér életének csöndjét, a mienket, akik várunk és vágyunk, mint Ady Endre, aki, mikor bolyongott Azúrországban s látta a végtelen szépségek tobzódását, kielégületlen szomjúságában dalolta, hogy az életben azok a legszebb tájak, amiket sosem érünk el. Igaza volt talán, mert örök mozgás és ritmus az ut, nincsen befejezett, hiszen az a szép az életben, hogy mindig van uj cél, uj harc, uj lelkesedés: Ezért villan fel a kék homályból, ha messze is: a fény, az uj cél, a kiút. Egy kép, valóban mesteri alkotása Halasi Jenőnek s mennyi gondolatot, élményt ad, mély impressziót. [házi.) RÁDIOTECHNA Konzert Dual Kő 950'— Konzert Trial Ke 1390 — Konzert Super Kő 2590'— A V Kérjen díjtalan bemutatást BEER István rádió szakfizletében Republikánska ul (Megye utca) 16. - Telefon 100. Rági lámpáit cserélje lie az Qi tipis! TELEFUHKEN lámpákra!
