Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-27 / 86. szám

4. oldal. »komaromi lapok« 1934. október 27. tehermentesítésével. Nagy az aggoda­lom, hogy a maradék bírlak jelentke­zik elsősorban, ahol a statisztika szc rint minden nektárra 10.000 korona teher esik. Majd a mezőgazdasági ta­nács működését bírálja a szónok, melynek választmányában nincsen magyar szakember, holott tudott do­log, mennyi kitűnő gyakorlati és el­méleti magyar gazda van Szlovcn­­szkón. Majd Alapi/ Gyula dr. az adóséról­­mekkel és az adók hibás kivetésével és behajlásának sérelmes módozatai­val, az építkezés és a lakóvedelem kérdésével foglalkozik. Alapy Gyula dr. tetszéssel fogadott beszéde után Jaross Andor (magyar nemzeti párti) szól hozzá a költségvetéshez. Jaross többek között a következőket mondja: Az önkormányzati gondolatot olyan közigazgatási törvény keretébe kellett betörni, mely elsősorban az önkor mányzat szellemiségét kívánta áldo­zatul. Az országos gazdálkodást olyan keretre szorította, mely nem állt arány­ban azokkal az önként felmerülő lei­adatokkal. melyek Szlovcnszkó ország szükségleteiből és népének viszonyai­ból mint természetesség, származtak. A törvény Szlovcnszkó jövedelmeit ug\ méretezte, hogy az összes állami hoz­zájárulások és ad órés zesedés csak a lel jós egészében kimerített országos pótadókulcs és külön boradó fenn­forgása esetén követclhetők. Itt is érvényesült az a szellemiség, mely a csehszlovákiai önkormányzati testületek gazdálkodását meghatározó törvényalkotási gondolaton végigvo­nul. mikor nem az önkormányzati egység gazdasági erejét veszi alapul, hanem bevezeti a kollektív gondolat­ból fakadt egvmástsegítés eszméjét. A költségvetéseket most már nem a tény­leges "szükséglet, hanem aszerint ál­lítják össze, hogy olyan összegre rúg­jon a végösszeg, melyet a község sajat eszközeivel előteremteni képtelen s így igényelni lehessen segítséget .kijut a - fűnk a: önkormányzati testületek el­­adósokéiséiboz, mely most már a tör­­vényhozót is arra kényszeríti, hogy külön törvénnyel gondoskodjon az ön­kormányzati adósságok rendezéséről, mert kilátástalan volna arra számí­tani, hogy az illető önkormányzat a saját gazdasági erejével tudja viselni a magas tartozásokat. Együttvéve közel ló millióval maga­sabb'költségvetéssel számol az országos választmány. Adósságainak összege az 196 174 79« koronára emelkedett. Köl­csönigényeinket egyik évben sem tud­tuk realizálni, de így is tekintélyes adósságra tettünk szert. Nem célom itt a csehszlovákiai ma­gyarság problémáit újra előtérbe állí­tani. mert azok ismeretesek úgyis. A köztársaság elnökének van egv < i kés mondása: Úgy kell bánnunk a kisebbségekkel, hogy azok jól erezzek magukat ebben az államban.« Jaross Andor beszéde során, ami­kor a speciális szlocenszkói viszonyo­kat hangsúlyozta, érdekes adalekka bizonyította be, hogy Szloyenszkol el­hanyagolják az állami idegenforgal­mi propaganda szempontjából. Az ellenzék zajos helyeslésével io­­gadotl beszéd után Salkovszky Jenő dr. (magyar nem­zeti párti) a költségvetés általános részével fog­lalkozik. A folyó kiadásokra 231 mil­lió van előirányozva, amire a fedezel csak 185 millió, továbbá a beruházási költségvetésre 110 millió az előirány­zat, a fedezel pedig csak 18 millió. Az ígv mutatkozó hiányt a folyó