Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-10-24 / 85. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 'F34 október 24. Hősök emlékoszlopának leleplezése Negyeden. október 23. Lélekemelőén szép. mélyen megindító ünnepélyt rendezeti a negyedi református egyház október 21-én. vasárnap. A világháborúban elesell hős fiainak emlékezetére fekete gránitból hatalmas emlékoszlopot emeltetett és a szeretetnek és hálás kegyeletnek ez impozáns emlékét vasárnap leplezte le a hősök emlékéhez méltó ünnepély keretében. Az ünnepély a református templom előtt folyt le. amelynek a főuccára néző oldalánál helyezték cl a gránitoszlopot. amelyen 76. a világháborúban hősi halált halt ref. valláséi harcos nevét vésték be arany betűkkel. Az ünnepélyen nagyszámban jelent meg a község és a környékbeli községek lakossága, előkelő képviselettel jelent meg az ünnepélyen a református egyház vezetősége is. amely kegyeleles érzéssel áldozott a negyedi református hősök emlékének. A vendégek elé. a délelőtt tíz óra tájban megérkezett vonalhoz lovas bandérium és fehérruhás leányok csoportjával a presbitérium testületileg vonult ki. Sándor Benő ref. lelkész. egyházmegyei lanácsbíró vezetésével, aki az egyháztanács élén meleg szavakkal üdvözölte az egyetemes ref. egvház és az egyházmegye küldöttségét és a velük érkezett vendégeket. Az ünnepély fél 11 órakor kezdődött igen nagy közönség részvételével. Az ünnepélyen resztvettek lialoijh Elemér ref. püspök, egyetemes kon verni i elnök, Sous Károly egyházmegyei esperes. Boross Kálmán egyházmegyei tanácsbíró. kamocsai. Kuli! zn 1 .ászló zsigárdi ref. lelkész, a magyar nemzeti pártol Füssy Kálmán szenátor és l iilöjt Zsigmond kerületi alalnök képviselték. Az egyházmegye és környék tanítói karából nagyon sokan megjelentek az ünnepségen. Testületileg vett részt az ünnepélyen a presbitérium, a ref. énekkar. a ncgyedi önk. tűzöl Lóegy let, a negvedi iparoskör. Az emlékoszlop mellett az elhunyt hősök özvegyei, gyermekei és családtagjai állottak, míg a vendégek és különböző képviseletek az oszlop melletti emelvényen foglaltak helyet. A magyar reformátusok himnuszának. a XC. zsoltár első versének égbcszárnvaló hangjai nyitották meg az ünnepélyt, amelyet a jelenlevők énekellek. I tália Sándor Benő negvedi ref. lelkész, a szoborbizottság elnöke mondott fohászt üdvözölte a megjelenteket és mély gondolatokban gazdagbeszéddel. amelyben hálás kegyelettel áldozott a negvedi ref. hősök emlékének. nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Balogh Elemér ref. püspök mondott emelkedett szellemű beszédet. amelyben a hősök érdemeit méltatta és a háború élő áldozatainak, az özvegyeknek és árváknak minden emberi szível megindító sorsát ecsetelte mélyen megható szavakkal. Az Istenben" való törhetetlen hit nyújt vigaszt a fájó sebekre, amelyeket a becsület mezején hősi halált halt szeretteiknek elmúlása ütött a szívekben s azért lii- Jníségre és igaz vallásosságra buzdította az eíárvultakat. Áldási kért a Mindenhatótól a hősök poraira, az egyház áldozatkész tagjaira es a kedveseik emlékét szívükben hordozó özvegyekre, árvákra. Beszéde alatt lehullott a lepel az emlékműről, amely teljes szépségében ragyogott az őszi nap verőfényében. Az emlékoszlop fékeié svéd gránitból készült, 7 méter magas, felső oszlopán babérkoszorúval font keresztben álló bronzkardok vannak elhelyezve és a csúcsát saját anyagából az örök szeretet lángját jelképező díszítmény ékest.:. Impozáns benyomást lesz a szemlélőre a gyönyörű