Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-24 / 85. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 'F34 október 24. Hősök emlékoszlopának leleplezése Negyeden. október 23. Lélekemelőén szép. mélyen megin­dító ünnepélyt rendezeti a negyedi református egyház október 21-én. va­sárnap. A világháborúban elesell hős fiainak emlékezetére fekete gránitból hatalmas emlékoszlopot emeltetett és a szeretetnek és hálás kegyeletnek ez impozáns emlékét vasárnap leplezte le a hősök emlékéhez méltó ünnepély keretében. Az ünnepély a református templom előtt folyt le. amelynek a főuccára néző oldalánál helyezték cl a gránit­oszlopot. amelyen 76. a világháború­ban hősi halált halt ref. valláséi har­cos nevét vésték be arany betűkkel. Az ünnepélyen nagyszámban jelent meg a község és a környékbeli köz­ségek lakossága, előkelő képviselettel jelent meg az ünnepélyen a reformá­tus egyház vezetősége is. amely ke­­gyeleles érzéssel áldozott a negyedi református hősök emlékének. A vendégek elé. a délelőtt tíz óra tájban megérkezett vonalhoz lovas bandérium és fehérruhás leányok cso­portjával a presbitérium testületileg vonult ki. Sándor Benő ref. lelkész. egyházmegyei lanácsbíró vezetésével, aki az egyháztanács élén meleg sza­vakkal üdvözölte az egyetemes ref. egvház és az egyházmegye küldött­ségét és a velük érkezett vendégeket. Az ünnepély fél 11 órakor kezdő­dött igen nagy közönség részvételé­vel. Az ünnepélyen resztvettek lia­­loijh Elemér ref. püspök, egyetemes kon verni i elnök, Sous Károly egyház­­megyei esperes. Boross Kálmán egy­házmegyei tanácsbíró. kamocsai. Ku­li! zn 1 .ászló zsigárdi ref. lelkész, a magyar nemzeti pártol Füssy Kál­mán szenátor és l iilöjt Zsigmond ke­rületi alalnök képviselték. Az egy­házmegye és környék tanítói karából nagyon sokan megjelentek az ünnep­ségen. Testületileg vett részt az ün­nepélyen a presbitérium, a ref. ének­kar. a ncgyedi önk. tűzöl Lóegy let, a negvedi iparoskör. Az emlékoszlop mellett az elhunyt hősök özvegyei, gyermekei és családtagjai állottak, míg a vendégek és különböző képviseletek az oszlop melletti emelvényen fog­laltak helyet. A magyar reformátusok himnuszá­nak. a XC. zsoltár első versének ég­­bcszárnvaló hangjai nyitották meg az ünnepélyt, amelyet a jelenlevők éne­kellek. I tália Sándor Benő negvedi ref. lelkész, a szoborbizottság elnöke mondott fohászt üdvözölte a megjelen­teket és mély gondolatokban gazdag­­beszéddel. amelyben hálás kegyelettel áldozott a negvedi ref. hősök emléké­nek. nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Balogh Elemér ref. püspök mondott emelkedett szellemű beszé­det. amelyben a hősök érdemeit mél­tatta és a háború élő áldozatainak, az özvegyeknek és árváknak minden em­beri szível megindító sorsát ecsetelte mélyen megható szavakkal. Az Isten­ben" való törhetetlen hit nyújt vigaszt a fájó sebekre, amelyeket a becsület mezején hősi halált halt szeretteiknek elmúlása ütött a szívekben s azért lii- Jníségre és igaz vallásosságra buzdí­totta az eíárvultakat. Áldási kért a Mindenhatótól a hősök poraira, az egyház áldozatkész tagjaira es a ked­veseik emlékét szívükben hordozó öz­vegyekre, árvákra. Beszéde alatt le­hullott a lepel az emlékműről, amely teljes szépségében ragyogott az őszi nap verőfényében. Az emlékoszlop fékeié svéd grá­nitból készült, 7 méter magas, felső oszlopán babérkoszorúval font ke­resztben álló bronzkardok vannak el­helyezve és a csúcsát saját anyagá­ból az örök szeretet lángját jelképező díszítmény ékest.:. Impozáns benyo­mást lesz a szemlélőre a gyönyörű emlékoszlop, amelyen