Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-01 / 96. szám
»KOMÁROMI LAPOK'« 1934. december 1. 2 oldal Rövidesen benyújtják az önkormányzatok szanálására vonatkozó javaslatot. Az önkormányzati testületek szanálására vonatkozó tárgyalások, a Ceské Slovo értesülése szerint a be!ügy- és pénzügyminisztérium között annyira előrehaladtak, hogy a javaslat rövidesen benyújtható lesz a Házban. E javaslat egyébként szoros összefüggésteli van az önkormányzati választások elhalasztásáról szóló javaslattal. Az önkormányzati testületek adósságából 2.5 milliárd koronát átvesz egy, a Zemská banka mellett létesítendő emissziós központ, amely ezt az őszszeget 50/0-os kamatozási kötvényekkel rendezi s a kötvényeket 40 év alatt amortizálja. E terv végrehajtása évi 165 millió Kc-t igényel. Ennek fedezetét így állítják össze: a ma is működő kiegyenlítési alap 73 milliót adna, a bevezetendő műzsíradó 50 milliót hozna s az útalap adná a többi hiányzó pénzt. Ezenkívül szó van a kereseti adó reformjáról, hogy azon a címen is több legyen a bevétel, az agrárok pedig kívánják a beretváló készülékek pengéinek megadóztatását. A Pol. List. értesülése szerint szó van arról is, hogy a pótadók alá eddig nem tartozó jövedelemadó után a jövőben szintén szednének pótadókat az önkormányzatok javára. Végül a hadmentességi díj is az önkormányzatok szanálására lenne fordítva. Képviselőink felszólalása a költségvetési vitában. A képviselőházban folyó költségvetési vitában, egyesült ellenzéki pártjaink képviselői közül resztvettek Törköly József dr. magyar nemzeti párti képviselő, aki alapos érvekkel alátámasztott beszédében a magyar nemzeti kisebbség követeléseit ismertette és azt kívánta, hogy az állampolgárság kérdését új, modern törvénynyel szabályozzák. Felszólalt a vitában Hokky Károly keresztényszocialista képviselő is, aki a magyar kisebbség kulturális sérelemről beszélt és azok orvoslását követelte. Halászegyezmény Magyarországgal. A kormány beterjesztette a képvise-MiKulics, Száraz Péter és ég. Irta és a pozsonyi rádió magyar óráján hétfőn felolvasta Szombatin/ Viktor. Hadd kezdjem a szakmához méltóan, rögtön plagizál ássál: már Mikszáth megmondta annak idején, hogy az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallgatni... Kár, hogy Mikszáth idejében nem harsanlotta szét hullámait a rádió, a derék palóc jobban megbékélt volna havasi kürt-mivoltával s kevesebbet ódózkodott volna a nyilvános szerepléstől. Messziségnek elég nagy az, amely tőled, kedves hallgatóm most elválaszt, a havasi kürtnek semmi panasza nem lehet, a hasonlat azonban mégis sántít egy kissé ebben az esetben, mert a havasi kürt sohasem az önmaga fájdalmát, örömét dudálja, sohasem beszél a fenyőkről s a zúgó erdőkről, ahol felnevelkedett, nem jajongja a maga bánatát s kéreghántásának emlékeit, míg itt, a mikrofon elé telepített író arra a sorra Ítéltetett, hogy a (saját maga életét zengje, dicsérje, vagy ócsárolja. Nem szívesen és sok meggondolással. Azt kell hozzákapcsolni a Mikszált aperszüjéhez, hogy az írónak száz köntöse kell, hogy legyen s mindig olyanban kell járnia, amilyet az olvasók megkövetelnek tőle. Az olvasók pedig, akarva-akaratjan, az író személyét egyszerűen összetévesztik költött alakjaival s hogy saját maguk munkáját megkönnyebbítsék, egyszclőházba az 1934. junius 8-án Budapesten, a határfolyókon való halászás