kiadá­soknál az egészségügyi minisztérium­tól járó mintegy 14 millió korona ápolási díjkövetelésből akarja a költ­ségvetés fedezni, a beruházási költség­vetés mintegy 101 millió hiányát ko - csönök útján akarja az ország bx -zni, azonban ez csak jámbor szándék ma­rad mert a nehéz gazdasági viszo­nyok miatt kölcsönöket nem lehel sze­rezni. igv tehát a fontos beruházási programm túlnyomó része megvalósí­tatlanul fog maradni. Foglalkozik ezután a közigazgatási rendszerrel és megállapítja, hogy az országos képviselőtestület minden pártja részéről bizonyos kritikai szel-Egészség a házban! Egy jól vezetett háztartás sem nélkülözhet ásványvizet. Válassza a „ Mattoni-féle GiesshublertK Ennek előnye az ásványi anyagok szerencsés összetételében rejlik Giesshübler gyümölcslével: kitűnő csemege. 308 lem nyilatkozik meg a kormánnyal szemben, ami egyrészt bizonvíléka an­nak, hogy a szlovenszkói közszellem egységes nézőpontokat keres, másrészt pedig annak, hogy ez a közigazgatási rendszer, amelyet 1927-ben valósítot­tak meg, a szlovenszkói nemzeteket egyforma oppozicióra serkenti. A tar­tományi rendszer osztrák vagy még inkább porosz eredetű. Szükséges ten­ne, hogy a demokrácia és a szabadság eszméje a közigazgatási berendezkedé­sekben is szélesebb körben valósíttas­­sék meg. A jó közigazgatás a nemzet léte szempontjából nagy fontossággal bír. mert a nemzet léte függ attól, hogy mennyiben elégítik ki az egyéni és nemzeti közszükségleteket. Végül ki­fogásolja, hogy a költségvetés a ma­gyarság igényeit nem elégíti ki. mert még azok az összegek sem jutnak a magyarságnak, ami számarányánál és adózási képességénél fogva megilleti. Szóvá teszi, hogy például a SzMKE, amely a magyarság reprezentáns kul­turális egyesülete, mindössze 1000 ko­rona szubvenciót kap, ugyancsak el­enyésző a magyar színészetnek szánt összeg is, a főiskolások magyar men­zája részére pedig egyáltalában sem­mi sincs felvéve. A költségvetés utolsó szónoka Alapy Gyula dr. nagy figyelmet keltett fel­szólalásával a szociális és humanitá­rius kiadások fejezeténél. Nem kell úgymond — a Verchovinára men­nünk nyomort látni, jöjjenek el a. Csallóközbe. Majd Husek Károly kép­viselővel polemizál, aki a nagy mun­kanélküliséget vonta kétségbe és ezt mondja: — Husek kolléga urat, aki egy nagy publicitásé napilap szerkesztője: meg­hívom Komáromba, ahol szívesen lá­tóit vendégem lesz és ott kalauzolni fo­gam olyan helyeken, amelyekről talán csak Gorkijban vagy Dante Inferno­­jában olvasott. (Husek főszerkesztői — mint érte sülünk — be is Ígérte látogatását.) A munKanélküliség jellemzésére fe­leslegesnek látja ismétlésekbe bocsát­kozni. Délszlovcnszkón mindenki tisz­tában van azzal, hogy ennek oka az elhibázott és az antiszociális földre­form, mely kitenyésztette a nyomort és> ikertestvérét a bűnözést. Ha mindezeket nekünk nem hiszik cl. és hangulatkeltéseknek minősítik, akkor ajánlom — főleg az előadó in­nak —, hogy olvassa el a Detvan fia­tal szlovák egyetemi , hallgatók jelen­téséi csallóközi vándorutjükről. Ezek a jószemű fiatalok kifogástalan szo­ciális felkészültséggel számolnak be a a dtílszlovenszkói intézményes nyo­morról. Egy a szomorú és tragikus ebben: a gyermek sorsa, az ártatlanságé, a földre szállott isteni képmásé, akiben angyal lakik. Mi vagyunk a