arany betűk­kel bevésve, ragyog az írás szava: »Nincsen senkiben nagyobb sze­retet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« Ján. 15.13. Soós Károly esperes szívekbemar­­koló, magasszárnyalású s megragadó imája zárta be az ünnepély egyházi részét, majd a XC. zsoltár második versének cléneklése után Sándor Benő lelkész átadta az emléket Izsák La­jos gondnoknak, aki azt az egyház nevében örök gondozásba vette. Bo­ros Béla felsőszeli ig. tanító alkalmi gyönyörű ódáját szavalta el, Kálitza Dénes s. lelkész Mészáros Józsefnek, a kiváló költőnek verséi adta elő. mindkét előadó nagy hatást kellett szép szavalatával. Pikier Juliska az árvák nevében szavalta el Boros Béla egyik megragadó költeményéi, igen szé­lien szavaltak Tóth Karolina. Józsa István, Szabó József és az egyházi énekkar Kovács Alajos ig. tanító ve­zetése mellett két alkalmi műdalt adott elő szabatosan, fegyelmezett Összhang-Miért kell Komáromban, az egykor híres magyar kuliúrfőszekben a szel­lemi élet pangásáról beszélnünk? Mi­ért maradtak el a múlt nagy kullúr­­m elmozdulásai? Hogy ezek a szomorú kérdések idő­szerűek lettek, annak legfőbb oka az álülőercjű kulturális összefogások hiánya, az alkotásra hivatott erők szétforgácsolődása, a város egységes szellemi síkjának elsekétyescdése. Mert nem igaz, hogy Komáromban nem folyik kullurmunka, nincsenek dicsérelremélló akarások. Nem igaz, hogy komoly tudományos előadás nem tudna megtölteni egv termet, hogy városunk közönségéi teljesen hatalmába kerítette valami, sem a gaz­dasági helyzettel, sem a korszellem­mel meg nem okolható fásultság, in­dolencia. hogy az embereket semmi nem tudja érdekelni, ami a minden­napi kenyérszerzés és olcsó szórako­zás eszmekörén kívül esik. Ezek csak a kicsinyhitűek felületes szemléletéből sarjadt alaptalan rágal­mak. Van ill anyag. Iclielség, áldozat készség, csakhogy ezek az építő fak­torok mind más irányban halnak. akadályozzák, lehetetlenné teszik egy­mást. így azután nem csoda, hogy a komáromi kultúráiét eredője vég­eredményben majdnem nullával lesz egyenlő. A Jókai Egyesület, amely talán leg­­liivalbttábh lenne arra, hogy a kultú­ra síkján közös nevezőre hozza a szétforgácsolódott erőket és törekvé­seket, nem tudja előadásait megtar­tani, mert a nagyteremben sokszor alig lézeng egy-két ember. (A terem kongó üressége szomorú szimbóluma a komáromi kultűréletnek.) Ennek az okát azonban nem szabad kizárólag az előadások nívójában és a belépő­díjak magasságában keresnünk, bár kétségtelenül itt is nagy hibák van­nak. A bajt én abban látom, hogy ugyanebben az időben a katolikus le­gényegylet termeiben, a református kollégium falai közölt, a zsidó kul­­tureslen szintén találhatunk kultura­­élies embereket persze megint nem valami impozáns tömegben. Ha lo­vát)!) folytatjuk kutató utunkat, lát­ni fogjuk, hogy a munkásotthonok­ban, a politikai pártok helyiségeiben szintén megtalálják egyes csoportok szellemi szükségleteiket. És így végig­járhatnék a kisded kullur-gócpontok­­nak nagyon hosszú, éppen ezért na­gyon kiábrándító sorát. A felületes gondolkodó esetleg meg­ütközik azon, hogy e sorok írója szo­morú tünetként regisztrálja a szellem apró hajtásainak elszaporodását. Pe­dig — sajnos - ez a helyes felfogás. A kuttúrmozgulimikal nem számuk, hanem súlyuk, viloliláisuk szerint kell értékelni. Márpedig a különféle kere­tekbe szorított, kis érdekelt-táborra támaszkodó próbálkozások szaporodó kullurcsemetéi. nemcsak egymás fej­lődéséi teszik lehetetlenné, hanem az anyanövény, az igazi, általános, nagy­ra hivatott Komáromi Kultúra elől is elrabolják az élető nedvet, felszív­nak a létéhez szükséges minden ener­gia-táplálékot. Van mindegyik csoportnak néhány előadója, megvan valamennyinek a maga kis állandó és szigorúan exklu­zív hallgnlőközönsége. Ennek a kis­­vonalóságnak azután természetes kő­bán. Az oszlop megkoszorúzása követ­kezeit ezután. A testületek, és magá­nosok clhalmozták koszorúkkal és vi­rágokkal az emlékművet, amelyen 76 hősi halott neve van arannyal bevésve. Végül Kovács Alajos ig. tanító, az ünnepély fáradhatatlan, érdemes fő­rendezője mondott szíveket megindí­tó s az iskolai ifjúságot hálás kegye­letre buzdító lelkes szép beszédet, amellyel a gyönyörű ünnepély véget ért. Az ünnepélyen elhangzóit szebb­nél szebb beszédek és költemények alatt könnyek ragyogtak a szemekben, az emlékezés és kegyelet igaz köny­­nyei... Délben 1 órakor 200 terítékes köz­ebéd volt. kultúrfrontot! velkezménye a fokozatos visszafejlő­dés. az elernyedés. A pár előadó las­san kifogy a témából, a közönség megunja állandóan ugyanazokat az arcokat látni a pódiumon, mindig ugyanazt a felfogást, ugyanazokat a gondolatokat hallani, soha egy izgató ellenvéleménnyel, érdekes vitával nem lehel találkozni. Ily körülmények kö­zölt azután fokról-fokra ellanyluil az érdeklődés, elfogy a közönség, ami természetszerűen az anyagi lehetősé­gek csökkenésében is döntően érez­teti hatását. itt tartunk ma... Sok kulluregye­­siiletimk van, de mindegyik meddő, alkotásra, egészséges életre képtelen. A közönség pedig várja, hogy majd csak kap egyszer igazi, értékes szel­lemi táplálékot. Várja, várja ... Las­­san-lassan azonban elfásul a hosszú várakozásban és nem érdeklik többé a rég elfelejtett kulturális előadások, melyekben egyszer már csalódott. Ili még azonban nem tartunk, bár­mennyire is állítják ezl a pesszimis­ták! És nem is szabad megvárnunk, hogy a komáromi kultúra sok dicső­séget látott piacán végkép úrrá le­gyen a csend. A segítésnek egyedüli lehetőségét a gyökeres átszervezésben látom. Össze kell fognia minden kultúráért lelke­sedni tudó embernek világnézeti, val­lási, társadalmi különbség nélkül. Egy olyan kis városban, mint Komárom, minden felbuzgó energiái, előretörő loiiclségcl, minden lendületet és aka­rást közös kullúrfronlon kell érté­kesítenünk, ha számottevő sikert akarunk elérni. Sokan találj azt mondják erre, hogy könnyű beszélni, de a valóságban le­­hclctlen az embereket ily módon, minden előítélet, politikai és vallási elleniéi áthidalásával egyetlen moz­galomba tömöríteni. lény az és nem is akarom vitatni, hogy ma már különösen a politikai különbségek áthidalhatatlan távolsá­gokat ékeltek ember és ember közé. Azt is tudom, hogy ezek az ellenté­tek benne lüktetnek a mindennapi élet ritmusában, felszívódtak az em­berek vérébe, hogy ferde korunk egyik fontos meghatározóját alkot­ják. Ezt mind elismerem, de ugyanak­kor állítom, hogy a kultúrát, a lisz­­ta, niellékgondoíat-mciilrs Kultúrál nem tehet kizárólag politikai vagy bármi egyéb tényezők függvényeként felfogni. Az természetes, hogy "külön­féle világszemlélet képviselői egyes kérdésekben különböző állási foglal­nak el, egyes jelenségeket másként ítélnek meg. Ez a körülmény azon­ban csak érdekessé, izgalmassá és produktívabbá tenné az együttműkö­dést, mert így már nem fogadnának el kritika nélkül mindent, mint a kö­tőit szemléletű jelenleg vegetáló kul­­luregyesülelekben, hanem volnának ellenvetések, viták, volna élet, vér­keringés a kultúrmunkában. Ilyen fajta tevékenység azután sokkal job­ban érdekelné a nagyközönséget is és a különféle felfogású előadók hall­gatása nagyon tágítaná az érdeklődők látókörét. Hiszem, hogy így hamaro­san soha nem látott virágzásnak len­nénk tanul a komáromi kultúráiét magyar ugarán«. A gyakorlati kivitelt úgy képzelem, hogy Komárom minden kultúra iránt Ankét a komáromi kultúráról. Egységes érdeklődő lakosát össze kell hívni egy nagy gyűlésre. Itt feltétlenül a Jókai Egyesületnek kell a kezdemé­nyező szerepet vállalnia, mert ő ren­delkezik a legalkalmasabb teremmel. Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy a kuliiír-népgyűlés összeült, megszűnnék mindenféle egyesületi, fe­lekezeti és oszlálykűlönbség: válasz­tanának egy bizottságot, természete­sen minden mellékszempont félrele­­vésével, kizárólag a nemes cél meg­valósítására. Ez a bizottság irányíta­ná azután Komárom kiiltiíréletél: előadásokul, kiállításokat, tanfolya­mokul, szabadegyetemeket rendezne. Ismét hangsúlyozom azonban: az egész megmozdulásnak csak akkor volna értelme, ha mindenféle világ­nézetű előadóL, modernet, konzervatí­vot egyaránt odaengednének a dobo­góra. Ha nincs igaza, tessék megcá­folni! Majd a közönség ítélni fog. És meg is fog jelenni a közönség, meg fogja tölteni a Kultúrpalota ma szégyenletesen kongó termét, hogy ítéljen. Ebben látom én, a fiatal, a meg­oldást. így remélhetőleg az ifjúság is szóhoz juthat végre és azt mondhatja, amit mondani akar, nem pedig amit mondani szabad. Bár már olt tartanánk!... Neuwirth líéia. Nagysikerű volt a Kisztos Király ünnepség a Legényegyletben. Az elmúlt vasárnap zsúfolt ház élvezte végig azt a gyönyörű programot, mellyel a szivgárdisták és kongreganisták hó­hódoltak Krisztus Királynak. A műsor összeállítása az Irgalmas Nővérek ér­deme, akik fáradhatatlanok az ifjúság iskolánkivüli nevelésében és azok ké­pességeinek harmonikus fejlesztésében. Akik a műsort végig élvezték, mély és maradandó emlékekkel távoztak az előadásról, mert a nemesen emberi ér­zelmeknek gazdag ésváltozatos skáláján megszólaltak az összes húrok. A mély és átélt vallásosság, a törhetetlen hű­ség, az áldozatos isten- és embersze­retet megkapó hőseinek sorsa mind­végig lebilincselte a közönséget. A kedves ének és egyéb gyermek­számok közül a legkimagaslóbb volt az öt felvonásos dráma, amely nap­jaink egyik gyászos eseményéből a mexikói vallásüldözésből meríti tárgyát. A felvilágosultság, demokrácia, huma­nizmus köntösében tetszelgő korszel­lemnek örök szégyene lesz az igazabb, emberibb korok előtt a XX. században (nem „a sötét középkorban“) lejátszódó vallásüldözés, mely ellen nem akarta senkisem felemelni tiltakozó szavát. A darab tárgya minden nemesen gondolkozó embert magával ragad, de a szereplők ügyes játéka és mesteri alakítása valósággal megeleveníti előt­tünk az eseményeket. Különösen is művészit produkált Szíjj Daisy, kinek előadó és alakitó tehetségét mindenki megcsodálta. Bájos volt a két apróság Dosztál Ilike és Sindler Ibiké mélyen átérzett játéka. Ráfael Ili és Rusznyák Évi ügyes játékukkal szintén teljes mértékben megnyerték a közönség tetszését. Az ünnepély szépségét nagymérték­ben fokozta a gimnázium zenekarának gyakori szereplése is. A nagyhatású műsort vasárnap, f. hó 28-án d. u. 5 órai kezdettel megfogják ismételni. Csak örömmel üdvözölhetjük a rendezőség elhatározását, mert a katholikus közön­ség széles rétegeinek is módjában lesz a gazdag műsort végigélvezni. Ülőhelyek ára 5, 3 és 2 Ke. Föld­szinti álló 1'50, karzati álló 1 Ké. Egy kifogástalan állapotban lévő, keveset használt felszereléssel együtt olcsón eladó. Cím a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents