Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-20 / 84. szám

1934 október 20.

»KOMÁROMI LAPOK«

9 oldat

ASSZONYOKNAK.

Milyen

konyhaedényt

használjunk?

Edényeink beszerzésénél legelső •szempont az. hogy milyen Célra használjuk őket. Eszerint nagyjából két edénycsoportot különböztetühk meg Egyikhez tartoznak azok, amelyekben csupán folyadékok főnek, a másikhoz, amelyek forró zsírral kerülhetnek éri nt kezesbe.

Az első csoport edényei kevésbé kényesek. Legalkalmasabbak c célra azok, amelyek zománcozott öntött vasból készülnek, bár mosogatóviz forralására könnyebb minőségű vaslemezedények is megfelelnek. Formájuk széles, alacsony legyen, mert nagyobb felületen érintkezvén a hőforrással, tüzelőanyagot takarítunk meg.

Főzelékek, párolthúsok, rántások Részi tésére feltétlenül nehézminőségü zománcedényt használunk. Ezek ma már kitűnő minőségben készülnek hazai .gyárainkban s aránylag olcsó pénzen kaphatók. Kifogástalan áru felismerhető tekintélyes súlyáról, tükörsima, tömör zománcrétegéről. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy legfőképpen ráutáskészitésre csakis ilyen legkiválóbb minőséget használunk, mert forró zsírral érintkezve silány zománc lepattog és egészségünkben súlyos kárt lehet. Hirtelen sült vagy kirántott húsok és palacsinta sütésére fekete préselt vaslemezedényt használunk. Felfújlak. torták, habbal lazított lé-.zlamm üek gőzölésére, sütésére sima felületű fehér lemez formák alkalmasak.

Nálunk ma még kevéssé használatosak az aluminium és nikkel főzőedények. Mindkettőnek legfőbb előnye rendkívül tartóssága Aluminiumedényből csak a legjobb vágottszélii minőséget vásároljuk s ügyeljünk arra. hogy az edények füle faszigetelővel legyen ellátva. Tévedés az, hogy egészségünkre károsak, arra ügyeljünk csupán, hogy- bennük savanyú étel sokáig ne álljon. Mosogatásuk forró szappanos vízzel történik, makacs foltokat timsó, bécsi mész és párizsi vörös egyenlő keverékével távolítunk el. Nikkeledényekel hazai gyáraink nem készítenek, ezért meglehetősen drágák. Egyébként kiválóak, könnyen tisztíthatok. Széj) fényt kap a nikkeledény. ha hagymahéjfőzettel dörzsöljük le, foltok eltávolítása spiritusz és bécsi mész keverékével történik.

Szépek, higiénikusak a tűzálló porcellán- és üvegedények. Tüzelő szempontjából kevésbé takarékosak, mint a zománcedények, mert magasabb hőfokot kívánnak, ám jelentős előnyük az, hogy bennük tálalható az étel, amivel időt és fáradságot takarítunk meg. A tűzálló üvegedények előnyeit fölösleges felsorolni, nyilvánvalóak.

Cserepes szobanövényeink fejlődési időszaka általánosságban szeptember hó közepe táján befejeződik. Eltelt az az idő, mikor növényeink magukat a tavasz és a nyár folyamán tartalék táplálékkal ellátták, megerősödtek, felrissüllek. A mi feladatunk most már a növények további jó állapotában való megtartása, hogy a rájuknézve kedvezőtlenebb telet könnyen, megbetegedés nélkül kiállhassák. Az őszi nagy lakástakarítások alkalmával pedig ajánlatos a következő munkák elvégzése :

Erős gyökérkefével megmossuk a növényeink, cserepeit és távolítsuk el róluk a zöld m >hos, nyirkos lerakodásokat. A cserepek megt i sztogatása után vegyük szem ügyre az egész növényt, ha azon száraz leveleket, visszaszáradásokal láttunk, úgy azokat távolítsuk el . A bőrszerű levélzellet bíró növé-Egvetlen hátrányuk az, hogy rendkívül drágák.

Sípoló vagy gőzfőzőfazék ma még igen kevés polgári háztartásban akad. Kétségkívül nagy jövőjük van, mert a bennük fövő étel nem igényel állandó felügyeletei, tehát tehermentesíti a háziasszonyt. Főképpen olyan ételek főzésére, alkalmasak, amelyek hosszú ideig puliidnak, mint pl. a káposzta, ke.ményrostu húsok, száraz hüvelyesek

Slb.

Konyhaedényekről szólva megemlítjük végül azt, amire minden háziaszszonynak gondol kell fordítania: fejeslábast és teavizforralót csakis arra a célra használjuk, amire vásároltuk. Előbbi lehet tűzálló porcellán vagy tömör zománoedénv, utóbbi nyeles nikkeledény. Minőségüknél is fontosabb az, hogy minden más étel ízétől és szagától szigorúan óvjuk őket.

iiMDiiw iiii~ "ii< ii i huh > iiitiMimni iiii immiiiiii

nyék leveleit és szárait langyos enyhe szappanos vízzel mossuk meg és azután tiszta vizes ruhával töröljük le. (Ficus különféle fajtái, Aspidistra, pálmák, Phylodendron stb.) Nézzük meg növényeink karóit elég erősek-e és szükség szerint erősítsük meg vagy cserüljük ki. Oly növényeket, melyek a nvár folyamán erősen fejlődtek és eddig még karózva nem voltak, szükség szerint karózzuk meg. Általában az összes kötéseket távolítsuk el és újakkal cseréljük ki, hogy az esetleges szárvastagodások alkalmával növényeinken bevágódások ne képződhessenek A cserépben lévő föld legfelső rétegét, amennyire a gyökérmagasságok megengedik, cseréljük ki friss, éreti, a növénynek megfelelő földnemmel, anélkül, hogy a növényt a cserépből kivennénk.

Szobanövényeink téli elhelyezése la-Szobanövények őszi ápolása.

kasunkban úgy történjék, hogy azok mindenkor a lakás legegyenletesebb hőmérsékletű és légvonaltól védeti helyére kerüljenek. A késő őszi és téli hónapokban kezelésükre nagy gondot fordítsunk, öntözésük ne egy általános megszokott naponkinti vagy helenkinti többszöri öntözésből álljon. Mindenkor szükség szerint öntözzünk. Dús, nagy lombozatu növényeket sűrűbben, mig kisebb lombozatúkat ritkábban öntözzük. A most annyira közkedveltségnek örvendő kaktusz (Suculénta) féleségeknél az öntözéssel igen óvatosan járjunk el, inkább szomjaztassuk és szárazon tartsuk ezeket, mert már a csekély tulöntözés is gyökérés gyökérnyakrothadásokat okozhat. Kevés megfigyeléssel és gyakorlattal megállapíthatjuk azi az időközi, mikor a növényeket öntözhetjük. Hibás és rossz kezelés az. mikor tekintet nélkül a növény fajtájára, egyformán öntözzük őket. Igen jó eredmény érhető el akkor, ha növényeinket 10— 12 naponkénti időközökben a fürdőkádba állítva, lezuhanyozzuk kézlangyosságu vízzel. A helyes öntözés és az időközönkénti zuhanyozás a szobanövényeink kezelésének főfeltételei.

A szobanövények legkedvezőbben 10 -20 C fok mellett teleltethetünk ki. Legnagyobb kárt tesznek növényeinkben a lakásunkban előforduló nagy hőmőrsé kiéli k ü 1 ö nbségek. I i a 1 ár ozottan a növények pusztulását vonhatja maga után, hogyha egyik nap 26—28 C fok a hőmérséklet, a másik nap viszont fütetlenül hagyva .a helyiséget, annak hőmérséklete 10—12 C fokra szál le. Szellőztetéseknél óvakodjunk attól, hogy a téli hideg levegő közvetlenül érje a növényeket. Ha a lakásban szellőztetés másként nem oldható meg, csak oly ablak scgiségével, melynek közvetlen közelében növényeink állnak, úgy azokat a szellőztetés időtartamára takarjuk le lepedővel vagy nagy ív csomagolópapírral.

in—■■iiiimn i i—ia mminwini—n irr rrnn ninr~r-imn

Két karosszék.

Két karosszék volt a gyerekszobában. A nagyszülők halála után került oda minkettő, mert nem voltak már valami jókarban, de azért még megtették«, amint mondani szokás. A gyerekek mászkátalk mostanában rajtuk, onnan hallgatták a mesét, ha Mari néni mesemondó kedvében volt és lu>l az egyik, hol a másik felejtette rajtuk vajas praclijának a nyomait.

Mintás zöld szövettel volt a két szék bevonva, az egyik párnázatán süppedések mutatták uagyanyó terjedelmes voltát, a másikon pedig egy sötétebb folt azt a helyet, ahová nagyapó legszívesebben hajtotta a fejét. De egyébként is igen alkalmazkodó természetűnek látszott a két szék, és az abból ütni ki. hogy az egyiknek, éppen annak, amelyben nagyanyó szokott pihenni, a karja hibbant meg, talán azért, mert nagyanyó is mindig fájlalta késői éveiben a karját, a másiknak sántított a lába, akárcsak nagyapó. aki a háborúban golyót kapott a lábába.

A gyerekek mindezzel nem törődtek. Évike olt csúcsújgalta a babáit, Sunyika meg beletérdelt, táncolt rajtuk, lés a támlájuk mögött bújócskázatl.

Jaj, ne nyúzzátok örökké azt a kél széket, — ripakodott rájuk ilyenkor Mari néni. — Nem ludtok másutt játszani?

Hiszen arravaló ez a vacak. — Mondta az első elemista Sanyi, büszkén fitogtatva szókincsének gyarapodását.

— Vacak!? — és Mari néni összecsapta á két kezét, mert mindig arra gondolt, hogy egyszer mégis csak elkéri ezt a két széket; Murapi bácsi, az öreg kárpitos náluk az udvarban kevés pénzért megreperálná. s milyen kényelem, milyen dísz volnának akkor az ő szegényes szobájában! De ha százszor is elgondolta ezt, százegyedszei- se merte eldadogni, mert tudta, hogy akkor nyomban kegyeletet emlegetnének s ki tudja, mit össze nem hordanának még! De vacak? Hol tanultad ezt, Sanyika?

Sanyika esak megrántotta a vállát, s helyette Évike felelt, ő is azt mondta: Vacak!

Mari néni. a szegény rokon, tapasztalásból tudta, hogy nem jó most tovább feszegetni a dolgot, hát inkább mesére fordította a beszédet és belekezdett a három kis malac hisórliájába a gonosz farkasokkal. Mindjárt elfüstöljön a vacak szó rossz íze, a két gyerek belesüppedt a karosszékekbe s fenn,an élvezte a mese csurranó ízeit

Még azon az estén történt, hogy Sanyi valami írásbeli feladatot akart a füzetébe Írni, de ahogy a tollat bemart oita, színes karikák ugrottak a szeme elé, s akárhogy erőlködött, nem mozdult az eszecskéje. A keze is elnehezedett apránként, s már a tollat se bírta felemelni, se a füzetet arrébb tolni. A homloka mögött szokatlan tűz égett, a torkában maró fájdalom szorongott és a fejében zsibongva futották szél a gondolatok, mint valami ijedt nyáj. amelybe farkas ugrott. Ekkor egészén világosan látta, hogy nagyanyó széke fölkelt és odajött hozzá. De most már nem karosszék volt, hanem maga nagyanyó. Jobb karját, amelyet mindig fájlalt, nehezen emelte ugyan, de azért a homlokára tette és azt mondta:

Ejnye, Sauyóka, hiszen te beteg vagy, bújj gyorsan az ágyba.

Sanyika engedelmeskedni akart, de sehogyse tudott megmozdulni. Mégis amikor később fölnyitotta a szemét, úgy látta, ágyban fekszik és mellette áll nagyanyó. Hunvorgatott a szemével és lám, nagyanyó is hunvorgatott.

— Hozzak-e egy kis sült gesztenyét? — kérdezte nagyanyó.

Most kopogást hallott és nagyapó biceged az ágyhoz.

— Nem betegnek való az! - mondta és legyintett a pipaszárral.

De Sanyika már nyúlt is a gesztenye felé, és az ínyén is érezte az ízét, amikor vad mordul ás ijesztette meg. Nem is kelleti hátranéznie, így is látta a reá fenekelő nagy farkast. Ugyanaz volt. amelyik a malacokat kergette meg a mesében. Na. most hajrá menekülni!

Futott Sanyika. csak ugv fujlatolt a melle, a két keze ökölbe, szorult s a homlokáról csörgött a veritek. Lihegd l. nyögött mögölle a farkas, Sanyiba már síri is. de akkor hirtelen eléje kerekeden az első kis malac háza és nagyanyó tárt karokkal ült a karosszékben. magához szorította őt és minden rendben volt.

De csak egy pillanatig. Akkor rájuk tört a farkas és most már nagyanyával együtt menekült. Árkon, bokron, sűrű erdőn, bozótosán keresztült futottak. a sok ág. tüske tépte a ruhájukat. a bőrűkéi. Reitendes ul volt, az hitte, sose szakad vége. Fájt már mindene és legszívesebben le vágódott volna a földre, de a félelem egyre kergette tovább. Végre, végre föltűnt a második malac, kunyhója: huss be gyorsan. És nini. ki voll ott? Hál nagyapói

Ülj csak ide a karosszékbe és akkor nem történik semmi bajod — mondta nagyapó és föl-alá kopogott a rossz lábával. f

Ebben a porcben elfelejtette Sanyiba a farkast, a menekülést, a fájdalmakat és a karosszék csakugyan olyannak tűni föl, mint valami jól védeti vár, aho' semmi baj nem érheti Nagyanyó eldédelgette, nagyapó meg azt kérdezte: Hát mit meséljek most?

Sanyika a háborúról szeretett hallani. hát azt kérte.

Hiszen már eleget hallottál a huszárok támadásáról és a szörnyű ágyutüzről, — mondta nagyapó. — Talán inkább elmesélem neked a három kis malac meséjét a farkassal.

Nem, nem! — kiáltotta Sanyika, de akkor már ott zörgött a farkas az ajtón és újra menekülni kellett.

És ekkor — legnagyobb meglepetésére — a saját ágyacskájában feküdi. Oil volt mellette apa. anya, Mari néni meg a doktor bácsi és mindnyájan szörnyen örültek neki.

Hát nagyapó és nagyanyó? — kérdezte és a karosszékek felé nézett.

Azok ott állottak a helyükön, de senki nem ült bennük.

Anya sírt örömében, apa megsimogatta őt. Mari néni zokogva kérdezte: Ugy-c, Sanyikám, mißt már meggyógyulsz? — A doktor bácsi meg azt mondta: Három nap múlva már táncolni is fog!

De Sanyika csak a karosszékeket nézte és suttogó hangon mondta:

Azokba pedig ne üljön többé senki, Évike se...

De a felnőttek nem értették meg, hogy miért, csak ti tudjátok, akik ezt a mesét elolvastátok.