Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-29 / 78. szám

4. oldal »KOMAROMI LAPOK< 1934 szeptember 29. Milus János rnhafestő, vegytisztltú j Alapítva: 1905. "^—rrr................., , , ........,mj^z Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Mnftiárnn Nárinr nrra Q óq Aö Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, ilUmdlllU, IldiiUI 'ultim ü. uö 4Ö. szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban. ütöttem s odakiálLollam nekik: mit kifogásoltok engem? Leszek olyan bí­rótok, mint akárki ... Kiss Feri megmintázhatná róla egy parasztalakjál. Aztán csendesen teszi hozzá, szinte szégyenkezve:- Én agrár vagyok. De ez. kérem, most nem baj. Egy kis földet kap­tunk és aztán jóba akarok lenni min­den párttal... Védekezve, kétszer is magyarázza, miért agrár. Azért a földért... Komárom város tanácsa szeptem­ber 26-án, szerdán délután Csizmazia György városbírő elnöklete mellett látogatott ülést tartott, amelyen több fontos ügyel tárgyaltak le. Az elnöki bejelentések során a vá­rosbírő újból beterjesztette a Pozso­nyi Városi Takarékpénztár fiókjának levelét, amelyben arról értesíti a ta­karék igazgatósága a várost, hogy kiköllözküdik a városháza földszint­jén ezelőtt öt évvel elfoglalt helyisé­gekből és a szomszédos házban bérel helyiséget. A város ezen helyiséget tudvalévőén díjmentesen engedte át 1929-ben az intézetnek. A múlt tanács­ülés határozatából Csizmazia város­­biró felolvasta a tanács tagjai előtt a takarékpénztárral kötött szerződést, amelyből kitűnik, hogy a város a he­lyiségek után az első öt évben nem igényel házbért, az esetben, ha a fiók mérlege ezen idő alatt veszteséggel zárulna, viszont, ha a fiók aktívvá válik és mérlegében nyereség-feles­leget mulat ki, ezen felesleg az alap­szabályok szerint megengedeti köz­hasznú célokra Komárom városa és környéke javára használandó fel. A szerződés értelmében jogában áll a városnak, hogy lő év eltelte után álvegye a takarékpénztárt, mint ön­álló intézetet, közös megállapodás után pedig kérheti Komárom városa, hogy a fióknak önálló intézetként va­ló átvétele a 15 év eltelte előtt is meg­történjék, ha azt a város érdekei kí­vánatossá teszik. A városbíró beterjesztette a taka­réknak múlt évi mérlegét is és kérte az intézetnek még a mull ülésen is­mertetett levelében bejelentett kiköl­­tözködési elhatározását tudomásul venni. Ebben a levélben az intézet azzal indokolja meg a költözködést, hogy az intézet nagy fejlődésen ment át az első öt évben és ezért szüksé­gessé váll nagyobb helyiség bérbe­vétele. Minthogy a város az igényelt nagyobb helyiséget nem tudja a taka­réknak a rendelkezésére bocsátani, kénytelen a takarék a szomszédos házban élhelyezkedni. A levélben az intézet igazgatósága köszönetét mon­dott a városnak a takarékkal szem­ben tanúsított mindenkori jóindula­táért és támogatásáért, második le­velében pedig kijelentette, hogy a vá­rossal kölöü szerződésnek minden pontját magára nézve továbbra is kötelezőnek ismeri el. Ehhez a le­vélhez a városbíró, aki egyúttal a fiók igazgatóságának elnöke is, hoz­záfűzte, hogy az intézet mérlegében nem található olyan fölösleg, amely­­hőt a város az előző öt évre lakbér­­fizetési jogot formálhatna, de lesz még arra alkalom, hogy a városi ta­karékpénztár tiszta fölöslegéből jut­tatni fog a városnak. A tanács Fried Jenő tanácstag és Fiilöp Zsigmond helyettes városbíró hozzászólása után a bejelentést egy­hangúan tudomásul vette. Mentegetőzve teszi hozzá: A pap is az, kérem... A kis kör, amelyben csoportosul­tunk, néhány percig hallgatagon álJ. Néhányan a földre szegzik szemükéi, mások kutatva néznek a bíróra. Kis csillagok bújnak ki a íirma­­menlumon a Tisza fölött, finoman kezdenek ragyogni. Tudom már, sejtem már, miért ros­­kadt úgy össze az a Kákóczi-emlék­­rnű... Szombutluj Viktor. A napirend során a tanács Sándor Ernő főszámvevő javaslatára a vá­ros 193-1. évi sarjúszéna termésének értékesítésére vonatkozó jelentését tu­domásul vette, Bohony Ernő és Tóth Julianna kisegítő tanítók fizetését megállapította, a községi elemi isko­lába járó szegénysorsú tanulók bale­setbiztosítási költségeinek fedezésére 500 koronát szavazott meg. A városi kórházbizottság szeptem­ber 20-án tartott üléséről felvett jegy­zőkönyvei és az abban foglalt javas­latokat szintén a főszámvevő ismer­tette. E javaslatok közül a tanács a Röntgen használatának díjaira néz­ve tett indítványt magáévá tette, a szükséges orvosi műszerek pályázat útján való beszerzését kimondotta, a fehérneműszükséglel beszerzésére pá­lyázatot ír ki, a tüdöbeteg-pavillon részére szükséges felszerelési tárgyak beszerzésére megteszi a szükséges lé­péseket és megengedi, hogy Csongrádi’ Róla dr. a közkórházba orvosi gya­korlat szerzése céljából bejárhasson. Vidák Vince tanácstag szükségesnek tartja, hogy a kórházban egy segéd seborvosi állás szervezessék, aki az esetleg távollevő, vagy beteg sebész­főorvost helyettesítené, ha arra szük-Nos, mozidarabírók. hue. ill van egy megrázó, tragikus téma, amelyet nem kell kigondolni, megcsinálta, megírta az élet, csak le kell másolni utána. Kél fiatal lény: egy fiú és egy leány egymás szomszédságában laktak. Ha­marosan szerelemre gyulladtak egy­más iránt. Palacka Paula és LThrin Gábor, érsekujvári lakosok a szomo­rú szerelmi történet főhősei. Mind­két család óva intette a fiatalokat, különösen a leány szülei állandóan szidták a leányt, hogy nem lesz jó abból a sok késő esti sétából, ki­maradásból. A leány tűrte a szidást, de nem szakított kedvesével. Amit az a régi nóta mond, hogy »Nem jó, nem jó, este későn az uccára kijár­ni«, Pauláéknál is beteljesedett. Egy napon arra a szörnyű valóra jöttek rá, hogy szerelmüknek következmé­nye lesz. Újabb szidások, újabb izgalmak. A leány bőrgyárba járt. a fiú asztalos­­segéd volt, de nem tudott munkát kapni. Amikor Gábor megtudta, hogy Paula anyai örömök elé néz, fölvette az ünneplő ruháját és bekopogott Paula szüleihez, megkérte a lányuk kezét, hogy a szégyentől megmentse. ség mutatkozik. És azl kívánja, hogy a város állapítsa meg az orvosok által szedhető díjak nagyságát. Csizmazia György városbíró visz­­szaulasította az indítványozó által használt sértő kifejezéseket és előad­ta, hogy erről már máskor is volt szó. amikor is kérdési intéztek az illetékes minisztériumhoz, amely leiratában megállapította, hogy az I. és II. osz­tályon elhelyezett betegek után az orvosoknak jogukban van díjat szed­ni, a III. osztályban nem szednek semmiféle díjat. Fried Jenő tudomá­sa szerint az orvosi kamara adott ki egy díjjegyzékei a szedhető dijakról és az orvosok ennek alapján járnak el. Horváth István felszólalása után a tanács a városbíró jelentését tu­domásul vette, a sebészorvosi állás megszervezését fentarlja arra az idő­re, amikor ezt a kérdést a kórház igazgató főorvosával előzetesen meg­tárgyalja. Mint ismeretes, Széles Gergely ko­máromi hentes és mészáros mester bérbeveszi a városi gőz- és kádfürdői. A bérletre vonatkozó szerződést Igó Aladár dr. rendőrkapitány előadó ismertette. A tanács tagjai az. egyes pontok megtárgyalásában nagy figye­lemmel vetlek részt és Fried Jenő, Trencsik János, Fiilöp Zsigmond, Sándor Ernő, Tarics István, Hor­váth István, Kudelka József főjegy­ző és a városbíró hozzászólása után a szerződés tervezetet megállapítot­ták, amelyet a pénzügyi bizottság és a képviselőtestület elé terjesztenek. A tanács tudomásul vette a város­nak a Komáromi Football Clubbal kötött s a régi ráctemető helyén lévő sporttelep bérletére vonatkozó szer­ződését. A Hefler-árvaházban meg­üresedett helyekre kél félárvái vett fel a tanács, amely a kórházi pavil­ion építésére vonatkozó leszámolás ismertetését tudomásul vette azzal, hogy a számszerű adatok átvizsgálá­sával megbízta a számvevőséget. Né­hány telekügyet intézett még el a tanács, amelynek ülése háromnegyed 3 órakor ért véget. A szülők nem tehettek mást. mint­hogy beleegyeztek a házasságba, de most jött a nagyobbik akadály. Gábor még kiskorú volt és a házassághoz szülői beleegyezés is kellett. Ezt azon­ban Gábor szülei megtagadták. A sok szidás és dorgálás aztán összekergette a két gyerekembert. Közös lakásba mentek. Paula kere­sel! csak, Gábor nem tudott munká­hoz jutni. A sorscsapások egymást követték. Paula keresete se volt sok, de valahogyan eltengették az életü­ket, de aztán Paula is kiesett a ke­resetből és mérhetetlen nyomor zú­dult reájuk, amelyről azt hitték, hogy ennél nagyobb nyomor nincs a vi­lágon. De volt. Mert közben meg­született a gyermek és a rettenetes nyomor egyre nőtt. Gábort a nyomor züllesztcni kezdte, folyton csavargóit, bolyongott. Paula állandóan sírt és éhezett. A nagy nyomorban meghalt a gyerek, aki összekergette őket a közös nyomorba. Paida érezte már, hogy Gábor nem a régi. Közben az uccán egyszer elfogta az édes anyja és megbocsátott neki. Biztatta, hogy jöjjön haza, hagyja ott a rettenetes nyomort és azt a fiút, aki őt a szégvenbe, nyomorba dön­tötte. Gábor még többet bolyongott, töb­bel csavargóit és egy szomorú este Paula otthagyta a nvomortanyát. A tragédiának újabb fejezete kezdődik ezzel. Nem tudni, szerelemből-e, meg­sértett gyerekgőgből-e, az elhagyott ember elkeseredéséből-e, Gábor élet­­veszélyes fenyegetésekkel követelte vissza Paulát, akinek egész családjá­val együtt valóságos pokol volt az élet ettől fogva. Paula nem mehe­tett ki egyedül az uccára, mert Gábor folyton leselkedett rá és meg akarta ölni. Egyszer Gábor vasutas ruhát szerzett, bajuszt ragasztott az orra alá és úgy leste Paulát. A napokban az agyongyötört Paula lelke vágyott a templomi áhítatos­ság után és félve, lopódzva anyjával elment a misére. Onnét megköny­­nyebbülve igyekeztek haza, de a vég­zet a nyomukban járt. A templom előtt meglátták Gábort. A két meg­rémüli nő futni kezdett, de nem egye­nesen hazafelé vették menekülésüket, mert tudták, hogy a megvadult fia­talember arra talál rájuk legköny­­nyebben. Kerülő utón igyekeztek ha­za felé. A fátumot azonban nem lehetett kikerülni. Egyszerre csak előttük ter­meli a fiú. Szembeálll a leánnyal, mindakettő remegett az izgalomtól. Hogy vagy? kérdezte a legény. Én jól vagyok, - rebegte a meg­rémült leány. Igen? Te jól vagy? kiáltott a legény és élesre fent késével a-' leány mellébe szúrt. A leány el bukóit. Az anyja testévéi vétik* leányál. a megva­dult ember az anyába is beleszúrt. A vérző két nő végső kétségbe­esésében összeszedve minden erejét, a földről felemelkedve futásban akar­tak menekülést keresni. De a legény nyomukba eredt és elérve őket, több hatalmas szúrást ejtett a szerencsét­len Paulán. A nagy sikoltozásra összecsődült a nép. A két szerencsétlen asszonyt föl­szedték az ucca porából és kórházba vitték. A megvadult legény elmene­kült, bement egy távolabbi kocsmába, ott szíverősítőt kért, megitta és nyu­godtan megvárta a csendőröket. Az anya sérülése könnyebb termé­szetű, de leányáé életveszélyes. Egyik szúrás a tüdejét is megsértette. Amikor magához tért a szerencsét­len Paula, folyton csak azt hangoz­tatta csendes ,elhaló hangon: Mennyit kaptam miatta, meny­nyit szidtak érte, mennyit koplaltam és utoljára a jóságomért, hogy ke­restem rá, ezt kaptam hálából tőle. Tanácsülés a városnál. A városi takarékpénztár elköltözik a városházáról. — A kórházi bizottság javaslatai. — Szerződés a városi gőz- és kádfürdő bérlőjével. Komárom, — szeptember 28. A bosszúálló szerelem véres áldozatai. „Nem jó, nem jó este későn. . . Két gyerek­ember tragikus szerelme. Saját tudósítónktól. — szeptember 28 Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, mélyen leszállított árak! Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-utca 17. Keztyűk és fűzők 301 tisztítása és javítása. — „Hiko“ gyermekkocsit, utazó bőröndöt, nyugágyat ne vegyen, mielőtt ELBERT Nádor-u. 19. olcsó árairól meg nem győződik

Next

/
Thumbnails
Contents