Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-14 / 56. szám
9. oldai. 19 34 julius 14.____________________________ »KOMÁROMI LAPOKt----- A GYFTRTVrRKTCKNKK. Az eltévedt iránytű. élessze, messze történi ez. jóval túl az innenen. a lúlon, meg valami háromnál)! járófölddel odébb, az északi saroktól kicsi l jobbra. Afrikától balkézt. Ugv esett, hogy az iránylű — akiről szó lesz ebben a históriában — valamiképpen elmaradt a gazdájától. Londonországi hajóskapitány volt a gazdája, aki hajójával kolibri sóhajtásokat gyűjtött a messzi tengerek mentén. Az iránytű otl fityegett az óraláncoü; A láncon meg egy szem elvásott, meglazult és az iránytű a földrepotytyant. Elájult persze, — mert a gazdája magas ember volt — s mire szédült fejjel felocsúdott, a kapitány már messze járt. Otl feküdi szegény kábultan, sajgóit a külseje, égett a belseje. Végre nagykeservesen feltápászkodott. hogy elinduljon gyalogszerrel hazafelé. Tántorogva lépett egyet-kettőt, hogy, hát merre is a merre? És ijedten kapott észbe, — valami elromolhatott benne — nem tudott tájékozódni. — Uramisten, most segíts haza! — fohászkodott szegény kis iránylű és elindult nagybúsan. hogy megkeresse a hazáját. Amint ment, ment az áltálán álakon, azért rendre rnegvígasztalódott ám egy kicsik meri alapjában véve csavargótermészetű volt, mint minden iránylű s gondolta végiére is, majd csak lesz valahogy, majd akad. aki szíves szóval útbaigazítja. És füiyüré zve vágott most már neki a kerek világnak. Ment, ment. ment hegyeken és völgyeken át, mezőkön és erdőségeken keresztül, mennél többel ment, annál inkább látta, hogy erre bizony nincs fáz ő hazája semerre. Felhők futollak fenn az égen. Kérdezte őket. Ugyan édes felhők, kedves felhők, ii onnan fcnntről sokat láttok, mondjátok meg szegény fejemnek, merre fussak a hazámba? Visszaszóltak a felhők csak úgy szaladlukban. Bennünk titokzatos parancsok vannak, hogy merre fussunk, hol essünk le. Mindegy az nekünk, hogy melyik ország határát záporozzuk, még a. nevüket se tudjuk. Na szegény iránytű, megint ment egy jó darabot, csak úgy vaktában s végre is a virágokhoz, füvekhez lordul l nagy szorongattalásában. Ugyan édes, kedves virágok, füvek, mondjátok meg, merre fussak a hazámba? Nem tudjuk mi azt. — felelte egy hosszúszárú rezgőfű. — Tudjuk, hogy alattunk van a jó meleg föld. felettünk a magas ég, benne a finom nap s az nekünk elég. Vakarta a fejét az iránylű. ettől ugyan nem lett okosabb. Kérdezte a nólázó madártól: — Ugyan drága madaram, te is annyi mindenfelé szerte repülgetsz, mondanád meg merre van az én hazám? A madár nem is felelt, mindjárt, csak intett, hogy: rögtön, csak ezt befejezem. Befejezte a nótáját és azt mondta: Nem tudom, szivem, honnan tudnám. Egyébként pedig ne zavarj, dalolni ín kell. Már majdnem sírvaf akadt a szegény iránytű, mikor arraszaladt egy kutya. Kutya űr kérem, — szólította meg iilemtudóan az iránytű, — nem tetszik tudni, merre van az én hazám. Londonország? — Londonország... — gondolkozott a kutya. - Londonország ... Nem tudom bizén. Hanem itt jön egy ismerős telién, kérdezzük meg tőle. — .Tölt a tehén az úton. Adj Isten Risk a néni, — szőtt a kutya - ugyan már nézze, ez a szegény iránytű eltévedt, nem tudja maga. hogy merre van Londonország? — Nagyon hálás volnék kegyednek, — rebegte az iránytű. Nem tudom, fiacskám,— mondta a tehén — nem tudom. Én c ak a legelőtől az istállóig tudom az útat. Hanem itt jön a barátom, a ló. az talán tud ja. — Jött a ló az úton. — Jónapol, ló úr, mondta neki — nem tudja merre van Londonország? Ez a szegény kis iránytű oda igyekezne, ha tudná az útat. I Ha lenne olyan kedves a tekintetes úr, — ffnyögte az iránytű. A ló összeráncolta a homlokát. — Londonország, Londonország... hírét sem hallottam soha, édes öcsém. Végre is a kutya mondta a legokosabbat.- Gyere csak velem. — mondta. - Az emberek mindent tudnak, megkérdezzük a gazdámat. — Tiszta sor! — rikkantott nagy örömmel az iránytű. — Én eleget mutal lám az embereknek, hogy merre menjenek, most visszaadják a kölosönt. Gyerünk! A faiu halárában, éppen szemközt találkoztak az okos kutya gazdájával. Am az éppen rosszkedvű volts a kérdésre csak az útjelző táblára mutatón. ami oil állott az országúi szélén. — Itt az útjelző, láthatja, aki nem vak! — s füttyehlett a kutyájának s elment. Elindult most már az iránylű. az útjelző lábiák nyomán, de keservesen csalódnia kelleti, mert azok mindig csak a szomszéd faluig vezettek. Onnan ismét más faluig, de az egyikből sem tudódott ki. hogy merre van az ő hazája? Ahány embert kérdezett, az mind. legfeljebb öt-hal falujárlnyira ismerte az útat. Emilt van Csípnek falva, amott van Rúgnak falva, aztán kész. Dohát azon túl. kéremszépen. azon túl... — Azon túl. — legyintett egy ember — az már másik járás. Olt Istentől clrugaszkodoll tolvajemberek laknak, arra ne is próbálkozzék. De bizony próbálkozott ő. S ámulva látta, hogy ebben a másik járásban, csak éppen váltig ilyen emberek laknak. se jobbak, se rosszabbak. Emerre van Adj Isten, amarra Fogadj Isten. — S azon túl? Mert én messzire megyek ám! — Ő. azon túl .az már egy másik megye. Otl cudar lókölők laknak, arra ne menj. De mént biz ő. s látta, hogy arra is csak ilyen emberek laknak, kettő a kezük, kettő a lábuk, egy a fejük s kérdezte azokat is. De azok sem voltak mások semmivel. — Hátam mögött, — mondták — Keresd, előttem Nekeresd. — S azon túl?-- Hohó, azon túl már más ország van. Oil gyilkosok laknak, hitvány gazemberek, akik nekünk ellenségeink. Arra ne menj. De bizony ment arra is. s látta, hogy olt is csak éppen ilyen emberek laknak. de világra ilyenek, s azok meg emezekre mondták ,hogy hitvány gyilkosok. Na. ezen elgondolkozol! a kis iránytű, furcsa szerzet az ember. Mind egyformák s kivált így iránytű-szemmel. úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Csak nem tudják egymásról .