Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-03 / 88. szám

1934. november 3. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldai. A Házimunka beosztásáról. A háztartási üzemben majdnem olyan fontos a helyes időbeosztás, mint a tervszerűen szabályozott költ­ségvetés. Bizonyos az is. hogy az idő­beosztás fontossága növekszik az anyagi eszközök csökkenésével. Ma, amikor nem egy középosztálybeli uri­­asszony egymaga végez minden házi­munkát. legelső teendő a leegysze­rűsítés, racionalizálás, minden fölös­leges mozdulat és ‘erőfeszítés kikap­csolása. Ezt a célt szolgálja a kisebb térfogatú, simavonalu bútorokkal be­rendezett lakás, gáz- vagy villanytűz­hellyel felszerelt konyhfa s a ma még eléggé ki nem használt technikai se­gédeszközök számtalan válfaja. Aki mindezeket a reformokat be­vezeti háztartásába, máris rengeteg időt takarít meg. Ám mindez nem elég. Okos háziasszony tervszerűen beosztja idejét, sohasem siet. mert a kapkodva végzett munka egyrészt tökéletlen, másrészt pedig kétszeres erőfeszítést igényel. Éppen ezért jó­kor kel fel és munkaideje közé pi­henőperceket iktat, amelyek bősége­sen kárpótolják feláldozott álmát, tes­tileg, lelkileg fel üdítik, gyorsabb, tö­kéletesebb teljesítményre képesítik. Konkrét példa kapcsán időbeosztási tervet közlünk, amely azután szükség szerint módosítható. Olyan háztartás­ról szólunk, amelyben a háziasszony mosást kivéve maga végez minden munkát. Ilyen esetben, a családtagok közül legelőször a háziasszony kel fel reggel félhétkor, öltözködésére har­minc-negyven percet számítunk. Ez tökéletesen elegendő alapos tisztálko­dásra, felöltözésre, piperézett arccal uriasszonv úgysem végez házimunkái. Oltözés után nyolc óráig azt a szobái takarítja ki, amelyet nem használtak alvásra, hogy a reggelit tiszta, jól szellőzött helyiségben fogyaszthassa el családja. Kívánatos volna, hogy min­őién lakásban legyen ilyen szoba. Egé­szen kis lakásban pótolhatja ezt csi­nosan berendezett konyha. Cipő- és ruhatisztitást cseléd nélküli háznál a család minden felnőtt és nagyobbacska gyermek tagja maga végezze el, hogy ezzel tehermentesítsék a legtöbbmun­kál végző családanyát. A reggeliző tálcái célszerű előző este összekészí­teni, a tej- vagy teavizforralás az­után percek alatt elvégezhető. Reggeli­zésre félórái szánunk, félóra akiit el­mossuk a reggeli edényt és a hálóhe­lyiségben nyitott ablakhoz rakjuk szel­lőzni a széjjelszedett ágyneműt. Ki­lenc órakor indul a háziasszony bevá­sárolni. Erre legrosszabb cselben is, amikor távol esik a, bevásárlás helye, elegendő egy óra. Hazatérve, liz óra­kor kerül sor a hálóhelyiség és fürdő­szoba kitakarítására. Erre hozzávető­leg ugyancsak egy óra szükséges. Ha sokára puhuló ételt készítünk, úgv már takarítás közben feltesszük főni A főzés kezdetének időpontja termé­­zsetesen attól függ, hogy mikor kel) az ebédet betálalni. Általában kéi-há­­rom fogásos polgári ebéd elkészítésére kél órát számítunk, bár ez az idő. megfelelően módosítóit étrenddel fe­lére csökkenthető. Ha tehát két órakor kerül sor az ebédre, úgy tizenegytől tizenkét óráig egy óra szabad időnk van, amelyet a hét bizonyos napjaira beosztva ablak- rézneműtisztításra, íe­­hérnomííjavításra fordítunk. Ebéd után esetleg félórát pihenünk, majd elvégez­zük a mosogatást, konyhatakaritásl. Ezzel elkészülünk négy-félöt órára, ki­vételt képez a hétnek bizonyos napja, amikor a konyhában nagytakarítást végzünk. Mindezek után alaposan tisztálko­dunk. átöltözünk, miután a nap hát­ralevő részében már csak csekélyebi) munkát kell végezni. Kisebb háztar­tásban vacsorafőzés és mosogatás együttvéve sem igényel több időt egy óránál. Utolsó teendőinket, szellőzést, ágyazást, reggeli tálca összekészítésél közvetlenül lefekvés elölt végezzük el. Az éléskamra. Az éléskamra célszerű berendezésé­re nehéz olyan lanácsol adni, amely minden esetben keresztülvihető. Má­sok a tágas falusi és mások az egy­két négyzetméternyi területű városi éléskamrák lehetőségei. Ám egynéhány elv tekintet nélkül a helyiség mé­reteire általános érvényű. Az ideális éléskamra északi fekvésű, jól szellőz­tethető. Ablaka éjjel-nappal nyitva áll. csupán kemény télidőben csuk­juk be alapos szellőzés után. Nyáron könnyű vászon függönyt akasztunk a nyitott ablakra, hogy megakasszuk a tulforró levegő beáramlását, faluhe­lyen. légyfogó hálói is alkalmazunk. Tisztaságra, rendre csak úgy ügye­lünk. mint a konyhában vagy lakó­szobában. Gondoskodunk tehál arról, hogy tisztogató eszközök állandóan kéznél legyenek. És pedig: kisebbfaj­ta eirokse.prö. ludlollszámy, portörlő és durvább konyharuha kiömlő folya­dékok felszárítására. Az éléskam­rái sohasem használjuk lomtárnak, akkor sem. ha bőven áll üres hely rendelkezésünkre. Nincsen visszatel­­szőbb látvány annál, mint amikor üres virágcserepek, csorbafülü csészék, rok­kant kartondobozok porosodnak a jobb sorsra érdemes kamrapolcokon. Efféle limlomot gondos háziasszony kiselej­tez. s iami még hasznavehető, azt fiók­ban, szekrényben vagy záros ládában a padláson helyezi el. A kamra berendezése függ elsősor­ban a helyiség nagyságától. Városi háztartásban liszt, cukor és zsírkész­leteinket rendszerint havonként sze­rezzük be, tehát nem halmozunk fel olyan tömegeket, amelyek tágasabb he­lyet igényelnek. A tisztára sikált 4—5 soros polc lapjait bevonhatjuk köny­­nyen lemosható viaszosvászonnal, tisztább, tarlósaid), mini a papír. Leg­­felülre kerülnek azok a holmik, amik­hez legritkábban nyúlunk: üres. be­­főttes üvegek, a konyhaszekrényekből esetleg kiszorult nagyobb befőzőedé­­nyek stb. Lejebb sorakoznak a télire savanyított vagy sózotl holmik: ubor­ka. zöldbab, paprika, káposztasaláta­­félék s külön fajtájuk szerint cso­portosítva címkés üvegekben befőttek, lekvárok és dzsemek. A polcnak azon a részén, amely az ajtóhoz közel és legjobban kezünk ügyébe esik. tar­juk a leggyakrabban fogyasztott élei - naicikkeket: lisztet, cukrot, sót. darát, rizsi sió. Különféle minőségű lisztek számára célszerű a polc méreteihez és készleteink nagyságához szabott löbhrekeszes puhafaládikát készíttet­ni. Belsejét tiszta fehér papírral kibé­leljük s fedelei szellőzés céljából kurta fa darabkával felpcckeljük. Cukor áll­hal saját dobozában, rizs, dara-féle pedig fehér vászonzacskóban. A polc alatt tarlónk egy-egy nagyobb fonott kosarat pár napi burgonya- és zöld­ségkészlet számára. Ugyancsak itt ál 1 - Hat a zsíros bődön, ha nagyobb mé­retű. Tojást arra való állványon vagy fonott kosárban tartjuk. Mákot, tar­honyái vászonzacskóban szel lös he­lyen szögre akasztjuk. Végül helyet szorítunk a jégszekrénynek s mellé bármily kicsiny linóleummal bevont asztalkának vagy lecsapható polcnak. Falusi éléskamra berendezése, ahol nem kell hellyel takarékoskodni, jó­val egyszerűbb. Egyes élelmicikkek bői több havi készlelet halmozunk fel, tehát lisztesládikó helyett több re­­keszes öblös ládát, fűszer- és esemege­­árukat rácsosajtós szekrénybe helye­zünk el s gondoskodunk füstöltfélék felaggatására alkalmas rudakró). A he­lyiség közepére linóleummal vagy bá ­doglemezzel bevont asztali állítunk; rajta mérleggel és különféle nagyságú tálcákkal. Itt mérjük le a főzéshez szükséges nyersanyagokat s készen adagolva, tálcán visszük ki a kony­hába. RECEPT, Gombapaprikás. Friss, gyenge gom­bát bő vízben megmossuk és forró viz­­ben kissé megfőzzük. Közben apróra vágott fehér szalonna zsírjában egy fe j vöröshagymái megpirítunk, késhegy­nyi rózsapaprikái teszünk bele. Végül a gombát megsózzuk és puhára párol­juk. Ha megfőtt, egy kanál lisztet a tejfölben simára keverünk és ráönl jük a gombára. Olyan legyen a leve, mint a paprikáscsirkének. Adhatunk hozzá rizst vagy galuskát. Borjumájpástétom. Fél jól megmo­sott, bőrétől megtisztított, szekfüszög­gel megtűzdelt borjumájat vőröshagy­­más zsírban süssünk, meg. Közben fél­kiló sertéscombot főzzünk meg jó pu­hára. egy kiflit áztassunk húslevesbe vagy tejbe. Az egészet husörlőn darál­juk meg, szitán törjük át. tegyünk hozzá két tojást, sót, borsot, kevés pástétomfüszerl. Az egészet keverjük el jól. legyük formába és főzzük egy óra hosszat gőzben. Hidegen szeletel­ve tálaljuk. Sonkás makaróni. A sósvizben meg­főtt makarónit tegyük kél kanál forró zsírba, keverjünk hozzá néhány kanál tejfölt és három-négy marék apróra vágott sonkát. Tojásos gomba. Főzzünk meg két marék nem túl apróra vágott gombát sósvizben... Ha megpuhult, tegyük forró zsírba, kevés apróra vágott zöld petrezselymet és négy-öt előre felveri és megsózott tojást tegyünk hozzjl, Tő rőt l borssá 1 tálaljuk. Tűzdelt vesepecsenye. Megtisztított, megmosott vesepecsenyét tűzdeljünk meg fehér szalonnával, egész vékony­ra vágott fokhagymával, sózzuk meg, lisztben forgassuk meg. Közben nagy lej apróra vágott vöröshagymái pirí­tunk meg két kanál zsíron, ha megpi­rult, tegyük bele a húst és gyakori öntézgetéssel pároljuk puhára. Ha megpuhult, süssük pirosra és tetszés szerinti körítéssel tálal juk. Munka László: Torkos Jóska Torkos fiú a kis Jóska. Nem hallgat az intő szóra: líiába is intik jeddik, 0 azért csak torkoskodik. ■ Bfíszökdösik a kamrába, S benyúl a lekváros tálba. Majd tovább megy s addig eszik. Míg csak bele nem betegszik. S ha kérdezi a mamája: Ki nyúlt bele. u lekvárba?. Akkor meg azt ■ mond agai ja: Macska jár be a kamrába.:. De egyszer nagyon megjárta. Átment, a szomszéd birtokra. . Jól érezte itten magát, . S mindenfelé el-eljárkált. És amint így járogatotl, Egy nagy méhkast megpillantod Odajutott s mondogatta: De jó lesz c méz mostanra.