Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-04 / 53. szám
19 34. május 2. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. Budapesti Nemzetközi Vásár májii8 4—14. 50'7o-os utazási kedvezmény &SSÄSÄJÄ; Ez be is teljesedett. Jóformán nem találtam lakást, amely nedves ne lett volna, azzal áltattak, hogy ez csak Játszat s a látszat csal, de ezek a lakások sem voltak olcsóbbak s jobb állapotban levők, mint a szárazak, viszont a vízvezetékkel meg mindig bajunk van s idestova az fog bekövetkezni, hogy cselédünket kiküldőm a Dunához,, hozzon onnan lajtban vizet. Útközben árusítja is, legalább így térül meg pénzben az a sok bosszúság, amely már a vízvezetéki víz miatt ért engem. Nekem mindegy, van-e szivattyú, vagy nincs, nekem mindegy, milyen szerkezet rossz a szivattyún s hogy van-e a Dunában víz, avagy nincs. Nekem mindegy, mert én adófizető polgár vagyok, én vízvezetéki díjat is fizetek rendesen s ezért megkívánom azt, hogy ne a harmadik szomszédba járjak vízért, ha egyszer a kezemet meg akarom mosni. Bámulatos, milyen találékony az ember s érdemes nálunk megnézni, milyen haditervekre s órarendtáblázatokra van szükségünk, hogy kellő időben ki tudjunk szorítani a csapból egy kis vizet. Reggel a mosdás problematikus, délben a főzés, hogy pedig fürödni tudjunk, azért fenn keit maradni éjfélig. De fenn kell maradni a szomszédék kél kis gyermekének is... Nem tudom, helyesen kérelmezem-e, ha azt kérem: kevesebb vizet locsoljanak szét a kertekben s kevesebb fölösleges vizet fogyasszon a komáromi lakos. Jól tudom, hogy van rendőri rendelet, amely megkívánja, hogy a komáromi nyilvános öntözés is rendben menjen, de az állandó vízmizériákra való tekintet lel nem lehelne-e ennek szigorát enyhíteni. s a meglévő állapotok szerint módosítani? A mi vizünk sokmindenféléről nevezetes, attól eltekintve, bogy ízletes legalább, de nevezetes az szalagokról s a benne levő kis uszonyokról is! Megbocsátanám ezeket az uszonyokat, csak legalább volna az a víz... Fizetem •< vízdijat: kérek vizet! Ez egyszerű, nem? S mi lesz, ha — ne adj Isten, valami tűz veszedelem üt ki a városban? Akkor is a szomszédba kell menni, kancsókkal? Tisztelettel egy szomjas polgár. A hóhér, akit megbüntettek. Zavaros, ele minden kúszásáéinak dacára vonzó korunk mélységeiből egyre újabb s újabb érdekességek merülnek (öl, amelyeken, hacsak egy percig is, ele érdemes elgondolkodni. Itt van példáid a hóhérnak esete, akit megfoszlottal' állásától, mert büntetett előéletű,. Kos, nem kell azt gondolni, bog fi valami nagy bűnt követett volna él: nem rabolt, nem gyilkolt, amint az a hivatalt)hot tartozik, nem, csak kis lopást követett el és valami apró sikkasztás terheli a lelkét, ezt a tisztán tartamié) fehér hóhéri lelket... Kern különös érdekessége ez korunknak, hogy a hóhéri állásra feddhetetlen élőétetű, puritán és becsületes« urakat keresnek, akiknek jelleme és tiszta keze mindig garancia arra a méltóságra, nmei get betöltenek... Még emlékezünk Jókai regényeiből a régmúlt hóhér ek életére s hogy úgy mondjuk: lakásviszonyaira, - e regényekben a hóhér a társadalom kitaszított, megvetett embere volt, aki a város végében lakott s szabad idejében pecérkedéssel foglalkozott, udvara a dögtér, ruházata vörös teher ngeg volt, még visszaborzongunk, valahányszor a középkor, vagy a labancidők hóhér dl emlegetik előttünk, azokat a hóhérokat, akiknek hivatalbatépóse elölt föltétlenül száradt a kezén vér, mert csak ez rendeltethette megfelelő kivégzési tevékenységre... S lám, most az állami hivatalnokokká előléptetett i lét etvégrehajlómest erek jellemében sem szabad foltnak lenni, a hóhér legyen becsületes és tiszta, legyen puritán s az emberek által tisztelt, megbecsült lény, a hóhér ne pletykázzon, mint a prágai hóhér tette, ne lopjon, mint a pesti hóhér s ne legyen házasságtörő, mint. a ivürttembergi... Manapság nehéz dolog hóhérnak lenni s aki igényt tart a mesterségre, annaf: jelleme úgy ragyogjon, mint az ezüst, hírneve feddhetetlen legyen s emberi tisztaságára még a gyanú árnyéka se essék. Kesztyűben, zsakettben, elegánsan, némi előkelő tartózkodással s lenézéssel az elitéit iránt, — hogyan tudná másképen ellátni hivatalát...? Hóhér urak, vigyázat, — manapság nem lehet akasztani jel!emfoltokkaÍ! MHMnnnnaBaMnm' Május elseje Komáromban. A május elsejei ünnepek élénk mozgalmat hoztak Komáromba, különösen nagyszámú vidéki látogató vonult fel. A mozgalmas május elseje dacára semmi különösebb rendzavarás nem történt. Az egyes pártok és csoportok ünnepségeiről az alábbiakban számolunk be; A csehszlovák légionáriusok ünnepe. Az 1919-es harcok emlékére a csehszlovák légionáriusok komáromi csoportja jubiláns ünnepséget rendezett. Az ünnepségen a komáromi helyőrség is msztvett, á vidékről nagyszámú vendég vonult föl, valamint a szlovák iskolák tanulói is megjelentek. Az ünnepély előestéjén Akadémiái rendezett a csoport a tisztipaviliónban: Május elsején délután a Stefaniknszobornál gyülekezett az ünnepély menetsora, onnan a kath .temetőbe vonultak löt, ahol pontosan fél bárom kor vette kezdetét az ünnepség.-mivel az rádióban is közvetítvén vált/ Énekszám után Belát: Mihály, dr. Srobár Lőrinc; miniszter, Kavratil Antal kapitány és Granatier Antal volt az ünnepség szónoka. A szónokok a nap jelentőségét ismertették. Dr: Szuchy Ferenc vezetésével a gyermekkar énekszámokat adott elő. Az elesettek tiszteletére 13 ágyúlövés dördült el. Az állami himnusz fejezte be az ünnepséget. A keresztényszocialisták májusa. A komáromi kereszlénvszocia lista párt és a keresztény szakszervezet május elsejét Komárom régi kirándulóhelyén az Apáli-szigeten töltötte, ahova már a kora reggeli órákban kivonultak. A délelőtt játékokkal és sporttal telt el, majd a kora délutáni órákban megjelentek iparostársadalmunk kiváló tagjai családaikkal, számos intellektuell és hatalmas forgalma lett a Dénes-féle halászcsárdának. Komppal, csónakokkal több százan keltek át a szigetre és a nap folyamán megfordultak ott a cserkészek Nemesik ta-, nár vezetése alatt, a kongregációk Zemanik segédlelkész kíséretében, a leánykor Schalkhátz Sára vezetése alatt. Délután futball mérkőzés volt a Katolikus Legényegylet és a keresztény szakszervezet fiatalsága közt. de nagy derültséget keltett az öreg fiúk futballja, melyben Bardócz dr. volt a centerhalf. A jól táplált csatárok és kekkek nagyokat hemperegtek a fűben, mikor a labdáért viaskodtak. A délután folyamán megjelent a kirándulók között dr. Alapg Gyula tartományi képviselő is. A rendkívül sikerűit kirándulás este nyolc óra után éri véget ,dc még sokan maradtak a naplemente után is a szép szigeten. A kirándulás rendezésében Derj ingái: Gusztáv keresztényszocialista párüitkárnak vannak nagy érdemei, mert az olyan kitünően sikerült, hogy azt közkívánatra még többször is megismételik. A szocialista szervezetek. Hétfőn, április 30-án a szocialista kulturszervezetek a Li tővel szálló nagytermében májusi emlékünnepélyt rendeztek. Fellépett az Egyetértés Munkásdalárda, a Munkástestedző, a Munkásakadémia szavalókórusa. Az ünnepi beszédet Simái Miklós, lévai főmérnök tartotta. A szocialista szakszervezetek az 1919. májusi harcokban éléseit munkások közös sírját koszorúzták meg május 1-én reggel. Délelőtt zárt sorokban a Dunapartra vonultak, ahol népgyűlést tartottak. Itt szlovák és magyar nyelven méltatták május elseje jelentőségét. Délután a gazdauccai sporttelepen tartottak ünnepélyt, ahol sporlmutatványokkal szórakoztatták a nagyszámú megjelent munkásságot. A cseh nemzeti szocialisták. Délelőtt a Klapka-téren tartottak népgyűlést, ahol Hrusovszky Igor dr. volt a szónok. V kommunista párt Délelőtt a Munkásotthonból vonult fel a Kossúth-térre, ahol néggyülést rendeztek. HÍREK Tűz a falun. Középszerű falu a Mátyusföldön. A házak egyrészt1, még szál malödeles, alig néhány jobbmódú gazda háza emelkedik a főuccán. Ugyan nagy a pod's ezt a szél is kavarja, de vasárnapra mégis ünnepélyes-tisztán van kisöpörve az ücca, itt-ott még öntöztek is a ház előtt. Orgonabokrok nyitnak az Udvarokban. Fekeleriiliás tisztes gazdaemberek ülnek a padkák éleit 1, pémeWik meg is billenti a kalapját. A kerítések Idején női fejek kukkantanak ki, kíváncsian merednek a szemek az álmos vasárnapba. A felső vég felől most füstöt dob fel a szél. A füstöt láng követi, elborul a látóhatár azonmenten: tűz van. A .szalmakazal fogott lángot, de'már átrepült a vörös kakas az istálló tetejére is, A gazda a szomszédban voll, most ijedten rohan ál, feszegeti az istálló ajtaját s nagy nógatással húzza ki a tehenet. A tehén nekifeszíli lábál a padlóinak, nem akar jönni, bőg. Ijedten repkednek a tyúkok s eg}' disznó vágtat körben az udvaron. Az asszonynép sikoltozik, telietetlenül szaladgál s az egyik lány, nagy ijedtében üres szakajtót szorongat, nem tudni, miért. A szomszédság mind az udvaron van. Már verik félre a kis harangot, a füst mélán úszik a felvég fölött, kormozza a falut s keserű illatot terjeszt. Vörös lángnyelvek csapdosnak. A tűzoltókat kell előkeríteni. Jönnének ők, csak a soros gazda lova van kint a kert végiben s mig azt előkerítik, beletelik egy kis idő. A szomszéd gazda pedig nem akarja adni a lovát, ő most nem soros. Az egyik ház falán tábla: »Soros fecskendő! Innen cipelik ki a fecskendői az egyenruhás legények, jönnek nagy irammal, már oldják a csöveket, ropog a víz a csövekben, jaj, csak kevés ne. legyen! Tizenkét tűzoltó vau, tizenkét lelkes legény. A tanító úr ugyancsak szorgoskodik velük, már az ól tetején: dolgoznak, Istenem, be ne szakadjon Jancsi alatt, — a láng azonban átkapott a ház tetejére is és a szalmát nyaldossa. Rémülten mentik, ami menthető. Tele van az udvar, ropog a ráz,, nocsak, szaladjatok egy vödörrel, a: szomszéd kutakhoz is, Pista, Imre, segíts! — szaladnak a tűzoltók, hozzák a vizet, de kevés az ember s kévés az edény. — Nocsak, aki nem tűzoltó, fogjon vödröt, baltát, hozzon vizet hamarosan! Nem mozdul senki. Bámészan álL a falu, zsebrevágott kézzel a többi legények. Aki közelebb került, az immel-ámmal veszi s vödröt, menne is vízért, meg nem is, aztán hátrábbhúzódnak, vállukat vonogatják, de nem segítenek. Hallatlan ez a közömbösség! Csak a szomszédok ugranak kétségbeesetten s ülnek a maguk házának tetején, készen a vízzel, a baltával, csak a szomszédasszonyok sikoltoznak, mig az égő ház gazdája kétségbeesetten ordít: — Emberek, segítsetek! Alig-alig mozdul valaki. A tűzoltók kormosak, fáradtak, vizesek s az egyiknek ruhája elszakadt. A szivatylyúban alig van víz, már csak sáros iszap, ami csordogál rajta. — Emberek! Vödröket, baltákat! Néhány kilendül a sorból, kedvetlenül, mert fél a csendőrtől s a feljelentő hatalomtól, a többi egyre hátrább húzódik, nézi, figyeli a tüzet, bírálgat és nem megy előre. Szerencse, hogy a tűzoltók tizenkettőn vannak, szétverik a tüzet, félig égett le csak a háztelő. Ni, mintha az ég is meghallgatta volna áz imádságot, fodrosodik az ég alja, alighanem eső lesz... Tizenkét tűzoltó s egy szájlátó falu. * így mesélte el ezt a napokban egy szemtanú, aki a mi magyar közömbösségünk, szervezetlenségünk, széthúzásunk fölött kesergett. Aki ezt az individualista, saját feje szerint menni akaró, alapjában véve mégis jóanyag népet - falusi népet s úgynevezett intelligenciát, — siratta. — aki azt fájlalta, hogy soha nem tudunk megbékélni egymással, soha kollektív lépést tenni nem tudunk s aki így példázta a sétál: hogyan engedjük pusztulni egymás értékeit.« Az ember mindig csak abban reménykedik, hogy a rossz példázatok túloznak. De jaj, ha igaz a példázat! (thyvi) — Fülőp Zsigmond ünneplése. Bensőséges ünneplésben részesítették tisztelői és barátai Fülőp Zsigmond bankigazgatót, a Dalegyesület illusztris elnökét, nevenapja alkalmából, a Dalegyesület nagytermében lefolyt közvacsora keretében. A népszerű elnök üdvözlésére mintegy kilencvenen gyűltek össze barátságos fehér asztalnál. Fülőp Zsigmondot Kovách Tihamér ügyv. elnök köszöntötte szivhez szóló szavakkal, a Jókai Egyesület nevében dr. Szijj Ferenc, a K. F. C. nevében dr. Barta Lajos beszélt. Az ünnepelt meghatott szavakban válaszolt a szónokoknak s kifejtette, hogy munkája teljesítésében ugyanaz a törhetetlenség fogja vezetni ezentúl is, mint eddig. A társaság a késő éjszakai órákig maradt együtt. — Halálozás. Mint részvéttel értesülünk Stelczer Viktor, állami ügyészségi prokurátor, a komáromi ügyészségnek vezetője, április hó 30-án, délután 3 órakor váratlanul elhunyt, mélységes gyászba borítván szeretettéit. Stelczer Viktor a régi igazságügyi tisztviselői karnak volt tagja, hosszú éveken át a szombathelyi törvényszéknél szolgált mint biró, a háborús években nevezték ki a trencséni törvényszékhez birónak, ahol a politikai fordulat után ügyésznek nevezték ki. 1932-ben nevezték ki a komáromi államügyészség vezetőjévé és mint prokurátor működött városunkban hirtelen bekövetkezett haláláig. Felelősségteljes állásában lelkiismeretes vezetőtisztviselő volt, a magánéletben joviális és tréfás természete :sok barátot szerzett neki. Még hétfőn délelőtt bent volt hivatalában, de arról panaszkodott, hogy az elmúlt éjszaka nagy fájdalmai voltak. Délután 3 órára ülésre hívta egybe a szabaduló fegyenceket támogató egyesület választmányát, azonban ezt az ülést már nem ő vezette, mert 3 óra tájban lakásán meghalt. Előrehaladott ütőérelmeszesedés okozta időelőtti hirtelen halálát. Kihűlt porrészeit május hó .2-án, szerdán délután 5 órakor fogják a helybeli róm. kath. temető ravatalozójából örök pihenőre helyezni. Az elhunyt prokurátort lesújtott hitvese szül. Vöcköndy Mária úrnő, Árpád fia és Mariska kisleánya siratja. Őszinte részvéttel gyászolják sógorai és sógornői, tisztviselő társai és a jóbarátok. Béke poraira!
