Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-12 / 73. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934 szeptember 12. Az önkormányzati testületek szanálása. Komárom, szeptember 11. Már a tavasszal közölték a kormány lapjai, hogy a minisztertanács foglalkozott azzal a tervvel, hogy törvényjavaslatot fog készíteni az önkormányzati testületek szanálásáról. A kormány ezen szándéka különösen az eladósodott városok és községek részéről nagy örömmel fogadtatott, mert a terv azt a reményt keltette föl az’erdekeil közületeknél, hogy súlyos helyzetükön végre valahára a kormány segíteni fog s megfelelő szanálás esetén óriási gondoktól menekülnek meg. Most, hogy a nyári szünet véget ért, és az első minisztertanácsot megtartották, a koalíciós lapok újra fölemlítik, hogy a kormány munkaprogramjába vette a szanálást és az erre vonatkozó törvényjavaslatot még az ősz folyamán beterjeszti a képviselőházhoz. Valóban itt az ideje, hogy végre ez a törvény megvalósuljon, mert a csehszlovák köztársaság területén levő városok és községek anynyira el vannak adósodva, hogy egyedül az állam segíthet rajtuk. A háború után súlyos és elodázhatatlan feladat hárult a városokra s általában az önkormányzati joggal felruházott testületekre. A világháború rombolása következtében előállott hiányok pótlása és a romok eltakarítása valamennyi autonom testületet nagy áldozatokra kényszerített s olyan nagyfokú beruházásokat kellett elvégezniük, amelyek rengeteg kiadást, illetve mivel az önkormányzati testületek a megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkeztek, nagymérvű kölcsön fölvételét igényelték. Amikor a városok különösen városszabályozási tervek keresztülvitelével foglalkoztak, sűrűn kaptak ajánlatokat a nagy bankoktól, kölcsönökre vonatkozólag, egyes pénzintézetek úgyszólván ráoktrojálták a városokra a beruházási kölcsönöket, amelyek segítségével azután sok régi elmaradt város egészen modern külsőt nyert, de persze a fölvett adósság amortizációjának pontos időben való megfizetéséről is gondoskodni kellett. Egy darabig ment is a dolog rendesen, de azután, amikor a világ— szeptember 11. Hétfőn délután négy és öt óra között füstfelhők jelentek meg a Vághid táján s nemsokára tűzoltók siettek a Nádor uccán végig. Komáromnak különös, jólműködő dróttalan telefonja van, néhány perc alatt elterjedi a hír: ég a Messinger birtok! A riporter ezt meghallja s azonnal igyekezne a tűzhöz. A Nádor uccán éppen ekkor rohan végig irtózatos sietéssel egy tűzoltóautó, két tömlővel .Van a riporterben annyi naivság, hogy beáll az ucca közepére, felemeli a kezét s meg akarja állítani az autót. Persze, az autó nem áll meg. Ez a kézfclemelés egyúttal enyhe figyelmeztetés az egyszerű járókelőtől, hogy ne olyan sietve, ha nem muszáj, mert könnyen embergázolás lesz a rohanás vége. így aztán részvénytársaságot alakílunk egy autó bérletére s kirohanunk magunk is, — noha lassúbb tempóban, — a tűzhöz, megnézni, miért kellett úgy sietni a tűzoltók pótkocsijának? A Vághídnál már látjuk a hatalmas füstöt s idepiroslik a láng. Utitársaink egyike már vissza is akar fordulni, mondván: csak szalma ég! - de azért tovább megyünk, mert a szalmalűz fekete füstje mellett sokkal fehérebb is bodorul az égnek, az pedig épület lángja... A Messinger-félc gazdasági udvar ég. A bejárónál katona tartja fenn a rendet, — véletlenül épp itt gyakorlatoztak a katonák, — a nézőközönség a Vág-tőltésen áll, az égő ház mellett már csendőrök veszik fel a válság mind ijesztőbb mérveket kezdeti ölteni, az amortizációs kötelezettségek teljesítése elé is akadályok gördültek és a hitelező bankok már bírói utón igyekeznek az adós autonom testületektől kölcsönköveteléseiket behajtani. A köztársaság egész területén levő városok és községek súlyos válságba jutottak és el lehet mondani, hogy alig van Csehszlovákiában olyan autonomtestület, amely a néhány évvel ezelőtt felhasznált beruházási kölesönének törlesztési részleteit pontosan be tudná tartani. Ellenben igen gyakori az az esel, bog}- a hitelezők végrehajtást kérnek a városok ellen, mert csak így tudnak követelésükhöz "hozzájutni. Hogy ez a helyzet Lart hatatlan, azt nem kell külön hangsúlyozni. Az eladósodott városok elveszítették hitelüket s ma már konvertálni sem képesek adósságaikat, úgy hogy maholnap azon a ponton lesznek, hogy kényszeregyezség utján próbálkozzanak segíteni magukon, még mielőtt csődbe kerülnének. Az eladósodott autonom testületek segítésére elérkezett a huszonnegyedik óra, a városok szanálása többé el nem halasztható, magának az államnak kell közbelépnie, hogy a végpusztuláslól megmentse őket. Azért tehát mindenképen helyeselni lehet, ha a kormány igyekszik ezen a súlyos bajon segíteni. Egyelőre nem szivárgott még ki, hogy tulajdonképen hogyan akar a kormány az eladósodót! városokon és községeken segíteni, de azt tudnia kell, hogy itt csak alapos és gyökeres szanálásról lehet szó. Akár az állam maga nyújt konverziót az adósok részére, akár az ő garanciája mellett valamelyik állambank ad hosszúlejáratú kölcsönöket a városoknak, a fontos az, hogy minél előbb kezdetét vegye a szanálás, mert ha sokáig tétováznak, akkor félő, hogy' már késő lesz és nem lehet segíteni az eladósodott önkormányzati testületeken. Pedig az államnak is evidens érdeke, hogy a városok és községek válságos helyzetében tartós javulás következzék be, ami a szanálás nélkül elképzelhetetlen. iiwwii»T'iiinrnrHr«iwBiT,r~c,'ifTiTitiiir[Ti~ri"~i~ jegyzőkönyvei s kihallgatják azt a munkást, aki a tüzet legelőször vette észre. A tűzoltók gépe erős iramban dolgozik, részint a bolgárok kútjából vezették a vizet, részint a vágóhíd csapjából, hosszú tömlőkkel s a víz ropogva ömlik a zsarátnokokra, meg a hatalmas lánggal égő szénakazalra. Félelmetes, de lenyűgöző látvány. Közel menni sem jó, nagy a hőség s pattan a gerenda. A jó, száraz fa remekül ég. Kél különálló tűz keletkezett egy időben: az egyik a szénakazalban, a másik a hosszú és öreg gazdasági épület két végén. Az épület van vagy harminc-negyven méter hosszú és 200 méterre fekszik a kazaltól. Egyszerre égett öreg tetőzete, majd a faajtók, ablakok, gerendák kaptak lángra s az izzó gerendák sorra hullanak le a padlóra. Itt istálló volt, gépszín és kukoricának, gabonának raktára. Az épületben nem lakott senki, csupán elől egy szobában valamelyik gazdasági cseléd. Váratlanul jött a tűz, nem látta senki, amikor felgyújtották. A munkások kinn dolgoztak a mezőn. A legelső szemtanú szerint egyszerre lobbant fel három helyen... Gyújtogatás. Valaki bosszúból gyújtogatott. A malom, amely pár évvel ezelőtt szintén leégett, csonka falakkal néz át a hasonló sorsra jutott gazdasági udvarba. Szerencse, hogy az állatok nagyrésze a földeken volt, a veszélyeztetett lovakat idejében kivezették az istállóból. Ég a ház, ég a tető, a szalma és a széna. Az égő kazlak mellett új kazlak állanak, a tűzoltók azokat öntözik vízzel, nehogy átterjedjen a tűz. Az égő ház oldalának támasztott létrán is tűzoltók állanak s nagy vízsugarakkal öntözik az égő gerendákat. Megmenteni ebben a lángtengerben nem lehet semmit, csupán megakadályozni a terjedést. Ez így soká fog még füstölögni, hacsak nem jön közbe egy zápor. Szerencse, hogy szél nincs. A magtárt azonban megmentették. Hatósági emberek, a kárvallott fia, tűzoltók, csendőrök és katonák ... Az úttesten nézők. Messiner Béla este érkezik meg autón. Az égő háztömb mellett a cselédházak lakói ijedten állanak, minden bútoruk kinn a földön, a szekrény, a lámpa, a láda, a gyerek... Aggódva várják, nem lesz-e valami baja az ö házuknak is?... Szomorú látvány ez, a kihurcolkodott cseléd-család, kis vagyonkája mellett, ahogy szorongva áll... Micsoda gaz lelkiismeretlenség a gyujtogatótól! Bennéglek azonban a gazdasági gépek az öreg épületben. A fecskendők hat óra hosszat voltak üzemben s közben a tűzoltókat váltották. A leégett kazlak és épületek biztosítva voltak A tűzvizsgálatot kedden tartották meg, a tüzet valószínűleg gyújtogatás okozta, többek állítása szerint boszúbót. A tűz kedden is hamvadozott még. Hogy így körülnézünk s helyszíni szemlét tartunk magunk is, felvetődik bennünk a kérdés, miért kellett a tömlőt vivő pótkocsinak olyan őrül-A boszniai Megorics környékén, amely hegyvidéken fekszik és szétszórt falvai meglehetősen távol vannak egymástól, furcsa világ van. Az ország egyes vidékein tapasztalható szokásoktól eltérően, a házastársak élele egészen más: a férfiak végzik a házkörüli munkát, a nők pedig kapálnak és nehéz testi munkával múlnak el napjaik. A hegyvidéket meglátogatta egy újságíró, aki érdekes szokásokról számolt be az egyik nagy napilapban. Az újságírót lépten-nyomon meglepetések fogadták. Mikor az első hegyi falvakat megközelítette, a földeken csupa dolgozó asszonyt látott, ugyanakkor pedig a férfiak az árnyas fák alatt ülve, harisnyát kötöttek, vagy pergették az orsót. Az országúton egy fiatal házaspár közeledett. A férfi az orsót pergette lassú mozdulattal, az asszony pedig görnyedt hátán egy hordó vizet cipelt. A legnagyobb csodálkozással állott meg és a fiatal pár nevetve adta meg a felvilágosítást. — Nálunk az a szokás, hogy a férfi végzi a házkörüli munkát, a nő pedig a szántóföldön dolgozik. A legtöbb férfi főfoglalkozása a pászlorkodás és miközben a csorda a sovány hegyi füvet legeli, a bosnyák férfi harisnyát köt, vagy lélekmelegílőt, esetleg orsó van a kezében és a munkával múlnak el a hosszú órák. Ugyanekkor az asszonyok a mezőn a tüzes napon foglalatoskodnak. Kukoricát vágj' burgonyát kapálnak és csak úgy csurog róluk a veríték. A legtöbbje saját földjén dolgozik és a nagy szegénységre jellemző, hogy a munkabérek alig öt dinárt tesznek ki naponként. A nők, akár hajadon, akár férjesasszony, csak akkor maradnak odahaza, ha kis gyermek van a háznál, akire felügyelni kell. A férfiak ma is bő bugyogót viselnek, a rekkenő hőségben is úgy öltözködnek, mint télen és a derekukról soha nem hiányzik a vörös öv, amelyből kilátszik a hosszú kés, vagy a középkori revolver. A boszniai hegyi falvakban a ruházkodás nem probléma a lakosság részére. Nemcsak a fehérneműt, de a ruhát is saját maguk készítik el odahaza. Az abrosz, a zsebkendő ugyancsak házi szövésű erős anyagból készül. A durva szövésű úgynevezett házi vászon igen keresett cikk, ten rohanni a Nádor uccán? Mert miről volt szó? Arról, hogy a tűzoltók zöme már kijutott a tűzhöz, oltottak nyugodtan s közben kevésnek bizonyult a tömlő. Egy autót hazaküldtek. Nos, ha ez az autó, — ismételjük, ha ez az autó, — valamivel lassúbb tempóval jár-megy, a tűzön akkor sem lehetett volna segíteni. Ha az autó öt perccel később érkezik, a széna csak úgy égett volna s a gerendák sem kerültek volna ki a tüzből. Ennek az egy autónak a tömlővel való rohanását, szinte kürtnélküli száguldását erősen helytelenítjük. Természetesnek tartjuk, hogy a tűzhöz az autó rohanjon, száguldjon. Ha van alapos oka rá. De, ha csak egy tömlővel jár, akkor a soffőr disztingváljon s ne veszélyeztesse egy gerenda jóvoltáért az emberéletet. Különben a fontoskodás vádjával illethetjük. így volt valamikor a mentőautóval is. S aztán valami megfelelő kürtöt kellene felszerelni az ilyenjárású autókra, ha már mindenképen száguldania muszáj. De ismételjük, ebben az esetben nem is volt muszáj. Ettől eltekintve, a tűzoltók valóban derekas, lelkiismeretes munkát végeztek, megakadályozták azt, hogy a tűz tovaterjedjen s őrt állottak a lángoknál, noha a vízellátás kérdése, — mint mindig, ebben a vízben gazdag Komáromban, — ezúttal erősen problematikus volt s messziről kellett szivattyúzni, a bolgár kertészek szívességéből. Veszélyes és nehéz munka volt a tűzoltóké, dicséretet érdemelnek. tmiiíHMIMMUWIíU. IMIli bár nincsen ára, mégis gyártják. Méterenként alig 5—10 dinárt kapnak érte. A szövésben is segédkezik a férj annál is inkább, mert az asszonyok legtöbbje betegeskedik. A legutóbbi statisztika szerint minden negyedik asszony gyermekágyban hal meg. A hegyvidéken még ma is szégyenük a szülést, a várandós anya elrejtőzik az emberek elől és piszkos padláson , vagy sötét pinceoduban szüli meg gyermekét szülésznő vagy orvos segítsége nélkül. Nagyon gyakori eset, hogy az anya az erdőben vagy a mezőn munkaközben ad életet gyermekének. Az újságíró, aki azt a vidéket bejárta, beszélgetésbe elegyedett a parasztokkal és az egyikük mindenkit túllicitálva, így kiáltott fel: — Az én anyám aratás közben szült engem a földön és a saját karjában hozott be a faluba. A földműves nem füllentett, mert a lakosság körében ma is gyakori eset, hogy a szülő anya újszülött gyermekét magához véve, munkahelyéről a lakóhelyére megy. Egy másik érdekessége annak a vidéknek, hogy meglepően hosszú ideig táplálják az anyák gyermekeiket. Olyan család nincs, ahol legalább két évig ne szoptatnák az anyák a gyermekeket, de nem ritka eset, hogy 5—6 vagy esetleg 7 éves koráig az anya emlőjéből táplálkozik a gyermek. Az orvosok, akik — néha-néha elvetődnek a szegény hegyi parasztok közé, hiába magyarázzák, hogy ez egészségtelen, azt válaszolják, hogy az anyjuk őket is hétéves korukig táplálta és erről a szokásról nem hajlandók lemondani. A gyermekek a szokatlan hosszú ideig tartó anyai táplálás következtében megbetegszenek és sok rendellenesség fordul elő az életükben. Az orvosok kimutatták, hogy ennek a környéknek a lakói közül a legtöbben valami szellemi defektussal kerülnek az életbe. A környék lakossága, mint valami csodagyermeket mutogatja a hozzájuk vetődő idegeneknek Szefer Szalih negyvenéves földművest, akit az anyja ötvenéves korában szült és hét éven át táplált. Magas, szélesvállú ember Szalih Szefer, azt állítja, hogy makkegészséges, azonban, amikor nevet, látszik, hogy az összes fogai hiányzanak. Tiiz a pusztán!... Leégett Messinger Béla földbirtokos több szénakazla s hosszú gazdasági épülete. — Helyszíni riport a tűzről. Ahol az asszonyok kapáinak és a férfiak végzik a házkörüli munkát. Hétéves korukig szoptatják a gyermekeket Boszniában.
