Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-17 / 92. szám

1934 november 17.

»KOMAROMI LAPOK«

9 oldal.

A SSZON Y O KN AK.

Kozmetika.

— Hajfestés —

A hajfesték használata a háború utáni időben különösen elterjedi és evvel a haj festés technikája is mindjobban fejlődött. A hajfestés problémája a fokozottabb kívánalmak folytán mind nehezebb és nehezebb lesz. Fokozoltabbak a kívánalmak magával a hajfestőszer minőségével szemben éppen úgy, mint a hajfestéssel szemben. A hajfestőszerek készítésénél figyelembe kell venni a gyárosnak a tarlós hullámosításhoz használt vegyszereket is, hogy nem összeférhetellenek-e a hajfestőszer vegyszereivel. Továbbá a hajfestőszerekhez használt vegyszerek legtöbbikének használatát az egészségügyi törvények tiltják.

A használatos fémalkatrészek közül az ólom és krómyegyületek azok, amelyeknek állandó használata következtében olyan mérgezési tünetek lépnek fel, amelyek nemcsak a fejbőrre szorítkoznak, hanem az egész testre is kiterjednek, mert ezek a mérges anyagok a szervezetben felgyülemlőnek.

Természetesen ma már ismerve a lúgok és lúgos anyagok kártékony hatását a hajszálakra, kerülik ezek használatát, amennyire csak lehetséges-A hajfestés után fellépő jelenségek, az égető, viszkető kiütések nagyon hasonlítanak azokhoz a bőrkiütésekhez, amelyet egyidőben egyfajta bizonyos műbőrnek a használata a kalapban idézeti elő a fejbőrön.

Megjegyzendő azonban, hogy azért a fejbőrön keletkező kiütésekért nem lehet minden esetben a hajfestőszert felelőssé tenni. Az esetek nagy részében szerepe jut a tudományosan mindjobban felkutatott i dió sy nkrasián ak ami alall az abnormálisán fokozol! érzékenységei, illetve ellenszenvet érijük egy vagy több kémiai anyaggal szemben, melyek egészen egyforma vagy teljesen kedvezőtlen körülmények között fejthetik ki hatásukat. Ez az idiosynkrasia természetesen az erősebb szervezettel bíróknál éppen úgy felléphet, mint a gyenge szervezelűeknél. Előfordulhatnak viszont olyan cselek is, amikor nem a hajfestőszer a hibás, például ha valaki bismutos, arzénes, higanyos oltások után festtette a haját és a tartós liullámosítás alatt megsötétedelt és egészen fekete leli. Világos tehát, lrogy a hajnak ez a megsötétedése a hajra lerakodott arzéntől keletkezett.

Ugyanilyen és hasonló esetek előfordulhatnak a máskülönben teljesen ártalmatlan hajfestőkkel is, úgy hogy a hajfestés ulán fellépő bőrkiütéseknek tulajdonképpen egészen máshol kell keresni az okát.

Akiknél tehát a legkisebb eshetőség fennáll egy ilyen idiosynkrasia lehetőségére, azoknak nagyon jól meg kell választaniuk, hogy milyen liaj-Néhány nappal ezelőtt a francia fővárosból az a jelentés érkezeit, hogy olt a Boulevard Sebastopol-on száz, minden kényelemmel berendezett szobával rendelkező új szálló nyílik meg. Az új szállónak az a különlegessége, hogy férfi be nem teheti lábál még az előcsarnokába sem. A kapustól az igazgatóig minden alkalmazott nő, természetesen a vendégek is csak nők és a szálló épületében berendezett kereskedelmi vállalatok is nők kezében vannak, így egy virágosbolt, két fodrászműhely, egv szépítőterem minden elképzelhető módszerrel, két orvosnővel és sok kiképzett kozmetikusnővel, egy bank női személyzettel, egy áruház, ahol a fehérneműtől a kalapig és a cipőig minden ruhadarab kapható és végül egy ékszeresbolt. Az egész vállalatot néhány gazdag párisi nő létesítette és nagy nyereséget vár tőle. A reménység alighanem he is válik, mert ahol a nők összetartva belefognak valamibe, olt mindig sikerL értek el.

Szembetűnően bizonyítja ezt a női bankok története, azoké a bankoké, amelyeknek alkalmazottai kivétel nélkül nők. Az új párisi szállóban is berendeztek, mint említettük, egv bankot női személyzettel. Mintául alighanem a San Franciskóban működő és virágzó Women's Bank-ot (Nők Bankja) vették, aminthogy Amerikában már néhány év óla vannak nagyszállástól használnak. Ma már a hajfeslők legnagyobb része ezüstvegyiileiekkel készül, ezek teljesen ártalmatlanok és nyugodtan használhatók. Már nem mondható ugyanez a nyugati államokban előszeretettel használt szenes kátrányfeslékekkel készüli hajfestékekről.

Teljesen ártalmatlanok és bőrkiütés veszélye nélkül használhatók a tisztán növényi anyagokból összeállított hajfesték, amelyekkel éppen olyan szép szinhatást érhetünk el, mint az előbbiekkel, ezek a henna, a reng és más festőnövények kombinációjából álló hajfestékek kombinálva shamponnal.

lók is, melyek csak nőt fogadnak be vendégnek. A női pénzintézetek szülőföldje Angolország. Ott Middlesexben miss Priscilla Wakefield már 1795-ben összegyűjtötte és kamatoztatva kezelte kisgyermekek megtakarított filléreit, akkora sikerrel, hogy már 1804-ben felnőttekre is ki kelleti terjesztenie tevékenységét. Négy év múlva hasonló vállalkozásba fogolt néhány nő a szintén angolországi Barthban, ahonnan azután elterjedt az eszme más országokba, de csak egy évszázad múltán alakult meg az első, igazi nagy női bank San Franciskóban. Ez a bank nők vezetésével csak női felekkel dolgozik, alaptőkéjét egyre nagyobbítja és éppen úgy tud egy vasutat »finanszírozni , mint a kis sarki cukrosboltot.

A legérdekesebb a dologban az, hogy tulajdonképpen maguk a nagybankok terelték a nőket a maguk önálló bankja alapításának útjára. A minap pontos számadatok jelentek meg arról, hogy az amerikai nők gazdagabbak, mint a férfiak, amely növekvő gazdaság láttára az amerikai nagybankok helyesnek látták, ha a női leiekkel való tanácskozásra külön női osztályban nőket alkalmaznak, akik pénzügyi kérdésekben fölvilágosítással, tanáccsal szlgálnak. Ma már minden amerikai nagybanknak van ilyen női osztálya, de valamennyit lepipálta a hétmillió dollár tőkével

megalakult sanfranciskói női bank. A város bankjainak nagy rémületére egy szép napon csaknem valamennyi gazdag női fél kivette a pénzét és az úf intézetre bízta, mert — mint az alapításkor a részvényesek hangoztatlak, az ezer meg ezer bankbukás bizonyítja, hogy a férfiak nem állják meg a helyüket, tehát ill az idő, hogy a nők maguk kezeljék a vagyonukat. .

Megalakult a bank. Elnökje mrs. Dexter Knight lelt. Egészen fiatal, harminchárom éves, karcsú, nagyon csinos asszony, aki nagyszerűen tud bánni ncmcsupán az alá ja rendelt liivatalnoknői karral, hanem a felekkel is. Az amerikai nagybankoknak nemsokára még több okuk lesz az ijedelemre, mert a már Los Angelesben, New-Orícansban és Buffalóban megalakult női bankok tetejébe mostanában Newyorkban folynak a tanácskozások ilyen női bank alapítása érdekében. Szakkörökben eleinte nem törődtek túlságosan sokat a női bankokkal, de most már az újságok feszegetni kezdik a dolgot. Egy newyorki újság a verseny megszüntetésére azt ajánlja, hogy a női szervezetnek ne engedjenek nagyobb befolyást a meglévő pénzintézetek üzletvitelének ellenőrzésére. Csakhogy a nők ebbe aligha fognak belemenni, mert az eddig elért siker igazolja őket és nagyon jól megvannak maguk közt. Ez érthető, hiszen nő a nőtől oiyan dologban is kér tanácsot, aminőt férfinak a világért sem mondana cl. Például:

Egy szobalány elmondja, hogy elragadó vőlegény jelölt je van, aki el is venné feleségül, de előbb farmot szeretne vásárolni a leány megtakarított pénzén. Odaadja-e a pénzt? — Egy kétségbeesett feleség segítséget kér a banktól, mert kölcsönt kéri és kapott férje távollétében férje egyik barátjától, akinek zálogba adta a jeggyűrűl. Most váratlanul viszszajön a férje és föltétlenül vissza kell szereznie a gyűrűt. — Egy szerencsétlen orosz emigránsnő bevallja: Nem tudok írni. Ezt itt elárulhatom, de más bankban szégyellem volna megmondani.

Az ilyen apróságok jellemzők arra a viszonyra, amely a női bank és ügyfelei közt van.

A nők a bankélet terén is önállósítják magukat

Amerikában.

I"

Pista Tündérországban.

A napsugár ismerős hegyhátak gerincén, lomha patakként, nyúlósan csordult, álmos aranylóvá gyűlve a völgyben. Kovács Pista, nagycsontéi, nagyfejű, kiváncsiszemű kisfiú, nehezülő pillákkal feküdt a galagonyabokor árnyékában, napon szikkadt fűszálat rágcsálva.

— Istenem, olyan ismerősen unalmas ill minden: az eperfás határ, a pipacsos rétek, a kis falu kis tornya

• és fenn az égen a nap. Ismeri már egy örökkévalóság óla, kilenc éve. Hisz anyámasszony is idehordta már ki, mint karonídő gyereket és a régi, gyér bútorzatból, fákból, virágokból, bokrokból semmit sem vitt el az idő szekere, legfeljebb csak a tölgyek dereka vastagodott s a jegenyefára fészkelt egy fecskepár. — Oááhh! ásított egyel, amint álmos szeme végigsöpört a tájon.

— Istenem, heh szép is lenne elmenni idegen vidéket látni, törpék és óriások közé, mint Gulliwer, vagy viharos tengereken hányódni, legyőzni a feketéket, mini Robinson. Vagy, Uram bocsa' — még lélegzete is elakadt, amint a t ündérországbeli gyönyörűségekre gondolt.

— Talán nem is embernek való az ,i\ sok szépség, amit a meséskönyvekben olvasott. 0 bizony nem tudná megállni, mint az aranyhajú királykisasszony, hogy ne szaka jtson le egy muzsikáló virágot, vagy rubin

>. cseresznyét.

— Olt a kanyargós utak mellett

bársony fű nő, de itt...

Ismeri, mint a tenyerét, az egész vidéket. Az az út ott Kispélyre vezet, amaz a szántókhoz, a harmadik be a faluba, de a negyedik?

— Nini, a negyedik!...

Milyen, sohasem látott idegen ösvényke bujkál amarra a bokrok alatt? Kicsiny uíacska, homokhátú, fűszegélyű.

Már fel is tápászkodott s nagy kíváncsian ment az ismeretlen utacska után. Hát uram fi a, hegylábához vezet az ösvény s a végében feketeség.

— Lyuk, — állapította meg Pista.

Lyukas a hegy, — azután eszébe

ötlött a tündérmese:

— Barlang, csodabarlang, a hét törpe barlangja. örvendezett s félrehárítva a barlang száját eltakaró gallyakat, belépett a mesébe.

Mély sötétség volt a föld alatt. Háta mögött, ahogy ment előre, nem világított a bejárai s Pista szája ijedtében szepegősre görbült. Húzta viszszafelé a félelem, a kíváncsiság meg taszította. S a kíváncsiság volt az erősebb.

Ment előbbre, vprva. mikor bukkan elébe kék lámpással, őszszakállű, mosolygós törpe. Ment előre, didergősen a hidegtől és ijedtségtől, nem is tudta, mennyi ideje. Meg is éhezett már, mert ebédidő táján indult el, amazért csak ment előre s torkát összefogta a félelem. Most már szívesen síri volna, de nem volt érdemes, mert nem volt, aki hallja.

— Az elvarázsolt királyfinak is mindenféle próbát kellett kiállnia,

mig Tündérországba jutott vigasztalhatta magát, de bizony nemigen sikerült a bátorítás. Ám azért csak ment előre, dobogó szívvel, szepegő<sen s már be is húzódott a szeme sarkába egy kis gyémántgömb, már-már le is gördült, mikor kerek ezüst folt csillant fel előtte. Tallérnál nem nagyobb, de ahogy igyekezett feléje: nőttön-nőtt az ezüstlap s barlangbejárat kerekedett belőle.

Tündérország! — ujjongott fel Pista és kikukkantott, de csak óvatosan, nehogy a réten játszadozó tündéreket elijessze. Ám bizonyosan nem volt elég ügyes, mert a pompás völgy üresen állott. De ha a tündérek megriadlak is, elbújtak, maradt még ott látnivaló kiváncsi kisfiúk számára.

Bársony pázsit terült széjjel, mint virágokkal hímzett abrosz, titokzatos niros virágok fölött nagy aranyméhek zsongtak, ezüstfelhők úsztak az aranynap előtt a csodakék égen s opálpatak partján álló fákon rubincseresznyék függtek s köröskörül a hegyek gerince kápráztató szinaranvban csillogóit, éppen, mint a mesében.

Pista mereven, csodálkozott tartolta a nyakát, szusszanni sem mert s óvatosan lépegetett előre a mesében, midőn távolról, nagyon távolról, zsongóbongó, gyönyörűséges melódia simult füléhez. S ahogy hallgatja a csodálatos dallamokat, kéz nehezedik a vállára.

— Tündér Ilona! — villant fel ragyogó szeme — eljött értem, visz magával a kacsalábon forgó kastélyába.

De hátrafordulni azért nem mert.

— Ejnye, adta kölyke, néni tudsz hazajönni ebédelni? Nem hallod a déli harangszót? Mind elitül a finom leves! — csattant fel anyjának hangja s a vállán nyugvó kéz egyetlen mozdulattal megpendítette sarkai körül.

A zengő-bongó melódiáról egyszeribe kiderüli, hogy az csak a falusi harang ismerős hangja. A piros csodavirágok bizony csak közönséges pipacsok. az opálpaták eget tükröző erecske. A nap sem tündérországbeli aranynap, csak amolyan közönséges, mindennapi égitest. S az egész völgyről és hegyhátról, amely perc előtt még tündéri káprázalban csillogott, most kitudódott, hogy rég megunt földi táj, amelyet csak Pisla gondolatai vonlak be mesés ragyogással. Tündérország — édesanyja hangjára viszszavarázsolódott az ismerős völggyé és ahogy hátrafordult: a fák lombjai mögül előpirosloltak a falusi házacskák cseréptetői. Jobbra kanyargóit az ut Kispélyre, a másik a szántók felé s a középen vezetett ösvény he a faluba, hol egy kis fehérfalu ház liószin abroszán már hült az aranyszínű, finom leves.

Szegény Pista ott állt s körülötte a visszaváltozott Tündérország, az ismerős völgy, melyet régesrég úgy ismert, mint a saját tenyerét.

De, vájjon ki ismeri a saját tenyerét?

1