tárgyában kötött csehszlovák-magyar egyezményt. Az egyezmény legfontosabb intézkedése, hogy közös nevezőre hozza a két államban eltérően szabályozott lialvédelmi, illetőleg halászati tilalmi időszakokat, továbbá, hogy az éjszakai halászatot is lehetővé teszik. Éjszakai halászat azonban csak a parti községekben állandó lakóhelyivel bíró s a halászatot iparszerűen űző, megbízható, büntetlen előéletű személyeknek engedhető meg, ha nem áll fönn az az aggodalom, hogy a kapott engedéllyel visszaélhetnének Éjszakai halászatnál tilos oly intenzív fényforrások használása, melyek a halakat elvakítják, tilos továbbá a vízgátak, átereszek és egyéb vizi építmények alatt harminc méteres körzetben a halászás, tilos bizonyos körzetekben a teljes kihalászás és az élő halaknak más vizekbe való szállítása. Az éjszakai halászás csak május 31. és szeptember 30. közötti időben engedélyezhető. Molnárok a gabonamonopólium ellen. A Nár. Listy c. lap közli, hogy a morvaországi molnárok szövetsége vasárnap gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy a gabonamonopólium azonnali megszüntetését követelik. A kormányhoz határozati javaslatot terjesztenek föl, amelyben rámutat a szövetség arra, hogy a gabonamonopólium egyáltalán nem vált be és sokkal több kárt okozott, mint hasznot. A morvaországi molnárok szövetségének ezen követelése teljes mértékben indokolt, mert a gabonamonopólium életbeléptetése a molnároknak exisztenciális érdekeit nagyon mélyen érinti Készül a hadmentességi adó. Már évek óta kisért a hadmentességi adó életbeléptetése, amelyből az állam tekintélyes összeget számít bevételnek. Egyik prágai kormánylap jelenti, hogy a pénzügyminisztérium új törvényjavaslaton dolgozik, amellyel a katonai laksza kérdését teljesen új alapon rendezik. Az új javaslat szerint a hid menrüen skatulyát vesznek elő, abba dugják az írót, a művészt és többet ebből az iskátulyából kikecmeregnie aligha lehet... Roppant kellemetlen dolog az, hogy magunkról kell beszélnünk: van a szeméremérzésnek egy fajtája, amely nem engedi meg, hogy legbelső lényünknek ködmenét kifordítsuk. Csak példázatban beszélhet az író s a példázatok sora mindig műveinek összessége. Ha sikerült életének lényegét műveivel megértetni, akkor a példázatok jók s az író elérte célját, ha azonban nem sikerült olyanokat alkotnia, hogy munkái egy ember vívódását érzékeltethetően példázzák, akkor az írások rosszak s akkor hiábavaló a pótmagyarázat, amelyet általában önéletrajznak szokás nevezni, az író elkésett... Az önéletrajz valódi lényegére az a fővárosi vállalkozó tapintott rá, akj azt vette nemrégen fejébe, hogy közéleti nagyságokat, azonkívül művészféle embereket ábrázol le egy nagy könyvben, önéletrajz kíséretében. Hónapokig járta két társával együtt Szlovenszkót, bekopogtatott boldog-boldogtalanhoz s gyűjtötte az életrajzi adatokat, mint falusi gyerek a gyógynövényd. Ritka kitüntetett találkozott e földi téreken, alti ne adta volna szívesen életrajzát a gyüjtögetőnek, keblét a büszkeség feszítette s a hatalmas önérzet. No, lám, — gondolta a kitüntetett, — milyen alkalmas, nevezetes ember is vagyok én, már életrajzomat kívánják. Akkor vált hideggé aztán a tekintete, amikor az életrajzok bútességi díj valamelyes pótadó alakjá- Imn jelentkeznék, mely pótadó valamennyi kereseti foglalkozást űző olyan személyt terhelne, aki katonai szolgálatot nem