felelősek valamennyien, hogy ember legyen-e belőle, vagy a társadalom söpredéke. A gyermek télen iskolába sem mehet, mert nincsen a lábán cipő és ha mu­laszt, orvosi bizonyítványt követelnek tőle mikor nincs betevő falatja sem. Indítványt tesz és G0000 pár gyermek­cipő elkészítését javasolja félmillió korona értékben a szlovenszkói mun­ka né l kuli k isi páros okkal. Az indítványt tetszéssel fogadták a pártok és Alapy dr. beszéde mély hatást beli minden oldalon. Letettem az operettvizsgát Csak félvastagbetüs lettem, ámbár egy kis tanári jóakarattal egész­vastag betűs is lehetek. — Két rémes álom. — Cfh, ti szép bájos régi operettek! — Ezek mellett elmehetnek a mostani vértelen, eseménytelen tingli-tangli operettek. — A legközelebbi sziniszezonban több régi operettet kérünk! Saját tudósítónktól. Nálam úgy kéthetenkint ismétlődni szokott két rémes álom, persze bizo­nyos variációkkal. Az egyik, hogy álmomban oroszlán kerget és persze a távolság közöttünk egyre kisebb lesz és egészen el is fogy, amire fölébredek. A másik az, hogy álmomban érettségi vizsgán drukkolok. Néha az álomban fölcsillan egy kis valóság és azon töp­rengek, hogy mi az ördögnek drukko­lok én ott az iskolában, hiszen én már egyszer letettem az érettségit és azzal vigasztalom magamat, hogy ha elbuk­nék most, hát majd előveszem a régi bizonyítványomat. Mi tűrés, tagadás, újra diáknak lenni a rémes álmok közé tartozik még most is nekem És cso­­dák-csodájára a napokban mégis be­álltam a vizsgázók közé és újra diák lettem nem álmomban, hanem való­ságban. De hát ez a vizsga nem volt vesze­delmes és csak akkor kellett felelnem, amikor tudtam. A rádió rendezett ope­rettvizsgát. Tizennyolc régi operettből muzsikáltak, énekeltek egy-egy főrészt és a hallgatóságnak ki kellett találni, hogy melyik operettből való az a rész­let? Ezen a vizsgán még jutalmat is sorsolnak ki azok között, akik tudtak. A vizsgám elég jól sikerült. A 18 kérdésből 15-re határozottan tudtam felelni, csak háromnál haboztam és nem vagyok egészen biztos a dolgomban, de lehet, hogy ez a három habozó fe­leletem is jó és akkor ha értesítőt ad­nának ki erről a vizsgáról, hát a ve­zeték- és keresztnevemet is vastag­­betűvel nyomtatnák ki. Alighogy fölhangzott az első zene­szám, rögtön megállapítottam, hogy az — október 26. az „ördöglovas“-ból való, bár vannak olyan naivak, akik azt mondják, hogy ez a Varázskeringőbői való. Amikor fölhangzott ez a bájos dal: Óh Vili?, óh Vitia, te szép és csodás, Légy az enyém és soha el ne bocsáss! a fiatal generáció ugyancsak törhette a fejét, hogy miből is való ez a részlet, de mi öregek, akik ebben a csodála­tosan szép operettben valamikor sokat gyönyörködhettünk, azonnal tudtuk, hogy ez Lehár örökbecsű „Víg özvegy“ cimü operettjéből való. Éz aztán az operett! A mai operettekhez képest ez a remekmű operaszámba megy. Nem is tudják ezt előadni a mai társulatok, mert ehhez igazi primadonnák kellenek és nem görlökből előléptetett énekes­nők. Amikor azt hallottuk, hogy így mulatok, úgy mulatok, Jó italokat hozatok aztán a refrén, hogy Cintányéros cudar világ, Iszom egy kortyocskát, mindjárt tudtuk, persze mi öregek, hogy a kocsisból pár napig gróffá lett „Mág­nás Miska“ szólalt meg. Végtelen ked­ves darab és nagyon csodálkozom, hogy a komáromi műkedvelők