Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-12 / 99. szám
2 oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1934. december 12. A halállomány rohamos pusztulása a komáromkörnyéki vizeken. Hozzászólás múltkori cikkünkhöz. Itt a tizenkettedik óta, mentsük meg a végpusztulás szélén álló komáromi halászatot, amely valamikor európai hiril volt. — december 11. Örömmel látjuk, hogy a komáromi halászat megmentéséről szóló cikkünk nem volt a pusztában elhaló kiáltás, hanem az visszhangra talált és erre vonatkozólag az alábbi érdekes cikkel kaptuk egy avatott tollú komáromi halásztól. A Komáromi Lapok f. é. 94. számában egy közérdekű cikk jelent meg a következő címmel: A komáromi halászok a modern technika legújabb vívmányaival halásznak. Köszönet a sorok írójának, hogy ezt a nagyfontosságú témát felvetette s bizonyos tartózkodással ugyan, de a halállomány védelmére kelt. Minden egyes szó, mely e célból íródik, nagybecsű, mert a közérdeket szolgálja. Szeretnék segítőtárs lenni s azért kérem a jelzett közlemény megíróját. fogadja szívesen tőlem, ha tapasztalataim alapján sokkal részletesebben szólok a tárgyhoz. Szomorú megfigyeléseim ösztönöznek arra, hogy ezt megtegyem, hogy kellőleg megvilágítsam a halak rohamos pusztulásának okait s ezek felsorolásával elősegítsem a sürgős védekezés lefolytatását. Mikor az említett közlemény írója a történelem szárnyain visszaszáll a régi, világhírű komáromi halászatokra, amikoris királyok és főurak jöttek ide, hogy szemtanúi legyenek a bőséges viza- és tok-fogásnak, lelki szemeimmel én is elgyönyörködöm a látottakban. Látom a cölöpökre erősített, útvesztőkkel ellátott, kötélerősségű hálókat, látom a hálóba tévedt métermázsás halakat s élvezettel szemlélem azok kifogását. Fájó érzés támad azonban bennem, ha elgondolom, hogy ezek a boldog halászidők már nem térhetnek többé vissza. A viza, a tok, most is csakúgy felkeresné ikrázáskor édes vizű folyótokat és ezzel kapcsolatban Kontárom vizeit is, hogy itt lerakja apró ikráit, megvárja a kikelt halacskák kellő megerősödését, hogy aztán, mint a kotlós, visszavezesse leszármazoltait a nagy, sósvízű tengerbe, ha ennek nem volna oly sok akadálya. Mi az oka annak, hogy ez a nagyértékű látogatás nem ismétlődhetik meg? Elsősorban az, hogy az efajta halak is nagyban megfogyatkoztak. De azt hiszem, még mindig van anynyi, hogy nekünk is jutna belőle, ha már a Duna alsó szakaszán nem fognák el őket. Óriási horgokkal telerakott készülékekkel keresztbe átvetik a Dunát, útvesztő hálókat helyeznek el a folyó partmelletti részein s ily módon a felfelé törekvő halak majdnem egész hányada zsákmányul esik. A megmenekült csekély részt zavarja felfelé törekvésében a sok hajó. És végre miért jöjjenek fel? Az árvédelem megsemmisítette a kiöntéseket, melyeknek vízinövényei között oly biztos és eredményes volt ikráiknak elhelyezése. Sajnos, manapság már ritkaságszámba megy, ha valamelyik 'szerencsés halász az óriási ősök törpe unokáját, 20—30 kg-os vizát, vagy tokot fog! Már hiába ábrándozunk a régi jó világ halbőségéről, megelégednénk azzal, ha hazai fajta halaink rohamos pusztul ását m egak adályozha tnánk. Nehéz munka ez, mert a folyóvizek mellett megszűntek az árterületek s ezzel megszűnt az ívásra alkalmas hely is. Mert jól jegyezzük meg, folyóvízben nem rakja le ikráit a hal s ha lerakná is egy-két kínálkozó fűszálra, gyökérre síi)., nem kehiek ki azok, mert az igen vékony hártyaburkolatot a folyóvíz iszapos mázzal vonja be, ami az embrió megfulladását okozza. Ellenvetésképen felhozhatják, hogy a folyóvizek szélein gyakran láthatók csoportosan úszkáló apró halacskák. Igen ám, de ezek a kikelés után jutottak a folyóvízbe. Hogy ezekben az apróságokban milyen nagy kárt okoznak a hajók hullámverései, azt alapos megfigyelés után szomorúan tapasztalhatjuk. De, hogy áttekinthető képet nyújtsak a halak tömeges pusztulásáról, ismertetnem kell az ikrázásra alkalmas kiöntéseket. Az ikrák millióival megterhelt hal várva-vár ja a folyók áradásait s annak bekövetkezésekor örömmel viteti magát az árral a kiöntésekbe. Fajfcntartási ösztöne kiöli belőle az önvédelmet s mintegy önkívületi állapotba jut. annyira, hogy a munkában lévő hal még kézzel is megfogható. Erre várnak a kegyetlen orvhalászok. Működésbe jön a szigony. a dróthurok, a lepőkosár s ha nagyban dolgoznak, a háló. A magalehetetlen halat elfogják, mielőtt ikráit elrakhatta volna. Gondoljuk csak meg, hogy ezzel a lelkiismeretlen eljárással az utódok milliói pusztulnak el s mily károsodást jelent ez aköz*re s magára az államra is! A sok veszedelem dacára is sikerül néhány anyának ikráit elraknia. De vizsgáljuk csak tovább, mi történik ezután? Dolga végeztével, az apadás beálltával a hal a mederbe kívánkozik vissza. Igen ám, de a levezető mélyebb helyeken ott van már a kifeszített verse-háló, mely elzárja a visszavonulás útját. S ha az ikrázásban kimerült hal enged a víz folyásának, belekerül ebbe a körmönfont készülékbe, melyből nincs szabadulás. Hogy a jövő évre marad-e ívó hal, azzal nem törődnek az orvhalászok. Ám nézzük csak, mi történik a nap melege által kikeltett apró halacskákkal? Bizony szegénykék sok vesze-Komárom, december 11. A komáromi református keresztyén egyházban folyó áldásos belmissziós munkának eredménye évről-évre fényesében jelentkezik az egyház társadalmi és vallásos életében. Azok az egyház kebelében nagy agilitással működő intézmények és egyesületek, amelyek a lelkészek belmissziós munkájának legközelebb álló és legliathatósabb támogatói, kimeríthetetlen lelkesedéssel és kitartással fáradoznak azon. hogy az egyházra a mai súlyos időkben fokozott mértékben reáháruló szegénygondozás széles területre kiterjedő munkáját áldásos hatásúvá tegyék és úgy lelki, mint anyagi pártfogásba részesítsék mindazokat a szegény és elhagyott testvéreket, akik hozzájuk fordulnak. Ezek az intézmények egész évben dolgoznak. A szívek fájdalmát a vigasz meleg szavaival gyógyítgatják. a nyomor égető kínjait havi segélyekkel, természetbeni adományokkal igyekeznek enyhíteni, ruhát adnak a ruhátalanoknak, kenyeret az éhezőknek s most, hogy a szeretet ünnepe közeleledik, külön akciót indítanak a szegénység és nyomor áldozatainak megmentésére. Amit a keresztyénség, a szeretet vallása diktál az érző szíveknek. az embertársaink iránti kötelesség érzésének kiteljesedése és gyakorlati megvalósulása ezekben a várakozásokkal teljes napokban mutatja meg hatalmas sikerét és áldásos eredményéi. Az ádventi szeretetmunkának lélekemelő ünnepével vezette be a komáromi református egyház a fokozott mértékben meginduló emberbaráti tevékenységet december 9-én, vasárnap este 6 órakor a Jókai uccai ref. templomban, amikor a könyörülő szeretet ünnepét tartotta a hívek igen nagy érdeklődése mellett. Az ünnepélyt a XXV. zsoltár első versével kezdték meg a hívek, akik ezután a 74. dicséret két versét énekelték el nagy áhítattal. Tóth Kálmán ref. segédlelkósz egekbe szárnyaló imában kért áldást a Mindenhatótól a szeretet munkájára. Megnyitó beszédet Galambos Zoltán ref. lelkész mondott, aki az egyház belmissziós munkájának egyik legnagyobb horderejű akcióját, a szeretet, a szegénygondozás munkáját emelte ki elismerő szavakkal. A keresztyén vallás a szeretet vallása, amiből leglogikusabban folyik, hogy a keresztyén ember nemcsak az isteni parancsolatdelemnek vannak kitéve s ha a víz rövidesen visszatér a mederbe, tízezer számra a kubikokban, gödrökben s egyéb mélyen fekvő helyeken rekednek s e vizek kiszáradásával odavész a jövő évek nagy értéket képviselő halnemzedéke. Aki egyszer ily tömeges pusztulást látott, a szomorú látványt sohasem felejti el. A tömeges nyílt sírt könnyű megtalálni, rávezet a varjak és szarkák nagy serege, a mely veszekedő károgással lakmározik a jobb sorsra érdemes haltetemekből. Ha visszajutott is a kikelt halacskák bizonyos százaléka a csendesebb folyású helyekre, ne gondoljuk, hogy most már biztonságban van. Életösztönük tömegekben tartja együtt őket s így keresnek menedéket a kidőlt fák ágai és gyökerei, avagy a pariszakadékok növényei között. El is érik, mondjuk a 10 dekás, avagy valamivel nagyobb súlyt, de ezzel kapcsolóiban növekedik étvágyuk is, ami vesztüket okozza. A horgászok egész tömege keresi fel az apróságok búvóhelyét, mint ez az idén a Yágban, de különösen a Nvitrában történt, s irgalmatlanul kifogják a 10—20 dokás harcsát, mely 40—50 kgr. súlyra volt hivatott. Százával kerültek horogra szegények naponként ez évben is. Ez a szomorú sors érte az apró ponty, süllő stb. ivadékokat is. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hal fajok szerint — súlyban átlagosan minden évben 1—2 kgr.-ot nő, láthatjuk, mily óriási kárt okoznak az ilyen rablóhalászok. (O.) nak. de a lelki meggyőződésből eredő kötelességének lesz eleget akkor, amikor vallásának sarkalatos tételét a gyakorlatban megvalósítja. Nagy elismeréssel emlékezeti meg a ref. egyház szegénygondozásában fáradhatatlan kitartással buzgólkodó Protestáns Jótékony Nőegylet, Ref. Leányegylet, diakónus testület és diakonissza önzetlen és áldásos munkálkodásáról, amelynek jelentősége az egyház életében maradandó nyomokat hagy. A szeretet nevében hívta fel a gyülekezet tagjait a szegények és elhagyatottak pártfogására és a humanizmus nagy munkáját önzetlen odaadással végző diakónusok támogatására. A mély hatást keltő beszéd után Nagy Gyula íg. VI. o. tan. szavalt egy részletet Petőfi >-Az Apostol« című költeményéből megindító hatással. Utána Pap Kovách L lemérné, a Prot. Jótékony Nőegylel lángbuzgalmú elnöke ismertette a Nőegylet gyönyörű szerelet-munkáját. Bajcsy Lenke elnök a Leányegylet nemescélú tevékenységét tárta léi a hallgatóság előtt, Ivanifs Ilona diakonissza pedig a belmisszió területén végzett lelki munkáról számolt be. Teleki] Miklós ig. tanító a diakónus testület állandó permanenciáhan levő munkálkodásáról tett jelentést és a hívek segítségét kérte a testület fáradozásainak sikerése. A műsor többi pontját énekszámok, szavalat és- bibliamagyarázni töltötte ki Tóth Kálmán segédlelkész emelkedett szellemű bibliamagyarázatot tarlóit, Kelemen Kálmán segédlelkész pedig az erődökben és a Benében lakó ref. hívek vallásos buzgalmáról tartóit előadást. Magyaries Mariska szép éneke. Farkas Péter hegedűszólója sikerült pontja volt a műsornak, mély hatást keltett a Református Első Énekkar precíz és finom árnyalásét karéneke, melyet Telekv Miklós karnagy vezetett. Az Egyházi Gazda Énekkar szabatos éneke Kelemen Kálmán vezényletével is elismerést váltott ki. Mézes Zsigmond fg. VI. o. tanuló Kovácsáé Huszár Jolánnak Csodák« c. költeményét szavalta helyes felfogással és hatással. Majd Galambos Zoltán lelkész szárnyaló fohásza zárta be könyörülő szeretet ünnepét, melynek végén a gyülekezet a XC. zsoltár első versét: Te benned bíztunk eleitől fogva... énekelte el, melynek hatalmas akkordjai mellett ért véget a minden mozzanatában lélekemelő ünnepély. Az emlékek védelme. Törvényjavaslatot készített az Iskolaügyi miniszter. — december 11. Hosszú munka után az iskolaügyi minisztérium most készítette el az emlékek védelméről szóló törvényjavaslatot. A törvény cél jának és alapintézkedéseinek meghatározása után a javaslat kimondja ama objektum védelmének módját, amelynek elválaszthatatlan része maga az emlék. A 4. §. a legfontosabb, mely az emlékek védelmét így határozza meg: Az emlék a megbecstelenílés, megkárosítás és megsemmisítés ellen van védve. A javaslat második fejezete meghatározza az emlékek nyilvántartásának módját. összesen hat paragrafus intézkedik az emlékek összeírásáról és az emlékek úgynevezett lajstromáról. A törvény ugyanis megkülönböztetést tesz az összeírás és a lajstrom között. Az összeírás az emlékhivataloknak csak segédeszköze, amellyel a hivatal esetről-esetre bizonyos fajta emlékek vagy egyes kollektív gyűjtemények biztosításál éri cl. Ezzel szemben az emlékek jegyzéke mindazon emlékek jogilag kötelező lajstroma, amelyek emlékül lettek kijelentve s a törvény védelme mindenek előtt ezekre vonatkozik. Ebbe a lajstromba fölkeli venni »a nagy tudományos vagy művészi értékű emlékeket.« A tulajdonképeni védelmi elvek közül legfontosabb az, amely szerint az emlék tulajdonosa a rendes gazdálkodás kereteiben köteles gondoskodni az emlékről s megakadályozni annak megkárosításéit, vagy megsemmisítéséi. A javaslat fölsorolja azokat az eseteket is, amelyekben az emlékek védelme kell, hogy helyet ad jon más. magasabb érdekeknek. Ilyenek: az államvédelem érdekei, a közegészségügy érdekei, az élet- és vagyonbiztonság s végül fontos nemzetgazdasági érdekek, amelyeket a törvény részletesen fölsorol. Aki az emléken, annak állapotán bármi változást akarna eszközölni, azt pontos javaslat alapján csakis az emlékhivatal előzetes engedélyével teheti meg. A javítási vagy módosító munkálatok az emlékhivatal által kiadott irányelvek szerint végzendők. Külön fejezet szól az ásatásokról. Emléktárgyaknak külföldre való szállításához az emlékhivatal írásbeli engedélye szükséges. Öt fejezet tárgyalja a hivatalos eljárási módot, a büntető szankciókat, az emlék nyilvánítási eljárást. Igen fontos fejezet végül az, amely adókedvezményeket biztosít az emlék tulajdonosának azon a címen, hogy az emlék fenntartása és gondozása nagy költségeket igényei. A javasolt törvény kiterjeszkedik a természeti szépségek, archeológiái és történeti emlékek védelmére is. Talán az a legnagyobb hibája a javaslatnak, hogy ilyen heterogén dolgok védelmét közös nevezőre akarja hozni, s amellett igen gyakran egymással ellentétes érdekeket akár kielégíteni. A törvény éppen azért elkerüli az emlék fogalmának a meghatározását s ezt az emlékek iastromának bevezetésével helyettesíti. Alig használt Torpedo-Portable írógép complett, szlovák-magyar tastaturával féláron eladó. Cím a kiadóban. Hirdetések karácsonyi számunkba már most felvétetnek! (Folyt, köv.) Könyörülő szeretet-ünnep a ref. templomban.
