Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-15 / 74. szám
Lapunk mai számaa jövő heti teljesHadiP-nmsort tartalmazza Ötvenötödik évfolyam. 74. szám.______ Szombat, 1034. szeptember 15. |P3m*WWSSSS*K7^W!W* Előfizet fel ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő-) GAAL GYULA dr. Szerkesztő) BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Eőmnnkatársako ALARY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton & Komárom, szeptember 14. Mikor azt kellett olvasnunk, hogy Barthou francia külügyminiszternek éles vitája volt, Beck lengyel külügyminiszterrel a keleti paktum ügyében, akkor már mindenki tisztában volt azzal, hogy Lengyelország aligha lesz ennek a szerződésnek aláírói között. Németország jpontosan a genfi tanácskozás alatt adta ki elutasító memorandumát és így várni lehetett, hogy Lengyelország sem fog késni sokáig határozatával, ami csakugyan be is következett. Európában sokan tisztában voltak azzal, hogy a keleti paktum a francia presztízs politikának a zárókövét alkotja és az, mint japán oldalról megállapítják, nem egy éb, mint a francia-orosz katonai szövetség leplezése. így azonban ennek a szövetségnek értéke is alaposan lecsökkent. Mert Németország és Lengyelország együttvéve olyan katonai hatalom, amely feltétlenül meg tudja akadályozni egy konfliktus esetén úgy Oroszország, mint Franciaország működését. Ha ezek az államok nem hajlandók statisztálni egy francia-orosz antant megkötésénél, a többi állam szerepének értéke teljesen lecsökken. Végső elemzésében ez a keleti paktum nem volt egyéb, mint Franciaországnak Németország elleni sakkhúzása. Azt sem lehet mondani, hogy Olaszország helyeselte volna, Anglia hivatalosan mellé állott ugyan és ajánlotta annak megkötését az európai államoknak, maga azonban érdektelen volt az ügyben és nem volt hajlandó lekötni magát. Érdekes a lengyel álláspontnak szilárdsága a francia kapacitálással szemben, amely Genfben az élességig fokozódott. A temperamentumos Barthou szinte követelte ezt Lengyelországtól, de a lengyel közvélemény egyhangú állásfoglalása a paktum eUen reménytelenné tette a diplomáciában egészen szokatlan feUépést és Lengyelország kimondta a nem-et. Ha jól elgondoljuk, nem is lehetett ez másképen. Lengyelországnak szerződése van Németországgal, melyet meg nem támadási szerződésnek neveznek és annak idején elfelejtették lajstromozás végett a népszövetségnél bemutatni. Viszont a keleti paktum módot nyújt arra, hogy egy esetleges támadás esetén orosz segélycsapatok vonuljanak át lengyel területen, amelyet Lengyelország, okulva önálló államisága első megtámadásán, nem tart kívánatosnak a maga szempontjából. Franciaország tehát elvesztette egy ideig jónak bizonyult barátját, amely nem mutatkozott hajlandónak az uszályhordozásra, hanem a maga érdekeit tekinti elsősorban megóvandónak, ami minden nemzetnek első kötelessége önmagával szemben. Európai szemszögből kétségtelen veresége a francia presztizspolitikának, mely az államokra olyan megállapodásokat akar rákényszeríteni, amelyek — mint a német és a lengyel példák mutatják — az állami függetlenség céljából nem kívánatosak és az európai békét csak másodsorban szolgálnák, elsősorban pedig kiszolgálói lennének egy’ nagy katonai szövetségnek, amelynek céljai kétségtelenek. Franciaország politikája világos lelt a leszerelés vitájánál és kudarcánál, amikor épen a makacs francia álláspont miatt futott zátonyra Európának és a népszövetségnek ez a kélségeleniil első békevívmánya csak azért, mert a nemzetek nem értettek egyet a francia presztízs-politikával és Németország pedig levonta a következményeket a francia álláspontból magára nézve. Azóta is Franciaország ellenzi Németország katonai felszerelését abban a csekély mértékben is, amelyben azt kívánja. Ismert dolog az is, hogy ebben a kérdésben Olaszország és Anglia Is a német álláspont mellé áUtak bizonyságául annak, hogy nem hajlandók a francia politikát támogatni ezen az utón. A leszerelés kudarca, melyért a felelősséget a francia politikának kell viselnie, most pótolható lett volna egy francia-orosz katonai antanttal, melyet a keleti paktum kuliszái fedtek volna el a világ szemei elől. Az orosz barátság azonban magában Franciaországban sem áll valami erős lábakon. Most, hogy a szovjet francia kölcsönt keresett, azt a francia Nemzeti Bank azért utasította el, mert a szovjet urai nem akartak a háború előtti francia kölcsönökért szavatosságot vállalni. Politika és pénz tehát látszólag két külömböző fogalom, holott az új orosz kölcsön is háborús célokat szolgált volna, mint az első, de igaz, hogy nem Franciaország érdekei mellett, hanem a távol keleten orosz érdekekért. Az a politika, melyet Franciaország a népszövetségben folytat, nem tarthat sokáig. Nagy államok fordulnak ellene nyiltan, miként Olaszország, mely a népszövetség teljes reorganizálását kívánja és most legújabb szenzációként Lengyelország, melynek képviselője kijelentette, hogy kisebbségi kérdésekben — tehát Európa legéletbevágóbb ügyében — nem hajlandó a népszövetséggel együtt dolgozni, mert nem fogadja el a lengyel kisebbségi javaslatot. A népszövetség mérlegét tehát korán állította ösz~ sze a nemzetek szövetségének közgyűlésén a csehszlovák külügyminiszter, meri alig három nap eseményei azl igazolják, hogy a paszszivnm sokkalta nagyobb, mint azt elképzelte. Európának nem keleti paktumra van szüksége, hanem békére. A keleti paktum egyes államok érdekszövetségét jelentette volna, amire ez idő szerint európai szükséget nem látunk. A szükséget a meg nem valósított leszerelés alkotja. Az olasz miniszterelnök nyiltan jelentette ki azt, hogy igenis a háborúra még ma kell felkészülni, mert az Komárom, szeptember 14. Jövő év őszén lesznek a választások? A kormány nemet nyelven írt félhivatalosa tudósítást közöl a csehszlovák köztársasági (agrár) párt elnökségének üléséről és arról többek között a következőket jelenti: Az agrár párt most már véglegesen számol azzal, hogy új választások legkorábban a jövő ősszel lesznek. Teljesen pontos időpontot az aránylag távoli időpontra való tekintettel eddig még nem vettek számba. De a pártban eldöntött dolog, hogy sem ebben az évben, sem a parlamenti választások előtt járási vagy országos képviselőtestületi választások nem lesznek, hanem vagy az új választásokkal egyidejűén, inkább azonban a parlamenti választások után tartanák meg a járási és országos választásokat. Az utóbbi választások elhalasztása miatt azonban részben novelláim kell a választási törvényt. A járási és országos választásoknak a paralmenti választások utáni időre való elhalasztásának oka az az igyekezet, hogy »elkerüljék a parlamenti munka megzavarását«, amit a tapasztalat szerint az ilyen választások okoznak. Agrárpárti körökben azon igyekeznek, hogy a parlamenti munkát megkíméljék a választási kampány túlkorai megkezdésétől. Az agrárpárt a választások előtti utolsó évben a mezőgazdaság javára szolgáló rendsza Irályokat is akar megvalósítani, mindenekelőtt az adósságmentesítést. A választási kampány teljes megindulását újév után az agrárpárti és más körök nézete szerint csak akkor lehet megakadályozni, ha a koalíción belül szeparalisztikus érdekek ki nem szorítják a szolidaritás és kitartás iránti akaratot. Az agrárpárt elnökségének tanácskozásáról szóló ezen jelentés szerint tehát csak 1935-ben lehet a választásokra számítani. nem megy ki a divatból. Ebben a nyilatkozatban ez a szó, hogy biztonság nem fordul elő. Ellenben azt tárta Európa szemei elé, hogy az osztrák juliusvégi események alkalmával végzett mozgósítás nemcsak bevált, de megakadályozott egy kilörőféiben való szerencsétlenséget. A francia külpolitika túlméretezett expanziója most megállt a keleti paktum sikertelenségének akadályán innen. Hogy levoniák-e Párizsban ebből a következtetéseket helyes irányban, azt nem tudjuk. De azt értjük, hogy a presztízs politika nem a nemzetek érdekeit védi, hanem a nemzeteket eszközül használja fel épen nem plátói célok elérésére. A kisebbségvédelem és a kisantanl. A népszövetség csütörtök délelőtt tartott genfi ülésén Beck lengyel külügyminiszter bejelentette, hogy Lengyelország nem ismeri el az egyoldalú kisebbségi szerződéseket. A lengyel külügyminiszter megállapította, hogy a kisebbségi szerződéseknek egyes államokra való rákényszerítése igazságtalanság és egyesek megbélyegzését jelenti, mig a többi hatalom kivonta magát c fontos kötelezettségek alól. A népszövetség alkotmánya csak demokratikus lehet, azaz egyforma mindenki számára. Egyes államoknál a népszövetség megelégedett azzal, hogy az állam egyszerű nyilatkozatot tegyen kisebbségei védelméről, más államoktól még ilyen nyilatkozatot sem kérnek, ha belép a népszövetségbe, holott annak az államnak kisebbségei vannak. Beck fölhívást intézett a népszövetségi közgyűléshez, hogy küszöbölje ki a régebben elkövetett hibákat és teremtse meg a tartós, világos és egységes alapot, amelyre fölépíthető a nemzetközi kisebbségvédelem rendszere. Beck külügyminiszter beszéde óriási feltűnést és meglepetést keltett Genfben. A népszövetség delegátusai tudták, hogy Lengyelország a kisebbségvédelem kiterjesztését fogja követelni, de hogy ennyire éles lesz, azt nem gondolták. A kisantant képviselői az előterjesztéssel szemben várakozó álláspontot tanúsítanak és magatartásukat a kisebbségi kérdésben a vita lefolyásától teszik függővé. A eseti és szlovák katolikusok együttműködése. A tavasszal sűrűn foglalkoztak a koalíciós és ellenzéki lapok azzal a tervvel, amdtyet a cseh néppárt elnöke, Srámek miniszter akar megvalósítani: a cseh és szlovák katolikusok együttműködésének gondolatával. Most, hogy a politikai élet kezd újra feléledni, ismét előtérbe került a kérdés és pedig abból az alkalomból, POLITIKAI SZEMLE A keleti paktum szomorú vége.