emlékoszlop, amelyen arany betűkkel bevésve, ragyog az írás szava: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« Ján. 15.13. Soós Károly esperes szívekbemarkoló, magasszárnyalású s megragadó imája zárta be az ünnepély egyházi részét, majd a XC. zsoltár második versének cléneklése után Sándor Benő lelkész átadta az emléket Izsák Lajos gondnoknak, aki azt az egyház nevében örök gondozásba vette. Boros Béla felsőszeli ig. tanító alkalmi gyönyörű ódáját szavalta el, Kálitza Dénes s. lelkész Mészáros Józsefnek, a kiváló költőnek verséi adta elő. mindkét előadó nagy hatást kellett szép szavalatával. Pikier Juliska az árvák nevében szavalta el Boros Béla egyik megragadó költeményéi, igen szélien szavaltak Tóth Karolina. Józsa István, Szabó József és az egyházi énekkar Kovács Alajos ig. tanító vezetése mellett két alkalmi műdalt adott elő szabatosan, fegyelmezett Összhang-Miért kell Komáromban, az egykor híres magyar kuliúrfőszekben a szellemi élet pangásáról beszélnünk? Miért maradtak el a múlt nagy kullúrm elmozdulásai? Hogy ezek a szomorú kérdések időszerűek lettek, annak legfőbb oka az álülőercjű kulturális összefogások hiánya, az alkotásra hivatott erők szétforgácsolődása, a város egységes szellemi síkjának elsekétyescdése. Mert nem igaz, hogy Komáromban nem folyik kullurmunka, nincsenek dicsérelremélló akarások. Nem igaz, hogy komoly tudományos előadás nem tudna megtölteni egv termet, hogy városunk közönségéi teljesen hatalmába kerítette valami, sem a gazdasági helyzettel, sem a korszellemmel meg nem okolható fásultság, indolencia. hogy az embereket semmi nem tudja érdekelni, ami a mindennapi kenyérszerzés és olcsó szórakozás eszmekörén kívül esik. Ezek csak a kicsinyhitűek felületes szemléletéből sarjadt alaptalan rágalmak. Van ill anyag. Iclielség, áldozat készség, csakhogy ezek az építő faktorok mind más irányban halnak. akadályozzák, lehetetlenné teszik egymást. így azután nem csoda, hogy a komáromi kultúráiét eredője végeredményben majdnem nullával lesz egyenlő. A Jókai Egyesület, amely talán legliivalbttábh lenne arra, hogy a kultúra síkján közös nevezőre hozza a szétforgácsolódott erőket és törekvéseket, nem tudja előadásait megtartani, mert a nagyteremben sokszor alig lézeng egy-két ember. (A terem kongó üressége szomorú szimbóluma a komáromi kultűréletnek.) Ennek az okát azonban nem szabad kizárólag az előadások nívójában és a belépődíjak magasságában keresnünk, bár kétségtelenül itt is nagy hibák vannak. A bajt én abban látom, hogy ugyanebben az időben a katolikus legényegylet termeiben, a református kollégium falai közölt, a zsidó kultureslen szintén találhatunk kulturaélies embereket persze megint nem valami impozáns tömegben. Ha lovát)!) folytatjuk kutató utunkat, látni fogjuk, hogy a munkásotthonokban, a politikai pártok helyiségeiben szintén megtalálják egyes csoportok szellemi szükségleteiket. És így végigjárhatnék a kisded kullur-gócpontoknak nagyon hosszú, éppen ezért nagyon kiábrándító sorát. A felületes gondolkodó esetleg megütközik azon, hogy e sorok írója szomorú tünetként regisztrálja a szellem apró hajtásainak elszaporodását. Pedig — sajnos - ez a helyes felfogás. A kuttúrmozgulimikal nem számuk, hanem súlyuk, viloliláisuk szerint kell értékelni. Márpedig a különféle keretekbe szorított, kis érdekelt-táborra támaszkodó próbálkozások szaporodó kullurcsemetéi. nemcsak egymás fejlődéséi teszik lehetetlenné, hanem az anyanövény, az igazi, általános, nagyra hivatott Komáromi Kultúra