Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-22 / 76. szám
4. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934 szeptember 22. Milus János rnhafestö, venytisztítfl | Alapítva: 1905. Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. lírniárnn Nárinr íiora Q óo AÖ Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, fUJlildl HU, ndUUl ~uübd d, CO ftö. szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban. Nagy Márton komáromi festőművész képei a budapesti „Őstehetségek kiállításán“ Európai metropolisokba kerülnek a képek. Három hónapra betiltották a Prágai Magyar Hírlap megjelenését. A Rimaszombatban megjelenő »Gömör« c. lapot hat hónapra tiltották be. Komárom, szeptember 21. Nagy nevezetességre jutott Budapesten egy kiállítás, amelyről bővebben nem is kell szótanunk, hiszen a nagyközönség a sajtóból nagyrészt értesült, hogy a budapesti Nemzeti Szalonban, főképen Bálint Jenő mtíkritikus fáradozása folytán nagyon érdekes kiállítás nyílott meg, amelyen őstehetségek vettek részt. A Komáromban tartózkodó Feszti/ Masa az elmúlt hetekben Nagy Mártonnál járt, annak műtermében s felbíztatla Nagy Mártont, hogy ő is küldje el képeit a kiállításra. Nagy Márton fel is küldte érdekes, modern, szociális témájú képeit Budapestre s néhány nap múlva lelkes hangéi levelet kapott Bálint Jenőtől, a kiállítás rendezőjétől úgy Nagy Márton, mint Feszty Masa. A képeket utólag kifüggesztette a rendezőség s most már Nagy Marci képei is ott díszelegnek a többi felfedezettek között s valószínű, hogy Európa több nagy városában is kiállításra kerülnek. Nagy Mártonnak Bálint Jenő a következő levelet írta: Igen tisztelt uram! Már előbb akartam írni, hogy köszönetét mondjak azért az örömért, amelyhez képei megküldésével juttatott. A képeket azonnal beillesztettem a kiállítás keretébe, igaz, hogy kissé későn, mert a napisajtó nem vehetett már róla tudomást. A külföldi sajtó azonban foglalkozni fog vele. Számomra nagy nyereség, hogy megismerhettem dolgait, örülnék, ha tovább is megtisztelne jelentkezésével s elmélyíthetnénk a köztünk létrejött kapcsolatot. Ez a kiállítás nem áll meg Budapestnél, előreláthatólag megy. to-Ne lopj a detektív feleségétől A komáromi rendőrség fényképalbumának újabb diszvirága. — szeptember 21. Böhm Karolina, többszörösen büntetett, „hivatásos“ vásári zsebtolvajnő Komáromba érkezett. Érkezése titokban történt, a nagy nyilvánosság egyelőre nem vett róla tudomást és ezt Böhm Karolina maga kivánta leginkább. Szigorú inkognitóban s parasztasszonynak markirozva magát, vonult ki a csütörtöki hetivásárra és szétnézett egy kis parázs üzlet után. Első fogása jól sikerült: egy almát vásárló háziasszony zsebéből kicsente a pénztárcát, a pénzt eltette s a tárcát egy kukoricás kocsiba rejtette. Balszerencse üldözte azonban Böhm Karolina lépteit rögtön az első pillanattól fogva, mivel a meglopott nő éppen Czádra Mihály detektív felesége volt. Czádra Mihályné, fizetni akarván, észrevette pénze eltűnését, hazament, elmondta az esetet férjének. A detektív azonnal kiment a vásárba és vább nagy metropolisok felé. A későbbi kiállításokon munkáit mint önálló kollekciókat mulatnám be.« A Fesztig Masának írott levelében a rendező azt írja: »Nagy Márton egészen frappirozott. Sajnálom, hogy a kiállítás kezdetén nem mutathattam be. A képeket azonnal kiállítottam, mert nagy hiányt láttam pótolni bennük. Ez a festő az egyetlen ez élő autodidakták közül, — akik nagyrészt földmívesek, — aki iparos. Ez megnyilvánul pikturájában is. Csupa lázadás ez az ember, anélkül, hogy képeinek agitatórikus tendenciája elmerítené benne a művészt. Hálával vagyok maga iránt, kedves Masa, hogy megismertetett vele s hogy ezekkel a nagyszerű dokumentumokkal teljesebbé tehettem azt a kört, amelynek érzésvilága mostanában teljesen betölt. « Lám, így jártunk Nagy Mártonnal, aki a temető mellett, maga építette kis műtermében dolgozgatott csendesen. Nagy Márton erre a bíztatásra tovább akar haladni, Pestre szeretne utazni, rámáztatni kívánná képeit, de mindez nagy költség. Nagy Márton szeretné képeit minél hamarább eladni, hogy költségeit fedezni tudja s talán akad Mecénás esetleg több is, aki Nagy Mártont felpártolja ebből az alkalomból. Nagy Márton feleáron adja régebbi képeit s szívesen cserél is, grammofontól kezdve egészen lisztig, cukorig, ruhaanyagig, bárkivel. Modern szisztéma szerint... Reméljük, hogy Komárom társadalma melléáll az induló művésznek ... rövid tiz perc alatt elfogta Böhm Karolinát, aki éppen új lehetőségek után járkált, gyanúsan viselkedett. Kezdetben tagadott Komárom jeles vendége, aztán bevallott mindent, sőt többet is: elmondta, hogy körúton van, Brünnből jött, de több szlovenszkói várost is bejárt már szép eredménnyel. Itt-ott büntetve is volt. A rendőrség udvarán szépen lefényképezték, képe bekerül a rendőrség albumába s Böhm Karolina néhány viszszavonult napot fog eltölteni valamelyik fogházban. Sajnos, mindez nem fogja őt abban megakadályozni, hogy pénzszerző körútját ne folytassa. Háziasszonyok, vigyázat, Karolina és társai működnek! Pályázat. A helybeli iparostanonciskola felügyelőbizottsága pályázatot hirdet a leányiskolánál megüresedett női szabászati és varrónői előadói állásra. Előzetes iskolai és szakképesítést igazoló okmányokkal felszerelt kérvények szeptember hó 30-áig adhatók be az iparostanonciskola igazgatóságához. Felfigyelőbizottság. Prágából jelentik, hogy az ottani országos hivatal tegnap, pénteken délután kézbesítette a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjének és a lapot előállító nyomdavállalatnak f. é. szeptember 21-én kelt rendeletét, mely szerint a köztársaság védelméről szóló törvény 34. szakaszának 3. pontja alapján .a Prágai Magyar Hírlap megjelenését három havi időtartamra betiltotta. A prágai országos hivatal végzése a prágai kerületi bíróságnak még ez évi junius hónapban hozott és később a prágai felsőbíróság által is jóváhagyott végzésén alapszik, amellyel a Marianny Nazarén: Parancs I. (Regény, Glóbus kiadás Trnava 1931.) Jóidővel kiadása után került kezembe ez a könyv. Eddig teljesen ismeretlen ember írta: Marianny Nazarén. Szlovenszkói. Háborús regény, akkor íródott, amikor már unos-untig elég volt a sok Maria Remarque ágyúszóból és Markovics Rodion fogoly-káderekből. Méghozzá befejezetlen írás is: csak az első kötete jelent meg eddig. Szóval minden jel arra mulat, hogy ha az embernek nincs különösen sok ideje olvasásra, ne ezl válassza ki. De hát, lehet egy könyvet anélkül letenni, hogy legalább bele ne tekintsünk ? Kinyitottam az egyébként csinos kiállítású könyvet. Két előszó is vau benne. Az egyik, amely 1926-ban íródott, a könyvhöz tartozik. A másik annak kiadási nehézségeiről, akadályairól és akadályozóiról szól. Egy ismeretlen, eddig sohasem hallott írótól túl önérzetesen hatnak az ilyen sorok: »—és azóta járja könyvem kézirata a szlovenszkói írókat, kritikusokat és szerkesztőket, akik a régi és jó bevált módszer szerint évekig tartották maguknál és lialasztgatlák még a kézirat visszaadását is. csakhogy aktualitását veszítve merüljön el a közben megjelenő háborús regények áradatában«. Nagyon kellemesen csalódna mindenki, ha »előítélettel« venné kezébe (ezt a regényt. A Parancs háborús regény. 1931-ben jelent meg, akkor, amikor már azt hittük, hogy semmi újat nem lehet írni a háborúról. De Marianny Nazarén megmutatta, hogy lehet: a valóságul. Nem realista ez a regény, nincs műfaja: a valóság puszta leírása. Főszereplője Karpatov Mihály, egy szürke káplár, aki húszéves korában, a húszévesek lelkesedésével, lendületével került ki az orosz-frontra, ahol szorgalmasan rója puskájára hőstetteit: minden rovás cgv orosz élete. Most már várjuk, hogy mikor kerül a sablonos szibériai fogságba. De nem ez jön. Könnyebb sérüléssel haza kerül. Kórház, ápolónők és végül az oühon váró édesanya. Itt látja meg a háború igazi arcát. Öreg, idős atyját is kiviszik a frontra, de a protekciósak nyugodtan tovább dőzsölnek a katonáktól ellopott pénzen. Még be hegedt a sebe, már is viszik vissza. Orosz-l'ront, 1917. Béke, elég a háborúból. Az oroszok nap-nap után szöknek át: »Testvérek vagyunk«. »Le a fegyverekkel, nem lövünk egymásra.« Jön a parancs: németeket, új embereket az oroszfrontra, a lázadni kőlap betilthatóságát mondotta ki. A betiltás immár másodízben éri a szövetkezett magyar ellenzéki pártok hivatalos lapját, a Prágai Magyar Hírlapot, amely tudvalévőén a múlt év végén is három hónapra be volt tiltva. * A CTK jelenti: A pozsonyi országos hivatal a rimaszombati kerületi bíróság jogerős végzése alapján, a köztársaság védelméről szóló törvény 34. és 34/a szakaszai értelmében hat hónapra betiltotta a Rimaszombatban megjelenő »Gömör« c. hetilap megjelenését. szülőket, az »embereket« a pokolba: Doberdo, Isonzo, Piave. Szemben az idegenlégiók ... Karpatov gondolkodni kezd. Karpatov emberré« lesz: már nem akar többé aranyérmet; nem akar hős lenni. S itt megszakad a regény. Vége az első kötetnek. Nagy űr marad utána: most jönne amit érzünk, amit várunk. A béke. Az ezernyi névtelen hős, az ezernyi összetört — élete legszebb éveitől kirabolt cm berroncsok sorsa: a százados igazságokat széttépő való. Miért? Hogyan? Hát ezt érdemlik vérükért? De ehelyütt most csak a töredékekkel szabad foglalkoznom. A töredékkel, amely talán így egész. így, amikor mindenki érzi. hogy mi következik: mindenki érzi azt, amit talán le se lehet írni. Irányregény ez a könyv, épen azért, mert nem regény, csak a puszta valóság. Pacifista, mert a fiuk fájdalma, az anyák kérése ez a könyv. Nem regény, csak egy sikoly, egy égető könny. (g- y ) Rendőri hírek, K. J. komáromi üzleti alkalmazott ellen feljelentés ment szeméremsértés címén. A feljelentést egy kiskorú leány aggódó szülei telték ellene. Az öt ven esztendős segéd az üzletben vásárló gyanútlan kisleány ellen tolakodóan lépett föl, amit a leányka otthon elpanaszolt. A szülők megtették a feljelentést és az ügy átkerül a bírósághoz. — Rötlich József íoglalkozásnélküli kikötőmunkás ellen a Litovelszálló vezetője telt feljelentést. Rötlich befészkelte magéit a Litovelbe é& mindennap tolakodóbban lépett fel. Nein fizetett és mindenkit bicskával fenyegetett, ha nem szolgálják ki, ha nem etetik, s nem itatják. Pofonnal, késsel akart fizetni, egy lcányismerősét elverte, sapkáját elszaggatta. FAetveszélyes fenyegetés címén tették meg a feljelentést ellene, hogy megszabaduljanak a kellemetlen s egvre követelőzőbb vendégtől. — Braun József autósofőr, taxitulajdonos volt a múltkori véletlen autó és moborkerékösszeütközésnek egyik szereplője, amely összeütközésről a múltkor jelentést közöltünk. ■1 I n O P A L O 1*1 Elkésett kritika egy agyonhallgatott könyvről.
