Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-13 / 82. szám

1934 október. 13.

»K031aK0M1 LAPOK.

9 old as

népes háznál, pl. tehetős, vendéglátó falusi családnál terítik. Az aszta hűre, a háziasszony helye elé nagyobb tálcát teszünk, erre helyezzük a teáskannái. kávésibriket, szükség szerint egy nagy vágj- több kisebb-nagyobb tejcskancsót .vagy tűzálló tejeslábast t e 1 - szint, rumot és cukortartót. Az aranyosan felrakott teás- vagy kávéscsészék mellé kis tányért és kést, villát helyezünk. Az asztal hosszában középvonalra csoportosítva kerülnek a reggelire felszolgá l holmik. Pirított- és friss kenyeret. kalácsot felszeletelve kosárban, mézet és dzsemet sima vagy metszeti üvegtartóban, vajat lapos üvegtálkán egészben, vagy golyókká formálva, esetleg porcéi Ián tartóba préselve tálaljuk. Rántottat frissen készítve mindenkinek külön szolgáljuk fel arra

való egyszemélyes tűzálló tálkában. Lágy tojás! liszla aszlanlkemlőbc csavarva helyezzük a teríték mellé. Húsfélékből adhatunk nyáron hideg szárnyast, vadászidényben hideg foglyot, őzpecsenyét, télen sonkát, kenőmájashurkát. disznósajtot vékonyra szeletelve.

Külön poézise van nyáron, kora ősszel a szabad ég alatt vagy tornácon felszolgált falusi reggelinek. Akadnak azonban m egrög zöt I ágyban reggel izük vagy faluhelyen lustálkodást élvező városiak, akik szívesebben étkeznek felkelés előtt szobájukban. Ilyen esetben a háziasszony gondoskodik róla. hogy nagyobb tálcán, vagy gördíthető asztalkán hiánytalanul összekészítve, megjelölt időre pontosan megkapja reggelijét a vendég.

i.r »—mao«HCif^jieirvr^Haw»<»sirií i t •

Az olííol>eri divat sajtó tükre.

A. reggeli

A reggeli kultusza voltaképpen nem régi keletű, nincsenek nálunk évszázados tradíciói, mint a többi étkezésnek. Régi magyar írásokban olvasunk fantasztikus arányú lakomákról, nagyanyáink elein legellek a hajdani haboskávés, rántoltcsirkés uzsonnákat, ám a reggeliről hallgat a krónika Mai arányaiban és fontosságában akkor honosodott meg, amikor az angol életmód megkezdte hódító útját a kontinensen és sok más bölcs szokással egyetemben bevcze'.t ' a bőséges reggeli rit tusát.- Teljes hűséggel mégsem másoltuk le az angol reggeli fázisait. Kihagytuk az első csésze teát, amelyet pár darab ■keksszel felkelés előtt, még az ágyban fogyasztanak a szigetország lakói. Anglia olykor cseppet sem barátságos éghajlata alatt bölcs intézmény, nálunk nem sok értelme volna. A felöltözés után. közös asztal mellett fogyaszt olt déligyümölcs hozzáadásával -körülbelül ugyanazok,: mint nálunk: •tea, vaj, tojás, méz vág}' dzsem, hideg •sült. hal, gyümölcs stb.;

■ Efféle bőséges reggeli ma már ritka •magyar háznál akad, inkább csak vidéki jómódú családoknál, ahol a gazda •maga teremti elő. aránylag csekély költséggel az étkezés' kellékeit. Am maga az elv — a szervezetnek a munkanap kezdetén való hathatós táplálása — helyes, mondhatnánk hasznos befektetés, mert fokozott munkaképességet. energiatöbbletet kamatozik. •Éppen ezért ne takarékoskodjunk túl'jságösaii a réggel i rovásár a, főleg ólt, ahol Serdülő ifjúság van a családban. .Kern szükséges különleges fogásokat

■ tálalni, tea. kakaó vagy kávé mellé adott vaj, otthon készült dzsem, juh- Turó, vagy zsíros pirítás, nyáron, friss gyümölcs beszerzését akármelyik polgári háztartás költségvetése megbírja. Gondoskodunk róla, hogy a reggelit idejében tálaljuk fel és zavartalanul, nem kapkodva fogyasszuk. I.'hát a családfőnek és gyermekeknek íYivátal,ba, iskolába indulás előtt legalább félóra jusson reggelijük elköltésére.

Akár terített asztalnál, akár tálcáról reggelizünk, minden kor ügyelünk arra, hagy csinosan. Ízlésesen rendezzük el rajta az étkezés kellékeit. Fokozott körültekintést igényel a.reggeliasztal, ha

Valamennyi téli divatbeszámoló egyezik abban, bog}- a következő vagy ehhez hasonló bevezetéssel kezdi inondókáját: a téli divatot komplikált szabás és választékos díszítés mellett raffínált egyszerűség jellemzi. .

Furcsán hat, hogy a kihangsúlyozott egyszerűség után hasábokat tölt be a díszítési lehetőségeket felsoroló szöveg. Szerepel abban achátéksze'r. ablakkivágások, cellophán, csibetol 1. csipke, csillagmotívum, csokor, díszgomb és díszcsatl. elefántcsontálarc és dombormű, emblémák, ezüstgombok, esárp, fagomb, fodor és íémklipsz, girlandok, halpikkelyek, hímzés, horgolások, és burkolások, intarziák, kakastólI. lepke-motívum, mádéit', macska, mókus. parafa és pipacs. réz, rigó. róka, sálak, szőrmék, szívek, lűkörgombok. viaszos vászonvirágok. nem beszélve mindezeknek és az egyéb rojtoknak, bojtoknak, painetteknek és failletteknek százféle alfajáról.

. Matematikus feladata volna, kiszámítani a díszítő motívumok arányszámút a .földkerekségen készült valamennyi. modellhez; fogadást ajánlunk. hogy egvre legalább is háromféle jut az előbbiekből: De hát hol marad az a bizonyos egyszerűség? Ha emitt slicceit, amott clicoeJt. cikkben szabott, cakkban. szegett, de .mindenesetre széles hátú lehel. ha ennyi csecsebecse fér él mögéje.

Ellentmondó hírek nyugtalanítják az egész divatsajtót. Nem is oly rég még a hatvanas évek földig érő, bő ráncokban szélesedő, hátul díszített estélyi ruháért lelkesedtünk. Néhány pillanattal később Berlinből a homokóra, Parisból a görög oszlop hiperkarcsn sziluettjére hívták fel figyelmünket. Ugyanakkor cgv-egy hodros. biedermayeres táncruha leírása is becsúszik a sorok közé. Trottőrszabású estélyi ruha mellett csupacsipke ruháről is olvasunk. Lelkünk lelkesedéséi öntjük a tapos kalap leírásába, hogy annál váratlanabból érjen az emeletes kalap kontreminje, Nincs stepp írjuk a cikk elején boldog határozottsággal, találván végre valami általános jellegűt és észre sem veszsziik, hogy a következő hasábon minden toalettet V-atakú, vagy fecskefark steppel toldottunk meg, sőt Pompadour új kiadású steppel toldott panneaujáró! is zengünk dicshimnuszokat. A karmantyút, a magas cipőt, a toliegyezőt csupa frivolitásból dobjuk a vitába: hátha felfigyelnek rájuk.

Mi lesz a tél divatja? Minél többet írunk és beszélünk róla, annál kevésbé tudjuk.

Azt állítják, hogy a ruha stílusa hallatlan befolyást gyakorol viselőjének modorára, lényére, gondolkodására. Tény, hogy előbb volt a rövid, fiús ruha, azután lett a fiús lány,

képzeljünk el egy báltermet 1934— 3Ő telén. Medicigaíléros, brokátselyem mellett, estélyi ingblúz, emitt »Krisztina királynő—Greta Garbo« imitator, amott Napoleon dreispitze. Japán jelmez, kínai és egyiptomi ruha, viaszkosvászon colurokat viselő hölgy karöltve Katharina cárnővel... Karnevál, vagy spiritiszta szeánsz? Marie Louise után Viktória királynő veszi ál a szót, majd Tutenkámeriné cseveg folyékony magyarsággal és felvonul minden idők szereplő, ergó öltözködő asszonya... így lesz a Vigadó nagytermében is, azzal a különbséggel, hogy itt, igaz asszonyi Szokás szerint egyszerre viszik a szót. Képzeljük magunkat egv ilyen társaságba csöppent férfiú szerepébe; miközben Laurának troubadur hangján sultobg a fülébe és féltérden bókol Stuart Mária XX. századbeli mása ejőtt, barátságos vállonveregetéssel üdvözli a kozák hetmannőt, délelőtt jágerlateinnal szórakoztatja Stüssi vadásznak öltözött szíve szerelme, akinek cellophán tüllös jelenségét estére még a szellőtől is óvni szeretné.

Á világ végét érzik hölgyeink és. még utoljára úgy istenigazából ki akarják fenni magukat? Vagy viselettörténeti előadást tartanak' amelyen nagy, pazar, pompás revűben minden idők és tájak ruháit vonultatják fel elöltünk? Verbunkos tánc ez, búcsú a szép. tarka szabadságlót? A Phalansztcr küszöbén állunk és holnap már komor uniformisba szorít j ák idomaikat?

Honnan hozzák a jövő év divatját? A Marsból, hisz az eszkimó-motivumokal elfogyasztották reggelire és vacsorára már India sem nyújthat újat?

Vagy Európa idegessége érzik a divalon? Ha baráti keblükre ölelik a lengyel bekecsei, hogy holnap már megcsalják az orosz hacukával. Közben a spanyol boleróval is kacérkodnak és sokatigérően kacsintanak a kimono felé.

Mi ez? Forradalmi zűrzavar? Tánc az égő barrikádok fölött? Ha soká folyik így, a férjek vonulnak barrikádok mögé és beássák magukat a hölgyek divat vágyai elől.

Komorország felé.

Hol... hol • nem ... valahol a Fekete Operencia partján furafürcsa • havas-jeges tájon van Ivomorország.

Setétkedő. komor itten minden.

Sóba fel nem jön szürke, ólmos •'felhőkkel megrakott egére' a meleg ■ mosolyét Nap, soha tavasz nem virít, soha virág nem kacag, soha ember nem nevet ebben az országban. Zöld gyep nem selvmesedik. fa lombja nem bontja ki zizegő levelét. Madár nem röppen. Még csak egy indurkn; pindnrka, kis apróka szürke vereb.fióka lsem csiripel a komor -csendben. „ Virágtalan mezőn, kopasz erdőn. ' mitgas hegyen, mély völgyben, mindenütt fehér hó borítja ezt az átkozott világot. Éjjel és nappal fojtó között szállönganak mindenfelé. Lélekre ülő homály borítja az egész birodalmat-.

Érthető hát. hogy akik itt laknak, mind csupa hallgatag, sötét pillantásé, morcos emberek.

S legfőképen maga a Komor király.

Szava, ha szól, csak szigorúság dermedezik abban. Zord pillája' ha rebben, csak kemény harag lobban abban a fagyos tekintetben. Kezét ha emeli, bunyászkodva leborul a népé, apraja s nagyja.

Különösképén azóta ilyen rettentő komor a Komor király, hogy megszületett a fia, Komor királyfi.

Igen szép fiúcska Volt Komorország trónusának örököse, szép a bölcsőben.

még szebb serdülő ifjúnak, de annál is szebb, amikor deli daliává emberesedé Lt.

Ha örvendezni tudtak volna a komor népek, bizony hangosan dobogott 'volna a szívük a királyfi láttán, de meri olyan fancsali népség voltak, hát inkább tovább komorkodtak. sőt a király és a miniszterek, meg a" tudós főtáltos valami furcsát fel is fedezeti egyszer a királyfi kék szemében s ezért támadt a nagy báj, de titkolták nagy hallgatással, bét pecsét alatt’. Úgy történt a dolog, még régen, a királyfi pólyás ‘korában. hogy az ő fölséges anyja, a Komor királyné, aki éppen bálba készüli s fölébe hajolt megnézni, alszik-e már a gyerek, hál a koronája arany fityegője a királyi baba orrocskáját megkóUntotta, mondom, ekkor látta meg először a királyné azt a furcsa fényes cseppeket a kisfia szemében.

Könnycsepp volt az.

Komorországban azonban nem ismerték a sírást, nem a szomorúságot. ők fagyolt szívű komor lények voltak valamennyien.

A tudós főiállas nagy hamarosan végigbujta a titkos könyveit s kisütötte nagy tudománnyal, bogy sír a királyfi.

Ez. aztán nagy szégyen lett volna, ha kitudódik. Nem igazi komor ember, hanem szomorú ember voll a királyi szülött. Aki ‘ pedig szomorú, annak a szíve nem is fagyhatott meg. élő, piros szíve van annak. Azt is tudták az udvarnál, hogy aki szomorú. annak még könnyen nevetésre is mosolyodbatik az ajka. az meg már olyan meggyalázasa lett volna a komor törvényeknek, amit elviselni talán nem is leheteti ebben a didergés birodalomban.

Nem is tetszett ez a Komor királynak'. De hát, nem , voll még gyereke, mii legyenek, belenyugodtak a megváitozlathalatlanba és csak arra ügyeltük. Ilire ne menjen a szégyennek.

Hát ebbe az országba indult Napsugárka.. a Napsugár király gyönyörű leánya, hogy. amiül illik dicső származásához. megvívjon a nagy ellenséggel, aki az ő királyi atyjának trónusához merte dobni a fekete kezlyüt.

Mi tagadás, ebbe a szépséges szömoroú királyfiba szeretett bele a Napsugár király leánya, ama követjáráskor. ami mesénk előtt ment végbe.

Bizony nem kis felfordulás lesz ebből a ■ világban, hogy a két nagy ellenség. akik úgy különböznek egymástól. mint a sötét éjfél a kacagós dél - unos fehér téltől, mini a fekete varjútól. mint a csupa tarka nyár a havas, sereg a tarkapelybes cinkétől, mint a száraz karó a lombos fától, mint a kürtőkalap,, cilinder, a bokrétás süvegtől, mini a napsugár a komorságtól képzelhetni hát .mi lesz. ha ezek öszszeviaskodnak.

Napsugárország meg Komorország.

Éppen most értek szegény Napsugár káé k a fagyos ország határára. Az öreg dadus .aki kíséri a szépséges KirályleányL okos fejjel hozott magával jó meleg bundát, meg mindenfele meleg kendőt, be is bugyolálja a vacogó Napsugárkát, még a bütyköséből kortynyi pálinkát is ad neki... így lépik ál a Komorország határát.

Hogy mi lett később velük, azt majd elmeséljük egyszer, szépen, sorban,, annyit mosl is mondhatok, hogy nem kell aggódni az édes kis Napsugárka sorsa felett.

Versen y futás.

— Versenyezzünk Csiga bácsi!

Így kiált fel Kálmán,

Uccu neki iramodik S fut a szelek szárnyán.

Messze hagyta Csiga bácsit,

Leül, megpihenni,

Közel a cél, a kőrisfa,

Ráér leheverni.

He ve rés zik, dud órás zik,

Elnyomja az álom ...

Mászik, mászik a kis csiga,

Fúvón, kövön, száron ...

Jaj, de nagy út, sok akadály,

Hol van még a kőris?

Legfeljebb hát második lesz,

Célba ér majd ő is.

Célhoz is ér, fel is mászik,

Kőris oldalára,

Onnan néz le s nevet nagyot Az alvó pupákra. ;