Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-15 / 74. szám
4. oidai. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. szeptember 15. MilUS JáílOS rnhatestő, vegytisztító i Alai||1»: |a°5-Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. I línyárim Náflnr» hppíi Q qp Afi Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, SAUílldrilU, JiaiiUI'Uütd u. öb 4Ö« szarvasbőrök szakszerit festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban. Korai a komáromiak aggodalma — Írja egyik érsek újvári laptársunk a törvényszék és a katonaság áthelyezése miatt. — Komárom és Érsekújvár kölcsönös kesergése. — Saját tudósítónktól. Komárom, szeptember 14. Azokra a panaszos cikkeinkre, melyekben Komárom háttérbe szorítását keseregjük Érsekújvárral szemben, néha reagál az egyik újvári laptársunk, az Érsekújvár és Vidéke. Legutóbb azt írtuk meg, hogy Ujvárott uj kaszárnyákat építenek és a terv az, hogy Komáromból egy egész ezredet helyeznek át Érsekújvárra, pedig még nem régen abban reménykedtünk komáromiak, hogy az oltani rozoga kaszárnyák miatt Újvárból Komáromba hoznak egy egész helyőrséget. Újvári laptársunk erre a cikkünkre »Két város« cím alatt igyekszik megnyugtatni az aggódó Komáromot. A -»Komáromi Lapok« állandóan élénk figyelemmel kíséri az érsekújvári eseményeket — írja újvári kollégánk — és különösen azokra a hírekre reagál nagy keserűséggel, amelyekből azt lehet gondolni, hogy a két rivális város közül Komárom jár rosszabbul. Az évek során sokat szomorkodott azon, hogy Komáromból Érsekújvárra helyezik a kerületi bíróságot, a munkásbiztosító intézetet, a magyar siketnéma iskolát és más egyebeket. Jól tudjuk — elmélkedik tovább Egy költő milléniumának ünnepére készül az egész mohamedán világ. Perzsia egész különös jubileum megünneplésére készül ebben az esztendőben. Most lesz ezer esztendeje, hogy megszületett Perzsia legnagyobb költője, Firdusszi. teljes nevén Abdul Kasi Firdusszi, aki a világ legnagyobb költeményét írta meg, hacsak a sorok mennyisége szerint mérjük is le művét, a Sah Nameht, amelynek szószerinti lefordítása azt jelenti, hogy az É. és V. — korai volt az aggodalom. Mindezekből az áthelyezésekből nem lett semmi. A kerületi bíróság, a munkásbiztosító, a siketnémaintézet és sok minden továbbra is Komáromban maradt. Érsekújvárnak nincs egyebe, csak a remény, a remény ... Aztán arról is ír újvári laptársunk, hogy a Komáromi Lapok megemlíti azt a Komáromot érhető veszteséget, hogy egy ezredet helyeznek át Komáromból Újvárra. Erre vonatkozólag azt írja laptársunk: »Tartunk attól, hogy testvér városunk aggodalma éppen olyan korai, mint amilyen korai volt a törvényszék áthelyezéséért a félelem 10 év óta és korai, ha még egyáltalában fönnáll az aggodalom, — ma is. Amilyen tempóban a csehszlovák kormány ezeket az áthelyezéseket intézi, még nagyon sok víz fog lefolyni a Dunán, de még a Nyitrán is, amig ezekre az intézkedésekre sor kerül.« Mi mindenesetre köszönjük laptársunk fenti vigasztaló sorait, amelyek Érsekújváron talán szomorúságot, nálunk, Komáromban örömöt fakasztanak. köllőt ezért a haragki törésért, anielylyel a költő a sah ajándékát odadobta a szolgáknak. Végül a sah mégis megtudta, hogy Firdusszi hol van és egy nagy karavánt küldött utána, amely a megígért hatvanezer aranyat vitte a kötőnek, ami ezer esztendővel ezelőtt irtózatos nagy pénz volt. de a kincses karaván akkor fordult be Tus város egyik kapuján, amikor a költő szegényes koporsóját a másik kapun vitték ki a temetőbe. Firdusszinak sírjál megőrizték az elmúlt ezer esztendő alatt is és most a királyok könyve. Ez a valóban királyi költemény kilencszer olyan nagy, mint Homérosz Illiásza és hatvanezer versszakaszból áll. Firdusszi évtizedekig írta óriási költeményét, amelyben a perzsa királyok és legendás hősök csodálatos tetteit énekelte meg és a tragikus sorsú költőnek legnagyobb tragédiája az volt, hogy ezt a költeményt, amely a perzsa nép nemzeti büszkeségéből fakadt és amelyet az utolsó perzsa dinasztia uralkodása alatt kezdett írni, annak a tőrök hadvezérnek kellett átnyújtania, aki ezt az utolsó perzsa dinasztiát megdöntötte és a maga számára szerezte meg Perzsia trónját. Firdusszi életét egész pontosan nem ismerjük, de azért az ezer év előtt élt költőről számtalan legenda szói. Az egyik legenda szerint Mahmud Gazlevi sah annyi aranyai Ígért a költőnek, ahány szakaszból áll az eposz és amikor Firdusszi átnyújtotta a hatvanezer versszakaszbót álló művet, a keleti uralkodó megbánta bőkezűségét és kincstárnokával csak negyvenezer darab ezüstpénzt fizettetett ki a költőnek. Firdusszi haragjában odaajándékozta a pénzt a szolgáknak, akik a sah ajándékát hozták és megijedve tettének következményeitől, elmenekült szülővárosába, Tusba, ahol nagy szegénységben élt, egészen haláláig" A sah közben elolvasta a költeményt és megbánta fukarságát. Mindenütt kerestette a költőt, de barátai eltitkolták előtte Firdusszi tartózkodási helyét, mert féltek attól, hogy az idegen származású uralkodó meg fogja büntetni a legnagyobb perzsa a perzsa sah óriási mauzóleumot épületeit a költő sírja fölé. A Firdusszimiíléniumra az egész világ mohamedánságát meghívták és miután Perzsia és Törökország között most igen szoros barátság van, az új Törökország is nagy előkészületeket tesz a Firdusszimilléniumra. Firdusszi nagy művét, amelyhez hasonló épasz Homérosz két éposza óla nem született, a világ valamennyi nyelvére lefordították. Magyarra is lefordították többen, legszebb részleteit Szász Károly fordította. Vf 99 mérték után is, fias&öiék orvosi rendeletre, melltartók, mélyen leszállított árak! Poilák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-utca 17. Keztyűk és fűzők 301 tisztítása és javítása. Kényszerleszállást végzett Kurtakeszi fölött a Szdfia-Hamburg között közlekedő utasrepülőgép. Az utas igen örült a váratlan szenzációnak, a pilóta kevésbé Saját tudósítónktól. Különös szenzációja volt szerdán Kúria koszi községnek. A község fölölt megjelent egy hatalmas, hárommotoros repülőgép szerdán délben s egyideig keringett a község fölött,majd egyre közelebbjutva a földhöz, leszállóit a mezőn. A leszállás kényszerleszállás volt: a motor defektust kapott. A hatalmas repülőgép leszállására öszsze. futott a környék lakossága is s így derült ki, hogy a leszállóit gép a Szófia—Budapest-Berlin—LIamburg vonalon közlekedő utasgép volt, amely Budapestről Bécs felé igyekezett. A defektus sokkal nagyobb volt, minthogy rövidesen ki lehetett volna javítani s a gép két napig maradt a község határában. Utasa egy volt, aki Komáromtól gyorsvonaton folytatta útját Németországba. A gép lezsállásából nem várt hivatalos ügy lett, mivel ez a járat nem közlekedik Csehszlovákia fölött s így az azonnal kiszállott hivatalos bizottság azt vizsgálta, hogyan történt, hogy a nagy Fokker-gép eltért a magyarorzsági Dunavonaltól s Csehszlovákiába került. A pilóta vallomása szerint a defektust már hamarább észrevette, de a magyarországi hegyek s a Duna miatt nem talált más alkalmas leszállóterepet, mint a csehszlovák határ mentén fekvő kis község szántóföldjét. — szeptember 14. Megjelent az ógyallai járási hivatal kiküldötte, a csendőrség s a pozsonyi vizsgálóbizottság is, akik először azt kívánták tisztázni, nem kémkedési esetről van-e szó. A motor kijavításakor leszerel tette a bizottság a gép rádióját. A hivatalos vizsgálat megejtése s a gép kijavítása után, — amelyre Pozsonyból hivattak mechanikust, — a gép Bécs felé vette irányát, de útközben ismét majdnem leszállott s különösen a komáromi Duna fölött nem tudott magasra kerülni. A pilóta elbeszélése szerint soha még hasonló utasa nem volt, mint az, aki a kényszerleszállást is végigszenvedte. Mikor az utas megtudta, hogy kényszerleszállás lesz, arca felderült, hirtelen öröm fogta el, a nehéz helyzetben nevetni kezdett s hálálkodott a pilótának, amiért ilyen érdekes helyzetbe hozta. Nagy örömmel szállott ki s nem győzte eléggé élvezni a kényszerleszállás kényelmetlenségeit. Fokozta örömét az is, hogy a kényszerleszállás hírére a messzi környék lakossága is megindult, kocsikon, lovakon, gyalogszerrel futottak a géphez távoli községekből is, letáboroztak a hivatalosan vizsgált s közben javított gép körül s a pilótát, utasát, valamint a mechanikust élelemmel látták el a szenzáció fejében a magyar földmívesek. Nem úgy van már, mini volt régen... mondja szomorúan a komáromi Rohlnzon, aki hosszú hónapokig mintha lakatlan szigeten élne. Vége a nyárnak. — Csak néhány kóbor szerelmes jár a mi Robtnzonunk felé — Komárom élő krónikása. Saját tudósítónktól. Imre barátom pompás motorcsónakja vidám fürgeséggel szeli a komáromi téli kikötőnek, majd a \ ágdunának vizét. Boszorkányos gyorsasággal siklónk cl a kikötő álmosan ásítozó kőpartja mellett. Csendes itt minden. Pang a forgalom. Pár perc és már a komáromi strandon vagyunk. A parton már lelkendezve integet felénk Fehér bácsi, a strandnak éber őre. — Csakhogy már itt vannak az urak, — üdvözöl bennünket nagy örömmel, — már egészen megnémultam a nagy csendességben. Nem volt kivel beszélnem. A népszerű Fehér bácsi, aki egész generációkat tanított már úszni, szereli a beszélgetést, ő is bőbeszédű ember. így elképzelhetjük, hogy micsoda szenvedés reá nézve, hogy a strandélet megszűntével nincs, akivel kitölthesse legnagyobb szenvedélyét, a beszélgetést, ‘amelyért elcseréli a pipázást, meg az evésről is clfelejtkezik, ha jóbeszélgető társra akad, sőt már a nőket is elcserélné, ha kibeszélgetheli magát. A nők, a szerelem már csak a múltak emlékei rája nézve, de azért nem irigyli azokat, akik még fiatalok és sas-szemeivel még most is féltő gonddal kíséri a strandra kitévedt szerelmes párokat. Sok találkáról, légyottról, randevúról tud a jó Fehér bácsi, de ő diszkrét és a neveket világért se árulná el senkinek, különösen nekünk, újságíróknak nem. Különben nagyon szeret bennünket és büszke arra, hogy már nem egyszer írtunk róla. A kacagó napsugár még vígan tán— szeptember 14. col a Yágduna csobogó hullámain, de mintha Komárom víziszonyban szenvedne, alig fürdik valaki. Egy kedves fiatal Bercsényi uccai szőkeség képviseli a női nemet. Bátor. Vígan úszik az erős sodrú, hideg hullámokban. Nem kell félnünk a fiatalabb generáció konkurrenciájáíól, magunk képviseljük a férfinemet, hát gyorsan megy az ismeretség. Én megígérem, hogy riportot írok róla, a motorcsónak boldog tulajdonosa motorcsónakázást igér. Ellen lehetett-e ennyi csábnak állani, és a kis szőkeség kedvesen cseveg velünk, amit Fehér bácsi irigykedve néz. Nem a szőke kis szépséget irigyli tőlünk, hanem azt, hogy nem ővele beszélgetünk. Oda is jön közibénk és követeli a jussát — a beszélgetésből. Helyesebben nem is beszélgetést kíván ő, csak meghallgatási, mert Fehér bácsi tud beszélni mindenről és mindenkiről. Ő csak azt kívánja, hogy meghallgassák. Legföllebb, ha valakit említ, azt kérdezi meg: — Ismerte a doktor úr? Eleinte őszintén be szoktam vallani Fehér bácsinak, hogy ha valakit nem ismertem, de ebből nagy veszedelem támadt, mert akkor az illető gencologiájál mondta el és közben, ha megint említett általam nem ismert személyt, akkor annak a történetét is belekapcsolta a beszélgetésije és így aztán c beszélgetés kiindulóponijálól nagyon is eltértünk. Most már tanulván a saját kúrámon, a leglelietetlenebb egyénről is kérdezheti a Fehér bácsi, hogy ismerem-e, én rendíthetetlenül rámondom, hogy