‘vagy tudja a jó ég — honnan tudná ezt egy szegény .eltévedt iránytű — valami okból nem akarják tudni. Kilenc évig, kilenc hónapig s kilenc napig bujdosol!, a kilencedik esztendő kilencedik napjának kilencedik óra kilencedik percében, pontosan a ki enc - dik másodpercében ért haza Londonországba, ahol végre boldogan megpihenhetett. Na persze volt nagy öröm. az iránytűi; között. már holtnak hitték társukat — s mikor aztán kiheverte az út fáradalmait, a Londonországi Iránytűk Szövetsége díszgyűlést tartott tiszteletére. Az ünnepélyen megjelentek mind az otthon lévő iránytűk, de 1 jöttek igén sokan a rokonszakmákból más műszerek is. A páholyokban potrohos barométerek üldögéltek, karcsú hőmérőkkel csakúgy rezgeti bennük a higany az örömtől —' s a karzat megleli más érdeklődő idegenekkel. s stopperórák harsány éljent ketyeglek. sőt néhány töltőtoll is eljött. Mikor az iránytű a szónoki emelvényre lépett, hogy beszámoljon útitapasztalatairól, akkor zúgott még csak fel az éljenzés. Végre elült a zaj és az iránytű egyet-kettőt köhintve, belefogotl. Beszédét így kezdte: Tisztelt kollégák és kedves vendégeim ! Kényszerű száműzetésemben, több mint kilenc esztendeig jártam a nagyvilágot. Bejártam Toronyét, Boronyát. Jártam a legmélyebb völgyekben és a legmagasabb hegyeken, szeles dombokon és forró síkságokon keresztül vezetett az útam s azt tapasztaltam, hogy az emberek nem látnak tovább az orruknál, de odáig is, csak homályosan ... Életmentő árva Lacika. Történetünk kicsiny hőse mindössze nyolc esztendőt mondhatott magáénak s így bizony ezalatt az idő alatt egetverő hősi tetteket még nem vihetett véghez. Hétfejű sárkánnyal, tűzokádó mesebeli táltos parivával, de még csak egy láncáról elszabadult dühösen ugató kutyával sem mérhette össze gyenge kis testének erejét és mégis, mégis életet mentett, sőt nem is egyet, hanem hat kicsiny életet egyszerre. AbRan a kicsiny falucskában, ahol árva Lacika eile az ő szomorú gyermekségének sokszor bizony sós könvnyekkel megáztalotl kenyérkéjét, nagyon sok rossz gyermek lakott. Volt közöltük lármás, fecsegő, veszekedő, iskolakerülő sői — Uram bocsáss — még madárfészkel rabló sok gonoszportéka is. Ez az igaz történet éppen a madárl'észek-rablássai van kapcsolatiján. A fészekrablás, fióka öldösés lelkel len mesterségét a jó szülők és tanító nénik-bácsik szigorú tilalma ellenére is állandóan űzték a kicsiny falu rosszcsont nebulói. De mit is várjunk azoktól a haszontalan gyermekektől, akik a szép iskolai magyarázatokat ásílozva. vagy tinta gombócokat gyúrva unatkozták végig a leckéi a pad szélére helyezett könyvből. vagy a szomszédjuk szájából lesik el? Nagyrészük jómódú szülők gyermeke volt. kiket otthon nem dolgoztattak. jó koszton tartottak s egyél) kötelességük sem lett volna, minthogy jó szüleiknek, tanítóiknak örömei szerezzenek. Bezzeg szegény kis árva Lacika nem köszönthette hófehér puha párnáról a reggeli napsugarat, mert az ő szegényes kis nyugvó-helyéről a rozoga kis szénapadlásról már hasadó hajnalban lekiáltotta harsogó hangú gazdasszonya. Darabka száraz kenyérrel és a hat tarka tehénnel útnak indította a falu határában levő legelőre. A nyolc órai harangszó mégis mindig az iskolában érte már a fiúcskái, aki nemcsak osztályának, de az egész iskolának legelső tanulója és büszkesége volt. A szelídlelkű jószívű Lacikát a jó Isten nagy tehetséggel áldott ainog. Kis szívét gyakran elfogta a keserűség s ilyenkor legjobban szerelte, ha egyedül volt. Kint az erdő szélén, amíg tehenei békésen legelészlek a bársonyos zöld pázsiton, et-el sírdogátl az ő szomorú árva ágán nagy-nagy egyedül valóságán. Egyszer, amint kis fejét tenyerébe hajtva búslakodik a Ids telién pásztor, váratlan zörej ii ti meg a fölét. A közeli bokorban izgatott suttogó gyermekhangokra lesz figyelmes, önkénvlclenül látja és hallja, hogy három iskolatársa — bizony éppen olyanok. akik Bctűországnak és Számországnak gyűlölködő ellenségei - kézzcl-iábbal magyaráznak egymásnak valamit. A díszes társaság arról lelkendezik. ltogv a kis erdőnek melyik fáján van a legpompásabb rigófészek. Nem kevesebb, mint hal kis fióka csipog benne. Milyen pompás zsákmány lesz, mindegyikök párosával vagdalhatja őket földhöz. Amint suttogják, a pompás alkalom se nagyon késik, mert a tanítóbácsi holnap hivatalás ügyben távol lesz az iskolától és ez számukra vakációt jelent. Árva Lacika szívdobogva hallgatja a rossz fiúk lelketlen haditervét és jó kis szíve máris azon töprengett, vájjon hogyan is mentse meg rigómama ártatlan kis fiókáit. Hogy kiálljon a nála jóval erősebb három híres verekedővel és lebeszélje őket, erről szó sem lehetett. Gondolta, megnézi szegénykéket, hátha addig a jó Isten ad számára valami segítő gondolatot. Lassan, észrevétlenül lopódzott a fára és kis kezeit egymásba kulcsolva, önfeledt gyermeki mosollyal gyönyörködött a csipogó, csőrüket látogató pelyhes kis jószágokban. De ím egyszerre csak durva erős kézzel egy pillanat alatt megragadta s a következő percben tántorogva állt szemben egy vadászruhás. puskás férfivel, aki szigorú tekintettel, sötét pillantással méregette a reszkető fiúcskát, majd kétszer hatalmasan arculiitötte szegény kis árva Lacikát. — Nesze neked haszontalan madártolvaj, fészekrabló gazember, kelleit az •neked? Látom, ott leselkednek a cinkostársaid, de résen leszek ezentúl és megfenyítelek mindannyitokat, csak merjetek még valaha ide közelíteni. A három bűnös illa-berek, nádak erek egyszerre kámforrá vált és boszorkányos gyorsasággal kereket oldott. Lacika szájára nem jött árufó szó, csak támolyogva és lángoló, sajgó arccal futott ki a rétre az ezóta már majdnem tilosban járó tehenei után. Tudla. hogy a jó Isten mindent látó és mindent tudó szeme meg vau győződve az ő ártatlanságáról. Az a lő, hogy a madártolvajoknak ezentúl nem igen lesz kedvük hasonló vállalkozásra .A szelíd szívű nyolc esztendős árva Lacika igaztalan bűnhődése meghozta a kicsiny rigócsalád zavartalan boldogságát, mert megmentette hat látogó csőrű rigó-fióka életét. Mi lesz vacsorára? — Anyukám, anyukám, Mi lesz vacsorára? így nyafog anyunak, Kényeslcedő lánya. Lesz finom csibike, Síd átáll jó tejfel! Nyafog a kisleány: Anyuka, az nem kell! Adok hát kalácsot, Diát is meg mézel. ' Az se kell anyukám! Ha nem kell, hát nézzed!- Anyukám, anyukám, Adj, amit szeretek! Adok hát kislányom. Egy darab kenyeret. Száraz kenyér nem kell, Nem is nézek rája! Itt jön egy kis koldus, Vigye tarisznyába. Gyere be. kis koldus! — Szól az anyukája, Húst is kci]>halsz itten Jő lesz csirke mája? Finom csirke mája, Lába, szárnya, melle, Ilát egy kis saláta, Jó tejfellel kell-ef- Van egy kis kalács is. Dió meg kis méz is. Koldus könnye csordul, Enne is meg néz is. Jóllakott a koldus, Megköszöni szépen S így maradt a kislány Aznap este éhen.