elől is elrabolják az élető nedvet, felszívnak a létéhez szükséges minden energia-táplálékot. Van mindegyik csoportnak néhány előadója, megvan valamennyinek a maga kis állandó és szigorúan exkluzív hallgnlőközönsége. Ennek a kisvonalóságnak azután természetes kőbán. Az oszlop megkoszorúzása következeit ezután. A testületek, és magánosok clhalmozták koszorúkkal és virágokkal az emlékművet, amelyen 76 hősi halott neve van arannyal bevésve. Végül Kovács Alajos ig. tanító, az ünnepély fáradhatatlan, érdemes főrendezője mondott szíveket megindító s az iskolai ifjúságot hálás kegyeletre buzdító lelkes szép beszédet, amellyel a gyönyörű ünnepély véget ért. Az ünnepélyen elhangzóit szebbnél szebb beszédek és költemények alatt könnyek ragyogtak a szemekben, az emlékezés és kegyelet igaz könynyei... Délben 1 órakor 200 terítékes közebéd volt. kultúrfrontot! velkezménye a fokozatos visszafejlődés. az elernyedés. A pár előadó lassan kifogy a témából, a közönség megunja állandóan ugyanazokat az arcokat látni a pódiumon, mindig ugyanazt a felfogást, ugyanazokat a gondolatokat hallani, soha egy izgató ellenvéleménnyel, érdekes vitával nem lehel találkozni. Ily körülmények közölt azután fokról-fokra ellanyluil az érdeklődés, elfogy a közönség, ami természetszerűen az anyagi lehetőségek csökkenésében is döntően érezteti hatását. itt tartunk ma... Sok kulluregyesiiletimk van, de mindegyik meddő, alkotásra, egészséges életre képtelen. A közönség pedig várja, hogy majd csak kap egyszer igazi, értékes szellemi táplálékot. Várja, várja ... Lassan-lassan azonban elfásul a hosszú várakozásban és nem érdeklik többé a rég elfelejtett kulturális előadások, melyekben egyszer már csalódott. Ili még azonban nem tartunk, bármennyire is állítják ezl a pesszimisták! És nem is szabad megvárnunk, hogy a komáromi kultúra sok dicsőséget látott piacán végkép úrrá legyen a csend. A segítésnek egyedüli lehetőségét a gyökeres átszervezésben látom. Össze kell fognia minden kultúráért lelkesedni tudó embernek világnézeti, vallási, társadalmi különbség nélkül. Egy olyan kis városban, mint Komárom, minden felbuzgó energiái, előretörő loiiclségcl, minden lendületet és akarást közös kullúrfronlon kell értékesítenünk, ha számottevő sikert akarunk elérni. Sokan találj azt mondják erre, hogy könnyű beszélni, de a valóságban lehclctlen az embereket ily módon, minden előítélet, politikai és vallási elleniéi áthidalásával egyetlen mozgalomba tömöríteni. lény az és nem is akarom vitatni, hogy ma már különösen a politikai különbségek áthidalhatatlan távolságokat ékeltek ember és ember közé. Azt is tudom, hogy ezek az ellentétek benne lüktetnek a mindennapi élet ritmusában, felszívódtak az emberek vérébe, hogy ferde korunk egyik fontos meghatározóját alkotják. Ezt mind elismerem, de ugyanakkor állítom, hogy a kultúrát, a liszta, niellékgondoíat-mciilrs Kultúrál nem tehet kizárólag politikai vagy bármi egyéb tényezők függvényeként felfogni. Az természetes, hogy "különféle világszemlélet képviselői egyes kérdésekben különböző állási foglalnak el, egyes jelenségeket másként ítélnek meg. Ez a körülmény azonban csak érdekessé, izgalmassá és produktívabbá tenné az együttműködést, mert így már nem fogadnának el kritika nélkül mindent, mint a kötőit szemléletű jelenleg vegetáló kulluregyesülelekben, hanem volnának ellenvetések, viták, volna élet, vérkeringés a kultúrmunkában. Ilyen fajta tevékenység azután sokkal jobban érdekelné a nagyközönséget is és a különféle felfogású előadók hallgatása nagyon tágítaná az érdeklődők látókörét. Hiszem, hogy így hamarosan soha nem látott virágzásnak lennénk tanul a komáromi kultúráiét magyar ugarán«. A gyakorlati kivitelt úgy képzelem, hogy Komárom minden kultúra iránt Ankét a komáromi kultúráról. Egységes érdeklődő lakosát össze kell hívni egy nagy gyűlésre. Itt feltétlenül a Jókai Egyesületnek kell a kezdeményező szerepet vállalnia, mert ő rendelkezik a legalkalmasabb teremmel. Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy a kuliiír-népgyűlés összeült, megszűnnék mindenféle egyesületi, felekezeti és oszlálykűlönbség: választanának egy bizottságot, természetesen minden mellékszempont félrelevésével, kizárólag a nemes cél megvalósítására. Ez a bizottság irányítaná azután Komárom kiiltiíréletél: előadásokul, kiállításokat, tanfolyamokul, szabadegyetemeket rendezne. Ismét hangsúlyozom azonban: az egész megmozdulásnak csak akkor volna értelme, ha mindenféle világnézetű előadóL, modernet, konzervatívot egyaránt odaengednének a dobogóra. Ha nincs igaza, tessék megcáfolni! Majd a közönség ítélni fog. És meg is fog jelenni a közönség, meg fogja tölteni a Kultúrpalota ma szégyenletesen kongó termét, hogy ítéljen. Ebben látom én, a fiatal, a megoldást. így remélhetőleg az ifjúság is szóhoz juthat végre és azt mondhatja, amit mondani akar, nem pedig amit mondani szabad. Bár már olt tartanánk!... Neuwirth líéia. Nagysikerű volt a Kisztos Király ünnepség a Legényegyletben. Az elmúlt vasárnap zsúfolt ház élvezte végig azt a gyönyörű programot, mellyel a szivgárdisták és kongreganisták hóhódoltak Krisztus Királynak. A műsor összeállítása az Irgalmas Nővérek érdeme, akik fáradhatatlanok az ifjúság iskolánkivüli nevelésében és azok képességeinek harmonikus fejlesztésében. Akik a műsort végig élvezték, mély és maradandó emlékekkel távoztak az előadásról, mert a nemesen emberi érzelmeknek gazdag ésváltozatos skáláján megszólaltak az összes húrok. A mély és átélt vallásosság, a törhetetlen hűség, az áldozatos isten- és emberszeretet megkapó hőseinek sorsa mindvégig lebilincselte a közönséget. A kedves ének és egyéb gyermekszámok közül a legkimagaslóbb volt az öt felvonásos dráma, amely napjaink egyik gyászos eseményéből a mexikói vallásüldözésből meríti tárgyát. A felvilágosultság, demokrácia, humanizmus köntösében tetszelgő korszellemnek örök szégyene lesz az igazabb, emberibb korok előtt a XX. században (nem „a sötét középkorban“) lejátszódó vallásüldözés, mely ellen nem akarta senkisem felemelni tiltakozó szavát. A darab tárgya minden nemesen gondolkozó embert magával ragad, de a szereplők ügyes játéka és mesteri alakítása valósággal megeleveníti előttünk az eseményeket. Különösen is művészit produkált Szíjj Daisy, kinek előadó és alakitó tehetségét mindenki megcsodálta. Bájos volt a két apróság Dosztál Ilike és Sindler Ibiké mélyen átérzett játéka. Ráfael Ili és Rusznyák Évi ügyes játékukkal szintén teljes mértékben megnyerték a közönség tetszését. Az ünnepély szépségét nagymértékben fokozta a gimnázium zenekarának gyakori szereplése is. A nagyhatású műsort vasárnap, f. hó 28-án d. u. 5 órai kezdettel megfogják ismételni. Csak örömmel üdvözölhetjük a rendezőség elhatározását, mert a katholikus közönség széles rétegeinek is módjában lesz a gazdag műsort végigélvezni. Ülőhelyek ára 5, 3 és 2 Ke. Földszinti álló 1'50, karzati álló 1 Ké. Egy kifogástalan állapotban lévő, keveset használt felszereléssel együtt olcsón eladó. Cím a kiadóhivatalban.