< S amint benyúlt a méhkasba, A sok méh mind megtámadta. Összeszurkálták a testét, S többel nem kívánt mezecskét. Műi íbt «ÓgOT* Síikéi Sógor igy hívta mindenki a faluban, pedig volt neki becsületes neve is. Dehál olyan süket volt mind .a két fülére, hogy még az ágy úszót sem hallotta meg, nemhogy az emberi bőszedet. Ezért kapta a süket előnevel. A sógor pedig az ő kedvenc szava­­járása volt. ezt mondta férfinek, asz­­szonynak egyaránt, végül is rászállt keresztnévnek. Ezért hál mi is igy lógjuk öl szó­lítani s most meghallgatjuk Süket Sógor mulatságos történetét. Nemcsak a falu, de az egész or­szág leglustább embere voll Síikéi Só­gor. Földje vetetlenül, szántailaiuii bú­sult az ég alatt s nem nőtt azon egyéb, csak fű és dudva. Voll kél le­helre és kél lova is. de azok csak ak­­. kor ehellek. ha találtak valamik mert jó gazdájuk hónapszámra se nézett tetejük, ö csak kint heveri kis háza • tornácán, vagy a kocsmában üli és bi­zony. ivott a munka helyetl. Persze, hogy rossz vége lett ennek. Felesége és gyermekei csak éhezlek a mihaszna ember mellett, végül is el­mentek egy másik faluba, ahol szor­galmas munkával megkeresték az élei­re valót. így éldegéli egyedül Süket Sógor s még örüli is az egyedüllétnek, azt liille. most már örökös lustálkodásból telik ki élele. De egyszeresük írást hoztak neki a községházáról s abban bizony szomorú dolgok voltak. Még há­rom nap. aztán se ház, se föld, se t e­henek. elárverezik Süket Sógor vagyo­nát. Ez lelt a lustaság fizetsége. Most már megijedt ez a világlusta ember, iszaladt a szomszédhoz megkér­dezni. hogy milevő legyen? Dohát a szomszéd nem segítheted rajta, igy csak annyil mondod, hogy beszéljen majd okosan az urakkal. Persze, a szomszéddal való beszélge­tés nem volt valami egyszerű dolog. Szegén}' ember rekedtre ordította ma­gái. míg Síikéi Sógor megértette a szavait. Ez pedig még nógatta, hogy csak hangosabban, nem érti ő a halk beszédei. Aztán mit fognak kérdezni lő­­lem az urak? Először majd megkérdezik, hogy milyen a termés? Te csak mondjad, hogy mindent elveri a jég. És aztán? Aztán azt fogják kérdezni, hogy hol van a családod? Mondjad, hogy a rokonoknál. És aztán? Aztán megkérdezik, hogy hol vannak a lovaid és a teheneid? Mondd azt. hogy az istállóban. És aztán? Aztán megkérdezik, hogy miért nem fizetted az adót? ígérd meg. hogy majd jövőre. Ment haza Süket Sógor s egyre mondogatta magában: Először ezt kér­dezik. másodszor azt. harmadszor amazt. Válaszolt is magában mind­egyik kérdésre. így ment ez teljes három napig. Harmadnap aztán beál­lítottak hozzá az urak és szépen kö­szöntek: Adjon Isten jő napot! Ez volt az első kérdés, gondolta Süket sógor, aki persze, a száj moz­gását látta csupán s jó hangosan rá­­felelte: — Elverte a jég! Az urak alaposan elcsodálkoztak ezen. a furcsa köszönésen, aztán meg­kérdezték: Megvan-e még a két szép lovad? Ez a második kérdés, vélte Süket Sógor s már hangzott is a válasz: Látogatóba mentek a rokonok­hoz. Hát ez megbolondult, gondolták Sü­ket Sógorról, de még megkérdezték tőle: Mit csinál a családod? Ott vannak az istállóban, eszik a szénát. Ezzel se lesz jó kikezdeni, gondol­ták most már az urak, hiszen ez égé­­szén megbolondult. Az. egyik meg t is kérdezte: — Elvette az Isten az eszedet? — Csak jövőre! — Hangzott a Vá­lasz. De erre megfordultak az urak és úgy ott hagyták magában Süket Só­gort. hogy az csak bámulhatott utá­nuk. így aztán megmaradt a ház is és a főid is és akár hiszitek, akár néni: Süket Sógor lett ettől kezdve a leg­szorgalmasabb gazda az egész falu­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents