Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-20 / 84. szám

Lapunk mai száma a jÖ¥ő heti teljesMá»dLió-mtisort tartalmazza Ötvenötödik évfolyam. 84. szám. Szombat, 1034. október SO. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre SO Ke, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Kf. — Külföldön 120 Ke. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA «Ír. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Állandó munkanélküliség. na. A jóiéi pedig — mint az tudott dolog — nem a szociális termelés­ből, hanem a szorgalomból és a munkateljesítményekből fakad. Bármennyire is aggasztó tűnél a munkanélküliség, egyszer mégis szembe kell nézni ezzel a problé­mával. mert hogy állandóan félmil­lió ember munkanélkül éljen, nem számítva a szezonmunkásokat, az fenyegető probléma az állam gaz­dasági rendje számára. Elvégre egy kis állam nem engedheti meg magának azt a fényűzés!, hogy7 a munkanélküliség dolgában az első helyen áUjon a világon. A termelés­nek uj szabályozására van szükség első sorban a kereskedelmi szerző­dések hálózatának uj kiépítésével, a szomszédokkal való megegyezé­sekkel és jobb kereskedelmi poli­tikával. a belföldi fogyasztás eme­lésével. Csak ez nyomhatja le a munkanélküliség emelkedő irány­zatát és vezethet el a normális gaz­dasági élethez. POLITIKAI SZEMLE Komárom, okt. 19. A közgazdasággal foglalkozók az esztendők óla tartó és állandóan hullámzó munkanélküliségből azt a következtetést vonják le, hogy ez megszűnni belátható időn belül nem fog. Csakugyan igy is van ez. meri tavasszal, mikor a szezon­munkák megindulnak, a munka­­nélküliség csökkenési mulat, de mindjárt az ősz bekövetkezése után csendesen ível fölfelé. Egy közgaz­dasági szakember, Bohács profesz­­szor megállapítása szerint a köz­társaság területén megélhetést ta­lálhatna harmincmillió ember is, de a lakosság emelkedésének ará­nyában mindegyre több élelmiszer behozatalra lesz szüksége az ál­lamnak. Az állandó munkanélküliség ab­ban leli magyarázatát, hogy a há­ború előtt Cseh- és Morvaország kiépítell ipara a inonarkia szükség­letének kielégítésére voll beren­dezkedve, később azonban az elzár­kózás politikája következtében ez a hivatása megszűnt, a krízis folya­mán pedig niég rosszabbodott a helyzet, mert a kivitel piacai egy­másután vesztek el, mivel az érde­kelt államok autarkiás gazdasági politikát tíznek. A közvetlen szom­szédokkal való megegyezés pedig egyre késik. Mindennek a követ­kezménye a munkanélküliség ál­landó hullámzása, amely az állam költségvetése szempontjából olyan tehertételt jelent, amelynek megfe­lelő ellenértéké nincsen. Bohács professzor megállapítá­sai szerint a munkanélküliség ta­lán az egész világon Csehszlová­kiában a legnagyobb, mert bár­milyen kedvező is legyen az ipari konjunktúra, mégis állandóan szá­molni kell 400—300.000 munkanél­külivel, akik kivétel nélkül ipari munkások. Szerinte a munkanélkü­liség nem annak a jele, hogy a népesség szaporodása állandó, ha­nem egyedül és kizárólag gazdasá­gi kérdés. Nem is jelentene az problémát, hogy az állam megsza­baduljon a munkanélküliségtől, ha­nem probléma igazában az, hogyan lehetne ezeket a tömegeket bekap­csolni a termelésbe. Bohács tanár szerint egyedül olyan módon, hogy a városok ipari proletariátusát a mezőgazdasági termelésbe kell visz­­szavezetni, tehát a gépész, a sze­relő, a textil-munkás, a nyomdász menjen ki a falura és ott vállal­jon munkál, termeljen első sor­ban a maga megélhetésére és további célokban az állam lakos­ságának ellátására. Hogy ez a populációs tanulmány mennyire nem gyakorlati, hanem teljesen elvont és elméleti jelentő­ségű, azt nem kell sokáig magya­ráznunk. Az ipari munkás soha sem fog az ekeszarvához menekül­ni még akkor sem, ha helyzete el­viselhetetlenebbé is válik. Meg­szokta a városi életei és semmi sem csábítja a pusztai, vagy a falusi életre, nem pedig azért, mert a kul­túrája is más és az életnívója is külömbözik a gazdálkodó földmí­­vesétol, aki többel dolgozik, igénye sokkal kisebb és kultúrával fog­lalkozni csalás a téli hónapokban szánhatja rá magát. I)e ez még nem minden. A pro­fesszor egyszerűen csak odaveti, hogy ez a probléma így és így old­ható meg, menjenek a falura és ott szántsanak, vessenek, csupán az felejti et megmondani, hogy ki­nek a földjébe ültessék el a mag­vakat és kinek arassanak. Ha ez valami átfogó telepítési akciót je­lentene, nem lenne elképzelhető egy alapos és igazán szociális föld­reform nélkül, amely a réginek korrektivumát jelentené. Erre pe­dig belátható időn belül gondolni nem lehet. Másik hibája az elgon­dolásnak az, hogy ki venné fel át­menetileg azt a termelési felesle­get, amely ennyi munkáskéznek a mezőgazdasági termelésbe való be­állításával előállana. Hiszen most is hallottuk az intelmei a földmí­­velésügyi kormány részéről, hogy ne vessenek annyi kenyérgabonái, mint eddig és itt, a délvidéken a gazda kukoricát termeljen, amely cikkben az állam behozatalra sző­rük mert csak a magyarlakta vi­dék alkalmas a melegei kedvelő gazdasági növény termelésére, más­részt pedig a kukorica fokozottabb termelése után lehet a zsírkérdést is megoldani, amelyben állandó a behozatal, bár az utóbbi években a műzsírok felesleges gyártása követ­keztében a lakosság mellőzni kez­di a táplálóbb állati zsírterinékek használatát. Az ipari munkásnak mezőgazda­sági munkássá való átalakulásá­nak pszihológiai akadályairól be­széltünk, de ennek morális aka­dályai is vannak. Nem lenne he­lyes beoltani a falut a városi erköl­csökkel, annak szabados életével és egyéb nagy hátrányaival. A falu a csendes, szemlélődő munká­nak a helye, ahol nem lehet késni és ahol minden percet ki kell hasz­nálni, ahol nincsen nyolcórai mun­kaidő és negyvenórás munkahét, hanem korán reggel három óra­kor etetés és öl órakor nyáron a mezőn kell lenni a munkában, em­bernek és állatnak. Oda nem kell Marxot kivinni, mert a gazdasági élet törvényei állandóak és régeb­bek, mint a szociális termelés ta-K omarom, október 1!). Október 25: a képviselőház és szenátus ülése. A köztársasági elnök október 16-án kelt kéziratával a nemzetgyűlés őszi ülésszakának első ülését október 25-re, jövő hét csütörtökére hívta össze. A képviselőház és szenátus elnökségei a legközelebbi napokban állapítják meg az október 25-én tartandó plená­ris ütések óráját és tárgysorozatát. Már ma is bizonyosnak látszik, hogy a képviselőházban a jövő évi állami költségvetés beterjesztése kapcsán Trapl dr. pénzügyminiszter tart ex­pozét az államháztartásról s beszédét a szenátusban is megismétli. Sző van arról is, hogy Benes dr. külügymi­niszter is beszél majd mindkét Ház plénumában a külpolitikában felhal­mozódott problémákról. Az állami költségvetést a képviselőház költség­­vetési bizottsága november első nap­jaiban veszi munkába. Ili'iies dr. külügyminiszter lárgyatásai Párizsban. Ben es Ede dr. külügyminiszter a bét elején több napig Párizsban tar­tózkodott és tanácskozást folytatott Laval francia külügyminiszterrel. A tanácskozáson minden aktuális nem­zetközi politikai kérdést megvitattak és elsősorban a politikai helyzetről és a marseillei merényletről tárgyaltak. A megbeszélés során megállapították a francia és csehszlovák külpolitika irányvonalait és mindkét külügymi­niszter valamennyi kérdésben a leg­­teljesebb megegyezésre juloll. Mind­két állam külpolitikájának irányvona­lai a marseillei merénylet után változatlanul továbbra is megmarad­nak. Benes dr. ezenkívül még Klerk párizsi angol követtel is tárgyalt, aki­hez ebédre volt hivatalos. Laval és Benes dr. megbeszélésével kapcsolatban a Journal c. párizsi lap a következőket írja: Benes külügy­miniszter, aki elutazása előtt hosz­­szasan tárgyalt Laval francia külügy­miniszterrel, világosan beszéli: Olyan komoly dologban, mint a marseillei merényletért való felelősség, nem le­het kalandosan cselekedni. Mindenek­előtt teljes világosságot beli deríteni az ügyre és rá kell világítani az ösz­­szes befolyásokra és elemekre, me­lyek az összeesküvésre vezettek. Álta­lában azt várják, bogy a kisantant állandó tanácsa az ügyre teljes és józan figyelmei fog fordítani. A csehszlovákiai németek politikai egysége. A Deutsche Presse terjedelmesen beszámol a német kor szoc. pár! Teschenben tartott népgyűléséről, amelyen Mayr-Harting képviselő nagy he,számoló beszédet tartott. A szónok rámutatott a demokrácia fokozatos leépítésére a meghatalmazási törvé­nyekkel óva intette a hallgatóságot, hogy ne üljön fel a szociáldemo­krácia látszateredményeinek, kitért a katolikusellenes készülő törvények rövid ismertetésére és felpanaszolta a nemzetiségek között való különbség­­léteit. V csehszlovákiai németek po­litikai egysége mclletl tört lándzsát, mely egység nem érhető el egyetlen párt útján, hanem csakis a pártok egymásközött folytatott harcának a beszüntetésével. Az ilyen egység csak­is az egyes pártok rejtett céljainak teljes kizárásával érhető cl. Beszéde befejezésében a szónok a cseh és szlovák katolikusokkal való együtt­működés szükségességét hirdette. Az őszi ülésszak munkaprogramja. A jövő héten összeülő nemzetgyűlés napirendjére több fontos törvényja­vaslat kerül. Mint a Ceské Slovo ér­lesül, legelsősorban az 1935. évi ál­lami költségvetés kerül a plenum elé, amelyen Benes dr. külügyminiszter fog beszámolót mondani a marseillei merényletről. A költségvetésen kívül néhány fontos törvényjavaslatot is fognak tárgyalni. így sző van tiz éves nagy beruházási programmról, amely nagy építkezésekre, vasutak és utak épílésére terjed ki s emellett a ma­gántőke bevonásával is számol, de külföldi tőke képviseletéi is igénybe veszi. Különösen fontos a vasuli ka­lózai kiépítésére vonatkozó tervezet. Állítólag alkalom kínálkozik arra, hogy e munkálatok az állami költség­­vetésen kívül végeztessenek el. Tár­gyalni fogják továbbá a gazdák és a középosztályhoz tartozó személyek

Next

/
Thumbnails
Contents