Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-11-14 / 91. szám
1934. november 14. »KOMÁROMI L'AROKc 3. oldal. nov. hó 25-én este 8 órakor az Ipratársulali Székház liMiímM síre u: Vígjáték 3 felvonásban, Fodor L. és Lakatos L * Jegyek elővételben Czibor Géza üzletében, Jókai utca. 385 Helyet az ifjúságnak Pozsony-Komárom vasúton öt órai Két részre osztott csallóközi vonal, —■ Részint vad meleg, részint még vadabb hideg uralkodik a motorosokban. — Érsekújvár, mint az elkeseredés központja. — A komáromi konflis, amely szortírozó intézetté emelkedett. — november 13. Ezt a cikket NYÍLT levél a vasutügyi miniszter úrhoz formájában szeretnénk megírni. Nyílt levelünkben udvariasan felkérnénk a vasutügyi minisztérium egyik szakhivatalnokát: jönne le Csallóközbe s vizsgálná meg végre a csallóközi közlekedést. amely annyi jogos elkeseredés sziilöanyja az utóbbi két esztendőben. Ámde hiába kérünk komolyan, avagy humorizálunk keserűen, a csallóközi közlekedés, különösen pedig a Komárom—Pozsony közötti összeköttetés nem lesz jobb. Különösen télidőben kapjuk a sok panaszos levelet. Irtunk komolyan, irtunk viccelve, vártuk, hogy a komáromi illetékes egyesületek, a grémium, az ipartársulat memorandumot nyújtanak be a vasutigazgalóságboz. Vártuk, hogy ankét formájában tisztázza a vasutigazgatóság a Komárom —-Pozsony— Érsekújvár—Gálán ta négyszögében történő közlekedési állapotokat: de mindez nem történt meg, mintha a menetrend az utazóközönség egyenes bosszantására teremtődött volna. Mégegyszer felemeljük szavunkat s tisztelettel irányítjuk cikkünket a pozsonyi va.sutigazgatósághoz. Minden fájdalmas mcllékzöngc nélkül csak a tényeket írjuk meg: Van egy Komáromból reggel hat órakor induló vonat, amely szilárd lépésekkel viszi az utasokat Pozsony felé. A vonat túlságosan ugyan nem rohan, de meglehetős biztonsággal halad. Az első kocsit maga a motor füti, ilt roppant hőség van. Ez nem baj. A második kocsiban azonban állandóan a fagyponttal kísérletezik a hőmérséklet. Dunaszerdahelynét megtörténik az a csoda, hogy az egész motorosszerelvényl hozzákötik a gőzkocsisorhoz s onnan kezdve Pozsonyid gőzvonat vaggonja után csatolva szalad a motorosszerelvény is. Ez még a jobbik eset, mert az ember benn marad a vonatban, az esti visszautazásnál azonban a motorosból ál keit szállni a döcögő vicinálisra. Kilencvennyolc kilométer így van kettévágva! A motoros nem bír egy iramban eljutni Komáromtól Pozsonyigü! S ha az első motoroskocsiban Szerdahelyig kánikula volt, Szerdahelyiül Pozsonyig minden kihűl, Vereknvénél már didergősen huzzuk fel a télikabátot s Pozsonyban náthánk van. A vonal csökkentett menetidőben, majdnem három óra alatt ér Pozsonyba. Vegyük hozzá azt, hogy Pozsonyban mindig sokáig kell várni az autóbuszra s ez, különösen esőben, nem kellemes és végre, ha jön az autóbusz, akkor zsúfolt. A pozsonyi lit tehát nem mulatság. öt óra visszafelé, ami oda három volt. Hogy gyorsabban juthassunk haza, Komáromba, az esti gyorsot szoktuk használni. Akinek dolga az estébe nyúlik Pozsonyban, az a Csallóközön át nem is mehet, inert az esti vonatok csak Dunaszerdahelyig közlekednek. Mindenképen Galánta, Érsekújvár felé kell menned, ha dolgaid este hat után még Pozsonyban tartanak. Ez is visszásság. Megveszszük tehát a drága gyorsvonati jegyet s abban a boldog tudatban ülünk he a mindig késedelmesen járó gyorsba, hogy a gondos vasutigazgalőság számunkra Érsekújváron úgy igazította a menetrendet, hogy azonnal csatlakozást kaphassunk Komárom felé. A gyorsvonat az utóbbi időben mindig késik. Tizenkét perc késéssel érünk be Újvárra. Akkor be akarunk szállni a komáromi vonatba, amelynek az a nevezetessége, hogy a félleher-félszemély vonatot gyorsvonati mozdony húzza. Ez a mozdony megy ál majd Magyarkomáromba s ez hozza az éjjeli, prágai gyorsot vissza. Tekintettel arra, hogy az összeállítás ilyen komplikált, a Komárom felé induló vonat rendszerint nem várja he a pozsonyi gyorsat, hanem körülbelül akkor baktat ki teherkocsijaival, gyorsgőzösével az újvári állomásról, amikor a pozsonyi gyorssal mi megérkezünk. A portás és a forgalmi tisztviselő egykedvű nyugalommal fogadja minden este az utasok átkozódását. »Tessék Pozsonyba fordulni!« — hangzik az állandó válasz. A komáromi vonat tehát legkevesebb alkalommal várja be a pozsonyi gyorsat. Aki jó összeköttetésre számít, az ne üljön fel az esti gyorsra. — A vonatjuk éppen most ment el, — mondja türelmetlenül egy vasúti ember, — meg kell várni az éjfélit. Jobbról-balról utasok átkozódnak. Ott állunk tehát féltizkor az újvári pályaudvaron s bő alkalom nyílik arra nézve, hogy az ember eltöltse valahogy az idejét. Vannak, akik búsan beülnek a restibe, mások színházba koesikáznak, vagy kávéházba mennek, soknak nincsen erre pénze s két óra hosszal sétálnak a perronon, ázva-fázva s dicsérve a menetrendet, amely az ígéret földjére éppencsak bepillantani engedett. Hogy egy ilyen várakozás mennyi költséggel jár, azt minden utas tudja. Az a gyanúnk, hogy ez kizárólag Újvár javára, annak titkos beleegyezésével történik... Vonatunk végre féltizenkeltő tájban előáll. A kis motoros. Fűtetlen, hideg és homályos. Van ugyan benne vaskályha, — mintha a középkorban volnánk, — s egy kanna szén. Rátesznek Ujvároll s Komáromig senki se gondol a tűzzel, elvégre az utasok drága pénzükért nem kötelezhetők arra, hogy sajátkezűiig iutsenek is, — tehát a kis kocsi kihűl. Ógyallán huzamos ideig álldogálunk, várjuk illő tiszteletiéi a szemközti gyorsat. Dideregve érkezünk meg. Éjjel negyed egy. Autóbusz nincs. Egyetlenegy konflis van, ez ádáz örömmel várja az utasokat. Az utasok fáznak, áznak, alkudoznak s versenytárgyalást rendeznek a kocsis nem kis örömére. Végre az utasok begyömöszölődnek az egy konflisba, — a bakra is jut utas, — személyenkint 4—5 koronáért. Akkor aztán a kocsis megindul s elkezd szortírozni. Mindenkit hazavisz. E sorok írója a Klapka téren lakik, tehát először elment a Fürdő uccába, aztán a Kúria határába s a Dunapart szélén jutott haza éjjel egy óra öt perckor a Klapka térre, elbúcsúzva a még bennülő utolsó utastól, aki legközelebb lakik az állomáshoz, tehát a legtovább utazott, szabályos félkört téve meg a városban. Nyolckor indultunk, egykor érkeztünk: öl órai tartam. Vettünk ezért gyorsvonati jegyet, hogy hamarább itthon legyünk, vacsoráztunk, járkáltunk Ujvárott, kocsikáztunk itthon s kiszámítva: a visszafelé tervezett út, — kilencvennyolc kilométer, — öl órába s hetvenhat koronába került. Tisztelettel megkérdezzük az államvasutakat: ki téríti ezt meg? A Katolikus Legényegylet megismétli a „Milliomos nagynéni“ c. 3 felvonásos komédiát vasárnap, november 18-án. Az idei őszi műkedvelőszezon megkezdéséhez szerencsés kézzel választotta a Katolikus Legényegylet a „Milliomos nagynéni“ cimti 3 felvonásos vígjátékot. Különben ma már a Legényegyletnél nem is megy különös érdemszámba, mert egyleti szokás, hogy kilesi a publikum érdeklődését s megtalálja azt a színdarabot, amelynek szerepeit nemcsak szívesen és kedvvel, hozzáértéssel játszák meg az egylet pompás műkedvelői, hanem amely abszolút tetszéssel is találkozik a közönség előtt. A „Milliomos nagynénidben minden szerep, minden jelenet teli s tele van jókedvvel, humorral s egymást élik a harsogó kacajt kiváltó helyzetek. Ez magyarázza meg, hogy a jó színdarabokat mindig méltányló közönség olyan tetszéssel fogadta a Katolikus Legényegylet műkedvelőinek a november 4-iki idei bemutatkozását. Jó is, ebben a sok panasszal, keserűséggel tele időkben, ha kizökkenünk a hétköznapi gondokból s pár órára átadjuk magunkat a könnyedébb örömöknek s feledve bajt-bút, alaposan kinevetjük magunkat. A Legényegylet vezetősége — a közóhajnak engedve,— megismétli a darabot november 18-án este 8 órakor Eötvös utcai székhazában. A darab szereplői az egylet műkedvelő gárdájának is a legválogatottabbjai. A címszerepet Dobis Ilus alakítja, Pirstitz Manci—Kadlicsek István, Padi Edit—Sovány Lajos párok, Sovány Ili, Veleba József, Dónay Győző, valamennyien olyan együttes, amelyhez aztán még csak Balogh Kálmán kell, hogy a darab biztosan bejusson a közönség szivébe és szünetlen tapsra késztesse a viharzó mókákkal, tréfákkal gazdag darab nézőit. A rendezést a biztos kezű Riszdorfer László végzi, aki egyébként mint szereplő is pompásan állja meg helyét. Szóval, ha jól akar valaki mulatni, az ne mulassza el megnézni a Katolikus Legényegylet „Milliomos nagynéniu-jét november 18-án este 8 órakor, iamsißis^imsaßxmamsaisiisa^mimssszsisssss A kurtakeszi római katolikus iskola ünnepélyes megnyitása. — november 13. Az uj kurtakeszi katolikus iskolát, amelynek ügye annakidején annyi port vert föl, múlt vasárnap adták át ünnepélyesen rendeltetésének. Százharminc magyar iskolásgyermek jut iskolához. Hogy az iskola létesülhetett, abban egyképen része van Nagy Péter plébános áldozatkészségének s a község szilárd, kitartó akaratának. A szülők lelkes élniakarása uj iskolát épített, amely az országút mentén, a templom mellett kapott helyet. Az iskolaépület büszkesége nemcsak a falunak, hanem a széles vidéknek is Az iskolaszentelést Siposs Antal udvardi esperes végezte, szép s lendületes prédikáció kíséretében, papi segédlettel. Az ünnepség egyik kimagasló részét képezte Nagy Péter esperes-plébános párbeszédes költeménye, amelyet iskolásgyerekek szavaltak el, majd Pém László megható alkalmi költeményei következtek, szintén szép előadásban. A megjelenteknek hatalmas tömege lepte el az iskolaelőtti teret. Jelen volt Dudás András ógyallai járásfőnök is, a hatóság tisztviselőinek élén. Kár, hogy a magyar kulturmunkások közül azokat, akiknek szintén részük volt az uj iskola kivívásában s akik együtt harcoltak a kurtakesziekkel, a meghívásból, ismeretlen okokból kifolyólag, mellőzték. A Jókai