Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-12-15 / 100. szám

1934 december 15.

»KOMAKOMI LAPOK«

9. oda*

ASSZONYOKNAK.

Az őszülésről.

Az őszülés általában az öregedés természetes tünetei közé tartozik s éppen ezért súlyos szépséghibának számi! azoknál, akiknél idő előtt lép fel. A haj őszülése rendes körülmények között lassan és fokozatosan következik be, eleinte csak néhány ősz szálat lehet felfedezni, különösen oldali, a halánték felett, de később mindinkább a fehér szálak jutnak túlsúlyba. A haj színe a benne levő festékanyag mennyiségétől függ. A pigment a hajszálak elszarusodoll hámsejtjeiben foglal helyei. A festéket a hajszemölcs termeli és ha ez valamely oknál fogva nem juttat elég festékanyagot, akkor világosabb, színtelen ősz szálak jelennek meg a haj között s bizonyos idő múlva teljesen hófehér lesz az egész haj. Ez a folyamat úgy kezdődik, hogy a festékkel ellátott szőrszálak kihullása lilán fehér, tehát festék nélküli szálak nőnek, s az őszülés a haj tövénél tálszik. Először mindig a vastagabb s erősebb szálak őszülnek meg.

*

Az őszülésnek több fajtáját ismerjük. Ritka az ú. n. veleszületett öszü- Jés (pl. az albínóknál), midőn az egész szőrzet feslékmcntes. máskor pedig csak foltokban, kis tincsekben vannak festéknélküli hajszálak. Az idődülli őszülés a húszas-harmincas években lassan fejlődik, érdekes külsői kölcsönöz az egyébként fiatal arcnak. A beteges hajhullás némely esetében is előfordul, hogy a kihullott hajszálak helyébe ősz hajszálak nőnek pl. foltos hajhullásnál, vagy lázas fertőző betegségek után), de ilyenkor csak átmenetileg fehérek a hajszálak, később megkapják rendes színüket. Gyakran hallhatjuk, hogy nagy lelki megrázkódtatás, vagy ijedtség

következtében napok, vagy órák alatl beállott az őszülés. A történelem példákat hoz fel errenézve, azonban az ilyen esetek tudományosan ínégnincsenek teljesen igazolva. Az öregkori vagy élettani őszülés az ötvenes évtől kezdődik, amikor már a fejbőr sorvad és a kihullott hajszálak helyébe vékonyabbak nőnek.

sí*

Az őszülés oka felől sok eltérő vélemény van. Kétségtelen, hogy a családi hajlamosság, öröklés a legtöbb esetben kimutatható. Vannak olyan családok, amelyekben az utódok már egész korán kezdenek őszülni. Egyes szerzők idegrendszervállozásnak tulajdonítják, amit bizonyít az a körülmény is, hogy néha cgy-egy beteg idegnek megfelelő területen láthatunk fcstékhiányl, részleges őszülést. Általában a baj táplálkozási zavaraiul magyarázzák ennek a különös szépséghibának a létrejöttél. A hajszál nem kap elegendő tápanyagot, nem kap pigment-anyagól s festék helyett csak levegőbuborékokat tartalmaz. Ez a körülmény okozza, hogy visszaverődő fényben a festéknél küli hajszálakat fehéreknek látjuk. Ez a feltevés a legvalószínűbb, mert a hajszemölcs, mely sok kihullott szál helyeit újabbal növesztett, kifáradt, festékanyagából pedig kifogyott. A fejbőr megbetegedésénél, vagy kóros hajhullásnál hamarább használódik el a rendelkezésre álló festékmennyiség, mint egészséges fejbőr mellett. Ilyenkor a hajhagyma festéktermelő képessége is csökken. Éppen ezért igyekezni kell a haj és a fejbőr egészséges állapotai megőrizni és a kezdődő hajhullást mielőbb orvosollatni.