teljesített. Vagyis az új adó nemcsak a nem katona férfiakat, hanem a kereseti foglalkozást űző vára szerényen megjegyezte, hogy az életrajz leközlóse fejében meg kell rendelni a lexikont, annak pedig hatszáz korona az ára... Ne mindig bízzunk élő emberek biografikus rajzának hitelében, különösen, ha az élő kitüntetett maga szerkeszti írásba s teszi köz kinccsé ... Nekem is tulajdonképen Mikulicsról kellene beszélnem, akinek barátsága fél-életre kompromittált, hogy a meglévő másik életfél aztán már a Jánosok és a Száraz Péterek jegyében ússzon tovább. Megpróbáltam menekülni Mikulicstól, búcsút mondtam Száraz Péternek, a köztüzérnek, sajnos azonban hiába igyekeztem, sem Mikulics, sem Száraz Péter nem hagy el s nekem hálásnak kell lennem, hogy élnek. Sorsunk összekapcsolódott. Mondom, ismételten bocsánatot kell kérnem, hogy személyes ügyben emelek szót, nem tenném, ha a Mikulicsügy és a Száraz Péter sorsa nem kényszerítene erre. A szerencsétlen Mikulics-ügyet ott lehetne kezdeni, ahol a rimaszombati rádiót. Régen volt ez, valamikor a pénzben gazdag időkben, amikor Rimaszombatban először csendült fel a rádió hangja. János barátunk szerezte meg az első masinát s mivel nem bírta már, hogy a fél város az ő szobáját tapossa a fülhallgatás csoda meghallgatása miatl, elhatározta, hogy a nagy nyilvánosság előtt is megszólaltatja a gépet. Lévén pedig a Polgári Körnek családi teaestélye rendezendő, nagy plakátokon hirdették meg, hogy az nőket is sújtaná. Az új pótadó jövedelmét az önkormányzatok szanálására fordítják. A hadmentességi adót 1935-től kezdve fizetik az összes 30— 60 éves férfiak, kik nem voltak katonák, valamint a saját jövedelemmel bíró nők. este fénypontja a rádió lesz. Dúlt is a nép, mintha ingyen hívnák. Türelmetlenül hallgatták végig a hagyományos vidéki műsort s mindenki a rádió számára készítette a fülét. Valóban, este tíz órakor az emeleti karzat ablakából kikiáltott a helyi bemondó, Laci bácsi s jelezte, hogy a nyolcadik világcsoda most lesz közkinccsé Bátyiban. Feszüli figyelem. A közkincs nyekergett, prüszkölt, hörgött és lihegett Néhány percig türelmesen várakoztunk, később azonban egyre ingerültebb hangok hallatszottak, hiába biztatott a rádiótulajdonos, hogy Nápolyt markolja éppen, vagy Berlint. Mármár tettlegességre került a sor, amikor hirtelen víg nótaszó harsant föl, — Pest jelentkezett, — majd rövid egymásutánban füttyhangverseny, szavalat, néhány szóvicc, majd tőzsdeárfolyamok hosszú s téves sorozata. Olyan téves sorozata, hogy a jelenlévő három bankember ijedten kapott a noteszához s jegyzett beléjük bőségesen. A rimaszombati rádió bemutatója fényesen sikerült. Csak a beavatottak hallgattak a sírnál is rejtélyesebben. Mert nagy titka volt a rádiónak: nem lehetett aznap kapcsolni s nem fogott az antenna. Azokban az időkben ez bizony könnyen megtörtént a rádiókkal. De Jánosbátyánk s Makovits, a művész, Korányi és Benkovits Laci bácsival együtt kimesterkedték a helyi rádiót úgy, hogy telefont vezettek a pincébe s egyszerűen maguk álltak be stúdiónak, a hangszórón keresztül füty-A komáromi „szigeti veszedelem!“ A komáromi Erzsébet sziget nagy dunai gátja omladozik, a töltés kövei meglazultak. — A veszedelmes, romboló növényzet. — Most még úgyszólván semmibe se kerülne a védekezés. A kert tulajdonosok figyelmébe. — november 30. Jó órában legyen mondva, a komáromi Erzsébet sziget kevés esztendőt úszott meg árvíz nélkül anynyiszor, mint a legutóbbi években és kevésszer mutatott a Duna olyan alacsony vízállást, mint most ősszel. A vízállás csökkenése állandóan tart, napról-napra alacsonyabb a Duna víz-szine. így aztán a sziget nagydunai töltése egészen szabadon áll, sőt a töltés gátja alatt több méteres partrész mentes a víztől. így aztán azonnal szembetűnő, hogy a töltés kövei inennyire meg vannak lazulva. A kövek között a rombol» hatást nem is a Duna árja okozta eddig, hanem a kövek között kiburjúnzott növényzet, nemcsak a fű. ami nem nagyon veszedelmes, hanem különböző kisebb-nagyobb fák, amelyek dacolnak mindennel és szívós természetüknél fogva már sűrűén benőtték a töltést egészen végig. Ezek a fák növekedésükkel, illetve törzsük vastagodásával szétfeszítik a különben összeillesztett köveket. A kövek közötti, kezdetben szűk hézagok 111a arasztnyi, vagy még nagyobb hézagokká szélesedtek ki. A kövek hézagaiban kisarjadzott fáknak azonban nemcsak a törzsük nő és vastagszik, hanem a gyökérzetük is és ezek aztán a kezdetben egyenletes gátat védő kövezetét fölhorpasztják, kisebb-nagyobb dudorokat, halmokat alkot minden egyes fa. No már most ha megárad a Duna és a töltést magasan lepi cl a víz, a fák törzse által támadt nyílásokon keresztül a víz hullámverése kimossa a kövek alul és a kövek közül a földet és előbb-utóbb beomlik a kőfelület és meglazul az egész töltés és a víz ereje könnyebben áttörheti a gátat. Amint a nagyobb vízálláskor a most szabadon álló fák és bokrok a víz alá kerülnek, ezekbe bele akadnak avízhordta gallyak, lombok és egyéb úszó fadarabok. Ezek valósággal vízfogók lesznek, a víz ereje jobban beléjük tud kapaszkodni és nagyobb erővel igyekszik a víz útjából ezeket az akadályokat elsodorni, ami előbbutóbb sikerül a víz erejének és pedig hogyan? A töltés kövei között nőtt fákat, bokrokat tövestül tépi ki a víz árja és ekkor kidobja helyükből a fa töve körül levő köveket is, ami annál könnyebben megy, mert a fák gyökérnövése amúgy is fölhorpasztotta azokat. Minden fánál, bokornál a töltés földje szabaddá lesz a kövektől és a víz sodra könnyebben elvégezheti töltésromboló és töltést szakító munkáját és ezt a veszedelmet a víz magas állása miatt nem veszi észre senki, csak akkor, amikor végig szalad a szigeten a vészkiáltás, hogy: — A Duna átszakította a gátat! Nagyon csodálkozunk azon, hogy ezt a veszedelmet maguk a szigetlakok és a szigeti kerttulajdonosok nem veszik észre, pedig a veszedelem érinteni fogja nemcsak a nagydunamenti kerteket, hanem a sziget egész területét. Most még el lehetne hárítani a veszedelmet. Kérlelhetetlenül kiirtani a kövek között nőtl fákat és bokrokat. Amit tőből kihúzni már nem lehet, tőben le kell fűrészelni és a gyökérzet közé valahogyan oltatlan rneszet, vagy valami növénypusztító szert beszórni, hogy a gyökér ne fejlődjön, ne romboljon tovább. Ez a munka most még nagyon könnyű és a nagydunamenti kerttulajdonosok is elvégezhetnék házilag. Az esetleg fölmerülő igazán csekély költséget pedig meg lehetne osztani a többi telektulajdonosok között. Sajnálnánk, ha Komárom egyetlen kedves sétahelyét, az ErzsébeL szigetet valami veszedelem érné. Pedig, ha nem szívelik meg tanácsunkat, előbbutóbb érni fogja. Használják föl a mostani alacsony vízállást és irtsák ki a romboló növényzetet a töltés kövei közül. (bj)