Egyesület Madách-ünnepélye. Komárom, november 13. A Komáromi Jókai Közmivelődési és Muzeum Egyesület vasárnap, november 11-én nyitotta meg az idei évad kulturális előadásainak sorozatát. Az első előadás híven a Jókai Egyesület nemes tradícióihoz, a magyar irodalom egyik legkiválóbb képviselőjének Madách Imre halhatatlan emlékének áldozott, akinek a világirodalomban is előkelő helyet elfoglaló koszorús drámai költeménye: Az ember tragédiája, ebben az évben érkezett cl csodás reneszánszához, amikor a világ kulturnemzeteinek színpadjain osztenlativ elismerés mellett kerül előadásra, hirdetve nemcsak a költő halhatatlanságát, hanem a magyar teremtő géniusz nagyszerű erejét is. Méltóbb és igazibb ünnepi esttel alig kezdhette volna el kulturelőadásait az érdemes egyesület, amely mindenképpen hivatott arra, hogy híven ápolja azokat az értékekei, amelyek magyar nemzeti irodalmunk kincseit képezik s amelyek előtt az egész világ elismeréssel adózik. örömmel állapítjuk meg, hogy az előadás iránt igen nagy és megérdemelt érdeklődés nyilvánult meg, a közönség zsúfolásig megtöltötle a Jókai Egyesület kulturházának nagytermét és emelkedett hangulatban lelkesedett a minden részletében sikerült szép ünnepély alatt. Ez a nagy érdeklődés eleven cáfolata volt annak a felületes ítélkezésen alapuló állításnak, hogy a Jókai Egyesület előadásainak nincs közönsége. Komárom magyar társadalma szívesen keresi föl a Kulturházat és lelkesedéssel pártfogolja a Jókai Egyesület rendezéseit, mert tudatában van annak a kötelességének, hogy a magyar kulturális munkálkodást elsősorban ő hivatott áldozatos támogatásával előbbrevinni és fejleszteni. A magyar közönségnek szerelek', megértése és a magyar kultúra mellett való tántoríthatatlan kitartása rendkívül becses a Jókai Egyesület vezetőségére nézve, mert ez ad munkájában rendíthetetlen hitet, acélos erőt kötelességének teljesítésére és azoknak a fényes eszméknek megvalósítására, amelyek a magyar gondolatnak, tudománynak és művészetnek adnak szárnyalást és emelkedettséget. Az emlékünnepélyt Szijj Ferenc dr., a Jókai Egyesület kitűnő elnöke nyitotta meg, aki meleg szívvel és közvetlen szavakkal köszöntötte a megjelenteket, akiknek jelenléte a Jókai Egyesületet hálára kötelezi, mert fém es bizonysága annak, hogy a Jókai Egyesület törekvését és munkáját készséges szeretettel támogatja. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Hajdú Lukács dr., fog. tanár, a kiváló előadó méltatta Madách irodalmi nagyságát, amely immár az egész világot meghódította. Vázolta a költő életét, hazájáért szenvedett raliságának nehéz napjait, a feldúlt családi boldogság keserű lelkiszenvedéseit és megható módon világítóba meg azokat a lelki motívumokat, amelyek a költőt hatalmas művének megírására indították. Majd ismertette Az ember tragédiájá-nak vezérgondolatát, a költő ihleteit lelkűidének e gondolat mélységeit és magasságát csodálatos színekkel ecsetelő, teremtő erejét, a drámai költemény lenyűgöző szépségeit, amelyek már a klaszszikus szintre emelkedtek és amelyek örökbecsű értékei a magyar irodalomnak. Szólott arról a megragadó hatásról, amely ennek a műnek maradandóságát biztosítja és igen meleg hangon áldozott Madách Imrének, akinek emléke feledhetetlen, alakja I T