$

Az őszülés ellen nem sokat tudunk tenni, nem lehet minden esetben

megakadályozni, sem pedig feltartóztatni. Olyankor, ha a fejbőr beteg és kóros hajhullás mellett őszülés is kezd fellépni, gyakran sikerül a haj elfchéredésének a fejbőr gyógyításával gátat vetni. Ilyenformán magyarázható meg némely őszülés elleni szer (hajregenerátor) kedvező eredménye is. A fejbőr bánhalmának gyógyítása azonban ne csak külsőleg és helyileg történjék, hanem tekintettel kell tenni a szervezet általános egészségi állapotára is. Ha az őszülés már nagy mértékben bekövetkezett, nem marad más hátra, mint a bekövetkezett rendellenességet festési eljárásokkal palástolni. A haj színének megváltoztatását s az őszülés leplezését ma már művészi tőkéiéi ességgel végzik. Számos készítmény áll a hölgyek rendelkezésére, melyek káros anyagokat nem tartalmaznak. A hajat festeni, vagy szőkíteni megfelelő utasítás alapján, házilag is tehet, de legjobb azt szakértő kezekre bízni. A festést természetesen időnkint ismételni kell, mert az utánnövő baj a tövénél az eredeti szint mutatja.

Hamupipőke papucs.

A londoni cipőkiállításon bemutallák a jövő évad női lábbeli divatját, az üvegszálakból szolt Hamupipőke papucsot . A papucs voltaképpen finom, színes üvegből készült szandál. Ehhez a divathölgyek ballábuk kisujján ugyanolyanszínű gyűrűt fognak viselni, mint amilyennel lábujjuk körmeit zománcozzák. Ismét divatba jön a női csizma is, de szára éppen csak fedni fogja a bokát. Esőben a hölgyek aranyszínű, magasszárú gumicsizmát viselnek majd. A férfi divatcipők fekete vagy fehér kockás bőrből, vagy kétféle színű kígyóbőrből készülnek majd.

A kiállítás elnöke megnyitó lueszedében kijelentette, hogy az7' elmúlt két évben a bőr- és cipőipar forgatnia súlyosan szenvedett a nagy. szárazr Ságtól. Jelenleg új lábbeli divatok kieszeléséről folytatnak tárgyalásokat a harisnyaipar érdekeltségeivel, amelyeket a szandálviselés súlyosan megkárosít.

RECEPT

Sonkás kenyérrudacskák. Rozskenyér beléből 5—(5 cm hosszú és 1 cm széles darabokat vágunk. Mindkét oldalukat megkenjük vajjal, kissé megsózzuk és végül meghengergetjük apróra vágott, vagy darált sonkában. - Ugyanígy készíthetjük sonka helyett apróra vágott keménytojással is.

Szerecsen fánk. 5 kanál porcukrot 5 tojássárgájával 25 percig babosra keverünk. Ekkor beletesszük az 5 tojás keményre vert habját, majd 5 kanál finom szitált liszttel keverjük tovább. Most stanicliből 5 (i cm átmérőjű, kerek fánkokat nyomunk ki egy tepsibe elhelyezeti fehér papirosra. Mérsékelt tűznél megsütjük, kissé hülni hagyjuk, késsel kikaparjuk a belsejüket, külsejüket pedig csokoládémázzal vonjuk be. Cukros tejszínhabbal megtöltjük őket és kettőt-kettőt összeillesztünk.

Ürüborda rizzsel. Az ürübordát zsíron mindkét oldalán hirtelen szép pirosra sütjük, aztán sárgarépa-, zeller-, petrezselyemgyökér, hagyma társaságában gyengén citromos vízzel leöntve, megsózva, födő alatt puhára pároljuk. Ha készen van, fölszeleteljük. a levét kevés JiszLtel behabarjuk, fölforraljuk és átszűrjük. A tálba kevés reszelt parinezánsajttal elkeveri rizst halmozunk fel dombalakban, körbe rárakjuk a hússzeleteket és leöntjük az átszűrt lével.

GYERMEKEKNEK.

Két kis Mikulás.

Elemisták voltak s együtt jöllckmenlek az iskolába s onnan haza. mert jókora útjuk volt. Az iskola tudniillik a városban voll, ők meg a Vadászerdőn laktak, ahova a villamos sem szaladt ki. Rossz időtlen kocsi hozta és vitte őket, de ez nem volt olyan mulatság, mint hinni lehetne, mert reggel, amikor még álmosak voltak, még csak hagvján. de délben olykor félórát, vagy egyórai is kellett várniok a kocsira és ehhez nem volt türelmük a kis legényeknek, hát szívesebben mentek gyalog.

Elemér apja vadőr volt, Janié meg főmérnök, de ez csak annyi különbséget telt, hogy Janiék errébb laktak valamivel, Elemérek meg pár száz lépéssel beljebb az erdőben. Volt itl vagy tizenöt ház is elszórtan, mindenikhez kert járt, meg istálló, meg pajta s oll Voll a Vadászerdő, amelyben a vadőrök jártak, figyelve arra. hogy a vadorzók ne garázdálkodjanak és a rókák ne pusztítsák a nyíltakat, fácánokat, őzikéket.

Görényt lőtt az apáin a fácánosban! újságolta Elemér egyik reggel Janinak s apróra el kellett mondania. amit a dologról tudott. Hogy egy hétig leste az apja, amíg rábukkant a tanyájára egy vén fa tövében a gyökerek közt és hogy a fészekben egerek, békák, madártojások és fácántollak voltak.

— És mit csináltok a bőréből?

— Apám azl mondta,. hogyha kitelik belőle, sapkát csináltat nekem.

— Mikulásra? — kérdezte Jani.

— Á, nincs nálunk Mikulás, az csak a gazdagokhoz jár, felelte Elemér.

Jani megütődötl ezen a feleleten. Még eszében jártak a mesék, amelyek szerint a Mikulás a tej úton robog le a földre, szánját tizenkét fehér szarvas húzza és éj idején minden ablakba beteszi ajándékát, ha cipőcskét vagy csizmácskát lát benne.

Nem teszed a cipődéi az ablakba? kérdezte aztán.

Elemér megvonta a vállát s nem is felelt szóval. Henne volt ebben a mozdulatban, hogy úgyis hiábavaló volna.

Hallgattak cgyideig s tapadlak az ólat. Aztán megint a görényre terelődött a szó. Szerelték az ilyen vadásztörténeteket, maguk is vadászok akartak lenni, bár puskát még nem volt szabad a kezükbe venni.

Apám Flóbert-puskál Ígért a tizedik születésnapomra, mondta Jani büszkén jóllehet, addig még vagy másfélével kelleti várnia.

Elemér mosolygóik Nem irigykedelt ezért Janira, s még azl se gondolja: könnyű neked, a te apád főmérnök! Janinak meg szöget ütött a fejébe ez a Mikulás-dolog.

Ejnye, hál most már Elemérnek nem lesz Mikulása? gondolta és bizony még este az ágyban is ez járt a fejében.

Mikor aztán a hő leesett és a városi kirakatokat földiszílelték piros papirossal, fehér Mikulásokkal és fekete Krampuszokkal, Jani igen titokzatosan kezdett viselkedni. Sokat ácsorgóit a kirakatok előtt és egyre afelől faggatta Elemért, hogy mit kérne a Mikulástól, ha történetesen mégis eljönne hozzá?

— Ugyan eredj, mondta Elemér nevelve. — Ha akart volna, már eljöhetett volna, hiszen nyolcéves vagyok !

I)c ez a felelel nem kedvetlenítette el Janit, tudta ő már, amit tudott! S másról kezdeti beszélni. Nagyon szeretett volna egy vadásztarisznyát, említette is apjának, de nem hiszi, hogy előbb kapná meg, mint a Flóberl-puskát.

Minek neked vadásztariáznya? kérdezte Elemér is.

Furcsa vagy! Hát nem emlékszel rá, hány madarat lőttem nyáron gunuuipuskával? Mi? Egy szarkát, bárom gimplit. tizenegy verebei, meg egy malyimadarat! Hál most tudod, hogy mire kell...

Igaz. mondta Elemér, mert tudta, hogy Jani ügyes fiú és elgondolkozott ő is.

És jöttek-menlek az iskolába virgoncán. frissek voltak és mindig jókedvnek. s néha még hógolyókkal is megdobálták egymást, meg az út közelében sétálgató varjakat. A Vadászerdőben már megállt a hó a fák lombján, a fenyők olyanok voltak, mint a mennyből előre küldött karácsonyfák s néha télidőben mókus fűlött meg előlük, hatalmas ugrással vetette magát ágról-ágra, a hó felhőkben porlott utána s úgy szikrázol!. mintha milliónyi gyémántot szórt volna valaki a napsütésbe.

És így érkezeti el december ötödikének estéje.

A hó újra megindult, mintha csak jó utat akart volna csinálni a Mikulás szarvasokvonlatla szánjának és szerte a házakban a gyerekek izgatottan gondollak arra: mit is hoz majd a Mikulás nekik?

És ezen az estén nemcsak Jani volt izgatott, hanem — és ez egészen csodálatos - Elemér is. Pedig őneki még sose hozott a Mikulás semmit és így most sem várhatott ajándékot. Apja kint járt valahol, igv hát anyját faggatta egyre:

Elég sötét van már, édesanyám? Mehetek már?

Vájjon mit akarhatott?

Már vacsoraidőre járt, amikor az anyja végre így szólt:

Na, indulj, s végezd ügyesen a dolgodat, mert úgyis tudom, hogy amig túl nem estét rajta, nem tudsz vacsorázni.

Azzal a kezébe nyomott egy csomagot, ráadta a kabátját és kiengedte az ajtón.

Ugyanebben az időben Jani is nyugtalanul motozott odahaza. Nagy csomagolópapírt vett elő és különféle apró csomagol, zacskót kötözött egybe. Aztán jókora fület csinált a spárgának, felöltözött és kiment ő is a hóesésbe.

Csodálatos csend voll az erdei utón. A fák és a bokrok fehér ruhában álltak, de a sűrű hótól alig lehelen lát ni őket. Minden szürke-fehér voll és ilyen lett néhány perc alatt Jani is. A lába elmerült a hóban, a lépése nem hallatszott.

Ment, ment, szorongatta a csomagot és boldogan gondolt arra, hogy ő .most Mikulást játszik és viszi a megtakarított pénzecskéjén vásárolt ajándékokat jó pajtásának, Elemérnek, akinek még sose hozott a Mikulás semmit.

De egyszerre csak megtorpant. Valami neszt hallott és úgy tetszett neki, mintha valaki jönne feléje. Sietve lekuporodott egy bokor mellé, mert nem szerette volna, ha valaki meglátja. Aztán várt, s amikor jóidéig nem mozdult semmi, a bokor mögött lopakodott tovább Elemérék háza felé.

Az út túlsó oldalán pedig Elemér bujt meg ezalatt egy nagy fa törzse mögött. Mert ő is Mikulást játszott. Arra kérte az apját, hogy a görénybőrből csináljon egy kis vadástarisznyát Janinak. Ezt vitte most zakatoló szívvel, hogy odaakassza Jani ablakára.

És a hóesés mögött, a felhők függönyén túl, a Jóisten mosolyogva nézett le a két kis Mikulásra, csókot küldött le drága és tiszta szívükbe és a kél kisfiú valami olyan csodálatos boldogságot érzeti ebben a pillanatban, amilyet aztán talán egész életében nem érzett többé.