mért nem elevenítik fel. Már könnyebb volt a fiatalabb ge­nerációnak is kitalálni, amikor azt hal­lottuk, hogy Van egy csárda, leveles. Megáll ott a szekeres. Négy garas a karcos bor, Kiszedik a harcosból, mindenki tudta, hogy ez az Elveszett a huszárcsákóm refrémü dal a „Nótás kapitányiból, amelyet itt, Komárom­ban a Legényegylet kedves műkedvelő gárdája több mint húszszor előadott a komáromiak kedvenc primadonnájával, Moly Margittal. De nincs sok időnk a visszaemlé­kezésekre, mert másik dal csendül fel: A kis Julis csak azt kívánja tudni mód felett, Belül egy nagy huszárkaszárnya jaj milyen lehet? A főkapun rettegve lép be, lelke megremep, De egy huszár perdül elebe s így szólítja meg: Adj egy édes csókot drága kis baba, így kívánja ezt a huszárreglama ... stb. Ezt már kórusban kitalálták, illetve harsogták a hallgatók, hogy a „Tatár­járásából való, amelyben R; Moly Mar­­gitot még Mezei társulatánál láttuk, mint Mogyoróssy önkéntest. Ezt a da­rabot Sarkadival is adták itt és párszor a komáromi műkedvelők is feleleve­nítették. Egyszerre a szivembe kap egy dal, az én egyik legkedvesebb operettem­ből: Ha lennék egy lánykának szerelmes babája. Királynőmmé tenném meg őt Az egész nagy világ előtt. A „Leányvásár“-ból való ez, amelyet körülbelül 25-ször láttam és sose tud­tam betelni a szépségével. Egy bará­­om említette, hogy Jacobinak, ennek a zseniális magyar szerzőnek ezt a bájos darabját éveken át egyhuzamban adták London egyik legnagyobb szín­házában. A következő kérdésre már csak ha­bozva mertem felelni, hogy az a „Pa­csirta“ cimü operettből való. No majd elválik, ha közzéteszik a megfejtéseket. Majd fölhangzott az „Ördöglovas“, Kálmán Imre legújabb operettjének fő­dala, a „Rólad álmodtam megint, bo­csáss meg angyalom!“ kezdetű, még nálunk eléggé ismeretlen, de majd itt is közkedvelt lesz, mert hallom, Földes színigazgató fölvette műsorába. Nagyon kíváncsian várom az előadást. A da­rabban ugyanis magyar diszruhás fő­urak és katonák is szerepelnek, ki­váncsi vagyok, hogy Földes rendezé­sében milyenek lesznek ezek a disz­­magyar öltözetek és katonai uniformi­sok ? Nem lesznek-e szörnyszülöttek? A „Hamburgi menyasszonyából is előadtak egy közismert dalt. Utána ta­lán az “Éva“ operettből adtak elő va­lamit. Ebben se vagyok biztos. Az elő­adott Hacacáré refrémü dalról azonnal ráismertem a. „Cigányprímás“ cimü operettre. A Vén diófa levele Mondd, a párom szeret-e ? dalnál egy kicsit találgatnom kellett, hogy melyikben is van? Végre rájöt­tem, hogy a „Pillangó főhadnagy“ operett fődala. Ebben az operettben szerepel a Csollán Manó önkéntes, aki méltó párja a Tatárjárás Wallerstein­­jének. Megérdemelte a bukást, akinek ai Londonban hej van számos ucca meg azután Ha pénzem nincs, iszom hitelbe, Enyém a legszebb lány szerelme hallatára nem jutott eszébe „Bob her­ceg“ régi kedves operett címe. Ha­sonlóképpen nem lehetett el nem ta­lálni az Oly édes az élet, oly S'ép a világ, Ha szállnak a légben a füstkarikák hallatára, hogy az a „Lili bárónődből való, melyben megismerte a komáromi közönség a Faludi párt, Faludi Kál-Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, mélyen leszállított árak! Pollák Juliska Utódánál Komárno, Masaryk-utca 17. Keztyűk és fűzők 301 tisztitása és javítása.

Next

/
Thumbnails
Contents